Gondolom mindenki, köztük te is hallottál már a JEHOVA TANÚI vallásról, melyet az emberek leginkább szektának könyvelnek el. Ez nem véletlen, hiszen tanításai szöges ellentétben vannak a Szent írással, oly annyira, hogy kénytelenek voltak kiadni egy saját újfordítású bibliát, mely teljesen más értelmezést ad az embernek Istenről és az igazságról. Most ezeket, a hamis tanításokat fogjuk megvizsgálni Károli Gáspár fordítása szerint. Nem is tudom, hol kezdjük, mivel szinte minden tanításukban találunk hamisságot és kivetni valót. Némelyek nem is tanúknak nevezik őket, hanem a tagadás apostolainak. Talán nem véletlenül, ugyanis tagadják az Isten háromszemélyűségét (szent háromság), ez által tagadják Jézus Istenségét és a Szent szellem személyiségét. Tagadják az ember testi halála utáni szellemi létet, Tagadják a pokol létezését, mint a gonoszok örök gyötrelmének helyét. Továbbá tévesen tanítják Jézus visszajövetelét, a paradicsomi föld állapotát, az üdvözültek számát és állapotát. Nem Jézus van a bizonyságtételük központjában, hanem Isten Jehova neve és még sorolhatnám. Mivel ilyen sok témával fogunk foglalkozni, igyekszem röviden és tömören, de annál érthetőbben fogalmazni.

Mint azt már korábban említettem, már rossz alapokra épül és nem helyes úton halad az a vallás, amelyiknek kialakulása embertől ered és annak nevéhez fűződik. A Jehova tanúi vallásnak a megalapítója egy Charles Taze Russell nevű ember volt, aki kiválva az Adventista mozgalomból új tanokat kezdett hirdetni, melyek leginkább a végidőkre irányultak. Az új irány elveit nagyban befolyásolta a haláltól és a pokoltól való félelme is. A Jehova tanúi vallás a ma ismeretes formáját és rendszerét többek között Joseph Franklin Rutherford, Nathan Homer Knorr valamint Frederick William Franz alkották meg.

Ezek az emberek oly furmányosan alkották meg a biblia félremagyarázását, hogy egy hozzá nem értő naiv ember, könnyűszerrel félresiklik és eltéved az útvesztői között. Nem csoda hát, hogy szükséges a rendszeres „ismeret” adagolás a hallgatók számára, különben hogy maradnának „irányban”. Nézeteiket és tanaikat saját kiadású könyvek és újságok formájában terjesztik, melyeknek címei vagy nevei sok ember előtt ismeretesek. Ezek többek között az Őrtorony, Ébredjetek, vagy az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön. Ezekben, az iratokban, saját emberi okoskodásaikat akarják alátámasztani kiragadott bibliai idézetekkel. Az egyik ilyen emberi tanítás, ami üdvösség szempontjából a leglényegesebb, az Jézus Istenségének, valamint az egy igaz élő Isten háromszemélyűségének a tagadása. Nézzük meg, hogy miért tagadják, majd azt, hogy miért nem helyes az állításuk. Nos a bibliában valóban nem szerepel a Szent háromság szó, és Istent úgy mutatja be az ószövetségi rész, hogy Isten csak egy van és nincsen rajta kívül más Isten. Viszont számtalan bizonyság utal az Újszövetségben arra, hogy az Atya a Fiú és a Szent Lélek egyek, azaz egy lényegűek. Tehát élő Isten valóban csak egy létezik, ám amit az ószövetségbeli emberek nem tudtak, az az, hogy Isten három lényegű. Háromféle megnyilvánulását ismertette meg velünk Jézus. Azt is mondhatnám, hogy Jézus (Ige, az Úr Angyala), a minden ható Isten, a világegyetemet megteremtő, megismerhetetlen Urának a személyes kinyilatkoztatása. Ezt persze emberi ésszel nem lehet felfogni és megérteni sem, de talán sikerülhet egy példa segítségével, ami nagyon egyszerű. Ez az élő példa pedig nem más, mint a víz (H₂O), az élet legfontosabb alkotó eleme. A víznek három halmazállapotával, megjelenési formájával, szerintem már mindenki találkozott. Ezek pedig a következők: Szilárd – Cseppfolyós – Légnemű, azaz: Jég – Víz – Pára. Mind háromnak pedig egy és ugyanaz az alapköve, azaz egyek (H₂O). Isten ugyanilyen. Isten: a határozott akarat, törvényében változhatatlan és szilárd, Ő a kemény Jég. Jézus: az alázatos, szelíd, a bűn mocskától megtisztító, Ő a lágy Víz. Szent Szellem: a közvetítő és eggyé szerkesztő láthatatlan kapocs, mely itt lakik köztünk és bennünk, Ő a könnyed Pára. Mind hármójuk alkotó eleme pedig a Szeretettel teljes és igazságos teremtő Lélek. Vehetjük példának még magát az embert is, hiszen ma már mindenki tudja, hogy az ember is három részből tevődik össze. Nem csak testből vagy nem csak lélekből ál. Bizony az ember személye is három részből tevődik össze, mégis egy egészet alkotnak. Ezek pedig a következők: Szellem (tudat) – Lélek (érzelem) – Test (cselekvés).

