Egy embernek volt egy fia. A fiú felnőtt korában elköltözött egy messzi vidékre. Az embert Kovács Jánosnak hívták, mert ő volt a városban a kovács. Mindenki tudta mit jelent kovácsnak lenni. A kovácsságra pedig a nyelvükben több szó is volt: pl a ráverő, a vasmunkás, a patkoló. Az emberek akkor még azt is tudták hogyan kell leírni és kiejteni ezeket. Akkoriban azonban csak mássalhangzókat írtak, így az ember neve leírva KVCS JNS volt.
Később annyira tisztelték ezt a kovácsot, hogy a legfőbb kovács vezetéknevét nem ejtették ki. Helyette inkább azt mondták AZ ÚR. Magát a "kovács" szót sem használták többé ettől kezdve más kovácsra.
Később az írástudók bevezették a magánhangzókat, addigra azonban már senki sem ismerte, hogyan kell helyesen olvasni, és mit is takar igazán a KVCS szó, így behejettesítették az addig helyette mondott "az úr" szavak magánhangzóit.
Így leírva a legfőbb kovács neve így nézett ki: KaVuCS. Kimondani azonban már senki sem tudta, mert ez a szó: "kavucs" nem létezett a nyelvükben, hiszen egy nemlétező, emberek által kitalalát szó volt.
Ekkor a nagy kovács egyetlen fiának a leszármazottja, aki szintén kovács volt, és őt is Jánosnak hívták, elhatározta, hogy ellátogat ük- ük-ük nagyapja falujába.
Először nagy örömmel fogadták. Ő elmondta nekik, hogy apái a kovácsmestert mindig így szólították Atya, atyám, és elmondta azt is, hogy ősapja leginkább azt szerette, ha atyának, vagy, ha Jánosnak szólítják. A fiú történetei azonban annyira idegennek tűntek a falusiaknak, hogy nem hitték el, amit a fiú az ős-apjáról mondott.
Sok idő telt el, a nagy kovács tetteit pedig sok írásos dokumentum őrizte meg. Mindegyikben, a a neve helyén az állt: "KaVuCS". Mellette volt egy lapszéli jegyzet, amely azt írta: "ejtsd: AZ ÚR".
De nem mindenki tudta, hogy amikor ezt írva látja "KaVuCS" azt kell olvasnia: "AZ ÚR". Így elkezdtek írogatni és beszélni egy KAVUCS nevű emberről, ahelyett, hogy a fia által valóban megismerték volna. Az ÚR, az ATYA, vagy az egyszerű János helyett úgy kezdték hívni KAVUCS.
Aztán elnevezték magukat KAVUCS TANÚINAK, és büszkék voltak arra, hogy ők ma is megőrizték az öreg kovács nevét, és tisztelik is azzal, hogy KAVUCS-ként hivatkoznak rá. Pedig valójában egy nemlétező, és ismeretlen nevet magasztalnak fel.
Írta: ChEszed
***
Olvasd el a tetragrammatonnal foglalkozó további tanulmányokat is:
Huber Lipót: Jahvé-Adonáj-Jézus
...ha valaki ezekhez hozzá tesz...
forum.index.hu...
Új világ fordítás – Függelék 1-2
Az isteni név, amely mindörökké fennmarad
Kinek a tanúi?
Howard professzor is így gondolja?
Utolsó kommentek