Most pedig, hogy így álnak a dolgok, következő témánk szorosan, mondhatnám „nagyon szorosan” kapcsolódik a halhatatlan lélek állapotához. Ez a téma pedig nem más, mint a gonoszok helyének, a Pokol létezésének a kérdése. A Jehova tanúi Isten önzetlen szeretetére apellálva (I. Ján. 4;8. 16.) azt tanítják, hogy a pokol, mint a gonosz lelkek örök gyötörtetésének a helye, nem létezik. Ilyen helyet nem teremthetett az Isten, még csak a gondolatában sem merült fel. Tévesen azonosítják a Seolt a pokollal, hiszen láthattuk, hogy különböző alvilági helyek léteznek, amikről valójában elképzelésünk sincs, de az írások erre engednek következtetni. (Ef. 4;9.) a föld alsóbb részei. (Jel. 20;13.) a holtak lelkei több helyről jönnek elő az utolsó ítéletre. Ezt tetézve a Poklot, a Hadest és a Seolt egyesítve Isten emlékezetének titulálják. Ezek emléksírokat jelentenek, melyek az Isten emlékezetében léteznek. Eléggé zavaros elméletek már ezek, hiszen láthattuk, hogy a halottak több helyről jönnek elő az ítéletre. Nem jelentheti mindegyik hely az Isten emlékezetét, mert akkor az író egy szóban megnevezhette volna azt félreérthetetlenül, de nem így történt, mert a Szent Írás számtalan helyen közli velünk, hogy a pokol és a Seol létező helyek, ami Istentől külön van és semmi köze Isten emlékezetéhez. Az ószövetségben senki sem kereste volna Istent, ha a gonoszok büntetése az örök megsemmisülést jelenti. Akkor aztán igazán elszabadult volna a pokol itt a földön. Mindenki azt csinálhat, amit akar büntetlenül, hisz úgy is megsemmisülünk. Hála Istennek ez nem így van, a Pokol és a Seol nem csak illúzió és nem is az Isten emlékezete, mert ezek igen is létező helyek, melyek az Úr szemei előtt vannak.

Péld. 15;11. A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.

Jób. 26;6. Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.

E téves nézetüket ezzel az egyetlen igével magyarázzák, melyet Jeremiás könyvében olvas­hatunk.

Jer. 7;31. És felépítették a Tófet magaslatait, amely Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben, amit nem parancsoltam, és ami gondola­taimban sem volt.

Aki érti a magyar nyelvet, annak nem kell külön magyarázni, hogy miről szól ez az ige, hiszen szerintem elég egyértelmű. Itt nem azt mondja Isten, hogy nem teremtettem poklot, ahol örökké gyötrődnek a gonosz lelkek, mert az gondolatomban sem volt. Nem bizony. Itt világosan azt közli velünk Isten, hogy Ő nem parancsolt olyat az embereknek, hogy tűzben égessék meg a gyerekeiket, ilyen bűnös dolog még csak a gondolatában sem volt. Tehát itt az emberek gyermekeinek a megégetéséről van szó, nem pedig a pokolról. Erről az eseményről nem csak ebben az igében olvashatunk. Talán így jobban belátjuk, hogy a Jer. 7;31-nek semmi köze a pokolhoz. Nem is értem, hogy egy ilyen fontos dolgot, mint a pokol létének kérdése, hogyan alapozhatják egyetlen igére, ami ráadásul láthatjuk, hogy nem is arra vonatkozik.

Jer. 32;35. És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megál­dozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, amit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék, hogy a Júdát vétekre vigyék.

Még egy igét megemlítek, hogy még véletlenül se tévesszük össze a hitetlen pogány gyermekégetést a pokol létezésének valóságával.

II. Krón. 28;3. Annakfelette tömjéneze a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégeté tűzben, a pogányok útálatosságai szerint, akiket az Úr az Izrael fiai elől kiűzött volt.

Ahogy írom ezt a könyvet, egyre jobban kezdem sajnálni azokat az embereket, akik naivan és laikusan hagyták magukat félrevezetni és becsapni a téves tanításoktól. Valójában belegon­dolva pont ez a sajnálat vezérelt arra, hogy megírjam ezt a könyvet, mert az idő egyre csak fogy a hamis vallás pedig egyre több lesz. Ez, a pokol nem létezésének a tanítása is annak köszönhető, hogy Charles T. Russel ifjú korában nagyon félt a haláltól, de legfőképpen a pokoltól. Bűnvallás és Jézus elfogadása és befogadása helyett könnyebbnek bizonyult szá­mára kitalálni eme „bámulatos” hitvallást. A Jehova tanúi szerint a Pokol egyet jelent az örök megsemmisüléssel. Ám ha ez így lenne, megint csak felmerül két logikátlan dolog. Az Egyik dolog: szerintük a testi halállal megszűnik a lélek is létezni, akkor mi értelme feltámadni a gonoszoknak Isten emlékezetéből, az emléksírokból, ha a pokol szintén a megsemmisülést jelenti? Ez egy teljesen értelmetlen és ésszerűtlen dolog. Vajon Isten ilyen értelmetlen dolgokat cselekszik? Persze hogy nem. A Másik dolog: Vajon igazságos lenne Isten részéről az az ítélet, hogy a gonoszok büntetése a teljes megsemmisülés legyen? Persze, hogy nem. Avagy mi, bármilyen téren sértett emberek, bosszúért kiáltva, nem hosszú kínhalált kíván­nánk-e ellenségünknek, nem hogy a gyors halált? Mivel az előzőekben már fényderült arra, hogy az ember lelke halhatatlan, így a gonoszok sem kerülhetik el az örökké tartó büntetésüket. Isten azt mondta, ahogy azt olvashattuk is már, hogy mindenki megfizet a cselekedetei szerint. Logikusan és ésszerűen végig gondolva, ha a gonoszok büntetése az örök megsemmisülés, akkor hol marad az igazságos cselekedetek szerinti megítéltetés? Ügye milyen érdekes, hogy egy ilyen téves tantétel milyen sok kivetni valót és megválaszolatlan kérdést hagy maga után. Most, akkor nézzük meg azokat az igéket, amelyeket Isten mondott a pokol létezéséről. Ez pedig nem csak egy ige, hanem nagyon sok, ezért nem mindegyiket írom ki ide, csak azokat, amelyek félreérthetetlenek. Kezdjük talán azzal, amikor Jézus az ítéletkor a gonoszokhoz szól.