A világban még nagyon sok dolog van a természeten kívül, ami a hármas egységet képezi, azaz három az egyben. Nézzünk csak körül gyorsan a háztartásban! Itt van mindjárt az áram. A minden napokban használt energiaforrás tökéletes működéséhez három dolog szükséges:

Fázis – 0 – Földelés. Ezek együtt alkotják az áramot, ha egy hiányzik, már nem tökéletes. Megnézhetünk egy a mindennapos étkezéshez szükséges egyszerű edényt vagy italos flakont. Azok is hármas egységben alkotják az egy tökéletességet. Alkotó elemei pedig ezek: Záró fedél vagy kupak – Tartalom – Tároló edény vagy flakon. Bármelyik is hiányozzon a háromból, azonnal veszít a maga tökéletességéből. Itt van még például a fürdéshez használt csaptelep is, melyet három dolog kovácsol egy tökéletesbe, hogy mindenki a maga számára a legideálisabban tudja beállítani a víz hőmérsékletét. Ez pedig két beömlő és egy kiömlő nyílásból áll és e három alkotja az egyet. Hideg – Meleg – és az „élvezet”. Mindenki biztos abban, hogyha valamelyik hiányzik a három közül, akkor az élvezetes fürdés csődöt mond. Legegyszerűbben így lehet vázolni és leírni az egy igaz élő Isten háromszemélyűségét. Az Isten hármas egységét bizonyítja az is, hogy Jézus a következő parancsolatot hagyta ránk.

Már. 28;19. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,

Három személy nevében történik a megkeresztelés. A Szent háromságra utal még Pál apostol búcsúzása is a Korinthusiaktól.

II. Kor. 13;13. Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen

Láthatjuk, hogy nem az Atyának vagy nem a Fiúnak vagy csak a Szent Léleknek nevében, hanem mind hármójuk nevében egyszerre. Az Atya, a Fiú és a Szent Léleknek nevében.

Ez a tény Jézus előtt az ószövetségi időszakban nem volt ismeretes, rejtve volt az emberek előtt. Ám ez a titok nem titok többé, mert Isten kijelentette magát a Fiúban, és Jézus kijelentette az Atyát mindazoknak, akik hisznek benne. Azok pedig bizonyságot tesznek mindenkinek, akik hallgatják őket és hisznek benne. Mindezt pedig az Ő Szent Lelke által. Akikben nincs meg az Isten Lelke azok nem képesek sem megérteni, sem elfogadni az Isten hármas egységét. Nézzük meg mit ír Pál apostol eme titokról.

Róm. 16;25. Annak pedig aki titeket megerősíthet az én evangéliomom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva,

Róm. 16;26. Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten paran­csolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván,

Ef. 1;9. Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában,

Ef. 3;3. Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, a szerint, amint az elébb megírám röviden,

Ef. 3;4. Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől;

Ef. 3;5. Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által:

Ef. 3;9. És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által.

Ef. 3;11. Amaz örök eleve-elvégzés szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban:

Kol. 1;26. Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szenteinek,

Kol. 1;27. Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége:

Kol. 4;3. Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az íge ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok;

Eme titokra pedig a következő igevers derít fényt erős határozottsággal, amikor fellibben a fátyol és rádöbbenünk, hogy Isten és Jézus egyek.

