Kedves Olvasó! Nem is sejted, mennyire igaz az a bibliai gondolat, amely szerint „nincs új a nap alatt”. Mennyire nem hoznak elő semmi újat a vallási és politikai rendszerek, hanem újra és újra ugyanolyan technikákkal, ugyanolyan eszközökkel, ugyanolyan köröket rónak önmaguk körül, mint régen. Annak a kérdése, hogy ez miért lehetséges, esetleg ki miatt, azt itt nem feszegetem. Gondold át! Mivel legtöbbünk maga is volt tanú vagy kapcsolatban áll Jehova Tanúival, illetve mivel kicsiny országunkban nem is olyan régen történt a szocialista rendszer leváltása, ezért e két példán keresztül összehasonlítom néhány pontban a szocialista (kommunista) társadalmi rendszert, illetve az Őrtorony Társulat szervezeti felépítését, működését és ideológiáját. Hidd el, sok analógia van a kettő között. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen az rendkívül komoly munka lenne, inkább csak a szembetűnő hasonlóságokat vizsgálnám meg.

Mindkét rendszerben megtalálhatóak a központi emblematikus személyek (tanítók, diktátorok, ideológusok). Karl Marx, Friedrich Engels két olyan személy, akik történelmet írtak a tanításaikkal. Vérben úszó emberi történelmet. Ideológiai alapot teremtettek olyan politikai szörnyszülötteknek, mint a nácizmus (hiszen a nemzeti szocializmus is szocializmus) és a kommunizmus. Akik ebből merítettek, Lenin, Sztálin, Hitler és még sok más diktátor. Az Őrtorony Társulatnak is megvolt a maga nagy hatású vezetője. C. T. Russel, aki harmadmagával alapította meg a Zion's Watch Tower Tract Society nevű „jogi” szervezetet 1881-ben, amely 1884-ben Watch Tower-ként újult meg, és amelynek ő lett az elnöke. Aligha gondolná valaki, hogy az akkori Amerikában milyen nagy hatású személy is volt ő. De bárhogy is volt, azok a tanítások, amelyeket akkoriban tanítottak, nagyrészt ma már nincsenek érvényben. Következett J. F. Rutherford, a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania társaság „erős embere”. A beszámolók és képek szerint az arrogáns elnök igazi személyi kultuszt épített ki maga köré (akár Sztálin, Rákosi, vagy Kim Dzsong Il. stb.), és egyes szemtanúk beszámolója alapján szélsőségesen kicsapongó és erkölcstelen életet élt, hihetetlen fényűzésben (még világi szempontból is, nem hogy Jehova Tanúi nézőpontjából).

Ezek a dolgok majdnem a Szervezet végét jelentették. Természetesen voltak még további elnökök is a Szervezet élén, de ennyire megosztó (jó és rossz értelemben is) személyek már nem. Fontos még látnunk, hogy a hatalom mindig egy viszonylag kis létszámú elit kezében összpontosult, hívják azt pártbizottságnak, vagy Vezető Testületnek. Ha már a Vezető Testületnél tartunk, akkor azt is el kell mondanunk, hogy 2012-től nagy változások léptek életbe, hiszen mostantól ez a csoport tölti be a Hű és Értelmes Rabszolga szerepét, továbbá kiadványaikon keresztül kijelentették, hogy nem ők Jehova népének vezetői. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - elvárnánk valamiféle magyarázatot arra, hogy mégis mit jelenthet akkor a nevében a „Vezető” kifejezés. (A Hű és Értelmes Rabszolga jelenléte igen fontos dolog, hiszen kimondva-kimondatlanul ez az utolsó idők egyik legszembetűnőbb jele. Talán éppen ezért fektetnek rá ilyen nagy hangsúlyt).

***

Egy név kifejlődése

Egyetlen modern mozgalom sem, - a megalakulásukra tett erőfeszítések tekintetében, kivéve talán a kommunistákat, - vetekedhet Jehova Tanúival a folyamatosan változó címek álcázó technikájának alkalmazásában.

Russell annak prédikálásával kezdte, amit ő Milleniumi Hajnal-nak nevezett és a követői hamarosan Milleniumi Hajnalistákként [Millennial Dawnists] váltak ismertté. Nemsokára azonban Russell a következő címet vette fel: Sioni Őrtorony Traktátus Társulat [Zion's Watch Tower Tract Society]. 1896-ban ezt Az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat elnevezésre változtatta. 1909-ben úgy gondolta, hogy a Népi Szószék Társaság [People's Pulpit Association] jobban illik a főhivatalhoz, amelyet a New York-i Brooklynban alapított meg. 1909-ben visszaállította a címet Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat-ra [Watch Tower Bible and Tract Society]. 1914-ben a munkát Nemzetközi Bibliakutatók Társasága [International Bible Students' Association] néven folytatták.

