Megitelo hozzászólása A Jehova Tanúi tévtanításai index-fórumról:

Most én is kérdezek tőled valamit. Válaszodtól persze nem függ sem a hitem sem a meggyőződésem, hanem (ha megengedett) arra vagyok kíváncsi, hogy te mit mondasz két kérdésre, ha például a prédikálószolgálatban kapnál ilyen kérdéseket: 

1./ Merítsétek alá őket az Atyának, Fiúnak és a Szent szellemnek nevében. Viszont tudjuk, hogy a Szent Szellem az Isten tevékeny ereje. Ez kb. olyan értelemben van mondva, mint egy hús-vér ember ereje, ügyessége, stb. Lényegében tehát a Szent Szellem Isten egy jellemzője, egy tulajdonsága, amiképpen egy szőke nőnek van szőkesége, egy tudósnak okossága, stb. Van azonban egy különbség. A Szent Szellem Isten olyan tulajdonsága, amely egyedülálló, amely tulajdonsággal senki más személy nem rendelkezik. Másrészről a Szent Szellem Isten része abban az értelemben is, amiképpen egy embernek része a saját feje. Sőt ezen utóbbi hasonlat a legjobb, ugyanis minden embernek egyedi feje van, össze nem cserélhető, de mégiscsak része az egész embernek. Ha ez így van, akkor miért kell az alámerítéskor említeni azt, ami már egyszer említve volt? Ha azt mondom, hogy Atya, akkor (mivel a Szent Szellem Isten hatékony ereje), akkor ezzel egyúttal a hatékony erejére is utalok, automatikusan, ugyanis ha valakit kineveznek pl. egy posztra, akkor nem azt fogják mondani, hogy a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a köztársasági elnök fejének a nevében, hanem a harmadikat mindig kihagyják. Ha a három nem egyenrangú, csak a kettő, akkor minek kell lényegében az Atyát kétszer említeni?

2./ Tudjuk, hogy Isten egy bizonyos időpontban teremtette Jézust majd az angyalokat. Ezen időpont előtt végtelen ideig egyedül volt. Azt is tudjuk viszont, hogy Isten Szeretet. Most, hogy be van népesítve a világ különféle (angyali vagy emberi - esetleg más) személyekkel, Isten tud szeretni, képes szeretni, ugyanis van akit szeressen, így hát lehet mondani, hogy szeretet. A szeretet ugyanakkor nem azonos az önszeretettel. Az önszeretet is szeretet, de csak akkor, ha létezik egy partnert, akit ugyanúgy szerethetünk, mint magunkat, esetleg jobban. Ha csak magunkat szeretjük, akkor nem szeretők, hanem önzők vagyunk. Isten csak véges idő óta szeretheti teremtményeit, ugyanis végtelen ideig egyedül volt. Ha egyedül volt, nem lehetett Szeretet. Viszont mivel Isten változatlan, ezért meg sem változhatott. Most akkor két dolog következik ebből. Vagy Isten nem volt végtelen ideig egyedül, tehát három (vagy "x"; x>1) személy volt végtelen idő óta, akik szerették egymást, vagy pedig nem tudom.

---

Megitelo a karácsonyról:

Nemcsak az a bálványimádás, ha a fa előtt hajlongsz, ugyanis a bálványimádásnál (imádat) nem szabad átvenni azokat a formai jegyeket sem, amelyek a bálványimádati folyamat kellékei. Ez a megfogalmazás azt is jelenti, hogy ha nem vesszük át az összes kellékét akkor már nem bálványimádunk. Mik a karácsony kellékei? Először a dátum, majd a karácsonyfa, végül az ajándékozás egybekötve bőséges vacsorával (mert a bőséges vacsora is ajándék, ajándék a gyomornak). Szerintem ha nincs meg mind a három kellék, akkor már nem bálványimádunk. Mert ha én egy köznapon, egy feldíszített fenyőfát állítok (ez már nem karácsonyfa!!), hozzátartozóimnak ajándékot veszek és jól bevacsorázunk, akkor nem mondhatjuk, hogy karácsonyoztunk és nem bálványimádtunk. Ha tehát valaki karácsonykor összehívja a rokonait, de nem állít karácsonyfát, akkor mivel a kelléktár már nem teljes, ez szintén nem bálványimád. Ez hasonlóképpen működik, mint a "tartózkodj a vértől" állítás végrehajtása. A vér is frakciókra oszlik, és csak az összes frakció teszi ki a vért.