„Megnövekedett ismeret”
Mit jelenthetett „az ismeret megnövekedése” (Dán 12:4) Dániel számára? A szövegkörnyezet szerint Dánielnek a saját könyvét kellett lepecsételnie a végső időkig. Ez azt jelentette, hogy látomásai a jövőről szólnak, és ő maga a leírás idején még nem érheti, amit leír. A szöveg folytatódik: „tudakozzák majd sokan” (Károli) / „sokan tévelyegnek majd” (Ökumenikus), szó szerint: „sokan ide-oda járnak majd”, de „nagyobbá lesz a tudás” (Károli) / „az ismeret gyarapodik” (Ökumenikus). Az itt álló héber rábáh (רָבָה) szó mennyiségi növekedést, gyarapodást jelent. Dániel tehát itt nem a meglevő bibliai iratok egyre mélyebb megértésére gondolt, hanem új kinyilatkoztatásokra, és így a bibliai könyvek számának a növekedésére.
A szervezet úgy értelmezi a dánieli próféciát, hogy az a Bibliakutatók és Jehova Tanúi mozgalmának elmúlt 120 évében és a Társulat kiadványaiban teljesül(t) be. Ha Dániel csak arról prófétált, hogy a saját könyvét a távoli jövőben mélyebben meg fogják érteni, akkor a Társulat legfeljebb az 1914-es dátummal kapcsolatos számításait illetően hivatkozhat erre a bibliaversre. Ha viszont Dániel az ismeret gyarapodásáról szólt, akkor nem valószínűbb, hogy a prófécia az 1. században teljesedett be, amikor a Héber Iratok gyűjteménye huszonhét újszövetségi Görög Irattal egészült ki?
Viszont a gond az, hogy az "új világosság" fényében magát az "új világosságról" szóló doktrínát is átértelmezték... :) Nézd csak meg ezt, mit írnak a régi Őrtoronyban:
„...ugyanaz az Úr, aki akkor világossággal látott el minket az igéből, még most is ugyanúgy gondoskodik erről. (...) Ha embert követnénk, kétségkívül más lenne a helyzetünk; az egyik emberi ötlet kétségkívül ellent mondana a másiknak, és azt, ami egy vagy két vagy hat évvel azelőtt világosság volt, most sötétségnek tekintenénk. Istennél azonban nincsen változás, még a visszafordulás árnyéka sem, és így van ez az igazsággal is; bármely ismeretnek vagy világosságnak, amely Istentől jön, olyannak kell lennie, mint a szerzője. Az igazság új szemlélete sohasem mondhat ellent egy korábbi igazságnak. Az „új világosság” soha nem oltja ki a korábbi „világosságot”, hanem növeli azt.”
Zion's Watch Tower, February, 1881 (p. 188)
A JT "Új Világosság" (New Light) doktrínáról nézd még meg:
http://www.jwfacts.com/watchtower/light-gets-brighter.php
http://www.sixscreensofthewatchtower.com/newlight.html
http://www.jehovahs-witness.net/watchtower/beliefs/199856/1/Propaganda-Techniques-for-Replacing-Old-Light
Új kinyilatkoztatás és allegorizálás
Bár Jehova Tanúi azzal az igénnyel lépnek fel, hogy életük egyedül a Bibliára támaszkodik, a valóságban messze túlmennek azon, amit a Biblia mond. Sok magyarázatuk a valóságban inkább idegen, világnézetileg adott tartalom belemagyarázása a Szentírásba. Csak így magyarázhatók a vad spekulációk az évszámokkal, a valódi bibliai tanítások elutasítása vagy meghamisítása, amit még majd bemutatunk. Ezt az eljárást ilyen igehelyekkel, mint Dán 12,4 indokolják: „Te pedig Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik." Ilyen igehelyekkel támasztják alá azt a nézetüket, hogy a napok végén „gyarapodik az ismeret", és hogy Jehova Tanúi ennek az ismeretnek elfogadói. A „több fény" az „előrehaladó igazság" felismeréséhez vezet (vö. Jehova Tanúi... 121. és 133. o.). Ennyiben tehát Jehova Tanúi az „új kinyilatkoztatási mozgalmak" közé sorolhatók. Bizonyára igaz, hogy mindenekelőtt Dániel könyvéből és János Jelenéseiből felvilágosításokat kaphatunk a végidők fejleményeiről. Viszont éppen a be nem vált spekulációk hosszú listája az elmúlt évszázadokból (nem csak Jehova Tanúinál) mutatta meg, mennyire óvatosnak kell lennünk a magyarázatokkal. Ami az időpont-számításokat illeti, itt Jézus alapvető kijelentései érvényesek, hogy senki sem tudja a vég idejét és óráját (Mt 24,36; ApCsel 1,7). Ezenfelül minden új kinyilatkoztatást azon kell lemérni, hogy miképpen viszonyul a bibliai kánonban összefűzött írások „alaptradíciójához". Mihelyt ellentmondás lép fel a Biblia egyértelmű helyeinek kijelentéseivel szemben, a Bibliának kell igazat adnunk, nem pedig az új kinyilatkoztatásnak, illetve képviselőinek (részletesebben: Gassmann 1993, 144-151. o.). Jehova Tanúi kijelentéseinek vizsgálata a Szentírás világos tanításainak alapján, amelyek szavaik értelméből és a szövegösszefüggésből adódnak, fogja eljárásunkat meghatározni a további kutatásban. Mivel az „új kinyilatkoztatások" elfogadói nagyon szeretik felismeréseiket, sugallataikat vagy nézeteiket bibliai igékkel alátámasztani, gyakran az allegorizálás eszközéhez nyúlnak, vagyis a bibliai kijelentésekre más jelentést fognak rá, mint ami a szavak értelméből és a szövegösszefüggésből adódik. Jehova Tanúi is gyakran alkalmazzák ezt a belemagyarázási módszert (ennek tudom csak nevezni). így például, mivel Russell és utódai tagadták az örök kárhozatot, átértelmezik a megfelelő bibliai szakaszokat („tüzes tó", „gyötrelem helye", „sírás és fogcsikorgatás" és sok egyéb), és az örök megsemmisülés (nem gyötrelem) szimbólumainak nevezik.
