Egység és konformitás:

Miért csak a szekták érik el? 

Vajon mi közös dolog lehet Jehova Tanúiban, a Mormon Egyházban, a Moon Egyházban és több más szektában? Mit ajánlanak fel ezek a szervezetek amit még a legjobban működő egyházak sem tudnak felajánlani? Miért nehéz elhagyni ezeket a szervezeteket? A megoldás kulcsa az egységben van.

Ez az egység nem az az egység, amire Pál az 1 Korinthus 1:10-ben gondolt:

„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben."

A szekták elég gyakran annak bizonyítására használják ezt az idézetet, hogy bizonyítsák, ők az egyetlen igaz keresztény gyülekezet, mert csak közöttük valósult meg ez az egység. Az új tagoknak bemutatják az egység eme egyedi jeleit amelyről azt mondják, hogy Istennek az áldása a szervezeten. Az új tanítvány természetesen nincs tisztában azzal, hogy sok más egyéb szektás vallási szervezet ugyanezt hozza fel bizonyítékul, hogy az ő szervezetük az egyedül igaz vallás.

A szekták valóban egy olyanfajta egységet alkotnak meg, amely nem érhető el más felekezetekben, de az a kérdés, hogy hogyan érik el ezt az egységet és hogy ez ilyen formában kívánatos-e egyáltalán? Egy másik kérdés, hogy ez vajon ugyanaz az-e az egység melyről Pál beszélt?

Miről beszélt igazából Pál?

Semmi sem bizonyítja, hogy a korinthusbeliek akikhez Pál a levelét írta, valaha is elérték volna a hitnek és az Istenről alkotott személyes nézőpontoknak a teljes egységét. Pál nem is akarta ezt elérni, mint ahogyan azt egyesek feltételezik. Azért sem, mert ha Pál ezt kívánta volna megcselekedni, akkor egy rendszeres (átfogó) teológiát és egy viselkedési szabályzatot kellett volna elkészítenie. Ehelyett Pál a leveleiben mindössze a szereteten alapuló egységet hangsúlyozza, és hogy viseljük el egymást sokkal inkább, semmint a tanításbeli konformitást (konformitás = gondolkodás vagy mérlegelés nélküli engedelmesség). A korinthusiak problémáját szellemi gyengeségnek tekintette, mert embereknek akartak tetszeni, bálványimádók voltak és így tovább, amiről az említett levelében bőven ír (az Őrtorony kiadványok sokszor elemzik milyen erkölcstelen és bálványimádó volt a korinthusi társadalom és milyen rossz befolyást gyakorolt ez az ott élő keresztényekre).

Ha az első három évszázad alatti keresztényeket vizsgáljuk akkor teljesen egyértelmű, hogy különböző véleményük volt apróbb dolgokról. Hitrendszerük Krisztusról, az Atyáról és a Szent Szellemről még teljesen gyermekies, kiforratlan stádiumban volt. Ha a Krisztus által a Jelenések könyvében megszólított 7 gyülekezetet úgy tekintjük, mint a kereszténység megjelenítését (az Egyház teljessége) az első század végén, akkor egyértelmű, hogy az akkori gyülekezetek erős küzdelmet vívtak az erkölcstelenséggel, a hamis tanításokkal és a világias viselkedéssel, attól függően milyen kultúrában éltek. Az az igazság, hogy a gyülekezetet Pálnak rendszeresen meg kellett feddenie, mint szülőnek a gyermekét, viszont mégsem állított fel szabályokat például az öltözködésre. Az emberi természet nem változott meg 2000 év alatt, így a mai kereszténység (mint Egyház) ugyanazzal a problémával találja szembe magát, mint a hét kisázsiai gyülekezet a Jelenések könyve elején. Erkölcstelenség, hamis tanítás, világias magatartásformák mindig is jellemező problémái lesznek az e világban működő keresztény gyülekezeteknek. Ellenben a szekták pontosan ezt akarják megváltoztatni azzal, hogy saját szervezetet alkotnak és minden más felekezettől elkülönítik magukat.

Nemes kezdetek szomorú végzetek

A legtöbb keresztény-bibliai gyökerű szekták egy idealista vezetőtől indultak el. Ez az alapító Isten választott szószólójának tekintette magát, aki majd helyreállítja az igaz imádatot a keresztényeknek. Az ilyen önjelölt követek (megváltók) útja eléggé jól előreláthatóak és általában a következő módon folynak le.

1. Kiábrándulás az akkori kereszténység általános állapotából

2. Az újonnan alakuló csoport azt állítja, hogy isteni kinyilatkoztatást kap és, hogy visszahozza az igaz imádatot a Földre, hogy Isten újra elfogadhassa népét.

