A Vezető Testület vezető szerepet vállal Jehova Tanúi munkájának irányításában

Jehova Tanúinak elméjében világszerte aligha létezik fontosabb jelképe az Isten földi szervezete által kifejezett krisztusi hatalomnak, mint az Egyesült Államokbeli New Yorkban székelő, nyolctagú Vezető Testület.

Ezek az emberek és elődeik évtizedek óta irányító szerepet töltenek be olyan döntő kérdések meghozatalában, amelyek a hittételeket kialakítják és az egész világon több millió követő életére vannak hatással.

Természetes, hogy tanúk és nem tanúk egyaránt szeretnének többet megtudni Jehova Tanúi Vezető Testületéről és annak működéséről. Ezért ezt a cikket kérdés-felelet formájában állítottam össze, hogy egyszerűbb és közvetlenebb módon lehessen többet megtudni erről a csoportról. Igyekszem őszinte és alapos lenni, és ahol csak lehetséges, a Társulat kiadványait idézni.

Kik a Vezető Testület tagjai?

2012-ben Jehova Tanúi Vezető Testületét a következő nyolc személy alkotja: 

Samuel Herd a Vezető Testület egyetlen néger tagja, 1958-ban kezdte el úttörőként a teljesidejű szolgálatot Jehova Tanúinál. 1965 és 1997 között utazófelvigyázóként szolgált, amikor feleségével, Gloriával meghívást kaptak, hogy csatlakozzanak az Egyesült Államok Bétel-családjához. Mielőtt Samuel 1999-ben felkérést kapott a Vezető Testülethez való csatlakozásra, a Szolgálati Osztályon dolgozott és egy ideig „segítőként” szolgált a Szolgálati Bizottságban is. (ld. Az Őrtorony 2000 1/1. 29. o) Úgy tartják, hogy Samuel 1935-ben született, így ő az egyik legidősebb tagja a Testületnek.

Geoffrey Jackson 1971 februárjában kezdte az úttörőszolgálatot az ausztráliai Tazmániában. 1974 júniusában vette feleségül Jeanette-et (Jenny-t). Házasságkötésük után nem sokkal kinevezést kaptak különleges úttörői szolgálatra. 1979-től 2003-ig Geoffrey és Jenny a dél-csendes óceáni szigeteken szolgáltak misszionáriusként – Tuvalu, Szamoa és Fidzsi szigeteken. Ebben az időszakban az Őrtorony-kiadványok fordításával is foglalkoztak. Geoffrey 1992-től 1996-ig a Szamoai Fiókbizottság, majd 1996-tól 2003-ig a Fidzsi Fiókbizottság kialakításán munkálkodott.

2003 áprilisában Geoffrey-t és Jenny-t felkérték, hogy csatlakozzanak az Egyesült Államok Bétel-családjához, ahol munkájukat a Fordítási Szolgálatok Osztályán kezdték. Nem sokkal ezután Geoffrey-t felkérték, hogy a Vezető Bizottság Tanítói Bizottságának „segítője” legyen, amelyhez végül tagként is csatlakozott 2005-ben. (ld. Az Őrtorony 2006 3/15. 26. o.) Sajnálatos módon Geoffrey feleségének, Jenny-nek nem sikerült legyőznie a rákot és 2009. december 22-én, 54 évesen elhunyt. Geoffrey jelenleg a Vezető Testület legfiatalabb tagja, 1955-ben született.

Stephen Lett 1966 decemberében úttörőként kezdte meg teljes idejű szolgálatát. Stephen később az egyesült államokbeli Bételben szolgált 1967-től 1971-ig. 1971 októberében vette feleségül Susan-t, és együtt nevezték ki őket különleges úttörőnek. Stephen 1979-től 1998-ig kerületfelvigyázóként szolgált. 1998 áprilisában Stephen és Susan csatlakoztak az Egyesült Államok Bétel-családjához, ahol Stephen gyors előmenetelt ért el a szervezeten belül. Egy aránylag rövid időszak után, amely alatt a Tanítói Bizottság „segítőjeként” a Szolgálati Részlegen dolgozott, Stephent megkérték, hogy csatlakozzon a Vezető Testülethez 1999-ben. (lásd w00 1/1 29. o.) Stephen a színes és kifejező előadásmódjáról ismert,  amelyhez dörgő hangja és drámai arckifejezése társul. Úgy tudjuk, hogy 1949-ben született.