I. Tim. 3;16. És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten meg­jelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a po­gányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.

Tehát Isten megjelent köztünk testi ábrázatban a Názáreti Jézus Krisztus személyében, hogy általa az emberek bűnbocsánatot nyerhessenek. Ez pedig nem jelent mást, minthogy Jézus Isten, azaz Isten második személye. Erre a következtetésre, a Jehova tanúinak is már régen rá kellet, volna döbbenniük. Már csak azokból az ószövetségi igékből is, ahol a próféta azt mondja, hogy csak Isten bocsáthatja meg az ember bűneit. Ezekből pedig azért, mert a valóságban azt látjuk, hogy Jézus Krisztus az, aki megbocsátja az emberek bűneit. Ő az, akinek hatalma van rá, csak úgy, mint az ítélet tételre is. Ha Jézus nem lenne Isten, abban az esetben nem tölthetné be ezt a feladatot. Már pedig a Jehova tanúi tagadják Jézus Isteni mivoltát, ez pedig nem jelent mást, minthogy nem fogadják el Isten váltságát, kegyelmét és bűnbocsánatát. Nem is fogadhatják el addig, míg abban a hitben élnek, hogy Jézus nem Isten és nem is Isten egyszülött Fia, hanem Istennek az első teremtménye.

Nézzük meg, mit mond nekünk erről a biblia, Jézus, valóban Isten első teremtése vagy Isten lényének része, mint egyszülött Fiú.

Ján. 1;14. És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

Ján. 3;16. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Csel. 13;33. Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged. (Zsolt. 2;7.)

Kol. 1;15. Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;

Zsid. 1;5. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és Ő lesz nékem Fiam?

I. Ján. 4;9. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.

I. Ján. 4;15. Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban és ő is az Istenben.

Az igék önmagukért beszélnek, nem lehet őket félreérteni, esetleg jó hosszan félremagyarázni. A Jehova tanúi nem fogadják el a nemzést, illetve a születést. Nem tehetik, hiszen azzal beismernék Jézus Isteni mivoltát. Szerintük ez azt jelenti, hogy Isten közvetlenül teremtette meg Jézust. Ezek szerint számukra Jézus, még mindig csak egy vallásalapító ember, egy életelv iránymutató és nem több. Többek között azért sem fogadják el Jézust Isten második személyének, ill. kinyilatkoztatásának, mert Jézus maga mondta, hogy az Atya nagyobb Ő nála és van olyan dolog, amit csak az Atya tud és senki más rajta kívül. Én sem azt mondom, hogy Jézus egymaga az egyedüli Isten. Nem. Ám nem véletlenül adta tudtunkra Isten, hogy Jézus tőle, belőle született. Ahogy az emberek (asszonyok) ember gyereket szülnek, nem pedig tárgyakat vagy állatokat, így aki Istentől ill. Istenből született az sem lehet teremtmény, hanem igenis Isten. Azért mert az Isten, aki az Atya nagyobb a Fiánál egyáltalán nem zárja ki Jézus Isteni mivoltát, sőt az Atya Fiúi kapcsolat a születési szóval csak megerősíti ezt a tényt.

A közvetlen teremtés szót azért használják, a Jehova tanúi, mert azokat az igéket már nem tagadták le, és nem magyarázták félre, melyek nyíltan kimondják, hogy Isten Jézus által teremtett mindent ebben a világban.

Ján. 1;1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

Ján. 1;2. Ez kezdetben az Istennél vala.

Ján. 1;3. Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.

I. Kor. 8;6. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Ő általa.

Zsid. 1;2. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette.

Kol. 1;16. Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek;

Róm. 11;36. Mert Ő tőle, Ő általa és Ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

Ef. 3;9. És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által.

Már itt bebizonyosodott a Jehova tanúi tanításainak a logikátlansága, ugyanis, ha Isten e vallás szerint képes volt közvetlenül létrehozni, megteremteni Jézust, akkor mi értelme lett volna az írás szerint, Jézus által megteremteni mindent, ha Ő maga is megtehette volna? Semmi. Ezért az igazság a már említett igékben van, melyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy Isten három lényegű. Második személye Jézus, a titok, aki maga az Ige, Isten része, az egyszülött Fia, aki által teremtetett a világ. Márpedig csak Istennek van hatalma életet teremteni.

