Úgy gondoltam feldolgozom a ’Jöjjön el a te Királyságod’ című könyv függelékében található adatokat. Érdemes elolvasni az eredetit is a könyvből. Ez a függelék arra szolgál, hogy biztosítsa az olvasót az i.e. 607-es dátum helyességéről, és stabilitásáról. Vegyük sorra ezeket a bizonyítékokat:
„A történészeknek az a véleménye, hogy Babilon az i. e. 539 októberében esett el Cyrus seregei által. Akkor Nabonidus volt a király, fia, Belsazár viszont társuralkodó volt Babilonban. Néhány kutató összeállította az újbabiloni királyok listáját, valamint uralkodási idejüket, mégpedig Nabonidusz uralkodásának utolsó esztendejétől visszamenőleg Nebukadnezár apjáig, Nabopolasszárig.”
„A történészeknek az a véleménye” Hogy ez csupán egy vélemény, vagy bizonyítékokon alapuló tény, azt az olvasóra bízom. Döntse el a post végén. Mindenesetre úgy kezdeni egy ilyen jelentős horderejű dolgot, hogy azt sugalljuk, hogy ez csak néhány kutató véleménye, nem teljesen tisztességes. De majd a későbbiekben ez változni fog az olvasottak hatására.
„Ezen újbabiloni kronológia szerint a trónörökös fejedelem Nebukadnezár i. e. 605-ben verte le az egyiptomiakat a karkemiszi csatában (Jeremiás 46:1, 2). Miután Nabopolasszár meghalt, Nebukadnezár visszatért Babilonba, hogy elfoglalja a trónt. Uralkodásának első esztendeje a következő tavasszal kezdődött (i. e. 604). A Biblia beszámol arról, hogy a babiloniak Nebukadnezár uralkodásának 18. esztendejében (ha a trónralépés évét is hozzászámítjuk, a 19. esztendőben) pusztították el Jeruzsálemet (Jeremiás 52:5, 12, 13, 29). A fent említett újbabiloni kronológia szerint Jeruzsálem i. e. 587/86-ban pusztult volna el. De mire támaszkodik ez a világi kronológia, és miért különbözik a bibliai kronológiától?”
Eddig arról olvastunk, hogy a világi kronológia mire jutott, és hova tette az időben ezeket az eseményeket. Amint látjuk, nem egyezik a társulat által támogatott i.e. 607-es dátummal, hanem mintegy húsz évvel későbbre helyezi Jeruzsálem pusztulását. De vajon mi az oka a különbségnek? Mire alapozza a világi történelem, és mire a társulat az állítását. Nézzük tovább a könyvet.
„A továbbiakban felsoroljuk a világi kronológia néhány legfontosabb bizonyító eljárását: Ptolemaiosz kánonja. Claudius Ptolemaiosz görög asztronómus volt, aki az i. sz. 2. évszázadban élt. Kánonja, azaz királylistája az asztronómiával állt kapcsolatban, amivel foglalkozott. A legtöbb jelenkori történész elfogadja Ptolemaiosz adatait az újbabiloni királyokkal és uralkodási idejükkel kapcsolatban (bár Ptolemaiosz kihagyja Labaszi-Márduk uralkodását). Ptolemaiosz történelmi adatai nyilván olyan forrásokból származnak, amelyek a szeleukidák idejéig nyúlnak vissza, amely időszak 250 évvel azután kezdődött, hogy Cyrus meghódította Babilont. Ezért nem meglepő, hogy Ptolemaiosz adatai egybevágnak Berosszusz, egy szeleukidák idejében élt babiloni pap adataival.
Nabonidusz oszlop Háránból (NABON H 1, B): Ezt a kortársfeliratos oszlopot 1956-ban fedezték fel. Említést tesz az újbabiloni királyok, Nebukadnezár, Evil-Merodak és Neriglisszár uralkodásáról. A három király időadatai megegyeznek Ptolemaiosz kánonjával.