Gerrit Lösch jelenleg a Vezető Testület legrégebben szolgáló tagja, 1994. július 1-jén csatlakozott. Az angol nyelv használata mellett Gerrit rendelkezik német, román és olasz nyelvtudással is. Gerrit először 1961. november 1-jén lépett teljes idejű szolgálatba és a Gileád kiképző iskola 41. osztályában végzett. 1963 és 1976 közt utazófelvigyázó volt Ausztriában; ekkor vette feleségül Merete-et, 1967-ben. Később a házaspár Bécsben, az ausztriai Bétel-családban szolgált 14 évig. 1990-ben Gerrit-et és Merete-et felkérték, hogy a Társulat brooklyni központjában szolgáljanak, ahol Gerrit az Végrehajtói Irodájában kezdett el dolgozni, aztán „segítőként” 4 évig a Szolgálati Bizottságban, mielőtt végül meghívást kapott, hogy szolgáljon a Vezető Testületben. (ld. w94 11/1. 29.o) Gerrit születési évét 1941-re teszik.

III. Anthony Morris 1971-ben kezdte úttörői szolgálatát. Ugyanez év decemberében vette feleségül Susan-t és a pár még 4 évig folytatta úttörői munkásságát, egészen első fiuk, Jesse születéséig. Susan később egy másik fiúnak, Paulnak is életet adott. 1979-ben Anthony teljes idejű úttörőként lépett vissza a szolgálatba. Ahogy fiaik megkezdték az iskolát, Susan is csatlakozott férjéhez az úttörői munkában. A család Rhode Islanden és Észak-Karolinában szolgált, ahol felismerték, hogy segítségre van szükség a prédikálószolgálatban. Anthony helyettes körzetfelvigyázóként szolgált Észak-Karolinában és itt kezdték el fiaik is a általános úttörő-szolgálatot.

19 éves korukban mindkét fiúkat meghívták a Társulat egyesült államokbeli fiókhivatalába. Körülbelül ezzel egy időben Anthony körzetfelvigyázóként is munkálkodni kezdett, mindemellett hamarosan Susan is felkérést kapott egy feladat elvégzésére a Bételben, 2002. augusztus 1-jén. A 2005-ös Vezető Testületi kinevezését megelőzően, Anthony a Szolgálati Osztályon dolgozott Pattersonban, majd később „segítőként” a Szolgálati Bizottságban. (ld. w06 3/15 26.o)

Anthony a gyülekezeti megbeszélések alatti kertelés nélküli és meghökkentő megjegyzéseiről ismert, amelyekben a médiáról és a politikáról is kifejti véleményét. Szemléltetései néha zavaróak lehetnek. Anthony, aki - úgy tudjuk-  1950-ben született,  Vietnami háborús veterán, a konfliktus során egy egészségügyi alakulatnál szolgált. Anthony többször megörvendeztette gyülekezeti hallgatóságát olyan történetekkel, mint például hogyan utasította el, hogy az óvóhelyre menjen a katonatársaival, ami egyszer majdnem az életébe került, amikor az ellenség tűz alá vette barakkjukat.

Némelyekben felmerülhet a kérdés, hogy miért ragaszkodik Anthony a neve előtti „uralkodói sorszámozáshoz” (vagy római számozáshoz), mintha egy uralkodó lenne, úgy érvelve, hogy ez aligha illik egy olyan emberhez, aki a keresztény alázatot képviseli. (Máté 19,30) Nemrégiben Anthony mondott néhány bevezető szót a Vezető Testület nevében a sokat vitatott Légy Jehova Barátja! című DVD sajátosságairól, amelyet a 2012-es Őrizd meg a szívedet! kerületkongresszuson mutattak be.

Itt következik egy videósorozat a YouTube-ról, melyet azért készítettem, hogy feltárjam Anthony gondolatait és véleményét különböző dolgokkal kapcsolatban (főként humoros szemszögből):

https://www.youtube.com/watch?list=PLDBAF6B654A127171&v=ENe8HBFJ1PI&feature=player_embedded

Guy Pierce-t 1999-ben nevezték ki a Vezető Testület tagjává. Úgy hírlik, hogy előbb alapított családot és azután kezdte meg úttörői munkáját feleségével, Pennyvel, 1982 áprilisában. Guy 1986 és 1997 között utazófelvigyázóként szolgált. Aztán őt és Pennyt felkérték, hogy legyenek tagjai az Egyesült Államok Bétel-családjának. Guy a Személyzeti Bizottság „segítőjeként” szolgált a kinevezése előtt. (ld. w 00 1/1. 29. o) Nemrégiben Guy ellentmondást okozott azzal, hogy elismerte, a Vezető Testület keresztül akar vinni egy nagyratörő projektet egy új világközpont (Főhivatal) felépítésére Warwickben, New York államban anélkül, hogy pontosan meg lennének győződve arról, mi Jehova akarata ebben a tekintetben. (ld. w12 8/15) 1934-es születési éve alapján Guy a Vezető Testület legidősebb tagja.

