Egy éppen öngyilkosságra készülő nő, tette előtt imára kulcsolja kezeit. Utoljára arra kéri a Fenségest, hogy mentse meg életét, segítsen rajta. Órák, súlyos órák telnek el és semmi nem történik. Amikor a gyógyszerei után nyúlna, csengetnek az ajtaján. Az utolsó pillanatban. Jehova Tanúi azok.

Ismerős eset? Több ilyet olvashattunk és hallhattunk a kiadványokban, előadásokban. Az ilyen történetek azt hivatottak igazolni, hogy maga Isten vezérli az embereket Jehova Tanúi közösségébe. Sokan vannak, akik miután megismerik a szervezet hamisságát azt kérdezik, hogy akkor Isten miért vezetett ide? Miért van az, hogy öngyilkosság szélén álló emberekhez, pont a megfelelő időben csengetnek be Jehova Tanúi?

Először is két dolgot azonnal látnod kell, ha ez a kérdés benned is felmerül. Egyrészt nagyon sok sikeres öngyilkosság történik amit nem akadályoznak meg ilyen különleges módon; másfelől eddig majdnem minden vallás tagjától hallottam ilyen történeteket, csak éppen valamilyen módon a saját közösségükre alkalmazva. Számomra egyre többször kétségesek az ilyen elbeszélések. Gyanúsan sok benne a rengeteg közös elem, de tételezzük fel, hogy a nagy részük igaz, a többit pedig a vallásos túlbuzgalom mondatja az elbeszélőkkel. Azonban, ha nem is mentettek meg téged valóságosan is az öngyilkosságtól, miért lettél éppenséggel Tanú? Én is érdeklődtem Isten iránt, sokáig nem értettem, hogy Isten miért engedett egy ilyen sokak által veszélyesnek tartott helyre?! Ha benned is felmerültek ezek a kérdések, akkor remélem segíteni fog neked az, amilyen választ találtunk erre a kérdésre.

Arról többször írtunk, hogy nincs Isten által kiválasztott igaz vallás. Az egész szántóföld Istené, amin a példázatnak megfelelően vannak gyomok és búzák. Vagy lehet hasonlítani az egészet egy halászhálóhoz ami jó és hitvány halakat gyűjt össze, és utólag válogatják ki, melyik a megfelelő. Ha az Egyház kifejezést abban az értelemben használjuk, hogy minden hívő összessége, akkor nem szervezeti hovatartozás azonosítja a hívő embereket. Ez az egybe tartozás az Istenhez való vonzalomban és néhány közös hitelv keretében nyilvánul meg, semmi más nem szükséges. Vannak olyan vallásfelekezetek, amelyek egyértelműen szekták (pl.: Jehova Tanúi). Az ide tartozó személyek némelyike (talán te is) élő, igazi hittel rendelkeznek, megtapasztalják Istent a személyes életükben, valódi vonzalmat éreznek oda s vissza. Ezen személyek az Egyház tagjainak is tekinthetik magukat. Ők komolyan vették az önátadásukat és igyekeznek valóban Istennek élni. Ha a te helyzeted is ilyen, akkor azt kell látnod, hogy nem a szervezet az, akinek a hitedet és Istent köszönheted. Sok más ember is így van Istennel, aki életében nem hallott Jehova Tanúiról, bensőjében mégis ugyanolyan szeretet és vonzalom él emberek és Isten iránt, mint benned (Máté 16:17). Viszont azt is láthatod, hogy a Tanú-közösség tagjai közül sokan nem rendelkeznek ilyen érzésekkel. Ez arra utal, hogy Istentől származik a hited, magához vonzott, nem pedig egy szervezethez vezetett. Más kérdés az, hogy a szervezet a helyzeteddel élve magánál tartott. – A szervezet sokszor hangsúlyozza, hogy tetteinkért a dicsőséget Istennek helyes tulajdonítani, nem magunknak. Azt tanítják Jézus is így tett, de magukra, a szervezetre nem alkalmazzák; ők dicsekedhetnek az eredményeikkel.