Ugyanezt a taktikát alkalmazták az irodalmuk kiadásában is. 1919-ben egy folyóirat, Az Aranykorszak [The Golden Age] jelent meg. 1937-ben ugyan ez a folyóirat Vigasz [Consolation] néven jelent meg. 1946-ban a nevet Ébredjetek!-re [Awake!] változtatták. Ezek az állandó névváltoztatások arra kényszerítették azokat, akik már egyszer cáfolták a szervezetet az adott nevén, hogy mindent elöről kezdjenek; és amíg felzárkózni próbáltak a(z) (szervezet) éppen aktuális divat(já)hoz, a Russelliták ez idő alatt elég tagot tudtak toborozni ahhoz, hogy megszilárdítsák magukat.

Végül felvették a jelenlegi és nyilvánvalóan állandó nevüket. 1931-ben Rutherford bíró úgy döntött, hogy a Milleniumi Hajnalistákat [Millennial Dawnists] ezentúl Jehova Tanúinak hívják majd. Nathan Knorr most azt mondja nekünk, hogy „Jehova Isten az Alapítója és Szervezője a Tanúknak ezen a földön”, és hogy Isten maga jelezte ezt, amint „megfelelő módon kijelölte az Ő földi tisztviselőit”. Bizonyára furcsa, hogy magának Russellnek, a mozgalom alapítójának fogalma sem volt erről! Russell 1916-ban hunyt el, tizenöt évvel e felfedezés előtt. De honnan jött ez a felfedezés? 1931-ben bukkant rá Rutherford bíró az Ézsaiás 43:10 versére, „Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése”.

Az, hogy Ézsaiás próféta a russellistákra gondolt több mint 700 évvel Krisztus előtt egy abszurd feltevés, amelyre egy csepp bizonyíték sem létezik. Áthidalva ezt a nehézséget, Nathan Knorr így tiltakozott: „Mi nem önkényesen vettük fel ezt az Isten-adta nevet.” Miért nem? „Nos, mi tanúskodunk, nemde!” válaszol. „Amit mi teszünk az bizonyítja, hogy a név illik ránk.” Azonban miről tanúskodnak ezek az emberek? Bizonyára nem az Isten által kinyilatkoztatott igazságról, ahogyan majd látni fogjuk. Ha a puszta tanúskodás, nem számít, mi mellett, valakit Isten küldöttévé tesz, akkor a kommunistáknak, akik tanúk a maguk nemében az egész világra kiterjedő propagandájukkal a marxi szocializmus nevében, több joguk van mint a russellistáknak egy isteni megbízatásra hivatkozni. Azonban Nathan Knorr egyszerűen megkerüli ezeket a nehézségeket. „Istennek”, írja „mindig is voltak tanúi. Először Ábel; majd hosszú időn kereszül Énók, Noé, Ábrahám, Mózes, Jeremiás, egészen Keresztelő Jánosig. Mindenki felett álló felsőbbrendűségével Krisztus ‘a hű és igaz Tanú’ Aki kijelölt másokat. „Tanúim lesztek … a föld legtávolabbi részéig.” (Cselekedetek 1:8) Jehova Tanúi csupán az utolsók Isten földi szolgáinak hosszú sorában.”

Természetesen semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy Jehova Tanúinak bármilyen kapcsolata is lenne a fentebb említett tanúkkal. Sőt, a tantételeik nyilvánvalóan ellentmondásban állnak ezen korábbi tanúk tanításaival.

Részlet a Jehova Tanúi hihetetlen hitvallása című tanulmányból, amelyet később publikálunk majd.

***

A következő pont szervesen kapcsolódik az előzőhöz. A tanítások. A szocializmusban azt tanították, hogy egyszer, a távoli jövőben, minden ember egyenlő lesz, de addig is küzdeni kell az egyenlőtlenség ellen, folyamatos az osztályharc, de a végén győzelem lesz. Állandóan hitegették az embereket az idilli utópiával, hogy egyszer majd jó lesz, már nem kell sokat várni. Aztán jöttek a 80-as, 90-es évek, és egyszerűen, mintegy varázsütésre, letűntek az eddig uralkodó ideológiák a szocialista rendszerekkel együtt. {Megemlíthetném még Hitler ezer évig fennálló Harmadik Birodalmának álomképét, amely mindössze 12 évig tartott}. A Tanúk Isten Királyságában látják ugyanezt eljönni. (Nota bene: Ezt nem emberek állítják, hanem Jehova!) Viszont emberektől kapjuk folyamatosan az ígéreteket (és Armageddon éppen aktuális évszámát, vagy a közvetlen közelségére való utalásokat), hogy már nem kell sokáig kitartani, mert itt van, nem késik és a többi. Ebben a pontban meg lehetne említeni még azokat a tanításokat is, amelyek nem bizonyultak igaznak, mert emberi elgondolások voltak, ezek mind meg is buktak. Ugyanúgy, ahogy a marxizmus és a leninizmus elgondolásai is életképtelenek voltak. Hosszú ideig megálltak, de nem működtek.