David Splane 1963 szeptemberében kezdte a teljes idejű úttörőszolgálatot, emellett a Gileád 42. osztályát is elvégezte. A diploma megszerzését követően Szenegálban szolgált, azután 19 évet utazó felvigyázóként töltött Kanadában. 1990-ben ő és felesége, Linda felkérést kaptak, hogy csatlakozzanak az Egyesült Államok Bétel-családjához. David a Szolgálati és az Írói Osztályon is dolgozott, és kb. 1 évig szolgált „segítőként” az Írói Bizottságban az 1999-ben történt Vezető Testületi kinevezése előtt. (ld w00 1/1 29. o.) Úgy tudjuk, David 1944-ben született.

Mark Sanderson csatlakozott utoljára a Vezető Testülethez a jelentések szerint. Úgy tudjuk, hogy kinevezését 2012. szeptember 5-én, a Főhivatal reggeli imádata alkalmával jelentették be. Később további részleteket is közlünk...

Elhalálozások

John Barr (balra) és Theodore Jaracz (jobbra)

A Vezető Testület elhunyt tagjai: John E. Barr (2010),Theodore Jaracz (2010), Carey Barber (2007), Daniel Sydlik (2006), Albert Schroeder (2006), Milton Henschel (2003), Lyman Swingle (2001), Karl Klein (2001), Lloyd Barry (1999), John Booth (1996), George Gangas (1994), Fred Franz (1992), Martin Pöetzinger (1988), Grant Suiter (1984), William Jackson (1981), John Groh (1975), Charles Fekel (1977), Nathan Knorr (1977) és Thomas Sullivan (1974). 

Az érdeklődők számára elkészítettem egy letölthető PDF-táblázatot „A Vezető Testület Tagjai Időrendben” címmel. A táblázat megmutatja, hogy a Vezető Testületi tagok tagsága mikor kezdődött és mikor ért véget, lehetővé téve ezzel azt, hogy (egy pillantással) átláthassuk kik és mikor szolgáltak együtt. A táblázat olvasása közben tartsuk szem előtt, hogy 1971-ig nem volt hivatalos „Vezető Testület”. Ezt később a cikkben majd kifejtem. 

Elhagyta-e már bárki is valaha a Vezető Testületet?

Nem sokkal azután, hogy lemondott vezető testületi tagságáról, Ray Franzot kiközösítették, mert együtt étkezett egy volt Tanúval 

A Vezető Testület történetében a legjobban dokumentált lemondás Fred Franz unokaöccséé, Raymond Franzé volt (a képen), akit nem sokkal 1980-ban történt lemondása után ki is közösítettek. A hivatalos közlés szerint az indok egyszerűen az volt, hogy együtt étkezett egy elkülönült személlyel (aki egyben a munkaadója is volt), sokan azonban úgy gondolják, hogy valójában azért lett a szervezetből kizárva, mert nem értett egyet a Társulat működési módjával. További információkért Raymond Franz életéről ajánljuk, hogy olvasd el a Lelkiismereti válság (Crisis of Conscience) című könyvet. Ez a könyv első kézből nyújt lenyűgöző bepillantást a Vezető Testület belső működésébe. Annak ellenére, hogy egy volt Jehova Tanúja szemszögéből íródott, a könyv mégsem keserű vagy támadó jellegű a vallással szemben.

Egy 1975-ös kép Ewart Chitty-ről 

Két további említésre méltó lemondás történt még: 1979-ben Ewart C. Chitty, és 1984-ben Leo K. Greenlees részéről. Ezekről a lemondásokról egyetlen társulati kiadványban sincs hivatalos információ, így az elbocsátásuk körülményeivel kapcsolatban csak találgatni tudunk. Az interneten azonban bőségesen található híresztelés arról, hogy Chitty-t a homoszexuális hajlamai, Greenlees-t pedig egy fiatal fiú molesztálása miatt bocsátották el. Már mindketten elhaláloztak, és a lemondásukat követően egyikük sem lett kiközösítve. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a híresztelések egyikükről sem bizonyíthatóak, azonban a bővebb információkat kívánók számára talán érdekes lehet ez a meg nem erősített jelentést tartalmazó link. Még ha hiányoznak is a jól dokumentált bizonyítékok, említésre méltó, hogy a következő állítás jelent meg egy 1986-os Őrtorony cikkben, nem sokkal a két férfi Vezető Testületből való elbocsátása után: 

„Bármennyire is megrázó, de még Jehova szervezetének prominens tagjai is elbuktak erkölcstelen praktikákban, a homoszexualitáson át a feleségcseréig és gyermekek molesztálásáig.” ( w86 1/1 13. o) 

Hogyan működik a Vezető Testület?

A Vezető Testület szerdánként tartja heti megbeszéléseit a brooklyni Főhivatalban, de ha a szükség úgy kívánja, esetenként más épületekben is találkozhatnak (mint pl. a Pattersonban). A megbeszélések során jelentéseket tekintenek át az egész világról és döntéseket hoznak a világméretű prédikáló- és tanítói megszervezéséről. Ezeken az üléseken tantételekkel kapcsolatos dolgokat is megvitatnak.