Mát. 25;41. Akkor szól majd az Ő bal keze felől állókhoz is: Távozatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

Láthatjuk, hogy Isten igenis készített olyan helyet, ahol mind az összes gonoszok örökké gyötrődnek majd. Az örökké szó magában hordozza a végtelenség fogalmát. Soha véget nem érő folytonosság. A Jehova tanúi könnyen mondják az ember lelkéről, hogy megszűnik létezni a testi halál után, de akkor mit mondanak az ördögökről és démonokról, akik viszont szerintük is valóban örökké valókra lettek teremtve, és mégis ugyanaz a büntetés vár rájuk, mint a gonosz emberek lelkeire? Nem az örök megsemmisülés, hanem az örökké tartó kín és gyötrelem.

Ésa. 66;24. És kimenvén, látni fogják azoknak holtesteit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.

Már. 9;44. Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. (Már. 9;46-48.)

Mát. 3;12. ... a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

Mát. 13;42. És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Ez a hely, a büntetés helye pedig kívül esik az Isten dicsőségén, amit a biblia külső sötétségnek nevez. Itt ezen a helyen az Istennek nincsen semmije. Se a szeretete, se a megbocsátása, se fénye.

Mát. 8;12. Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.

Mát. 25;30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Mát. 22;13. ... és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsi­korgatás.

Luk. 13;28. Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.

Mát. 25;46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Jel. 14;10. ... és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt;

Jel. 14;11. És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, ...

Jel. 20;10. És az ördög, aki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.

Gondolom ennyi ige vers is bőven elegendő ahhoz, hogy Isten meggyőzzön arról az igazságról, hogy a gonoszok lelkei igenis gyötrődni és kínlódni fognak örökkön örökké, elnyerve így méltó és igazságos büntetésüket. Ne felejtsük el, hogy noha Isten maga a szeretet, ezzel szemben a bűnnel nem tud közösséget vállalni. Láthatjuk, hogy a pokol is egy tőle teljesen kívülre eső helyen létezik, ahol a sötétség uralkodik, mert ott nincs jelen Isten dicsősége. Isten a szeretet ugyan, de mégis bosszúálló. Haragja eléri az ellene vétkezőket és a gonoszokat.

Azért is mondja nekünk, hogy hagyjuk meg neki az ítéletet és magunkat tisztán tartva, ne álljunk bosszút e halandó testben (Róm. 12;19.). Ezért mondta Jézus, hogyha megütnek jobb felől, tartsd oda a bal orcádat is (Mát. 5;39.). Pál azt mondta, hogy tégy jót ellenségeddel, mert ezzel eleven szenet gyűjtesz annak fejére (Róm. 12;20.). Isten az örökkévalóságban van, mi emberek pedig a múlandóságban gondolkodunk. Bízzuk az Úrra az ítéletet és a bosszú­állást, mert Isten megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint. Ezért legyünk nyugodtak, mert a szerető és igazságos Isten bosszút áll az Őt szeretőkért. Ne csüggedjünk, és ne aggodalmas­kodjunk! Csak azoktól óvakodjunk, akik azt mondják, hogy nincs olyan pokol, ahol a gonoszok örökkön örökké gyötrődni fognak, mert a lélek megszűnik létezni a testi halállal együtt. Ezzel együtt, óvakodjunk a paradicsomos könyvtől, de legyünk hűek a bibliához.

Luk. 21;22. Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak.

Jer. 46;10. Az a nap pedig az Úrnak, a Seregek Urának büntető napja, hogy bosszút álljon ellenségein. ...

II. Thes. 1;8. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliomának.

Jel. 6;17. Mert eljött az Ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?

Luk. 21;22. Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak.

Róm. 12;19. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.

Zsid. 10;30. Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: A Úr megítéli az Ő népét.

Láthatjuk tehát, hogy Isten szeretetére hivatkozva és az Ő szeretete mögé bújva nem tehetünk, és nem mondhatunk bármit és akármit, ami épp az eszünkbe jut. Szeretetéből kifolyólag gerjed fel haragja az igazságtalanság ellen. Az ószövetségből is megismerhettünk már jó néhány olyan esetet, amikor Isten haragja lesújtott a gonoszokra. Amennyiben Isten nem teremtett poklot a gonoszoknak, ahol azok lelkei gyötrődnek örökkön örökké, éjjel és nappal, akkor nem sújthatott le haragjában különböző csapásokkal sem az ószövetség idejében. Ám ezeket, a csapásokat, történelmi iratok tanúsítják, melyeket a Jehova tanúi sem tagadhatnak. Szerintem nem érdemes tovább hámozni és boncolgatni ezt a kérdést, egy valamin azért érdemes elgondolkodni. Vajon milyen lehet a pokol? Mit jelenthet az olthatatlan tűz kifejezés? Nem beszélve persze az örök kínról és gyötrelemről. Az idevonatkozó igéket sűrűn átolvasva és mélyen elmélkedve rajtuk, valamelyest megközelíthetjük a pokol létének és milyenségének elképzelését. Több mint valószínű, hogy a Szent írásban említett pokol tüze nem szó szerint értendő. Ennek több oka is lehet. A feltámadás mindenki részére megtörténik, az igazak az örök életre a hamisak az örök gyalázatra. Akik örökké élnek azokra biztos nincs hatással a tűz lángja, legalábbis a fizikális, háromdimenziós tűznek. Továbbá a tűz lángjában való égetés nem jelent cselekedetek szerinti büntetést, még akkor sem, ha a láng csak térdig ér a kevésbé bűnösnek, és feje tetejéig pedig a velejéig gonosznak. A tűz szimbóluma leginkább a fájdalomra összpontosul. Aki már megégette magát, azt tudja milyen érzés. A lángra lobbant égő ember nem hal meg azonnal, ezt mindenki tudja, de pokoli kínokat él át addig. Ezt a kínt akarja ábrázolni a pokol tüze kifejezés. A kérdés az, hogy mi okozza ezt az olthatatlan örök kínt és gyötrelmet? Az örök kifejezés adja magát, hiszen mindenki örökké él, azaz halhatatlan. Olvashattunk olyan meghatározásról is, mint pl. külső sötétség. Azt viszont nem olvastuk, hogy a pokol tüzének fénye világította volna be ezt a helyet. Tehát sötétség uralkodik ezen a helyen, ahová Isten fénye és dicsősége sem jut be. Elég rémisztő Isten jelenlétén kívül esni. Már ez magában is ijesztő. A teljes kínnak ez csak az egyik része. A másik a felismerés, a valósággal való szembesülés, ahogy mondja az Írás. Ennek a ténynek a tudatára ébredése. A gonoszok a pokolból látni fogják az Urat, annak dicsőségét és mind azok boldogságát és örömét, akik vele vannak.

