Sziasztok,

Elnézést a teljes névtelenségért, de túl magas kiváltságom/kinevezésem van, hogy bármi konkrétat megadjak magamról.
Először is értékelem, a sok kutató munkát amit abba fektettek, hogy régi Őrtornyokat ástok elő, és összehasonlítjátok a mostani kiadásokkal...

De most őszintén... ez mire jó? Igen, mindenki tudja, hogy vannak tévedések, társulat téved kismillió dologban, és még mennyiben fog. Sorra jönnek majd a kiigazítások, ha pedig túl nagy, akkor megváltoztatunk minden könyvet, Bibliát csak hogy jó legyen.

Ezt utóbbi időben le is írják, tévedtünk eddig így gondoltuk most így, fogjátok fel, fogadjátok el és kuss legyen vagy kisszoba.

Aki elég régóta tagja ennek a vallásnak, elég sok kötödése van (család, barátok) nem tud kiszállni.
Nem és kész. Nem érdekelnek a sok példák, hogy "nekem sikerült, és milyen jó azóta"...
Ha valaki mélyen benne van... lassan mondom mélyen benne van, beleszületik, esélye nincs kitörni. Ennyi kész.

Becsapom magam, minden nap egy gyötrelemmel fekszem le, hogy elpazarolom az életem, de nem tudok, nem tudok változtatni, mert ez az egész úgy lett kitalálva, hogy ha változtatok nagyobb sebet okoz nekem mint hogy bent csendesen szenvedek.

Fogjátok már fel kérlek a lényeget, Ti akik kint vagytok, hogy nem mindenki olyan erős mint Ti, vannak akik csendben szenvednek, vannak akik ordítani tudnának, hogy elég, de nem tehetik. Menni kell a szolgálatban, előadást kell tartani...

Azzal, hogy régi őrtornyokat szedtek elő, meg Russell életét boncolgatjátok nem lesznek előrébb azok akik csendben szenvednek a helyzetük miatt.

....
Elnézést kérek, ha valakit megbántottam az őszinteségemmel. De ki akartam már írni magamból.
Félre ne értsétek, nem Tőletek várok megoldást. Nem tudtok adni, de legalább gondoljátok át, hogy van egy réteg akinek csak a cikk hiányzik, hogy kilépjen, de közben ott van az a réteg is aki a háttérben olvas Titeket, és szenved mert tudja, ebben a vallásban fog megrohadni, és ezt felfogni, elfogadni mindennapi küzdelem.

--- Egy kérés a kommentelőknek. Ne írjátok azt, hogy nekem sikerült, és milyen jó, én is szenvedtem, tudom mit érzel... mert Ti már kint vagytok. Mi pedig bent sötét zárt, ablaktalan szobában... a világosság meg csak úúúúúúgy fénylik az ablakokon át...

Valaki