Kiszabadulás a szektákból
A következő cikket, amelyet a néhai Margaret Singer írt, az ICSA [ICSAhome.com] engedélyével tesszük közzé. [Margaret Singer 2003-ban hunyt el.] A pszichológia emeritus professzora volt a kaliforniai Berkeley egyetemen. Részlet a "Coming Out of the Cults," [Kiszabadulás a szektákból] című tanulmányból, amely a Psychology Today kiadványban jelent meg, 1979. Január hónapban, Margaret Thaler Singer (Ph.D) tollából.A legtöbb ex-szektatagot láthattuk már küzdeni egy vagy több alkalommal, kisebb vagy nagyobb mértékben a következő nehézségekkel és problémákkal. Nem mindegyikük szembesült ezekkel a problémákkal, és legtöbbük pedig nem ilyen súlyos, nem ilyen “előrehaladott” állapotban van.
forrás: http://freeminds.org/index.php?option=com_content&view=article&id=2859:coming-out-of-the-cults&catid=36:mind-control&Itemid=351
Depresszió. A rituálék, a munka, az imádat és a közösségi élet 24 órás rendszerével a szekták feladatokkal és célokkal látják el a tagjaikat. Amikor kilépnek a szektából, a céltalanság érzete gyakran újra előjön. Továbbá azokkal a családi és személyes problémákkal is meg kell küzdeniük, amelyeket a megtérésük idején megoldatlanul hagytak.
Azonban az egykori tagoknak egy sor újabb veszteséggel is kell szembe kell nézniük. Gyakran beszélnek megbánásról az elvesztegetett éveik miatt és úgy érzik, hogy eltékozolták az ártatlanságukat és az önbecsülésüket, amikor rájönnek, hogy kihasználták őket vagy, hogy helytelen volt feladni az önállóságukat.
Magány. A szekta elhagyása sok barát, egy közös érdeklődési körű testvériség, a bensőséges kapcsolatok igen jelentős tapasztalatának hátrahagyását jelenti, és azt is, hogy új barátok után kell nézni egy értetlen vagy gyanúsnak tűnő világban.
Határozatlanság. Egyes csoportok szinte minden egyes tevékenységet előírnak: mit és mikor egyél, milyen ruhát viselj, mit tegyél a nap folyamán vagy éjszaka, hogyan tisztálkodj, hogyan vécézz, és milyen pózban aludj. Egy olyan életforma elvesztése, amiben minden megtervezett volt, gyakran hoz létre egy “jövőbeli űrt”, amelyben saját maguknak kell megtervezniük és megvalósítaniuk elkövetkező napjaikat. Egyes személyek nem képesek összeállítani semmilyen rendezett tervet az önellátásukra és ez a probléma érintheti akár a munkájukat, tanulmányaikat vagy közösségi életüket. Néhányukat arra kell ösztönözni, hogy vegyenek ébresztőórákat és jegyzetfüzeteket annak érdekében, hogy időben felkeljenek, elinduljanak és megtervezzék a napjukat.
Visszacsúszás a módosult tudatállapotokba. Az újoncok felzárkóztatása hosszú, ismétlődő előadásokon történik, hipnotikus metaforákkal és magasztos eszmékkel, órákon át félálomban kántálva, figyelem-összpontosító dalokkal és játékokkal illetve meditációval. Néhány csoport fejhallgatóval a fején küldi ágyba tagjait ezzel is prédikációkat csöpögtetve füleikbe álmukban, miután még ébren is órákon keresztül hallgatták vezetőjük bátorításait. Ezek mind olyan gyakorlatok, amelyek rendszerint megváltozott tudatállapotot, túlfűtöttséget és befolyásolhatóságot idéznek elő.
Amikor elhagyják a szektát, sok tag találja úgy, hogy különféle állapotok, (élettani)körülmények - stressz- és konfliktushelyzetek, depresszióba zuhanás, bizonyos jelentős szavak vagy gondolatok - kiválthatják a visszatérést abba a transz-szerű állapotba, amelyet a szektában eltöltött idő alatt ismertek meg. Arról számolnak be, hogy ilyenkor visszaesnek abba az ismerős, törhetetlen levertségbe és mintha újra a szekta szónokainak intelmeit hallanák. Ezek a „merengések”/lebegések/ backtrip<lol - a droghasználók múltbeli bevillanásaihoz (flashback) hasonlóan - közvetlenül a csoport elhagyása után a leggyakoribbak, azonban még hetekkel vagy hónapokkal később is előfordulhatnak.
Elmosódó/homályos szellemi képességek. A legtöbb szekta-veterán beszámol arról - családjaik megerősítése mellett -, hogy a kisebb kognitív elégtelenségek és változások eltűnése eltarthat egy ideig. Számos egykori szektatagnak egyszerű munkákat kell vállalnia, mire visszanyeri korábbi kompetencia szintjét.
Félelem a szektától. A csoportok legnagyobb része keményen dolgozik azon, hogy megakadályozza az elpártolást/elszakadást: néhány extag felidézi, hogy mennyei kárhozattal riogatták/figyelmeztették/fenyegették meg őket, őseiket és utódaikat. Mivel sok szekta-veterán megtart némi maradék hitet a szekta tanításaiban/tantételeiben, és ez önmagában is szörnyű terhet jelenthet.
