Egyszer Jézus a következőket mondta a farizeusoknak: „hasonlítotok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről ugyan szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival, és mindenféle tisztátalansággal.” (Máté 23:27, NW). Ma is ez a helyzet sok Jehova Tanújával. Kívülről jó szellemiségűnek látszanak, kiváltságaik vannak, felnéznek rájuk, de gyakran előfordul, hogy ezek a „példamutató” személyek tele vannak mindenféle tisztátalansággal és bűnnel, amit az emberek nem vesznek észre. Vannak olyan bűnök, amit csak kevesen tudnak, és sokszor letagadják őket, vagy próbálják elrejteni a gyülekezet illetve a kívülállók elől. Az az eset, amit most ismertetek is ilyen. Próbálják letagadni, eltitkolni, de nem tudják a megtörténtet meg nem történtté tenni. Egy tönkre tett életről van szó, egy 12 éves lányról, akit az apja meglehetősen brutálisan bántalmazott több esetben, mert nem akarta elfogadni az „igazságot”, Jehova Tanúi „igazságát”.

Titokban akarják tartani? El akarják tusolni? Hát akkor most olvassa ország-világ!

Volt egyszer egy apa, aki megismerte az „igazságot”, mármint azt, amit Jehova Tanúi annak tartanak. Tanulmányozta a Bibliát a Tanúkkal, majd megkeresztelkedett, de nem lett jobb ember. Az egyik nap a 12 éves lánya azzal jött haza az iskolából, hogy vagy egy mondat, amit el fog mondani a március 15-ei ünnepségen az iskolában. Micsoda bűn! Az apa felháborodott. Bár ő maga nem beszélt soha a tanárokkal a hitéről, sőt a lányának sem magyarázta el, hogy távol kell tartania magát a „világi” ünnepektől, most hevesen kérte számon a lányától, hogy miért szerepel az iskolai műsorban. Mivel a lány már megígérte a tanároknak, hogy részt vesz, most nem akarta magát kihúzni az iskolai programból, ezért kijelentette, hogy szerepelni fog a március 15-ei megemlékezésen. Az apja ekkor neki támadt. Sokáig a szobában kergette a lányát, de annak sikerült többször elmenekülnie. Végül azonban sarokba lett szorítva. Ekkor a „keresztény” apa, aki hithű Jehova Tanúja volt elkezdte ököllel ütni a lány fejét, aki a sarokban összekuporodva próbálta védeni magát. Az anya (szintén Tanú) szavakkal ösztönözte a férjét: „Üssed! Üssed!” Az apa sokáig ütlegelte a lányát (az egész kb. másfél órán át tartott!), akinek valószínűleg agyrázkódása lett, mert másnap szédült, hányingere volt és napokig fájt a feje. Ezen kívül napokig fájt az állkapcsa is – úgy látszik az apának sikerült ott is eltalálnia. Mielőtt bárki azt hinné, hogy eltúlzom a esetet, biztosítom az olvasókat, hogy pontosan ez történt. Kérésemre az áldozat (aki most már felnőtt nő) többször elmesélte a történteket, mindig ugyanúgy.

Megdöbbentő, hogy ez a „példamutató” családapa, aki sokszor sokféle kiváltságot viselt már több gyülekezetben is, ilyen brutalitást mutatott a lánya iránt. Az eset azonban nem csak egyszer fordult elő. Hasonló jelenetek többször megismétlődtek a családban. Érdekes megemlíteni, hogy az apa azelőtt nem viselkedett így, csak miután találkozott a Tanúkkal. A 12 éves lány többszöri bántalmazásához egyértelműen hozzá járult Jehova Tanúi tevékenysége és tanítása. Ahol fanatikusokat nevelnek, ott mindig lesznek ilyen szélsőségek.

Vajon az élet más területein pozitív irányba változott ez a „kedves” családapa? Nem igazán. Továbbra is rendszeresen alkoholizált, elhanyagolta a családját, gyerekeit, feleségét. Most évekkel később hat unokája van, de egyikkel sem törődik. Érdekes, hogy mindenhova eljut prédikálni, de az unokáit nem tudja felkeresni. Mindig arra hivatkozik, hogy nincsen pénze (prédikálni elmenni más városba persze van!). Még fel sem hívja őket! Az évek alatt sikerült két házat is „eltapsolni”, mert állandóan kölcsönöket vesz fel, amiket nem tud visszafizetni (nem lakáskölcsönökről van szó!).

Nemrégen a lány, aki már azóta családanya, megkérdezte az anyját, hogy annak idején miért verték ököllel a fejét. Az anya azt válaszolta: „Mert megérdemelted, apád nem vert volna ok nélkül!”. Az eset óta 20 év telt el, de szerintük jogos volt a verés! Tehát egy 12 éves lányt ököllel verni azért mert rész vesz egy ünnepségen szerintük helyes dolog! No comment!

Le kell, hogy írjak egy másik esetet is, amely jól rávilágít az apa szellemi állapotára. Egy alkalommal a lány tíz percet késett, mert beszélgetett az egyik barátnőjével az utcán iskola után, délután kettőkor. Hozzá kell tenni, hogy a lány soha nem csavargott és jó tanuló volt.Az apa elindult megkeresni „csavargó” lányát aki kb. 500 méterre volt az otthonuktól. Ekkor is alkoholos befolyásoltság alatt volt (mint hű Tanú, akiknek az otthonában tartják a könyvtanulmányozást!). Mikor meglátta a lányát elkezdett ordibálni. Ezt mondta: „Rohadj meg te g..ci! (bocsánat a szóért, de így történt!) Hol voltál? Szétverlek, ha haza jössz te rohadék!” A trágár szavakat többször is elismételte. Ekkor jött a lány osztályfőnöke kerékpárral, és nyilvánvalóan hallotta a lényeget. Milyen nagyszerű „tanúskodás”! Ez a családapa mind a mai napig köztiszteletben álló Tanú a gyülekezetében.

Nekem az egészről Pál szavai jutnak eszembe: „Mert az Isten nevét miattatok káromolják a nemzetek között, mint ahogy meg van írva.” (Róma 2:24, NW)

Fekete Bárány