Akik hittek és bíztak benne a végsőkig, magukat pedig kirekesztve (Luk. 13;28. 16;23.). Azt mondom ez már bizony egyfajta kínszenvedés. Ám ez még nem minden, hiszen hátra vannak még az emberek cselekedetei, amelyeket a földön ebben a testben elkövettek. Ott vannak a gonoszok kirekesztve a külső sötétségre, ahol nincs jelen az Isten megbocsátása csak a saját maguk lelkei az összes bűnükkel együtt, amit elkövettek egész életükben mások ellen. Át kell élniük minduntalan azokat a fájdalmakat, amiket másoknak okoztak. A sok megbántást és csalódást. Akiknek nem segítettek, holott lehetőségük volt rá. Akiket bántalmaztak, és sorsukra hagytak, holott tehettek volna másként is. Már az is nagyfokú kín számukra, hogy tehetetlenek és mindez már visszafordíthatatlan. Megszűnt létezni, amiben addig bíztak, pénz, hatalom, ismeretség, mágia stb. A pokol tüze tehát, a gonoszok lelkeit égeti olthatatlanul. Talán olyan hasonlattal, mint amikor valaki megkötözöttje és rabja egyfajta szenvedélynek és nem kaphatja azt meg. Ez már inkább hasonlít a cselekedetek szerinti megítéltetéshez és az örök kínhoz. Ám mindez csak árnyéka és csekély elképzelése a szörnyűséges valóságnak.

Most pedig nézzük meg a következő téves tanításukat, mely a Vérről szól. Ezen belül is a véradásról és vérátömlesztésről. Köztudott ugyanis, hogy a Jehova tanúi tiltják a véradást, mindezt pedig Mózes könyvében található néhány igevers téves értelmezése és magyarázása miatt, melyek a vérről szólnak ugyan, de teljesen más jelentéssel bírnak. Nézzük melyek ezek az igék.

I. Móz. 9;4. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.

V. Móz. 12;23. Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az Lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!

III. Móz. 3;17. ...: semmi kövért és semmi vért meg ne egyetek!

III. Móz. 7;26. És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét.

Talán nem is kell külön magyaráznom, hogy ezek az igék miről szólnak. Szerintem te is látod, hogy a vérevéstől tiltja Isten az embert. Ezt olvashatjuk még számtalan helyen (III. Móz. 17;10-14., V. Móz. 12;16., 15;23.). Akárhogy is nézem, a vérevést nem lehet összekeverni, sem összetéveszteni a véradással. Szerintem minden ember tudja és ismeri a két fogalom közötti különbséget. Isten nem is adhatott az embernek olyan parancsolatot, hogy ne adjon vért, mert azt akkor még nem is ismerték. Ám mint azt látjuk, ez a parancsolat a vérevésre vonatkozik, ami a legtöbb felnőtt, disznóvágást megélt ember számára nem ismeretlen. Régen a barbár törzseknél, egyáltalán nem volt idegen a vérevés. Kezdjük talán azzal, hogy Isten miért tiltotta a vérevést.

Elsősorban: erkölcsi, szellemi szimbolikus jelkép miatt, mivel a vér az élet (III. Móz. 17;11-14., V. Móz. 12;23.). Amikor az ember a vért megeszi, azzal tulajdonképpen meggyalázza és megszentségteleníti az életet, mivel az elfogyasztott vér (az élet) a gyomron át az emésztés után az árnyékszékre jut.