Amikor ez a vonzalom erőre kapott bennünk (a Tanú szülők gyermekeinél nem annyira kérdés miért lettek Tanúk), akkor csak véletlen kérdése volt, hogy melyik felekezettel akadunk össze. A házanként prédikáló ember, ha egy adott területen minden lakásba becsenget, valamikor ilyen emberre fog akadni. Így a házanként valóban prédikáló vallások (Jehova Tanúi és a mormonok) valóban ránk is akadtak. Akiknek a környezetükben dolgozik hívő ember (bármilyen vallású) azt az a közösség fogja szárnyai alá venni. Ha esetleg az a közösség keveset nyújt, szigorra, fegyelemre vágyik és keres, jó eséllyel találkozik majd Jehova Tanúival vagy az adventistákkal, nazarénusokkal és be is fog lépni.

A folyamat tehát úgy néz ki, hogy ébred bennünk a vonzalom és amelyik hitrendszerrel először találkozunk és ápolgat minket (segít növekednünk a hitben), az fog kifogni minket - ha vallási kérdésekben még tájékozatlanok vagyunk. Egy adott felekezet mennél több helyen (ajtódban, munkahelyeden, rokoni körben, orvosi rendelőkben, stb.) van jelen missziós beállítottságú tagjaival vagy kiadványaival, annál több eséllyel bír arra, hogy az „Istent kereső halacskák" beleakadjanak a hálóikba. A folyamat további része, hogy az ember felnövekszik a hitben, látni kezd dolgokat és ha nagyon szektás helyen van, akkor tovább fog állni. Vannak olyan vélemények, mely szerint a legtöbb hitben felnőttségre jutó személy kinövi a vallásokat és elveszíti vallási hovatartozását. Ők ugyanúgy járnak helyekre ahol jól érzik magukat és kapnak olyat ami értékes, de nem érzik szükségesnek elkötelezettséget vállalni egy vallásos szervezet irányában. Nem egyedül csak Jehova Tanúinál találkoztam „felébredt" vagy „kételkedő" hívőkkel, hanem katolikusoknál, reformátusoknál, de még metodistáknál, baptistáknál is. Más kérdés, hogy hogyan kezeli őket saját vallásuk. Vannak olyan vallások, ahol az ilyen embereket nem bélyegzik eretneknek, hanem a közösség értékes tagjainak tekintik továbbra is őket, és felismeréseik az egész közösség hasznára vannak, mert a vallási vezetésük ráébredt azoknak az igazi értékére.

Jehova Tanúi, legalábbis amíg munkálkodtak területkártyák szerint, évente vagy másfél évente becsengettek a lakásokba. Ha nem értek el sokáig, akkor a lelkiismeretes személyek levelet küldtek a NO-kba (nincs otthon jelzése). Azon kívül találkoztál velük az utcán, a temetőben, a munkahelyeden, utazások közben vagy akár a szabadságod alatt. Ha olyan helyen élsz ahol sokan vannak Jehova Tanúi, akkor abban a pillanatban amikor elgondolkozol valamilyen Istent érintő kérdésről, beszélgetni fognak veled vagy a kérdéssel foglalkozó kiadványokkal látnak el. Ilyen körülmények mellett egyáltalán nem rendkívüli, hogy Istent kereső emberek útja Jehova Tanúihoz vezet.

Ezek alapján kérdezheti valaki, hogy akkor Isten miért engedte őket pont egy olyan helyre, ahonnan később szabadulni kellett? Pontosan nem érthetjük meg Isten cselekvésének indítékait, ezt csak találgathatjuk. Ha azt nézzük, akkor sok hasznunk származott abból, ha életünk egy részét buzgó Tanúként éltük le. Ma már - jobb esetben - védettek vagyunk a vallási manipulációval szemben. Sok olyan embernek van lehetőségünk segítséget nyújtani, akik talán soha nem ébrednének rá, hogy a szervezet tudatosan hazudik. Talán emberek szó szerinti életét menthetjük meg.

Amikor nagy szekták buknak meg akkor vannak akik Isten ellen fordulnak haragukban. Egyszer majd Jehova Tanúi is bukni fognak és akkor majd remélhetőleg egy ilyen tömeges folyamatot meg tudunk akadályozni. Lehetséges, hogy Isten eszközként használ majd (vagy már most?) a figyelmeztetésre - miszerint a szervezet félrevezeti a tagjait. Istent ezt követően senki nem okolhatja, mert bár megtűri veszélyesnek tartott szekták létezését, mégis gondoskodik a maga figyelmeztető eszközeiről.

Forrás: Bibliakutatók Baráti Köre