Hat olyan bizottság van, amelyet a Vezető Testület közvetlenül felügyel; mindegyik a világméretű munka különféle összetevőire szakosodott. Legalább egy Vezető Testületi tag kifejezetten az egyik ilyen bizottságot felügyeli. Ezeknek a bizottságoknak a nem vezető testületi tagjai a „segítők”. Az Alaposan Tanúskodj Isten Királyságáról! című 2009-es könyv 110. oldala részletesen közli a bizottságok megnevezését és a szerepük leírását:

„A Koordinátorok Bizottsága a többi bizottság koordinátoraiból, valamint egy titkárból áll, aki szintén a Vezető Testület tagja. A koordinátorok bizottsága segíti a többi bizottság zökkenőmentes és hatékony működését. Felvigyázza a jogi ügyeket, és ha szükség van a média bevonására ahhoz, hogy a nyilvánosság pontos képet kapjon a hitnézeteinkről, akkor az ezzel kapcsolatos teendőket is felügyeli. Ez a bizottság teszi meg a szükséges intézkedéseket a világ minden részén természeti katasztrófa vagy üldözés esetén, és más vészhelyzetekben, melyek Jehova Tanúit is érintik. 

A Személyzeti Bizottság felelős a Jehova Tanúi fiókhivatalaiban szolgáló önkéntesek szellemi és fizikai szükségleteinek a kielégítéséért, és felügyeli az új önkéntesek meghívását. Ezenkívül ez a bizottság felügyeli a fiókhivataloknál szolgáló további önkéntesek meghívását is. 

A Kiadói Bizottság felügyeli a bibliai kiadványok nyomtatását, kiadását és szállítását. Felvigyázza azoknak a nyomdáknak és ingatlanoknak a működtetését, amelyek a Jehova Tanúi által felhasznált társaságok tulajdonában vannak, valamint a fiókhivatalok és azoknak a Királyság-termeknek és kongresszusi termeknek az építését, amelyekre a szűkös anyagi helyzetű országokban van szükség. Ezenkívül a befolyt adományok felhasználását is felvigyázza. 

A Szolgálati Bizottság felügyeli a prédikálómunkát, valamint a gyülekezeti vénekkel, az utazófelvigyázókkal és a teljes idejű evangéliumhirdetőkkel kapcsolatos ügyeket. Felvigyázza a Királyság-szolgálatunk elkészítését. Meghívja a misszionáriusok képzésére szolgáló Gileád Iskola és az egyedülálló gyülekezeti vének és kisegítőszolgák képzésére létrejött szolgálati kiképzőiskola tanulóit. A tanulók a megbízatásukat is ettől a bizottságtól kapják meg. 

A Tanítói Bizottság felvigyázása alá tartozik a kongresszusokon és a gyülekezeti összejöveteleken elhangzó programok és az audio- és videofelvételek készítése. Összeállítja a Gileád Iskola, az úttörőszolgálati iskola, illetve más iskolák tananyagait, és szellemi programokról gondoskodik a fiókhivatalokban szolgáló önkéntesek számára. 

Az Írói Bizottság felügyeli az írott formában megjelenő szellemi eledel előállítását, amely a gyülekezetek és a nyilvánosság számára készül. Válaszol a bibliai kérdésekre, felügyeli az egész világon végzett fordítói munkát, és jóváhagyja a drámák szövegkönyvét, az előadásvázlatokat és az ehhez hasonló anyagokat.”

Russell, Rutherford és Knorr voltak az Őrtorony Társulat utolsó, tényleges hatalommal rendelkező elnökei 

A fenti hat bizottság léte és munkássága egy 1975. december 4-én elfogadott vezető testületi döntéshez nyúlik vissza. Ebben az időben a szervezet alapos átszervezésének eredményeként az Őrtorony Társulat Elnökének feladatait szétválasztották és különböző bizottságok hatáskörébe utalták, akik mind akkor, mind ma közvetlenül a Vezető Testületnek tartoznak felelősséggel. Ettől fogva (1975) az Őrtorony Társulat Elnökének hivatala nem rendelkezik tényleges hatalommal vagy jelentőséggel Russell, Rutherford vagy Knorr elnökségének korai éveihez képest. 

A Vezető Testületi tagok Jehova Tanúi vezetői?

Ezt a kérdést nehéz megválaszolni, mivel az Őrtorony kiadványok ellentmondásos képet adnak. Például a már fent idézett Alaposan Tanúskodj Isten Királyságáról! című könyv a következő kijelentést teszi a 110. oldalon: 

„A Vezető Testület Isten szent szellemének az irányítását követi. A tagjai nem úgy vélekednek magukról, hogy ők Jehova népének a vezetői.” 