Másodsorban: hogy egészségügyi szempontból káros-e a vérevés, azt sajnos nem tudom, de a mai orvos tudomány talán kielégítő választ tud adni erre a kérdésre. Isten eme parancsolata örökérvényű ezért az a mai napig is érvényes minden emberre. Erre az apostolok is felhívták a pogányok közül megtért keresztények figyelmét, akiknél szokás volt azelőtt a vérevés (Csel. 15;20. 29.). Nem értem egyáltalán, hogy lehet a vérevést összekeverni a véradással, Ugyanis a véradó vére nem a beteg bélrendszerébe kerül, mint étel, hanem annak vérrendszerébe, hogy annak élete meghosszabbodjon és így megmeneküljön a sok vérveszteség miatt fennálló halál beállásának veszélyétől. Előfordult már olyan eset, hogy belehaltak a vérátömlesztésbe, de a hiba nem a technológiában volt, hanem az emberi mulasztásban és figyelmetlenségben. A vérátömlesztéssel szerte a világban, szinte megszámlálhatatlan beteget gyógyítottak már meg, akik mind hálásak a közreműködőknek. Nem lehetnek hálásak, viszont mind azok, akik azért haltak meg, mert megtagadták tőlük a vérátömlesztés lehetőségét, mindezt egy téves ige magyarázat miatt. Segíthettek volna rajtuk, hogy életben maradjanak, de inkább sorsukra hagyták őket. Hozzátartozói és rokonai elnézték a szerencsétlen haldoklását, miközben meg­volt a lehetőségük a segítségnyújtásra. Vajon ilyen kegyetlen lenne a mi Istenünk? Ezt várná el tőlünk? Szó sincs ilyesmiről! Az egész evangélium mondani valója a hit és az önzetlen szeretet. Aki szeret, az nem hagyja sorsára a másikat, amikor az tudna segíteni (Luk. 10;25-37.). Isten hazuggá válna, és ellent mondana önmagának, ha azt parancsolta volna az embereknek, hogy ne adjanak vért, és ne alkalmazzanak vérátömlesztést. Isten ugyanis kimondja:

Jak. 4;17. Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.

Az életmentés pedig minden körülmények között jó és nemes cselekedet, mely Isten szerint való. Isten kimondja, hogy cselekedjünk jót. Jézus a következőt mondta:

Ján. 15;13. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

Akik önfeláldozóan vért adnak, nem várva cserébe semmit, azok életmentők mivel hozzájárulnak a beteg felépüléséhez és meggyógyulásához. Az ilyeneket szereti az Úr. Ő is vérét adta mindnyájunkért, hogy örök életünk legyen, és meg ne haljunk. Most tehát, hogy tudjuk mi az Isten akarata (segítségnyújtás, életmentés), tisztában kell lennünk azzal, hogy aki megtagadja a vérátömlesztést még akkor is, ha csak az az egy mód van a megmenekülésre, az vétkezik.

Luk. 12;47. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;

Egy hamis és téves hitető beszéd miatt, sokan cselekedtek rosszul és helytelenül, akik miatt sokan meghaltak már, holott most is élhetnének, ha nem hallgattak volna e buta és ostoba tanításra.

E sok hamisság után, most már bátran megkérdőjelezhetjük e szervezet megnevezésének helytállóságát.

A Jehova tanúi kinek a tanúi is valójában? Jogosan hívatják-e magukat Jehova tanúinak? Először nézzük meg mit is jelent a tanú szó. Nem is kell hozzá nagy képzelő erő vagy értelmező szótár, hogy megtudjuk; tanúskodni csak olyan esetben vagy dologban tud valaki, ha az az illető saját szemével látta vagy saját fülével hallotta a szóban forgó eseményt vagy dolgot. Gyakran szoktuk is hallani a szemtanú vagy fültanú kifejezéseket. Tanúskodni annyit jelent, mint bizonyságot tenni. Amint azt már megtapasztalhattuk az előzőekben, e vallás bizonyságtételei nem állják meg a helyüket a biblia igazságában, így erőssé válik bennünk a kétely, hogy ők egyáltalán jogosan nevezik-e magukat Jehova tanúinak. Hiszen sem nem látták Jehovát, sem nem hallották Őt. Ráadásul nem a biblia igéi ihletik őket, hanem néhány ember által kreált paradicsomos könyv betűt magolják. Ez a szervezet a Jehova tanúi elnevezést egy az Ézsaiás könyvéből kiragadott ige alapján, vették fel magukra.

Ésa. 43;10. Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkotott és utánam nem lesz!

Ésa. 43;12. Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen Isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.

Ezek az igék biztos nem a Jehova tanúinak szólnak. Végig olvasva az egész részt rájövünk, hogy Isten dicsőítéséről van szó és hatalmas csodatetteiről melyeknek mind tanúi voltak az akkori Izraeliták. Nincs más Isten, aki ilyen hatalmas dolgokat cselekszik, és ezeknek, a tetteknek voltak ők tanúi, akik nem tagadhatták le mindezeket, mert átélői, tanúi voltak. Legfőbb mondani valója pedig nem más, mint a megváltás ígérete, ahogy azt a 42;-es és a 43;-as részekben olvashatjuk.

Ilyen nagydolgot egyik hamis vallás hamis Istene sem ígért. Elküldi Isten a megváltót, a szabadítót, az örömmondót és ennek tanúi lesznek.

Ésa. 41;27. Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.

Az örömhírt Jézus hozta el nekünk, Ő az örömmondó. Azt pedig hogy kik a tanúk, nem nehéz kitalálni. A fenti ige verseket, ha próféciaként olvassuk, és a megváltást szem előtt tartjuk, észrevesszük, hogy Jézusról szólnak. Mind a két versben felfedezhetjük, hogy bizony­gatja Isteni kilétét. Istennek, magának nem kellet ezt bizonygatni, hiszen mindenki tudta akkor, hogy él az Úr és félték is Őt, mert tudták, hogy az ő Istenük az egyetlen igaz Isten. A 10-es versben azt olvashatjuk: megtudjátok, higgyétek, megértsétek, hogy én vagyok az az Isten. A 12-es versben pedig azt olvashatjuk: megjelentettem, és ti vagytok tanúim, hogy én Isten vagyok. Kinek az Istenségéről kellett hát megbizonyosodnunk az Úr tanúi által? Kinek az Istenségét bizonygatja szükségszerűen az írás? Természetesen Jézusét! És itt ismét színre lép burkoltan a Szentháromság. Azért burkoltan, mert az ószövetségben még nem volt ismeretes Isten hármas kinyilatkoztatása. Csak két rövid példa a burkoltságra. Ézsaiás könyvében találhatunk két olyan igeverset melyek az ószövetségben egyértelműen Istenre voltak értendők.