Gyakori tévedés, hogy a Bibliába, de főleg János jelenéseibe titkos üzeneteket olvasnak bele, melyekből vagy az időpontokat találgatják, vagy más rejtélyei kinyilatkoztatást erőszakolnak ki. Ennek szellemtörténeti háttere az Ókorból lappangva máig fennmaradt gnoszticizmus (gnosis - tudás), melynek hívei a kiválasztottak többlettudását hirdették. A gnoszticizmus kezdetektől a kereszténységen élősködő lelkiség, mely azonban lényegileg összeegyeztethetetlen vele. A Biblia ui. nyílt és nem rejtjelezett üzenet. Ha olykor használ is szimbólumokat és jeleket, azt a szavakba nem foglalható isteni titok mélyebb megsejtetése végett teszi, és nem azért, hogy csak a „beavatottak" törhessék fel a kódjait.
Új világosság
Az Őrtorony Társulat kezdettől fogva hivatkozik Bölcs Salamon egyik mondására, azt állítva, hogy Russell óta Isten állítólag ilyen módon, fokozatosan növeli az igazság „világosságát”
Példabeszédek 4:18-19
Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig. Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják, miben ütköznek meg.
De Salamon szavai valóban arra hatalmazzák fel az „igazakat”, hogy folyamatosan változtassanak a tanításukon, és mindig Istenre hivatkozhatnak? Ha figyelembe veszed a világosság és sötétség fogalompár bibliai jelentését, illetve a szövegkörnyezetet, akkor Salamon sorai egészen más értelmet nyernek. Először is két utazó képe tárul elénk: egy igaz és egy istentelen ember életútja. Az egyik út látható és járható, így az (igaz) utazó elkerülheti az akadályokat. A fény növekszik, ezért rábízhatja magát az ösvényre. A másik út homályos, sötét, nem is csoda, hogyha a másik (gonosz) utazó mindennek nekimegy, és mindenben elbotlik. Bár halad, az útja nem visz sehova. Salamon szerintem ennyit akart mondani, nem többet, és nem kevesebbet.
Salamon ugyanakkor azt is megírta, hogy: „Az igazak világossága vígan ég [ti. folyamatosan], de a bűnösök lámpása kialszik.” (Péld 13:9 Ökumenikus) Jézus pedig ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (Jn 8:12, vö. 1Jn 1:5-10). Az Újszövetségben tehát maga Jézus, az Ő személye a világosság. János szerint „Az Isten világosság, és nincsen őbenne semmi sötétség” (1Jn 1:5), és Jakab szerint a világosság Atyjánál „...nincs változás, sem a fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1:17, Ökumenikus). Járhat-e sötétségben, aki Őt követi?
Hajnaltól délig valóban hosszú az idő, nagyot változik a fényerő, de az ember - Russell szerint is - joggal várhatja el, hogy a fény folyamatosan növekedjen.
Zion's Watch Tower, February, 1881 (p. 188)
...ugyanaz az Úr, aki akkor világossággal látott el minket az igéből, még most is ugyanúgy gondoskodik erről. (...) Ha embert követnénk, kétségkívül más lenne a helyzetünk; az egyik emberi ötlet kétségkívül ellent mondana a másiknak, és azt, ami egy vagy két vagy hat évvel azelőtt világosság volt, most sötétségnek tekintenénk. Istennél azonban nincsen változás, még a visszafordulás árnyéka sem, és így van ez az igazsággal is; bármely ismeretnek vagy világosságnak, amely Istentől jön, olyannak kell lennie, mint a szerzője. Az igazság új szemlélete sohasem mondhat ellent egy korábbi igazságnak. Az „új világosság” soha nem oltja ki a korábbi „világosságot”, hanem növeli azt.
Ha valóban igaz lenne a Társulat állítása, miszerint Isten a népét a Bibliakutatók mozgalmával kezdte kihozni a sötétségből, akkor elvárható lenne, hogy ennek a mozgalomnak a tanítása a fény folyamatos növekedését hozza (hajnaltól délig). A társulati kiadványok üzenetei azonban nem Isten folyamatos világosságát tükrözik, inkább fény és sötétség villogó váltakozását. Ami egykor fény volt, ma már sötétség. De mit gondolsz, mi lesz holnap az, ami ma még világosság?
Én itt csak két lehetőséget látok: ha a „hű és értelmes rabszolga” feladata az isteni világosság továbbadása, akkor vagy Isten a hibás, amiért az elmúlt 120 évben ennyire félreérthetően és ellentétesen közölte az akaratát, vagy a „rabszolga” nem hűséges az üzenethez, és nem elég értelmes ahhoz, hogy azt továbbadja. Persze, van egy harmadik lehetőség is: Isten soha semmivel sem bízta meg ezeket az embereket.
kapcsolódó cikkek:
Utolsó kommentek