Ezt erősítette meg 23. oldalán a nemrégiben kiadott 2012-es Kik cselekszik Jehova akaratát? c. füzet is: 

„A Vezető Testület a  világmindenség szuverén urának, Jehovának és a gyülekezet fejének, Jézusnak az irányítását követi. (1Korintus 11,3, Efezus 5,23) Tagjai nem tekintik magukat Isten népe vezetőinek. Az összes felkent kereszténnyel együtt „követik a Bárányt [Jézust], bárhová is megy.’” 

A két fenti (aránylag új kiadványból való) idézetből viszonylag egyenesen következik, hogy a Vezető Testület tagjait nem kell Jehova Tanúi vezetőinek tartanunk. A dolgok azonban kezdenek zavarossá válni, amikor azt a sok megállapítást olvassuk, melyekben, alábbiakhoz hasonlóan, a Vezető Testületről azt mondják, hogy „irányítja” a Szervezetet. 

„A hű és értelmes rabszolgát ma a Vezető Testület képviseli, melynek tagjai vállalják a vezetést a Királyság-prédikáló munkában, és megszervezik azt az egész világon" (w09 2/15 28. o., 17. bek.)

„Fejük, Jézus Krisztus mindazzal ellátja a test tagjait, ami szükséges ahhoz, hogy jól együttműködhessenek, jól igazgassanak, és szellemileg jól tápláljanak (Ef. 4,15, 16. Kol. 2,19) Tehát azért szervezték meg a Vezető Testületet, hogy vezetésről gondoskodjon, ahogy Jehova szent szelleme irányítja őket” (w08 5/15 29. o.)

„Napjainkban azt figyelhetjük meg, hogy  a Jehova Tanúi Vezető Testületét alkotók, más felkent felvigyázók és a „nagy sokaság” tagjai,  akik vállalják köztünk a vezetést." (w89 9/15 21. o.) 

 „A helyi vének és a Vezető Testület tagjai vezetnek bennünket; ennélfogva tisztelnünk kell őket, és imádkoznunk, hogy Isten adja meg nekik a bölcsességet a gyülekezet irányításához." (w89 12/15 22. o., 5. bek.) 

 „Tehát megfigyelhetjük a mai hűséges embereket, akik minket vezetnek, különösképpen a ‘hű és értelmes rabszolga’ Vezető Testületének tagjait.” (w69 6/15 367. o., 3. o.) 

És itt van még a következő idézet is, amelyben a Biblia felhasználásával arra intik Jehova Tanúit, hogy engedelmeskedjenek a Vezető Testületnek: 

„Bár a Vezető Testület tagjai Jehova és Krisztus rabszolgái, mint ahogyan keresztény társaik is, a Biblia így utasít minket: ‘Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik, mert ők a ti lelketek felett őrködnek, mint akik számot fognak adni; hogy ezt örömmel tegyék, és ne sóhajtozva, mert az károtokra lenne.' Héb 13:17” (w98 3/15 21.o.) 

Nehéz elképzelni, hogyan lehetséges, hogy emberek egy csoportját, amely „vezeti” és „irányítja” Isten szervezetét és amelynek Jehova Tanúi engedelmességgel tartoznak, mégsem kell emiatt vezetőiknek tekintenünk. Mindazonáltal a Vezető Testület mégis pontosan azt szeretné, ha így gondolkodnánk felőlük. Egyfelől úgy tűnik, azt szeretnék, ha úgy tekintenénk rájuk, mint akik alázatos társaink az imádatban, másfelől azonban elvárják Jehova Tanúitól, hogy úgy tekintsenek rájuk, mint „akik vállalják a vezetést”, és ennek megfelelően engedelmeskedjenek az iránymutatásuknak. 

Ráadásul, ha bárki nyíltan egyet nem értését fejezné ki a Vezető Testületnek az Őrtorony-kiadványokban megjelent iránymutatásaival vagy tanításaival szemben, azt eltávolítják a szervezetből, mint „hitehagyottat” – tekintet nélkül arra, hogy az illető hűséget mutat-e Jehova, Jézus és a Biblia igéi iránt. Úgy tűnik ez már önmagában is azt mutatja, hogy a Vezető Testület tagjai - szándékaikat és céljaikat illetően - Jehova Tanúi vezetői - annak ellenére, hogy mostanában ellentétes értelmű, zavaros kijelentéseket tesznek. De talán az a legjobb, ha ebben a kérdésben mindenki saját maga hozza meg a döntést. 

Honnan származik a „Vezető Testület" kifejezés?