VAT 4956: Ékírásos tábla asztronómiai adatokkal, amelyet i. e. 586-ra dátumozhatunk. Ezen a táblán az áll, hogy a megfigyelések Nebukadnezár 37. esztendejéből származnak. Ez megegyezne azzal a kronológiával, amely uralkodásának 18. esztendejét i. e. 587−86-ra teszi. Azt azonban elismerik, hogy a tábla másolat, amelyet i. e. III. században készítettek. Ezért lehetséges, hogy történelmi adatai csupán visszatükrözik a szeleukida időkben képviselt nézetet.”
A társulat elismeri, hogy akárhány királylistát találtak az elmúlt évszázadokban az újbabiloni időszakról, azok általában egybevágnak, és megerősítik egymást. Az erre utaló részeket kiemeltem. Külön felhívnám a figyelmet a Nabonidusz oszlopra, ami kortárs, tehát az akkor élő emberek készítették, és arról az időszakról írnak ezen az oszlopon, amiben éltek. Az ezen az oszlopon található királylista, amit a saját királyaikról készítettek, pontosan megegyezik minden más újbabiloni királylistával. Tehát Ptolemaiosz, és Berosszusz listájával is. Az utolsó mondat azt próbálja érzékeltetni, hogy ezek a listák csupán visszatükröznek egy évszázadokkal későbbi nézetet. Ám ezzel teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy néhány sorral feljebb ők maguk is elismerik, hogy a Nabodinusz oszlop kortárs, azaz a babiloni királyok idejében készítették. A VAT 4956 nevü ékirásos tábla szintén kortárs. Tehát a készítője saját maga élte át ezeket. Ez egy bizonyíték arra, hogy Jeruzsálem pusztulása nem i.e. 607-ben, hanem húsz évvel később történt meg. De nézzük tovább a könyvet.
„Üzleti táblák: Ezerszámra találtak újbabiloni ékírásos táblákat, amelyeken egyszerű üzletkötések voltak feljegyezve, és mindegyiken a babiloni királyok uralkodásának azt az évét tüntették fel, amelyikben az üzletet megkötötték. Ilyen táblákat az elismert kronológiában szereplő ismert újbabiloni királyok minden uralkodási évéből találtak.”
Mik is ezek az üzleti táblák? Szerződések. Különböző ókori bank, és kereskedő házak szerződései, melyekben kölcsönökről, üzletkötésekről van szó. Ezeket akkor, ugyanúgy, mint ma időpontokhoz kötötték, és volt lejárati, és teljesítési idő. Ezért szükség volt pontosan meghatározni a szerződéskötés időpontját, amit akkoriban a királyok uralkodási éveihez kötöttek. Ilyen táblából több ezer van, és ahogy a könyvben olvashatjuk, minden ismert király minden évéből találtak ilyeneket. Tehát ezek a táblák is pontosan meghatározzák az Újbabiloni birodalom királyainak listáját, ami viszont ellentmond a társulat által erőltetett i.e.607-nek. De vajon hogyan lehet ezt áthidalni? Milyen érvek szólnak amellett, hogy a több ezer elsöprő erejű bizonyíték ellenére mégis inkább a 607-es dátumot fogadjuk el az 587-es helyett, még akkor is, ha arra semmi bizonyíték nincs? Nézzük.
„Világi nézőpontból tekintve a bizonyító anyag látszólag egyértelműen arra utal, hogy az újbabiloni kronológia helyes, és Nebukadnezár uralkodásának 18. esztendeje (és Jeruzsálem pusztulása) i. e. 587/86-os évre esik. De egyetlen történész sem tagadhatja, hogy az a kép, amit jelenleg a babiloni történelemről alkothatunk, megtévesztő vagy hamis is lehet. Ismert például, hogy az ókorban királyok és papok sok esetben meghatározott céllal megváltoztattak okiratokat. Még ha feltételeznék is a felfedezett bizonyító anyag korrektségét, lehetséges, hogy azt a mai kutatók helytelenül értelmezik, vagy annyira hiányosak, hogy egy eddig ismeretlen anyag e kor kronológiáját drasztikusan meg tudná változtatni.”
