Pratkanis és Aronson: A rábeszélőgép című könyvéből a szektavezérek 7 parancsolata című fejezete alapján egy jegyzet, a fejezet rövidített változata:

1. Teremts sajátos társadalmi valóságot.

A szektaalapítás első lépése az, hogy elvágjuk a kívülről érkező információk útjait, s megteremtjük a szekta saját társadalom és világképét. A szekta székhelye legyen eldugott helyen, pl, egy külvárosi házban. A "hívők" és a többi ember között szigorú határvonal húzandó, méghozzá lehetőleg fizikailag is, szellemileg pedig minden kívülállót ,,sátáninak" kell tekinteni. A szekta nézőpontjából megteremtett világkép eligazítja a hívőket az élet eseményeinek megítélésében. Pl azt tanítják a híveknek, hogy a nukleáris háború minden pillanatban kitörhet, s az országban tombol a rasszizmus. E borzasztó világban csak úgy élhet az ember, ha minden pillanatban készen áll a halálra. A szektatag számára értelmetlen világ először akkor tűnik logikusnak, amikor a mozgalom álláspontját magáévá teszi. Segíti a szekta világképének kialakítását a saját nyelv és zsargon alkalmazása is.

2. Képezz vakcsoportot.

A vakcsoporttechnika révén elkülönítheted a szekta tagjait és a kívülállókat, arra emlékeztetve híveidet: "Ha kiválasztott akarsz lenni, tégy úgy, mint egy kiválasztott. Aki nem tartozik közénk, az bűnös és kárhozott." A vakcsoporttechnikával együtt jár a gyűlöletesek csoportjának kijelölése (a kívülállókból). A "rosszak" csapatának létrehozásával két cél érhető el: a szektatagokban erősödik a jó érzés ("Örülök, hogy nem vagyok olyan, mint azok"), s nő a félelem, nehogy eltávolítsák a csoportból ("és nem is akarok olyanná válni").Ha a vakcsoporttechnikát megfelelően alkalmazzák, könnyű elhitetni a tagokkal, hogy a boldogság egyetlen útja a szektán belül van, s viszonylag egyszerű a külvilágot félelmetes színben föltüntetni.

3. Teremts elkötelezettséget a disszonancia csökkentésével.

A szekták a tagok engedelmessége érdekében a növekvő elkötelezettség spirálját hozzák létre. Először kis kéréseket kell teljesíteni, majd egyre nagyobbakat.

4. A vezető hitelességének és vonzerejének megteremtése.

A legtöbb szekta kialakítja a maga mítoszait, elsősorban a szektavezérről szóló históriákat, melyek szájról szájra járnak.

5. Küldd híveidet hittéríteni.

A kívülállók térítésével új tagokat szervezhetünk be. De talán ennél is fontosabb, hogy mások rábeszélése során a tagok meggyőződése (önrábeszélése) tovább erősödik, hiszen a szektához tartozásuk előnyeit újra meg újra el kell mondaniuk. A hittérítés során a tagok támadásokat és sértéseket is hallhatnak a szektával kapcsolatban. Védelmezvén a saját álláspontjukat, megtanulják, hogyan cáfolják meg a legkülönbözőbb ellenérveket, vagyis beoltják magukat az ellenvélemény-képződés ellen.

6. Tereld el a szektatagok "nem kívánatos" gondolatait.

A szekták alapelveinek többségét nehéz komolyan venni - de nem olyan nehéz elfogadni. A szekta tagja - különösen az újdondász valószínűleg megkérdőjelezi egyiket-másikat, például azt, hogy érdemes-e napi tizenhat órát dolgoznia, továbbá új sportkocsijáról és minden egyéb értékéről lemondania a szektavezér javára? Ismerjük már a mondást: "Ha nincs mit mondanod, énekeld el!" Hogyan másképp? Legjobban így terelheti el a szektavezér a figyelmet, s akadályozhatja meg az alapelvek megkérdőjelezését. Először is, sosem hagyják magára az újonnan beszervezettet, nehogy elgondolkodjék, a "tréner" mindenüvé követi, még a vécére is, miközben a megafonokból állandóan bibliai sorok és az apostolok levelei harsognak. Az új tag nem ehet, nem ihat, nem alhat; éhesen, szomjasan, fáradtan nehéz gondolkozni. Pl. Eleinte majd megörülsz egy kis csöndért - legalább öt percnyi nyugalomért és magányért. Aztán az érzékeid eltompulnak, hozzászoksz a folyamatos zajhoz. Ahogyan fáradsz, egyre kevésbé fogod föl, hogy mit mondanak. Már nem hallasz önálló szavakat, csak értelmetlen zagyvaságot. Azt hiszem, a "programozás" akkor kezd hatásossá válni, amikor a tudatos elme abbahagyja a működést a fáradtságtól, s a propaganda akadálytalanul hatolhat be a tudatalattidba.

7. Érd el, hogy a szektatagok egy fantomra összpontosítsanak.

A sikeres szektavezér mindig bedobja az ígéret földje képzetét, s egy jobb világot ígér a híveknek. Ha egy fantomra irányítjuk a csoport vigyázó szemét, könnyen biztosíthatjuk az elkötelezett munkavégzést a csoport érdekében, a hívők nem merik abbahagyni a szorgoskodást nehogy ők - vagy az emberiség tagjai - elveszítsék a fantom ígérte díjat.