Talán meglepő, hogy a „vezető testület" kifejezés egyetlen egyszer sem szerepel a Bibliában, és ez nem is egy szigorúan vallásos megnevezés. Sőt, a „vezető testület" tulajdonképpen egy világi kifejezés, amit régóta a különféle emberi szervezetek vezetésének leírására használnak. Figyeljük meg a MacMillan szótár következő meghatározását: 

Vezető testület (főnév) - „egy hivatalos szervezet, amelynek az a felelőssége, hogy szabályokat hozzon létre szervezetek, mint például iskolák, egyetemek vagy sportklubok számára, és hogy biztosítsa, hogy az emberek be is tartsák ezeket a szabályokat." 

Két évvel Joseph Rutherford halála után, 1944-ben kezdték el a „vezető testület" kifejezést használni az Őrtorony Társulat igazgatóságának megnevezésére. A fent említett szótári meghatározás áttekintése után már nem nehéz megértenünk, miért pont ezt a kifejezést tartották a legmegfelelőbbnek. Nathan Knorr idejéig azonban az Őrtorony Társulat elnökéé volt a legfontosabb szerep, amikor a szervezeti irányvonallal kapcsolatos döntésekről volt szó. Nem létezett „Vezető Testület” (abban a formában, ahogyan most), amely a szervezet nevében közös döntéseket hozott volna. Csupán a pennsylvaniai Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat (Watch Tower Bible and Tract Society) igazgatósága létezett és ezen belül  az elnöké volt a végső szó a különféle ügyekben. 

Egy ritka fénykép a pennsylvaniai Watch Tower Bible and Tract Society 1971 előtti igazgatóságáról. A személyek (balról jobbra): Lyman Swingle, Thomas J. Sullivan, Grant Suiter, (Sec'y.-Treas.), Hugo Reimer, Nathan H. Knorr (Elnök), Fred W. Franz (Alelnök), Milton G. Henschel. 

Aztán 1971-ben történt egy jelentős változás, amikor úgy határoztak, hogy Jehova Tanúi úgynevezett „vezető testületének" egyéni tagjait meg kell különböztetni az Őrtorony Társulat igazgatóságától. Ennek indítéka az volt, hogy a pennsylvaniai törvények értelmében a társulati igazgatókat három évente a társulat tagjainak kell „beszavaznia”. Úgy határoztak hát, hogy azoknak a pozíciója, akik szentírási jellegű ügyekben döntenek, nem függhet a Szervezet közönséges tagjaitól, akiknek többsége nem a felkentekhez tartozott. Ezért úgy döntöttek, hogy különbséget kell tenni a jogi testület és a vallási vezetőség között, ami azt jelentette, hogy a Társulat vallási vezetői saját maguk választhatják ki tagjaikat, és az, hogy beszavazzák-e őket a hivatalukba, nem függhet a Szervezet tagjaitól. 

Ez idő tájt kezdtek párhuzamot húzni Krisztus 1. századi apostolai és a 20. századi ún. „vezető testület" (vagy Igazgatók Testülete) közt. Az a döntés született, hogy a „vezető testületet" a Társulat Igazgatói Testületétől elkülönült szervként és afelett állóként kell megkülönböztetni. A kifejezést nagy kezdőbetűvel kezdték használni („Vezető Testület"), és az újonnan kialakított vezetőség szerepét és tekintélyét egyre jobban kihangsúlyozták. Aki szeretne többet megtudni arról, hogyan és mikor történt ez, az a legjobban teszi, ha elolvassa az Őrtorony 1971. december 15-i kiadványának 755-762. oldalain a „Vezető Testület, mint a Jogi Szervezettől különálló szerv" című cikket. Íme egy idézet ebből a cikkből, ahol az író megkísérli a vezető testületet (kisbetűvel) Krisztus apostolaihoz kötni. 

 „Az i.sz. 1. századi apostoli példa szerint ezeknek az önátadott, alámerített keresztényeknek, akiket ma Jehova Tanúiként ismernek, van egy vezető testülete, különösképpen az 1944-es évtől. Az évek során ez a vezető testület összekapcsolódott az Őrtorony magazin kiadóival és a hivatalos vallásos szervezet Igazgatói Testületével, amely ma úgy ismeretes, mint a pennsylvaniai Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat (Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania).” (w71 12/15 pp. 755-762). 

Mindezek értelmében a „vezető testület" kifejezés egyáltalán nem az Írásokból származik. Sőt mi több, ez egy világi kifejezés, amelyet először alkalomszerűen használtak az Őrtorony Társulat Igazgatói Testületének megnevezésére. Mindazonáltal 1971-től fogva ezt a kifejezést nagybetűvel kezdték írni és ez az új „Vezető Testület" a Jehova Tanúi vallási vezetőjeként fokozatosan átvett egy erőteljesebb új szerepet. 

Ki nevezte ki a Vezető Testületet? 

A fentebb hivatkozott 1971-es Őrtorony-cikkben azt a megdöbbentő kijelentést teszik, hogy a Vezető Testület tagjait ugyanúgy Jézus Krisztus nevezi ki, ahogyan az az apostolok esetében is történt. 