Ám most, hogy Isten Jézusban kinyilatkoztatta magát, így megvilágosodott előttünk, hogy ez a két igevers bekezdés, Jézusra is áll. Biztosak lehetünk abban, hogy nem csak ez a két ige kezdődik így az egész ószövetségi iratokban.

Ésa. 43;14. Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izrael Szentje. ...

Ésa. 48;17. Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje: ...

Amint azt korábban láthattuk már, Isten Jézust Úrrá tette. Meghalt értünk, így Megváltott minket. Valamint Ő Izrael Szentje. Szerintem nem is kell ezt túlmagyarázni.

Mivel így áll a dolog, közben rá kellett már jönnünk, hogy az Isten tanúi nem mások, mint az Apostolok és Jézus tanítványi és kortársai, akik együtt voltak Ő vele és hittek benne. Ő rájuk hárult az a feladat, hogy terjesszék az igét és az evangéliumot, bizonyságot téve Jézusról, mint a testben megjelent Istenről, a megváltóról, akié az ítélettétel.

Csel. 10;42. És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy Ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.

Csel. 2;32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.

I. Ján. 1;2. (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)

Csel. 1;8. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.

Semmi kétség nincs most már afelől, hogy az igazi Jehova tanúi valójában nem mások, mint az Úr Apostolai, tanítványai. Tanúsítják, hogy Jézus a Krisztus. Azaz, hogy Ő Isten. Ezek alapján bátran kijelenthetjük, hogy e vallásnak nem csak a tanításai nem állják meg a helyüket, de még a megnevezésük sem. Ám ha már itt tartunk és szóba jött a tanúságtétel, hasonlítsuk össze, az apostolok és a Jehova tanúi bizonyságtételeinek központi mondani valóját. Vajon ugyanarról szólnak-e vagy sem. Isten részéről mi volt a legfontosabb, amit az embereknek feltétlenül tudniuk kellett az üdvösségük szempontjából.

Jt.: Isten Jehova nevének használatától függ az üdvösség.

Ap.: A Názáreti Jézus Krisztusban való hit, és a neki tett őszinte bűnvallástól függ az üdvösség.

Jt.: Az üdvösséghez szorosan hozzá tartozik a Jehova tanúi által megalkotott ismeret.

Ap.: Az Isten ismeretére az Igazság Lelke, a Szent Szellem vezérel el, miután a hívő keresztény ember, már megbánta bűneit és hit által behívta Jézust a szívébe.

Jt.: A Szent Szellem Isten hatékony ereje.

Ap.: A Szent Szellem az Élő Isten harmadik személye.

Jt.: Az ember lelke a testi halála után megsemmisül és csak Istenemlékezetében létezik tovább.

Ap.: Az ember lelke halhatatlan. Testi halála után létezik tovább az örökkévalóságig.

Jt.: Nem létezik pokol, ahol örökké gyötrődnek a gonoszok.

Ap.: Létezik pokol, ahol a gonoszok örökké gyötrődnek majd.

Jt.: Paradicsomi földön van a reménység.

Ap.: Az igaz hitű keresztény lelke, testi halálakor Jézushoz távozik az Isten mennyei paradicsomának országába.

Ehhez nem kell kommentár. Szemmel láthatóan a Jehova tanúi teljesen mást tanítanak, mint annak idején az apostolok. Amíg a Jehova tanúi egyfajta saját maguk kreált ismeretről tesznek bizonyságot, mely szerintük a feltámadáshoz vezet a földi paradicsomba, addig az apostolok az élő Jézusnak tett őszinte bűnvallásról beszélnek, mely az örök életre és a Jézussal való közösségre juttat.

Csel. 2;38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.

Csel. 3;19. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.

A Jehova tanúi bizonyság tételeinek központjában nem Jézus áll, hanem a paradicsomos könyv tartalma és annak ismerete. Az apostolok egyfolytában csak Jézusról prédikáltak, aki megbocsátja és elveszi az emberek bűneit, hogy így örök életre jussunk.

Csel. 5;42. És minden nap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust a Krisztust.

Csel. 8;5. És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust.

Csel. 8;35. Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust.

Csel. 10;36. Az ígét, melyet elkülde az Izrael fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (Ő mindeneknek Ura).

Csel. 11;20. Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Anti­okhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.

Csel. 18;5. Mikor pedig megérkeztek Maczedoniából Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.

I. Kor. 1;23. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;

I. Kor. 1;24. Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.

I. Kor. 2;2. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisz­tusról, mégpedig, mint megfeszítettről.

II. Kor. 4;5. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.

Folytathatnám még a sort arra vonatkozóan, hogy az apostolok igehirdetéseinek központjában az evangélium állt, azaz Jézus Krisztus. Azért Ő, mert Ő benne van az üdvösség, az örök élet és a megbocsátás. Aki hallgat Istenre és hisz, annak ennyi is elég, aki pedig megmakacsolja magát, annak tízszer ennyi ige sem elég a meggyőzéshez. Azok maradjanak csak meg a ma­guk ismeretében, de ne vigyenek magukkal másokat is a kárhozatra! A Jehova tanúi ilyen formában nem akarják elfogadni Jézust.

Sőt némely irataikban szégyenletes módon Mihály Arkangyallal azonosítják Őt. Azt, hogy ezt miért teszik, nem tudom, talán azért, hogy Jézust Angyali rangra alacsonyítsák, ezzel is megalázva Őt. Dániel könyvében (Dán. 10;5-6.) azt olvashatjuk, hogy Jézus (Úr angyala, ember fiához hasonló, gyolcsba öltözött, derekán ufázi arany övvel) megjelent Dánielnek és beszélt vele. Megemlíti, hogy Mihály segítségére volt (Dán. 10;13-21.). Ebben az esetben egyáltalán nem lehet arról beszélni, hogy a két személy egy és ugyanaz, ha Mihály Arkangyal segítségére volt Jézusnak. A Dán. 12;1-es versében is, mint harmadik személyről beszél Jézus, Mihályról Dánielnek. Júdás levelében azt olvashatjuk, hogy Mihály azt mondja az ördögnek: Dorgáljon meg téged az Úr! Ezek után értelmetlen és logikátlan a két személyt eggyé azonosítani. Mihály teremtett lény, Jézus pedig a Fiú Isten, aki által minden teremtetett. Jézus nem teremtmény és így nem is angyal.

