Nemrég olvastam egy cikket az Őrtorony Társulat által kiadott, Tanulj a Nagy Tanítótól című könyvből arról, hogyan háríthatják el a gyermekek a veszélyt szexuális bántalmazás kockázata esetén. Ez egy előrelépés a gyermekek felvilágosítása terén a szexuális bántalmazás veszélyeiről, és arról, mit kell tenniük, hogy megelőzzék azt.
A 171. oldalon levő képen egy fiatal gyermek felemelt kézzel mond nemet egy lehetséges bántalmazónak. A képaláírás így szól: “Mit kell mondanod és tenned, ha valaki helytelen módon próbál megérinteni?”
Ugyanazon az oldalon a szöveg azt mondja:
*** lr 32. fej. 171. o. Jehova megvédte Jézust ***
"Hogyan védheted meg a testedet olyan emberektől, akik ilyen gonoszságokat tesznek? (. . .) Először is, senkinek se engedd meg, hogy játsszon a nemi szerveiddel. Ha valaki mégis megpróbálná, határozottan és hangosan mondd ezt: „Hagyja abba! Meg fogom mondani!” És ha ez a valaki azt mondja, hogy a te hibádból történt mindez, ne higgy neki! Ez nem igaz. Nyugodtan mondd meg, bárki legyen is az! ...
Nem kell félned, de légy óvatos!"
Először is, az csak egy feltételezés, hogy egy szexuális bántalmazó hallgatna egy gyerekre, és így abbahagyná, amit tesz. Általában addig a pontig, amelynél a szexuális bántalmazó tevőleges mozdulatot tesz a lehetséges áldozata felé (mondjuk, megérinti), már hosszú utat tett meg annak érdekében, hogy a gyermek eleget tegyen annak, amit ő (a bántalmazó) akar. Ha a gyermek nagyon fiatal, még csak fel sem tudja fogni, hogy ami történik, az rossz.
A gyermekek igen ösztönösek. Születésüktől fogva képesek megérezni a veszélyt, és automatikusan reagálni is arra. A legtöbb ember ismeri a veszélyre adott menekülj vagy harcolj válaszokat.
Az a gyermek, aki szembekerül egy bántalmazóval, talán nem képes tisztán átgondolni a történtekre adott reakcióit. A veszélyre a félelem a természetes válasz, így működésképtelen az a módszer, miszerint egyszerűen csak azt mondják nekik, ne féljenek. Ez a veszélyre adott természetes reakció hatástalanítja a gyermeknek bármelyik arra irányuló képességét, hogy megálljon azon gondolkodni, hogyan reagáljon. Amikor a félelem eluralkodik, a gondolkodás leblokkol, így a tiszta gondolkodás képessége a legcsekélyebb szinten van. A gyerekek gyakran érzelmileg reagálnak, mintegy leszűkült látásmóddal (csőlátással), kizárólag arra összpontosítva, ami éppen történik; vagy externalizáció következik be* (“Ez nem velem történik”.). Biztosan nem fog eszébe jutni: “Ó, emlékszem, mit írt a könyvem: Rá fogok ijeszteni erre az emberre, hogy ‘meg fogom mondani’.”
* Externalizáció (pszichológiai szakkifejezés): egy tudatos vagy tudattalan belső folyamatnak a külvilágba helyezése.
Mint minden emlős, az önvédelem három módszerének ismeretével születtünk a veszéllyel való szembesülés esetére. Mindannyiunknak gyorsan fel kell mérnünk a helyzetet:
A “harcolj” válasz: Le tudom győzni a veszélyt? A kisgyermekek elég könnyen meg tudják állapítani, hogy le tudnak-e győzni egy felnőttet, aki veszélyt jelent számukra.
A “menekülj” válasz: El tudok menekülni a veszély elől? A gyermekek annak felismerésében is nagyon jók, hogy ha elfutnak, a felnőtt valószínűleg utoléri őket.
Mindezek egyetlen nyitott lehetőséget hagynak számukra: “play dead”, azaz “játssz halottat” választ. Ha nagyon csendesen fekszünk, és igen erősen reménykedünk, akkor a veszély talán egyszerűen csak el fog múlni.
Ez a három válasz teljesen normális, mindannyiunkban megvan. A szexuális bántalmazások áldozatai közül sokan végigmennek ugyanezen a három helyzetfelmérésen. A felnőttek talán megpróbálják a harcolj- vagy a menekülj-választ, vagy felismerhetik, hogy az adott helyzetben egyik lehetőség sem nyitott számukra. Így marad a “játszd a halottat”-válasz: azt várni, hogy a veszély elmúljon. Ha egy felnőtt erre a következtetésre jut, mennyivel inkább valószínű ez egy gyermek esetében, hogy ugyanerre jusson?
Túl kevés ember döbben rá, milyen fontos is ez a harmadik válasz. Ez nem olyasvalami, amit könnyen figyelmen kívül hagyhatnánk. Csak ez működhet, kivéve ha rájövünk, hogy egy harcolj vagy menekülj válasz jobban beválhatna.
Az a problémám ezzel a könyvvel, hogy nem említi meg azt, mit kellene tennie a gyermeknek, ha a támadó figyelmen kívül hagyja, hogy NEM-et mond, és így a bántalmazás mégis megtörténik. Az Őrtorony társulat régóta változtatgatja az álláspontját abban a kérdésben, hogy ha egy nő nemi erőszak során sikoltozik vagy sem, azt azt jelenti-e, hogy valamilyen szinten beleegyezik a nemi erőszakba. Most ugyanezt az üzenetet adják át a gyerekeknek: Mondj valamit, így nem fog megtörténni a bántalmazás.
Az erőszaktevők és szexuális bántalmazók nem figyelnek oda, őket nem érdekli. Ők meg akarják tenni, amit elterveztek, tekintet nélkül arra, milyen hangosan kiált nemet egy gyermek. Túl gyakran fordul elő, hogy a gyermek számára az egyetlen nyitott lehetőség a “játszd a halottat”-válasz. Ez nem azt jelenti, hogy ha a gyermek semmit nem mond, akkor azt szeretné, ha megérintenék.
Az Őrtorony Társulatnak szükséges lenne valóban megvizsgálnia, hogy más vallások hogyan kezelik ezt a témát, és meg kellene vizsgálnia más programokat, amik a szexuális bántalmazásról tanítják a gyerekeket.
A fő üzenet pedig, amit egy gyermeknek hallania kell, az nem az, hogy néhány szóval leszerelhet egy támadót, hanem inkább azt kell elmondani neki, hogy SOHA nem az ő hibájuk, még akkor sem, ha nem mondott nemet...
Írta: Lee Marsh
forrás: freeminds.org
fordította: Laura
Utolsó kommentek