 „a ‘rabszolga’ osztály vezető testületét nem emberek nevezik ki. Ugyanaz nevezi ki őket, aki az i.sz. 1. században az apostolokat is, nevezetesen Jézus Krisztus, az igaz keresztény gyülekezet Feje, és a ‘hű és értelmes rabszolga’ osztály Ura és Tanítója. - János 15,16, 19” (w71 12/15 755-762.o.) 

Tudomásom szerint e különleges állítást sosem vonták vissza, de még csak nem is tisztázták egyetlen későbbi Őrtorony-kiadványban sem, tehát ennek kell a jelenlegi nézetnek is lennie arról, hogyan nevezik ki a Vezető Testület egyes tagjait. Nyilvánvalóan nem kapunk pontos információt arról, hogyan lép Jézus kapcsolatba a Vezető Testülettel, hogy tudassa velük, kik legyenek tagok vagy kiket bocsássanak el, sem arról, hogyan választotta ki Jézus látszólag az eredeti vezető testületi tagokat 1971-ben. Ezeket a fontos részleteket a képzeletünkre bízzák.

Mindig is létezett egy Vezető Testület? 

Erre az egyszerű válasz: „nem"! Ahogy azt már tárgyaltuk, a vezető testületi elrendezés nem nyúlik vissza régebbre, mint 1971. Ez év előtt (és csak 1944-től fogva) a „vezető testület" kifejezést (kisbetűvel) időnként a pennsylvaniai Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat (Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania) Igazgatói Testületére utalva használták. Mindazonáltal e szerint a korábbi elrendezés szerint a doktrinális és igazgatási kérdésekben a végső szó alapesetben a Társulat igazgatójáé. Semmiképpen sem állíthatjuk tehát, hogy a Társulat korai vezetői, mint Charles Taze Russell és Joseph F. Rutherford a tagjai lettek volna egy mai értelemben vett „vezető testületnek". Ezek az emberek inkább elnökökként szolgáltak és teljes ellenőrzést gyakoroltak a Szervezet működése felett. Figyeljük meg a következő idézetet a Jehova Tanúi – Isten Királyságának hirdetői című könyv 234. oldaláról: 

„Az 1970-es évek elején, alapos megfontolás tárgyává tették a Vezető Testület további átszervezését. A Watch Tower Society 1884-ben történt bejegyzése óta a Watch Tower Bible and Tract Society elnöki hivatalának felügyelete alatt folyt az irodalomkiadás, és az egész földre kiterjedt evangélizálómunka feletti felügyelet, valamint iskolák és kongresszusok megszervezése. De a részletek több hónapi gondos vizsgálata és megvitatása után 1975. december 4-én egy új elrendezést fogadtak el egyhangúlag. Hat bizottság jött létre a Vezető Testület tagjaiból.”

A Társulat szeretné állandósítani azt az elképzelést, hogy már az első században is létezett egy „vezető testület", még ha a kifejezés nem is szerepel a Bibliában

Ennek az elég kellemetlen igazságnak ellenére (vagyis hogy a Vezető Testület történelme csak a ‘70-es évekre nyúlik vissza), az Őrtorony Társulat még mindig azt bizonygatja, hogy a vezető testületi elrendezés az 1. századból származik, vagy legalábbis bibliai időkből. Érdekes módon az Őrtorony-kiadványok tartózkodnak attól, hogy nyíltan beismerjék, a „vezető testület" kifejezés sehol sem található meg a Bibliában; láthatólag azért, mert a Társulat szeretné azt a benyomást kelteni, hogy ez az elrendezés a Szentíráson alapul. Ennek ellenére annyit azért elvárhatnánk a Társulattól, hogy legalább ne ragaszkodjon olyan határozottan ahhoz, hogy egy „vezető testület" létezett a bibliai időkben, tekintve, hogy ez a kifejezés teljesen hiányzik a Bibliából. Azonban pontosan ez az, amit a kiadványokban sorozatosan állítanak. Példaként figyeljük meg a következő idézetet az Őrtorony egy nemrégiben megjelent számából: 

 „Az első századi keresztények egységesek voltak, hiszen mindannyian ugyanabból a forrásból kaptak oktatást. Felismerték, hogy Jézus egy vezető testületen keresztül tanítja és irányítja a gyülekezetet. A vezető testület az apostolokból és jeruzsálemi vénekből állt." (w10 9/15 p.13) 

Egy hasonló idézet tűnik fel egy 1999-es Őrtorony cikkben is: 

„Jézus felkészített 12 apostolt, hogy az első vezető testületet alkossák, képezve őket és másokat is a szolgálatra (Lukács 8:1; 9:1, 2; 10:1, 2). I. sz. 33 pünkösdjén létrejött a keresztény gyülekezet, majd a kellő időben a vezető testülete kibővült, és ’Jeruzsálemben az apostolokat és véneket’ is magában foglalta." (w99 2/1. 15-16.o.) 