Születéséről tesz bizonyságot a próféta is (Péld. 8;20-31.).

Azt a tényt, hogy Jézus és Isten egyek, maga a Názáreti Jézus Krisztus is elismerte nemegyszer.

A Farizeusok, ezért a kijelentésért, többször is meg akarták Őt kövezni, mivelhogy az Istennel egyenlővé tette magát. Ez pedig Isten káromlásnak számított. (Luk. 22;70. Márk. 14;61-64. Ján. 19;7.).

Ján. 10;30. Én és az Atya egy vagyunk.

Ján. 10;31. Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék Őt.

Ján. 10;33. Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

Ján. 5;18. E miatt aztán még inkább meg akarák Őt ölni a zsidók, mivel nem csak a Szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel.

Jézus a tanítványainak is bizonygatta nem egyszer, hogy Ő és az Atya egyek.

Ján. 14;7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek Őt, és láttátok Őt.

Ján. 14;8. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

Ján. 14;9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

Jézus neve a próféta által (Ézs. 7;14.) Immanuel, ami annyit jelent, velünk az Isten, azaz Isten köztünk van, lejött hozzánk.

Mát. 1;23. Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.

A bibliában még nagyon sok helyen találkozhatunk olyan igékkel, melyek alátámasztják Jézus Isteni személyét ezzel bizonyítva a „Szent háromságot”, de mivel nagyon sok van belőlük, így csak néhányat írok ki ezekből. Felvetődik a kérdés, ha már ilyen sok ige áll rendelkezésünkre, mely a Jézus Istenségét hivatott bizonyítani, hogy-hogy a Jehova tanúi ezt nem látják, és nem is akarják elfogadni? Nem tudom.

Csak az igére tudok támaszkodni, mely kimondja, hogy az ilyeneknek lepel van a szemükön, hogy ne értsék és ismerjék meg az igazságot, mert inkább kedveznek saját bölcselkedéseiknek hitető lelkekre hallgatva, mintsem az Isten Szent Lelkére.

Fil. 2;6. Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő,

Fil. 2;7. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;

Fil. 2;8. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.

Kol. 1;19. Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség;

Kol. 2;9. Mert ő benne lakozik az Istenségnek egész teljessége testileg,

Találkozhatunk olyan igékkel még az ószövetségben is, melyek konkrétan kimondják, hogy Jézus Isten. Ezeket pedig nem lehet félremagyarázni. Vagy elfogadjuk az igazságot vagy tovább küszködünk a különbnél – különb emberi okoskodások kitalálásával. Egy alkalommal, amikor a már feltámadt Jézus megjelent a tanítványoknak, Tamás így szólt hozzá:

Ján. 20;28. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

Róm. 9;5. Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.

I. Ján. 5;20. De tudjuk, azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az Ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök éket.

Ezékiel megprófétálta, hogy a város keleti kapuja be lesz zárva, mert Izrael Istene ment be rajta. Ez Kr. után be is teljesedett.

Ezé. 44;2. És monda nékem az Úr: Ez a kapu be lesz zárva, meg nem nyílik és senki rajta be nem megy, mert az Úr, az Izrael Istene ment be rajta, azért be lesz zárva.

Gondolom kitaláltad, hogy az a bizonyos Úr az Izrael Istene, nem más, mint maga Jézus.

Ésa. 9;6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság Atyjának, békesség fejedelmének!

Ahogy az Úr szólt magáról Ézsaiásnak az Ószöv.-ben, ugyanúgy szólt több száz évvel később János apostolnak is, azaz Én vagyok az első és az utolsó, a kezdet és a vég, az Alfa és az Omega. Amíg az Ószöv.-ben „Isten” szólt, addig az Újszöv.-ben „Jézus”.

Ószövetség (Úr Isten)

Ésa. 41;4. ...: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én!

Ésa. 44;6. Így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten.

Ésa. 48;12. Hallgass rám Jákob és Izrael, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó.

Újszövetség (Úr Jézus)

Jel. 1;8. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható.

Jel. 21;6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.

Jel. 22;13. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.