Amikor a tagok kilépnek, a visszaszerzésükre irányuló törekvések a tapasztalatok szerint a mérsékelt zaklatástól egészen olyan eseményekig terjed, ahol erőszakot alkalmaznak. Számos ex-tag és családtagjaik titkosítja telefonszámukat; elköltözik az ismert címükről; sőt néhányan még más nevet is felvesznek távoli helyeken.
A félelem lehet talán a legégetőbb probléma a korábbi tagok számára, akik házastársukat vagy gyermekeiket hagyták hátra a szektában, amely párokat és családokat szervezett be. Bármilyen erőfeszítés a kapcsolatteremtésre az összes híd felégetését kockáztatja. Gyakran fájdalmas jogi intézkedésekre kerül sor gyermekelhelyezési ügyekben vagy pereskedések biztosítják a kapcsolat fenntartását az ex- és a gyakorló hívek között.
Az akvárium-hatás. Külön probléma a család és a barátok állandó szemfülessége, akik éberen figyelik annak jeleit, hogy a való élet nehézségei visszafogják-e taszítani az adott személyt. Enyhe tudathasadás, mély aggodalmak, ideiglenesen módosult tudatállapotok és bármilyen pozitív megjegyzés a szektában szerzett élményekről aggodalmat okozhat egy egykori tag családjában. Ezt gyakran ő is érzi, azonban egyik oldal sem tudja, hogy hogyan beszéljék ezt meg.
Az új ismeretségek és régi barátok szintén visszahozhatják egy ex-szektatag érzéseit, hogy az emberek rácsodálkoznak, azon tűnődnek, hogy ő miért csatlakozott egykor egy ilyen csoporthoz.
A magyarázkodás kínjai. Hogy miért csatlakozott valaki, azt igen nehéz elmondani valakinek, aki nem ismeri a szektákat. Az egyik az, hogy le kell írni a beszervezési folyamatok finom részleteit és erejét, továbbá hogy hogyan történik a betanítás és a kiképzés. Mind közül azt a legnehezebb megpróbálni elmagyarázni, hogy egy személy miért képtelen egyszerűen kisétálni egy szektából, mert ez egy hosszú és bonyolult magyarázatot igényel/követel a társadalmi és pszichológiai kényszerről, befolyásról és irányítási folyamatokról.
Bűntudat. Forrásaink szerint a szekta tevékenységek jelentős része megtévesztésen alapul, különösen az anyagi források előteremtésében és a toborzásban. A becstelenséget teszik ésszerűvé a nagyobb jó illetve az egyén érdekében. Amint újból visszatér a személyes lelkiismeretük, számos ex-tag nagy lelkiismeretfurdalást érez az általuk mondott hazugságok miatt és gyakran aggódnak amiatt, hogy hogyan tegyék jóvá az elkövetett rossz cselekedeteket.
Önzetlenségi zavarok. Ezek közül az emberek közül sokan szeretnék megtalálni a módját annak, hogy visszakapják önzetlenségüket és energiájukat, anélkül hogy újra bábokká válnának egy másik manipulatív csoportban. Nem tudják hogyan válogathatnának megfelelően a számtalan versengő szervezet közül - társadalmi, vallási, jótékonysági, szolgáltatásoritentált, pszichológiai szervezetek közül - úgy, hogy továbbra is a maguk ura maradnak.
Az elitség vége. "Elhitetik veled, hogy ők tudják egyedül, hogyan kell megmenteni a világot", emlékezik vissza egy tag. "Azt hiszed, hogy a történelem élharcosa vagy... Kiválasztottként a törvény fölött állsz..." A csoport elhagyása után egyértelműen az az egyik legfájóbb csalódás, hogy a személy többé nem érzi magát kiválasztottnak, az elit részesének, tagjának.
Margaret Thaler Singer, Ph.D.
Veszteség a családoknak: Margaret T. Singer halála
A Family Process című kiadvány 2004. március 1-jei számából; írta Lyman C. Wynne
Dr. Margaret Singer 2003. november 23-án bekövetkezett halála a bánat, csodálat és tisztelet megnyilvánulását váltotta ki a közösségi sajtóban. Őt úgy ismerték el, mint "a legfőbb szaktekintélyt az agymosás területén az egész világon". Az elvesztése nem csupán a "kényszerítő meggyőzés" számos áldozatát rendítette meg/szomorította el, hanem azokat a családtagokat, szakembereket és szaksegédeket is, akik azzal küzdöttek, hogy megértsék és kezelni tudják azt, amit ő “közöttünk lévő szektáknak” nevezett.
Mielőtt azonban a szektákra összpontosított volna az évszázad utolsó negyedében, Margaret már csúcsra küzdötte magát a tudomány és kezelés (ellátás) két másik területén is. Először is az 1950-es években ő lett a világ egyik vezető kutatója a pszichoszomatikus orvoslás területén és az Amerikai Pszichoszomatikus Társaság elnökévé választották 1972-1973-ig terjedő időszakra.
Utolsó kommentek