Szia!

A neten akadtam az oldalra és a címedre és azért bátorkodtam írni.

Ha nem haragszol nagyon dióhéjban leírnám a történetemet.

Kb. 1999-ben Budapestre kerülve elkezdtem a férjemmel együtt tanulmányozni a tanúkkal, már előtte is olvastam a kiadványaikat, elkezdtem gyülekezetbe járni, de 10 hónap után elköltöztünk, majd 6 év után újra tanultunk, ennek 4 éve, tavaly megkeresztelkedtünk.

De nekem folyamatosan kételyeim voltak, és mostanra a szervezetben tapasztalható állapotok miatt a férjemmel úgy döntöttük, hogy abba hagyuk az egészet. Ez már jó ideje érik bennünk, de mostanra mertük kimondani, tegnap már nem voltunk gyüliben sem.

Félek, hogy ennyi év után mi lesz? Mit tesznek majd velünk a vének?

Én soha nem olvastam volt tanúk oldalait, de most megtettem, mert úgy érzetem, hogy valami olyantól tiltanak, ami elgondolkoztathat, és így is lett. Amiket itt olvastam egyes gyülekezeti dolgokról, ahhoz hasonlót én is tapasztaltam nem egyet, még mielőtt ezeket az oldalakat elolvastam volna (pl. a fenyítésről), ezek a cikkek csak abban erősítettek meg, hogy nem csak én látok így dolgokat.

Nagyon korlátozva éreztem magam a szervezetben, úgy éreztem, mintha minden lépésemet figyelem kísérné, és a gyerekeimét is (3 és 7 évesek).

sok mindent tudnék írni, ha érdekel szívesen írok, és szeretném megkérdezni neked a személyes tapasztalataidat ezzel a szervezettel kapcsolatban.

A tanításokban mit látsz? a szervezeti dolgokról mit tudsz , sok rosszat olvastam (pénz, nyereség vágy..stb.) Egy kérdés foglalkoztat, ha ez minden igaz, amiket olvastam itt a neten, akkor hogyan tudják elérni, hogy a világ minden részéről 7 millió tanú legyen, és a sok üldzés és tiltás ellenére is fennmaradjon ez a szervezet ennyi évig? A társulati kiadványok álláspontját és válaszát már ismerem, kíváncsi vagyok a tiedre vagy ha tudsz valamit mondani rá?

Igazából, ami nagyon felkavar érzelmileg az az, hogy, amiben 11 éve hiszek, az, mintha kártyavár össze dőlt volna, hogyan lehet ezt feldogozni? Az összes világi kapcsoltaim megszűntek, szinte a férjemen,és a gyerekeken kívül nincs senkim.

Köszönöm, hogy elolvastad a soraimat, és szeretném, ha írnál:

egy elkeseredett tanú