Most már világosan látnunk kell azt, hogy két különböző illető (Isten és Jézus) nem állíthatja magáról ugyanazt, ha csak nem mind kettőjük egy és ugyanaz a személy. Jézus és Isten egysége nem csak tettekben, nézetekben és akaratban mutatkozik meg, hanem lényegükben is.

Jézus Isteni mivoltát és az Atyával való egységét, mi sem fejezhetné ki jobban, mint maga az Isteni hatalma. Amennyiben Jézus nem Isten és nem Isten része, hanem csak teremtmény, az esetben nem rendelkezhetne ilyen hatalommal.

Mát. 11;27. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.

Ján. 3;35. Az Atya szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent.

Ján. 5;22. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;

Ján. 5;23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte Őt.

Zsid. 2;8. Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.

Ján. 5;21. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít.

Ján. 10;17. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

Ján. 10;18. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.

Ján. 5;26. Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:

Ján. 5;27. És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.

Ján. 16;15. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.

Egyébként, ha figyelmesebben olvassuk János evangéliumát, láthatjuk, hogy Jézust Istenként mutatja be és ismerteti meg velünk. Szinte mindenhol, ahol róla ír az Isteni hatalma és személyisége tükröződik vissza. Jézus Istenségét és Isteni hatalmát fejezi ki az is, hogy Isten, aki az Atya, Úrrá tette a Fiát, Jézust, mindenek felett. A Jehova tanúi ezt a tényt sem akarják elfogadni, mind annak ellenére, hogy tisztán és világosan le van írva a Bibliában.

Csel. 2;36. Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.

I. Kor. 8;6. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Ő Benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Ő általa.

I. Kor. 12;3. ...; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.

Ebből adódóan, ha a Jehova tanúi nem fogadják el Jézust Úrnak, akkor egyértelmű, hogy nincs meg bennük a Szent Lélek. Szent lélek nélkül nincs üdvösség és nincs kapcsolat az élő Istennel, így nem is ismerhetik az igazságot. Úgy gondolom ez elég egy értelmű és magától értetődően logikus. Jézus az Úr mindenek felett. Ő általa van az üdvösség és az örök élet.

Ján. 13;13. Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.

Fil. 2;11. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Zsid. 2;7. Kissebbé tetted Őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad Őt és Úrrá tetted kezeid munkáin.

Amikor Istvánt megkövezték, ő is Urának szólította Jézust a hozzá intézett imájában.

Csel. 7;59. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!

Szerintem ennyi ige bőven elég, ahhoz, hogy ne értsük félre, és hogy ne magyarázzák félre Jézus Istenségét és hatalmát. Jézus az Isten második személye az ÍGE. Isten adott magából „egy darabot” és testté lett, hús vér emberré és köztünk volt 2000 évvel ezelőtt. Meghalt értünk, hogy bűnbocsánatot és örök életet nyerhessünk. Így eljöhetett közénk halála után az Ő harmadik személye a Szent Lélek, aki képviseli bennünk az Urat, valamint képvisel minket az Úr előtt, azaz, Ő általa van kapcsolatunk az élő Jézussal és az Atyával, aki a mindenható Isten. Aki nem Jézusban hisz, az nem hisz az Istenben sem, mivel nem szereti, és nem tiszteli azt, akit az Atya küldött. Aki nem Jézusban hisz, azok számára értelmetlen volt Jézus Krisztus kereszthalála. Jézus nélkül nem lehet kapcsolatunk Istennel. Akikben nincs Jézus, azok még mindig le vannak ragadva az ószövetségben, így számukra még nincs megváltás és bűnbocsánat. Jézus az út és az ajtó Istenhez.

Ezért biztosítja a kételkedőket, akik Istenben akarnak hinni, hogy ne féljenek hozzá közeledni és Ő benne hinni, mert aki Ő benne hisz, az az Istenben hisz. Erről prófétáltak annak idején a próféták is. Ha nem Jézusban hiszünk, értelmét vesztik a róla szóló próféciák is.

Ján. 12;44. Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.

Erről tesz bizonyságot néhány korábban említett ige hely is, ami arra utal, hogy Jézust ugyanúgy kell tisztelni és szeretni, mint az Atyát, a „Jehova” Istent.