3. Hűséges csatlakozók kis csoportja alárendeli magát az új üzenetnek és belőlük kerülnek ki a mozgalom vezetői. Hatalommal és egy elistista mentalitással ruházzák fel a vezetők a többieket azáltal, hogy a végzett missziós tevékenységnek túlzott fontosságot tulajdonítanak.

4. Az új vezetőknek megszületnek az írásaik és Írásmagyarázataik, amelyeket ihletettként kezelnek, de hivatalosan nem válnak azzá, hogy a jobb felüket mutassák a külvilág felé. A külvilág kételkedik ezekben az Írásokban, de a bent levő kiválasztottak törvényként tisztelik.

5. Az Istenhez való hűség jeleként bevezetik a kötelező evangéliumhirdetést. Az új tagok általában megkérdőjelezhető indíttatásból szerveződnek be. Pl.: kihasználják azt, hogy vágynak egy új világra, hatalmat kaphatnak mások felett vagy csak egyszerűen a biztonságérzetük növekszik (ahelyett, hogy a Krisztusnak a keresztjére utalnának). Érdekes módon azokban a szektákban amely furcsa és a társadalom számára elfogadhatatlan tanításokat (pl.: vérnélküliség, világ vége dátumok) hirdet, folyamatosan új tagokra van szüksége azért, hogy megerősítsék azt, hogy ez az igazság és pótolják az elmenőket.

6. A vezető mindenféle ellenállást (a tanítási gyakorlataikkal szemben) üldözésnek tekint és hatékonyan megvétózza a megalapozott kritikát a csoporttal kapcsolatosan. Az ő célja egy igaz cél (missziói cél helyett küldetés) és az Istent úgy tekintik, hogy háborúban van az összes ellenszegülővel. Ebben a stádiumban a szektavezér egója teljesen ki van teljesedve és az egosita tendenciákat könnyen meg lehet figyelni. Lifton 8. pontja, az elmekontroll testet ölt, mint például a speciális nyelvezet amit a csoport használ, a vallatás használata, környezet és az információ ellenőrzése, stb. Az eltávolodottak már létezésére sem méltóak ezért elkerülik, sőt fizikailag rosszul bánnak velük.

Szektás egység

Az egységet viszonylag könnyű elérni egy totalitárius rendszerben. Felállítanak egy hatóságot amely abszolút értékű és kritikán kívüli. És bárki aki ellenkezik az hitehagyott vagy eretnek (vagy reakciós). Mivel az ellenszegülőket azonnal kizárják, a szervezet mindig csak olyanokból fog állni, akik szóban teljesen támogatják a tanításokat, tehát a szekta totális egységnek tűnik. Viszont ez egy erőltetett egység, mivelhogy megkérdőjelezni valamit, az felér egy Isten elleni háborúval. A szekták a következőképpen érik el az egységet:

- az igazság centralizált forrása pl.: választott vezető testület amelynek abszolút engedelmesség jár

- tagok állandó benevelése az összejövetel és a tanulmányozási segédek által

- szervezet megkérdőjelezésének a félelme mivel ez Istennek a nemtetszését vonja maga után

- szabályok és törvények szabályozzák az emberek viselkedését és a legkisebb dolgokban is engedelmeskedniük kell

- az elbátortalanítás és a besúgói hálózat kialakítása amelyben titkos ügynökök felfedik a kételkedőket vagy távozókat

- ezek a technikák egy bizonyos testvéri szolidaritás érzetet eredményeznek, ami egy bizonyos elitista mentalitást fejleszt ki: ők Isten választott népe. Ez egy megemelkedett érzést okoz és a szektaszervezet elhagyása ennek a magas érzésnek a felhagyását jelentené. Csak a totalitárius és szektás rendszerek képesek ilyenfajta egységet teremteni.

Jehova Tanúi büszkén mondják az embereknek, hogy az egész világon ugyanabban a dologban hisznek és az ő összejöveteleik a jó viselkedésnek a modelljei. Amit viszont nem mondanának el, az az, hogy ha bárki is megkérdőjelezi az Őrtorony-doktrínát, akkor azonnal ki lenne dobva. Ez a legkevésbé sem kívánt egység. A jó viselkedést félelemmel, megfélemlítéssel kényszerítik ki. Vajon csodálkozni lehet-e azon, hogy Jehova Tanúi jól viselkednek és tanítási kérdésekben tulajdonképpen vezetőik klónjai? Nem arra mutat ez a tény, hogy a kikényszerített egység csak a szektákra jellemző és leginkább azok szenvednek tőle, akik gyakorolják?

Forrás: bikbak