Zsid. 1;4. Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.

Zsid. 1;5. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közűl: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?

Zsid. 1;6. Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.

Zsid. 1;7. És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,

Zsid. 1;8. Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.

A Jehova tanúi köztudottan nem örvendenek nagy szimpátiának az emberek köreiben. Ezért ők úgy gondolják, hogy a keresztények üldöztetéséről szóló próféciák, rajtuk teljesednek be, ami szintén abban a reményben élteti őket, hogy jó ügyet szolgálnak. Érdemes össze­hason­lítani a bibliai üldöztetést a Jehova tanúi „üldöztetésével”. Amint átolvastuk az idevonatkozó igéket, mindjárt megvilágosodik előttünk a mély szakadékként tátongó különbség.

Mát. 24;9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.

Már. 13;9. Nyomorúságnak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert tör­vényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.

Ján. 15;21. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem.

Fil. 1;29. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nem csak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette:

II. Tim. 3;12. De mind azok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.

Gondolom, rájöttél, hogy miért is üldözték az akkori keresztényeket. A jövőben is ugyanezért fogják üldözni őket. Igen az írásból világosan kiderül, hogy Jézus Krisztusért. A benne való hitért és a róla tett bizonyságtételért. Ezzel szemben a Jehova tanúit nem Jézusért nem szeretik, hanem az erőszakos tolakodó viselkedésük és a sok hamis tanításaik miatt. A Jehova tanúi igen nagy létszámmal bírnak világszerte. Ez is közreműködik az ő megnyugvásukban miszerint jó úton haladnak. Azonban a nagy létszám és tömegek egyáltalán nem az igazság mellett tanúskodnak. Mindig is kicsiny volt és az is lesz az a létszám, amely hitt és hinni fog Jézusban és üdvözülnek majd. (Mát. 7;13-15. 22;14.). Viszont ezek után könnyen el tudom képzelni, hogy a jövőben ez a vallás behódol az Antikrisztusnak és az ő hamisprófétájának, hirdetve a földi paradicsomot, hiszen az Antikrisztus mindenkit elkápráztat, akit csak lehet, és imádni fogják őt a föld lakosai. Még az is lehet, hogy a Jehova tanúi fogják elárulni azokat, akik Jézust prédikálják, és Ő benne hisznek.

Utoljára hagytam a leglényegesebb dolgot. Isten nevét. Szerintem ezen, nagyon sok múlik most, hiszen ez a vallás nagyon nagy hangsúlyt fektet rá, amit egyáltalán nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mi is az Isten neve? Van-e neve egyáltalán Istennek és ha van is, mennyire fontos az nekünk, üdvösségünk szempontjából? A Jehova tanúi erre a névre alapozva építették a vallásuk várát és annak bástyáit. Most pedig megtámadjuk ezt az erődítményt az Isten igéivel és a Szent Lélek vezetésével, kidöntjük a tartó oszlopait, hogy a falak leomoljanak és a sötétség, világosságra jöjjön. E vallás szerint Istennek van neve és ez a név a JEHOVA.

Zsolt. 83;19. Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.

I. Móz. 32;9. És monda Jákob: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ...

II. Móz. 6;3. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.

II. Móz. 15;3. Vitéz harcos az Úr; az Ő neve Jehova.

Nos valóban úgy néz ki, hogy Istennek van neve, méghozzá Jehova, de akkor mit kezdjünk a többi névvel a bibliában melyek szintén Istent illetik. Ilyen többek között a Seregek Ura megnevezés is, melyet számtalan helyen megtalálhatunk. (Ésa. 18;7.)

Ésa. 47;4. Így szól a mi megváltónk, seregeknek Ura az Ő neve, Izrael Szentje!

Ésa. 51;15. Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, aki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem?

Ésa. 54;5. Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hivattatik.

Jer. 50;34. De az ő megváltójuk erős, Seregek Ura az Ő neve, ...

Előfordul, hogy erős torony vagy féltőn szerető, esetleg Úr az Ő nevei.

Péld. 18;10. Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.

Hós. 12;5. Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az Ő neve.

II. Móz. 34;14. Mert nem szabad imádnod más Istent; mert az Úr, akinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten Ő.

Ésa. 42;8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.

Több név is szerepel még a Szent írásban, de nem kell rögtön zavarba jönni ezek láttán. Nem véletlenül van Istennek ennyi neve, ha jól megnézzük a nevek egy-egy, tulajdonságot takarnak. Lehetséges akkor, hogy mégis csak Jehova az igazi neve? Kérdezhetnék sokan. A Jehova szó elsőre nem tűnik tulajdonságnak, sőt sokan nem tudják hova tenni annak valódi jelentését. Éppen ezért csábít erősen arra, hogy egy igazi névnek fogadjuk el. Nézzük meg, mi is valójában a Jehova szó! A Jehova szó mai formája mára már egy kissé elmosódott és eltorzult. Eredetileg kiejtve így hangzik: JaH VeH. Az eredeti írásmódja pedig így: JHVH. Isten, ezekkel, a szavakkal nevezte meg magát Mózes előtt: Vagyok aki vagyok! Ézsaiás írása is megerősíti ezt.

II. Móz. 3;14. És monda Isten Mózesnek: Vagyok aki Vagyok. És monda: Így szólj az Izrael fiaihoz: A Vagyok küldött engem ti hozzátok.

Ésa. 52;6. Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én Vagyok, aki mondom: Ímé itt vagyok!