Ján. 5;23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte Őt.

I. Ján. 2;23. Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan.

I. Kor. 16;22. Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha.

Mivel Jézus a kapocs ember és Isten között, valamint Ő az út és az ajtó Istenhez, ezért hozzá kell fordulnunk, és ahogy Jézus mondta, benne kell hinnünk, mert aki Ő benne hisz, az az Istenben, az Atyában hisz. Ezért jött! Ám a Jehova tanúi ezt nem akarják elfogadni. Ők nem akarnak teljességgel hinni és bízni az Úr Jézusban, ezzel nem is akarják elfogadni az Isten kegyelmi ajándékát. Szerintük elég, ha csak egy kicsit gyakorolgatjuk a hitet benne. Azaz elég, ha csak úgy teszünk, mintha hinnénk benne. A Jehova tanúi szerint hinni, nem Jézusban kell, hanem Isten Jehova nevében. Nem tudom, honnan vették azt a butaságot, hogy az Isten Jehova neve által van az üdvösség és örök élet. Minden esetre a Biblia mást mond nekünk. Jézus előtt, amikor még nem volt ismert Isten az emberek előtt, kitaláltak maguknak különböző Isteneket és azokban hittek. Ezt a Jehova tanúi is tudják, de ha nem fogadják el Jézust Istennek és Úrnak, és ha nem benne hisznek és bíznak teljességgel, akkor nem különböznek semmiben azoktól, akik ismeretlen kitalált Istenekben hisznek, és azokhoz imádkoznak. Az Atya a nagy Jehova Isten, azért küldte az Ő egyszülött Fiát, hogy benne higgyünk, és benne bízzunk, mert Ő az, aki kijelenti nekünk és megismerteti velünk az Atyát a mindenható Jehova Istent. Tehát Jézusban kell hinnünk és nem Isten Jehova nevében. Erről tesz bizonyságot a Szent Írás.

Jézus meg tud menteni téged az örök kárhozattól, Isten Jehova neve viszont nem! Tehát Jézusban higgy, ha Isten gyermeke, fia akarsz lenni!

Gal. 3;26. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.

Csel. 10;43. Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az Ő neve által mindenki, aki hiszen Ő benne.

Ján. 12;44. Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.

Csel. 16;31. Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!

Róm. 9;33. Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg. (Ésa. 28;16.)

Zsolt. 2;12. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az Ő haragja. Boldogok mind azok, akik Ő benne bíznak.

Ján. 1;12. Valakik befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek;

Ján. 3;16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ján. 3;18. Aki hiszen Ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

Ján. 3;36. Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Ján. 6;35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

Ján. 6;40. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz Ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon.

Ján. 6;47. Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak.

Ján. 7;38. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

Ján. 8;30. Amikor ezeket mondá, sokan hívének Ő benne.

Ján. 11;25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;

Ján. 11;26. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

Ján. 12;46. Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.

Ján. 17;20. De nem csak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;

Ján. 9;35. Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: hiszel-é te az Isten Fiában?

Ján. 9;36. Felele és monda: Ki az, Uram, hogy higgyek benne?

Ján. 9;37. Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az.

Ján. 9;38. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.

I. Ján. 3;23. Ez pedig az Ő parancsolata, hogy higgyünk az Ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk.

I. Ján. 5;10. Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette Őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról.

Itt abba is hagyom a felsorolást. Értelmetlen a folytatása, hisz ez a mennyiségű ige vers is elegendő ahhoz, hogy belássuk az igazságot, azaz Jézusban kell hinni! Ahogy azt már az előzőekben is olvashattuk, Jézus nem csak ember volt, hanem maga a testben megjelent Isten. Csak így volt lehetséges a megváltás, ha Jézus csak ember és nincs meg benne az Istenség, akkor nincsen üdvösség. Ezt a tényt, ha nem fogadod el, és ha nem hiszel Jézusban, akkor számodra sincs üdvösség. Elég, ha csak belegondolsz az ítéletbe, ugyanis Istennek emberré kellet lennie ahhoz, hogy az emberek feletti ítélete igazságos legyen. Ezért Jézus a közben­járó. Ember nem lehet közbenjáró, mert nincs meg hozzá a hatalma. Jézusnak megvolt, hiszen Ő az Isten része. Isten második személye. Nem a mi feladatunk (embereké), bírálni és kétségbe vonni Isten hatalmát és mindenhatóságát. Kis bezárt emberi agyunkkal, úgy sem tudjuk felfogni az Isten háromszemélyűségét. Ezek után én már csak azon csodálkozom, hogy a Jehova tanúi, akik fennhangon hirdetik Isten szuverenitását, mégis az egész tanításukban emberivé teszik Őt. Nem tudják megérteni és ezért elfogadni sem, hogy Isten és Jézus hogy lehet egy időben ugyanaz a személy. Ezért egyszerűbb számukra tagadni a szent háromságot. Pedig Jézus világosan kijelentette, hogy nélküle senki sem mehet az Atyához.