Jehova Tanúi azt hiszik és hirdetik, hogy a vallásszervezetüknek teokratikus szerkezetű felépítése van. Erre szemmel láthatóan rácáfol annak diktatórikus volta. A kommunista rendszerben Párttitkáraink, parancsnokaink, komisszárjaink, politikai tisztjeink voltak; Jehova Tanúinál kisegítőszolgáink, véneink, körzet-, kerület- és zónafelvigyázóink vannak. A kommunikáció csak felülről lefelé történik parancsok és utasítások formájában. Az uralkodó elit rendeletekkel irányítja végrehajtó tisztjeit; jó példa erre a titkos vének könyve és a titkos véneknek szóló levelek. A tiszti ranglétrán, akár a legkisebb pozícióban lévők is “élet-halál urai” mindkét rendszerben, protekcióval lehetséges az előrébbjutásuk, az ismerőseiket tolják jó pozíciókba. Az elöljárók korruptak, képmutatók és sógor-koma jóbaráti viszonyban vannak. Kéz kezet mos. Ennek egyenes következménye a kialakuló uralkodó réteg és a “köznép” eltávolodása.

Érdekes még a hasonlóság a sztahanovista mozgalmak és a beszervező (“prédikáló”) szolgálat között. A sokat térítő tanúkat, akiket állandóan dicsérnek és példaképként állítanak a hívek elé, Jehova Tanúi úttörőknek, különleges úttörőknek nevezik... Hol is voltak még úttörők? Soha sem volt elég a munkából, Jehova Tanúinál soha sem elég a “munkálkodásból”. Az elvtársi kézfogások és köszöntések megfelelője a tanú kézfogások és a klasszikus “Szervusz.” köszöntés. Mindkét rendszerben felvett viselkedési szokások jellemzik a híveket, ilyen például az uniformis viselése.

Önkéntesség. "Építsd a szocializmust, magadnak építed" (pl. kommunisa szombatok), de az bizony állami tulajdon lett, emlékezhetünk... Kérdés: Kinek az adományából, munkájából épülnek a Királyság-termek és kié lesz a tulajdonjog? És (legfőképpen) mennyiért használhatod?

Az ellenségkép. Mi tarthat igazán egyben egy szervezetet? Két dolog. A közös cél és a közös ellenségkép. Emlékszik még valaki a „rothadó kapitalizmus” kifejezésre? A szocialista társadalom ellensége a dekadens (hanyatló) nyugati kultúra, amely hanyatlásában is tovább húzza, mint a szocializmus bármikor is… Jehova Tanúinak is vannak ellenségei. Igen! Jól látod. Ez Sátán. Akkora ellenség, hogy sokszor a saját baklövéseinket is a számlájára akarjuk írni. (Azért ebben van valami.) “Ellenségünk még a hanyatló világ az erkölcstelen szokásaival.” De ismerős ez a szófordulat… de ismerős. Úgy érezheted, hogy számodra csak a világ erkölcstelen oldala létezik, mert a szép és a jó dolgok nincsenek olyan nagyon kiemelve. Harmadsorban, a legnagyobb ellenségünk, no nem Sátán, hanem „Sátán ügynökei,” a hitehagyottak. Nem véletlen ez a kifejezés, hogy Sátán ügynökei, mert sokszor használjuk így, ebben az alakban ezt a két szót. Ilyenformán volt a szocializmusban is meggyökeresedve az „ellenséges ügynök” szófordulat. Olyan ellenérzés él a másképp gondolkodókkal, a kérdezni merőkkel szemben, hogy azt nem is gondolná az ember. Az utóbbi évek tapasztalatai (és ez a személyes tapasztalatom is) mutatják, hogy sok olyan ember van, aki már nem hisz el minden „ihletett” vagy annak tűnő kijelentést, hanem megbizonyosodik a dolgokról, hogy úgy vannak-e, ahogy mondják vagy tanítják.

A propaganda. Mind a két rendszer a saját számára építő, nagyon kicsi és finom önkritikával megfűszerezett, de alapvetően nem teljesen (és itt most borzasztó finom voltam) valósághű propaganda. Ami rossz, azt az Őrtorony Társulat a kommunista rendszerekhez hasonlóan elhallgatja. Ebben a kategóriában említhetők meg e két mozgalom figyelemfelkeltő kiadványai is, utópisztikus, idealista ábrázolásaikkal. Korábban erről már készítettünk egy összehasonlító képgyűjteményt is. Az ábrázolások közti eltérés talán csak a piros szín mennyiségében van.