A JHVH jelentése tehát nem más, mint: Az Vagyok Aki Vagyok. Láthatjuk, hogy ez sem tulajdon személynevet takar, hanem Isten titokzatos, megfoghatatlan és kifürkészhetetlen önmagában való örök létét fejezi ki. Ha a Bibliában, minden JHVH vagy Jehova szót, rendesen és értelemszerűen a magyar megfelelőjére fordítanánk, akkor ez a szó így hangzana: Én Vagyok az Örökkévaló. Ha tehát a Zsidóknál zsidó nyelven a JaH VeH Örökkévalót jelent, akkor lefordítva nekünk magyaroknak az Ő neve Örökkévaló és nem Jehova.

Az élő Istent, valójában nem is lehet személynévvel felruházni, vagy mint egy megbélyegezve bekategorizálni, ahogy az emberek által kitalált Isteneket. Teremtett lényekhez sem lehet és nem is szabad hasonlítani vagy lealacsonyítani Őt, azzal hogy nevet adunk neki. Isten szellemi lélek, a teremtő akarat, az önzetlen szeretet.

Ő benne áll fenn az egész univerzum. Később, amikor a héber írásokba bevezették a magánhangzókat, a JHVH betűihez az Adonai szó magánhangzóit használták fel. Az Adonái szó jelentése Úr. A JahVeh szót a héberek tiszteletből ill. babonás félelemből nem használták. Mivel Isten önmagában való örök léte felfoghatatlan számunkra csak a teremtésének természetéből ismerhette meg valamennyire Őt az ember. Ám kétezer évvel ezelőtt a földre született Jézus az Isten személyes kijelentése, kinyilatkoztatása. Ő megismertette velünk az Istent a féltőn szerető és gondviselő Atyát a saját személyében, ahogy azt már korábban olvashattuk.

Ján. 17;6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat; és a te beszédedet megtartották.

Ján. 14;7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.

Ján. 14;8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

Ján. 14;9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

Aki figyelmesen olvassa a bibliát, azon belül is azokat a részeket, ahol a „név” szó szerepel, rá fog jönni, hogy valójában a név nem nevet jelent, hanem magát a személyt. Amikor Jézus azt mondta, hogy megismertettem a te nevedet, akkor valójában Jézus nem az Isten Jehova nevét ismertette meg az emberekkel, hanem magát az Istent, mint a szerető Atyát a maga személyében.

Amikor azt olvassuk, hogy aki az Úr nevét segítségül hívja, az nem a nevet hívja segítségül, hanem magát a személyt. Vagy amikor dicsérd és magasztald az Úr nevét, akkor sem a nevet dicsőítjük, hanem magát az Urat. A Mindenható, Örökkévaló, addig ismeretlen Isten, a Názáreti Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki önmagát. Az Ő Fiában, Jézusban lett teljessé és személlyé. Jézus, valójában az Isten testi ábrázata. Ezért mondja, hogy aki megismert engem, az megismerte az Atyát. Aki engem látott, az látta az Atyát. Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem (Ján. 14;7-11.). Az újszövetségben sehol nem olvashatjuk, hogy bárki is Jehovának szólította volna az Istent. Arról viszont számtalan helyen, hogy az Isten, Jézus Krisztus által a mi Atyánk lett. Sokkal meghittebb és közvetlenebb, szeretettől sugárzó szó az Atya, mint a Jehova. Ezek után ne legyen senkinek lelkiismeret furdalása vagy bűntudata, ha imáiba nem fűzi bele a Jehova szót. Isten a nélkül is tudja, hogy kinek az ajka szól hozzá őszintén a tiszta szív hangján. Mert az Úr a szíveket vizsgálja és belelát a vesékbe, ahogy az írás mondja. Ám ha már mindenképen meg akarjuk szólítani vagy nevezni, hogy ránk figyeljen, sokkal tisztább és igazabb, ha Atyámnak szólítjuk Őt, ahogy azt Jézus tette és mondta is. Viszont aki nem az élő Istené, hanem a hamisságé, és nincs meg benne a Szent Lélek, (aki az Istennek és a Fiúságnak Lelke), az nem fogja Atyjának szólítani Őt, hanem makacsul kitart a Jehova szó mellett.

Róm. 8;14. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

Róm. 8;15. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá atyám!

Róm. 8;16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Gal. 4;6. Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az Ő Fiának Lelkét a ti Szívetekbe, ki ezt kiáltja: Abba Atya!

Jézus mikor imádkozni tanít, így kezdi: Mi Atyánk,...(Mát. 6;9. Luk. 11;2.). Amikor Ő imád­kozott, Atyjának szólította az Istent, nem Jehovának (Ján. 17; Luk. 22;42. Mát. 26;39. 42. Már. 14;36.).

Jézusnak, a tanítványai és az emberek előtt is Atya volt az Isten és nem Jehova (Ján. 10;29-30. 14;). Most egy nagyon fontos dolgot fogunk felfedezni. Mivel most már tudjuk, hogy a JHVH azaz JahVeh (Jehova) Örökké Létezőt jelent, láthatjuk, hogy az nem tulajdon személynév. A lényeg a „Vagyok” szóban van. Mint azt már korábban kifejtettem röviden, ez azt jelenti, hogy örökké lenni, létezni. Mindig is volt van és lesz. Tehát Isten az élet a létezés, akinek élete van önmagában. Akik elfogadják az Isten igéjét, azoknak el kell fogadniuk, hogy Isten megjelent köztünk testben.

I. Tim. 3;16. És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten meg­jelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a po­gányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.

Akik elfogadják, hogy Isten Jézus személyében öltött testet az Ő Szent Lelke által, akkor elfogadják Jézus szavait is, amikor azt mondja, hogy Ő a JHVH, azaz a Vagyok, akinek élete van önmagában.