Tehát „világi nézőpontból”, a bizonyítékok egyértelműen i.e.587-re utalnak. Ám van egy kis bökkenő. Nem vagyunk világiak. Ugyanis ezeket a bizonyítékokat csak a világiak fogadják el. Mi igaz keresztények nem. Miért is nem? A válasz egyértelmű: „az a kép, amit jelenleg a babiloni történelemről alkothatunk, megtévesztő vagy hamis is lehet.” Az a kép, amit a több ezer, akkor élő ember által kőbe vésett lelet tár elénk hamis is lehet!!!. Persze nem biztos, de lehet! Még ha ennyi bizonyíték is szól ellenünk, azért adjunk esélyt annak is, hogy ezek a bizonyítékok tévednek. Miért? Mert mi nem vagyunk világiak. Mi igaz keresztények vagyunk, és mi hiszünk abban, hogy megtévesztő is lehet ez a rengeteg bizonyíték. Sőt menjünk tovább! Mert mi van ha „egy eddig ismeretlen anyag e kor kronológiáját drasztikusan meg tudná változtatni.” Micsoda szégyen lenne egy kereszténytől az, hogy nem adta meg az esélyt annak, hogy a tömérdek bizonyíték ellenére mégis tévedés történt, amit majd egy későbbiekben felfedezett új lelet fog majd bebizonyítani. Tehát az 1914-es krisztusi uralkodás kezdete egy olyan bizonyítéktól függ amit a könyv írásakor még nem fedeztek fel. Azóta eltelt már harminc év, és az a bizonyos ismeretlen anyag, ami annak a kornak a kronológiáját meg tudná változtatni, még mindig nem került elő. Ez alatt a harminc év alatt hány embert közösítettek ki, mert nem fogadta el az i.e. 607-es, és az 1914-es dátumot? Vagy hányan hagyták el a szervezetet emiatt a téves dátum miatt? Vajon jogos volt a kiközösítésük, ha még mindig a bizonyító erejű anyagra várunk? Na de most komolyan!
Tegyük fel szeretnék venni valamit 15 millió forintért. A probléma ezzel csak annyi, hogy nincs egy vasam sem. Bemegyek a bankba, és szólok az ügyintézőnek, hogy 15 milliós kölcsönre van szükségem. Átnézi a lehetőségeket, megvizsgálja az anyagi helyzetemet, és azt kérdezi, hogy mi lesz a fedezet? Erre én csípőből válaszolok, hogy semmi gond, igaz hogy most nem tudok semmit felmutatni fedezetként, de mi van ha később lesz majd egy igen jól kereső állásom, amiből könnyedén vissza tudom fizetni a tartozást? Vagy az is előfordulhat, hogy van egy nagyon gazdag rokonom valahol a világ másik végén, és én vagyok az egyetlen örököse. Ezt sem szabad kihagyni a számításból. Ez is lehetséges. Vajon mit mondana erre a banki alkalmazott? Biztos kedvesen értésemre adná, hogy ennél azért kicsivel több, és biztosabb fedezet kell. Ilyen körülmények között nem adhatnak ennyi pénzt ki.
Vajon egy életet fel lehet építeni ennyi bizonyítékra? Az ember hite, aminél kevés fontosabb dolog van, az függhet ilyen szalmaszálon? A függelék többi részét most nem dolgozom fel. Úgyis hosszabb lett a post mint szerettem volna. De ha a többi is érdekel valakit, akkor ajánlom Carl Olof Jonsson: A pogányok ideje-vajon véget ért? című könyvet.
Utolsó kommentek