I. Tim. 2;5. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.(Zsid. 8;6. 9;15. 12;24.)

Ján. 14;6. Monda néki Jézus: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

Ján. 10;9. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.

Ezért lehetséges az is, hogy a nagy Jehova Istent, az Atyát, akit soha senki nem látott, csak ő tudja kijelenteni és megismertetni azokkal, akik hisznek benne és befogadják Őt. Abban az esetben, ha nem volna Isten része Jézus, ezt a kijelentést és megismertetést nem tudná meg­tenni a benne hívőkkel.

Ján. 1;18. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az Jelentette ki Őt.

Luk. 10;22. Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.

Ján. 6;44. Senki sem jöhet énhozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

Ján. 6;45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.

Ján. 6;46. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát.

Talán ez így már elég egyértelmű, kár is tovább ragozni és szaporítani a szót. Aki Istent és az igazságot keresi, annak Jézushoz kell fordulnia és Őt elfogadni, befogadni és ez által hinni benne. Aki így tesz annak örök élete lesz és üdvözül. Az ilyeneket szereti az Atya, mert ők elfogadják a Jehova Isten kegyelmi ajándékát, a Fiút.

A továbbiakban Isten harmadik személyéről, a Szent Lélekről tudhatunk meg néhány érdekes dolgot. Azt már tudjuk, hogy a Jehova tanúi nem fogadják el, sőt tagadják a Szentháromságot, ezért elég egyértelmű, hogy a Szent szellemet sem fogadják el Isten személyének. Sőt mi több nemhogy Istennek, de egyáltalán semmilyen személynek sem. Szerintük a Szent Lélek Isten hatékony ereje, mely leginkább elektromossághoz hasonlítható. Mielőtt megnézzük mit ír erről nekünk a Biblia, gondoljuk át logikusan ezt a kérdést. Azt már olvashattuk, hogy Jézus Isten Igéje, a cselekvés. Isten Jézus által teremtette az életet és mindent, ami ebben a világban van. Akkor mi a Szent Lélek szerepe, ha e vallás szerint Ő, (ill. az) csak egy hatékony erő. Mi szüksége lenne Istennek külön hatékony erőre, ha Jézus megcselekszi az Atya minden aka­ratát. A hatékony erőről szóló tanítás sehol sem álja meg a helyét. Mint hatékony erő, nem illeszthető be sehova. Nincs helye és nincs rá szükség sem, ebben a formában, ha Jézus mindent meg tud tenni. Amennyiben ez így van, akkor nézzük meg, hogy valójában ki is a Szent Lélek és mi a valódi szerepe. A Szent Szellem: a közvetítő és eggyé szerkesztő láthatatlan kapocs, mely itt lakik köztünk és bennünk. Isten része, harmadik személye, aki Pünkösdkor jött el és töltetett ki a földre. Isten az Ő Lelkével, a Szent Szellemmel pecsételi el azokat, akik az Ő Fiában hisznek.

Ez a Lélek a vigasztaló, a tanító, a szent írás magyarázó, a bűnbánatra indító, az igazságra és Isten ismeretére vezető. Ő az, aki újjászüli az ember szívét. Akárhogy is nézzük ezeket, a jelzőket, világosan kitűnik, hogy nem egy hatékony erőre utalnak, hanem személyre. Egy erő lehet akármilyen világrengetően hatékony is, sohasem fog személyre utaló jeleket produkálni. Aki ezt nem érti, és nem akarja elfogadni, azt a biblia érzéki embernek nevezi. Akkor most nézzük az igéket.