Jehova Tanúi énekei nagyon hasonlóak és hasonló célt szolgálnak, mint a kommunista indulók: közösségtudat, lelkesítés, buzdítás. Amilyen unalmasak voltak a pártgyűlések a résztvevőknek, olyan unalmasak a kongresszusok és az Őrtorony kiadványok tanulmányozási összejövetelei Jehova Tanúinak, ezt rengeteg beszámoló és tapasztalat igazolja, de a Tanúk gyülekezetein először jelenlévők is ezt tapasztalják. A "szabad nép félóra" és Jehova Tanúi tanulmányozásai nagy hasonlóságot mutatnak. Szintén ide tartozik még a hatalmi jelkép használata. A vörös csillaghoz hasonlóan az Őrtorony logó ott van minden kiadványon, szentesítve azokat, amin pedig nincs rajta, azt az információforrást feltételekkel kell kezelniük, kerülniük kell a Tanúknak. Itt megemlíteném még a szervezeti korrupciót és a statisztikák meghamisítását. A szocialista rendszerekhez hasonlóan Jehova Tanúinál is állandó a “növekedés”... Ezt a tanúk is elfogult és ellenőrizhetetlen statisztikákkal, hurráoptimista retorikával reklámozzák maguk és mások előtt a jelentéseikben, évkönyveikben, miközben a tények és tapasztalatok egészen mást mutatnak. A propaganda manipulálásával és egyéb hasonlóságokkal kapcsolatban is érdemes megemlíteni Jehova Tanúi vonatkozásában Orwell 1984 című művét [A teljes film: Orwell - 1984].

Elérkeztünk egy újabb ponthoz, az „ellenzéki mozgalmakhoz” (például az AJWRB, vagy az exJT blogok), amelyek igyekeznek lerántani a leplet a Szervezet viselt dolgairól. Afféle cyberszamizdatnak lehetne nevezni őket. A Tanúk számára minden hitehagyott, azaz ex-Jehova Tanúitól származó információ szigorúan tilos, legyen az egy egyszerű párbeszéd, nyomtatvány, könyv vagy weboldal. Emlékezzünk csak rá, hogy a szocialista rendszerben milyen cenzúra volt? Milyen kiadványok voltak tiltólistán? Jehova Tanúinál sincs cenzúra, mert nincs szólásszabadság. Nem kérdezhetsz szabadon és nem mondhatod el a véleményedet, vagy ha hangoztatod és nincs összhangban az éppen aktuális tanítással, akkor pillanatok alatt Szervezeten kívül találod magad. Ez az eljárásmód is ismerős lehet a másképp gondolkodókkal szemben.

Ha őszintén beszélni mersz a gondolataidról, akkor arról hamar értesülnek a helyi tisztek, a vének, a kommunizmus titkosszolgálatát is megszégyenítő besúgórendszer működése miatt. A kommunizmusban mindenki figyelt és bárki bármikor feljelenthette a másikat. [“Inkább vesszen el egy hűséges elvtárs, minthogy a nyugat ügynökei közénk férkőzzenek!”] A tanúkat arra tanítják, hogy szigorúan és folyamatosan ellenőrizzék saját és társaik gondolatait és cselekedeteit, és egy-két figyelmeztetés után, ha nem változik a helyzet, jelentsék föl magukat vagy társukat a gyülekezeti elöljáróiknál.

Ezek után olyan bírói tárgyaláson, lényegében vallatáson vehetsz részt, ahol legalább három személy a vádlód, nincs jogi képviselőd, és tanú sincs, aki a vádakat alátámasztaná. A kiközösítéssel egyúttal elszakítanak a tanú családodtól, barátaidtól is, akikkel semmilyen kapcsolatot sem ápolhatsz többé, rosszízű pletykák és meghurcoltatások alanyává tesznek és te semmit sem tehetsz a neved tisztára mosásáért. Alkalmasint (és sokak szerint) ez nagyon hasonlít egy koncepciós perhez. Nem véletlen a hasonlóság, a kommunizmus alatt is alaptalan vádakkal ítélték és különítették el, majd keményen megbüntették a másként gondolkodókat (büntetőtáborok, száműzetés). A családok szétrombolása talán a legsúlyosabb dolog, ami az Őrtorony Társulat számlájára írható.

Ha van még valami hasonlóság, amit kihagytunk és eszedbe jutott, akkor kérlek oszd meg velünk!

Örülök, hogy végigolvastad. Terveim szerint lesz még folytatás.

Akik nélkül nem jött volna létre: Johnny Joker, Sefatias, bornagain, Inspicio, Metanoia, kingdom, névtelenül, Eamene.                 

Üdv mindenkinek: A sötétben bújkáló imperialista Bumbumöcsi