Ján. 5;26. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:

Akik elfogadják, hogy Jézusnak élete van önmagában, azok elfogadják azt a Nevet mely min­den név felett való. Mely előtt minden térd meghajol, mennyeieké és földieké. Ez a név pedig nem a Jehova, hanem Jézus. A JHVH azaz JahVeh (VAGYOK) a Jézus névben lett teljessé. (Mat. 1;23.) Jézus neve a próféta szerint Immanuel, ami annyit jelent: Velünk az Isten.

Én a Vagyok, veletek Vagyok. (Vagyok aki veletek Vagyok) a világ végezetéig mindörökre.

Fil. 2;9. Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való;

Fil. 2;10. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.

Ezek után, ha még mindig és minden áron személynevet akarunk használni Isten megszólítására, akkor használjuk Jézusét az Atya akarata szerint, ahogy azt az apostolok és a korai keresztények is tették. Erről szól az egész újszövetség. Az ószövetségi kiismerhetetlen és személytelen Isten, Jehova neve, Jézusban teljesedett be. Benne lett teljessé és személlyé. Jézus a mindent beteljesítő Isteni kinyilatkoztatás. Ezért ha Isten gyermeke és elhívottja akarsz lenni, és üdvözülni akarsz, Jézushoz kell fordulnod, hogy Jézus nevében tudj cselekedni, mert aki a beteljesedett Jézus nevében cselekszik, az az igazi Jehova nevében cselekszik, ami az Atya Isten akarata.

Ján. 1;18. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az Jelentette ki Őt.

Luk. 10;22. Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.

Ján. 6;44. Senki sem jöhet énhozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

Ján. 6;37. Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.

Tehát aki az Istent igazán meg akarja ismerni, és imádni akarja Őt, az elfogadja és befogadja Jézust, az Isten ajándékát. Ez jelenti azt, hogy csak rajta keresztül és csak általa lehet az Atyához, Jehovához menni. Ő az út és az ajtó. Aki nem Jézusban akar hinni, hanem Isten Jehova nevében, annak egyáltalán nincs közössége Istennel és nem is lesz, mind addig, míg meg nem békül az Atyával Jézus által. Mind addig, míg meg nem békül a gondolattal, hogy nincs más út, nincs más lehetőség csak az, ha elfogadjuk Jézus személyében az Istent. Azaz Jézus Istenségét és Isteni hatalmát. Te akarod ezt az élő személyes kapcsolatot Jehovával vagy sem? Mert ha igen, bizony meg kell alázkodnod Jézus előtt, és be kell vallanod neki a bűneidet, hibáidat, tévedéseidet. Fogadd el Őt Uradnak, Istenednek, személyes megváltódnak. Fordulj bátran, hittel és bizalommal Jézushoz, hiszen ezért jött és ezért halt meg teérted! Bánd meg, hogy hamis képet alkottál magadban Ő róla, és hogy nem ismerted meg Jézusban az Atyát, e hamis vallás nyomására.

Ján. 14;13. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőít­tessék az Atya a Fiúban.

Ján. 14;14. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

Ján. 16;23. És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

Ján. 16;24. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.

Az előzőekben már kiderült, hogy a név személyt jelent. Ezért a Jézus nevében azt jelenti, hogy Jézusban lenni, ill. Jézus mi bennünk. Ha Jézust elfogadod, és őszinte bűnbánó imádban behívod Őt a szívedbe, akkor valóságosan lakozást vesz benned az Ő Szent Lelke által. Így Jézus mibennünk lesz, és mivel Jézus az Atyában van, ezért az Atya is mi bennünk és mi is Őbenne. Hiszed-e ezt?

Ján. 15;7. Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meg lesz néktek.

Ne félj hát Jézushoz közeledni, mert Ő szeret téged és vár rád. Jehovának így tudod kimutatni az iránta érzett tiszteletedet és szeretetedet, ha elfogadod az Ő Fiát, Jézust és hiszel benne. Csak az Ő Fia, Jézus által lesz a tiéd Jehova és leszel te az Övé.

Ne feledd, Jehova az JHVH azaz a Vagyok, aki Öröktől fogva Létezik! Tehát Isten maga a Lét „Ige”. Az pedig, hogy Jézus kicsoda, most már nem kérdés. Ugye? Pontosan így van, Ő az Ige!

Ján. 1;1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

Ján. 1;3. Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.

Ján. 1;14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Még csak annyit szeretnék hozzá fűzni röviden pedig volna még miről írnom e vallás kapcsán, hogy ne hagyd magad becsapni és félrevezetni! Amennyiben Istent és az örök életet akarod és kívánod, hallgass a szívedre, mert az Úr szól hozzád az Ő Szent Lelke és a Szent Írása által. Az sem baj, ha tagja vagy már e vallásnak.

Bízz az Úrban, mert Ő megszabadít e vallás hamis tanainak fogságából, csak szólj hozzá és bánd meg neki bűneidet. Hívd be az életedbe és a szívedbe, hogy mindenkor veled legyen az idők végezetéig és mind örökké. Ne legyél e vallás követője, akik mindent elkövetnek, hogy Istenről alkotott saját elképzelésüket, mindenféle emberi okoskodásból származó irattokkal alátámasszák. Az Isten egyszerű beszédét, úgy meg csűrik-csavarják, hogy azok bonyo­lultságában, már te sem látod a helyes kiutat, de megnyugtatlak téged ők sem.

Ha pedig látnák is, akkor sem engedhetik meg maguknak, már csak a presztízs miatt sem, hogy a vár, amit oly régóta nagy gondossággal építettek, egyszerre csak összedőljön. A Jehova tanúira tökéletesen illenek Jézus szavai.

Ján. 5;39. Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;

Ján. 5;40. És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen!

Nem a paradicsomos könyv ismeretében van az örök élet, hanem a Jézus Krisztusban. Akié a Fiú azé az Isten is. Mert nem az Isten Jehova neve üdvözít, hanem maga az élő Jézus.