I. Kor. 2;14. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.

Ján. 14;26. Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.

Ján. 16;8. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:

Ján. 16;13. De amikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem Ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövet­kezendőket megjelenti néktek.

Ján. 16;14. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.

Ján. 16;15. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.

Luk. 12;12. Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.

Mát. 10;20. Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól ti bennetek.

I. Ján. 2;20. És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.

I. Ján. 2;27. És ez a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy marad­jatok Ő benne.

I. Kor. 2;10. Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.

I. Kor. 2;11. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az ember­nek lelke, amely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.

I. Kor. 2;13. Ezeket prédikáljuk is, nem olyan beszédekkel melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.

Róm. 8;16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

II. Kor. 3;17. Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

Ef. 4;30. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.

II. Pét. 1;21. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

Róm. 8;26. Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Ésa. 11;2. Akin az Úrnak Lelke megnyugoszik: bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.

Talán ennyi ige is bőven elegendő ahhoz, hogy megbizonyosodjunk a Szent Lélek Isteni személyéről. Amennyiben figyelmesen olvastunk, láthatjuk, hogy mi a Szent Lélek szerepe itt a földön.

Ő egy összekötő kapocs. Isten Ő általa pecsételi el a Jézus Krisztusban hívő embereket. A hívőket elvezeti az Isten megismerésére és az igazságra. Akiben nincs meg a Szent Lélek, az nem ismerheti, sem Istent, sem az igazságot, hisz nincs vele élő személyes kapcsolata. A Jehova tanúi elismerik, hogy nincs meg bennük a Szent Lélek.

Akkor viszont miről beszélünk még tovább? Az Úr Jézus Krisztus megmondta, ahogy azt már olvashattuk, hogy aki nem születik újjá az Isten Szent Lelke által, az nem mehet be az Isten országába. Ezek után felmerül bennem a kérdés, hogy a Jehova tanúi mit várnak ettől a vallástól? Mi másban lehet reménykedni, ha nem az örök életben, az Isten országában Jézus Krisztussal együtt. A Jehova tanúi azzal, hogy nem fogadják el Jézust Istennek, azaz Isten második személyének, azzal nem tisztelik őt úgy, mint az Atyát, ahogy azt kellene.

Eldobják maguktól az üdvösség lehetőségét, és másoktól is ezt várják el. Ez még meg­bocsátható bűn, ám ha valaki az Isten harmadik személyét a Szent Lelket tapodja és tagadja ezzel káromolva Őt, az megbocsáthatatlan bűn mindenki számára.

Mát. 12;31. Azt mondom azért: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.

Zsid. 10;29. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalanak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

Hogyan lehetséges ez? A Szent Lélek több lenne Istennél és Jézusnál? Nem! Egyáltalán nem több semmivel. A magyarázat egyszerű, ha figyelmesen haladtál idáig a sorok között, akkor biztos tudod már a választ, hiszen többször is olvashattad már. Mi a Szent Lélek munkája? Újjá szüli a szívet. Elvezérel a bűneid felismeréséhez és kimunkálja belőled azoknak a beismerését, persze ha nem állsz ellen Istennek Jézusnak és a Szent Léleknek. Közelebb visz Isten megismeréséhez. Kimunkálja benned az igazság az Isten és az élet értelme utáni vágyódásodat egészen addig, míg száddal őszintén meg nem vallod Jézusnak, hogy szükséged van rá, vegye el a bűneidet és költözzön be a szívedbe, jöjjön be az életedbe. Amint ez a csoda megtörténik, és végbe megy benned, Isten rádöbbent és megvilágosítja számodra az Ő Lelke által, hogy az igazi élet csak most kezdődik el számodra, és amit idáig éltél a Jehova Isten (Atya), a Fiú, (Jézus) és a szent Lélek nélkül, csak értelmetlen hiábavalóság volt. A Szent Lélek nem erő! Személyének tagadása, lehetetlenné teszi az Ő megújító és elpecsételő munkáját az emberben. Ezért megbocsáthatatlan bűn a Szent Szellem káromlása. Így Isten nem tud elpecsételni téged az örök életre.

Csel. 2;38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.

Csel. 3;19. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.