Figyeljük meg, hogy mindkét fenti idézetben a (kis kezdőbetűs) „vezető testület" kifejezés hatásosan rá van erőltetve a Szentírásra, és azt állítják, hogy „az apostolok és a vének" is ennek a képzeletbeli elrendezésnek részei, amelyet állítólag maga Krisztus hozott létre! A Biblia mondanivalója azonban önmagában is tökéletesen világos. Ha Jehova azt szeretné, hogy gyűjtőnévként gondolkozzunk erről a két embercsoportról, akkor nem okozna neki nehézséget arról gondoskodni, hogy ihletett szava tartalmazza például a „vezető testület" kifejezést abból a célból, hogy bemutassa azokat, akik „vállalják a vezetést” imádói között abban az időben. Ehelyett a Biblia kifejezett különbséget tesz az „apostolok és a vének” közt, mint két olyan különálló csoport között, akik együtt dolgoztak egy bonyolult probléma megoldásán (nevezetesen a körülmetélés kérdésén). 

Azt sejtetni, hogy az „apostolok és vének" rendszeresen együtt dolgoztak (ahogy Jehova Tanúi Vezető Testülete teszi ma), azt jelentené, hogy olyasmit állítanak, ami egyszerűen nincs leírva a Bibliában. Azonban a Társulat pontosan ezt teszi ismételten az irodalmában, amikor a Vezető Testületnek megfelelő első századi intézmény feltételezett létéről beszél. 

Továbbá ha közelebbről megvizsgáljuk Pál apostol leveleit (aki nem volt „a tizenkettő” tagja), kiderül, hogy függetlenül működött bármiféle központosított jeruzsálemi vagy bárhol máshol lévő irányító szervtől, ami még kevesebb hitelt ad annak az elképzelésnek, hogy az első században létezett volna egy „vezető testület", ami az akkori prédikáló munka minden területén döntéseket hozott volna. Egyszerűen szólva, azokban a napokban Krisztus egyéneket használt arra, hogy a gyülekezeteit szolgálják és csodákat tegyenek, és teljesen egyértelmű volt, hogy vajon ezek az emberek élvezték-e az ő irányítását vagy nem. Ugyanez nem mondható el a mai vezető testületi elrendezésről. 

Való igaz, hogy Krisztus apostolai közösen hoztak döntéseket, mint például amikor Pétert és Jánost kiküldték Szamáriába (Apostolok cselekedetei 8,4-17). Azonban azzal, hogy az apostolokhoz hasonlítja magát, Jehova Tanúi Vezető Testülete valóban nagyon merész állítással áll elő anélkül, hogy ezt bármilyen kézzelfogható bizonyítékkal alátámasztaná. 

Milyen a kapcsolat a Vezető Testület és a Rabszolga Osztály közt?

A Hű és Értelmes Rabszolga vagy másképp a „rabszolga osztály" az a világszerte közel 12.000 szellemmel felkent Jehova Tanúja, akik úgy hiszik, hogy mennyei reménységük van és ezt azzal fejezik ki, hogy Krisztus halálának éves emlékünnepén magukhoz veszik az emlékjegyeket. Az Őrtorony-kiadványok ismételten bizonygatják, hogy a Vezető Testület  az ő „képviselőiként”  szolgál, ami a következő példákból is kiderül: 

 „Most, a vég idején Krisztus ’a hű és értelmes rabszolgát’ és annak képviselőjét, a felkent keresztény férfiakból álló Vezető Testületet „mindene fölé” kinevezte, vagyis minden fölé, ami itt a földön a Királysággal kapcsolatos. "(w10 9/15 23. o.) 

„A hű és értelmes rabszolgát ma a Vezető Testület képviseli, melynek tagjai vállalják a vezetést a Királyság-prédikáló munkában, és megszervezik azt az egész világon." (w09 2/15 28. o.) 

„A Király javaihoz tartoznak, ezért boldogan együttműködnek azokkal az elrendezésekkel, melyeket ’a hű és értelmes rabszolgát’ képviselő Vezető Testület hoz.“ (w09 6/15 24. o.) 

„Vajon az összes felkent személy kapcsolatban áll egymással szerte a világon, és így valamilyen módon részt vesz az új szellemi igazságok kinyilatkoztatásában? Nem. … egy felkentekből álló, korlátozott számú csoportnak a felelőssége, hogy képviselje a rabszolga osztályt. Ők alkotják Jehova Tanúi Vezető Testületét.” (w09 6/15 24. o.) 

„Többek között úgy találhatjuk meg a helyünket a gyülekezetben, és úgy mutathatjuk ki, hogy értékeljük, hogy teljes mértékben együttműködünk ’a hű és értelmes rabszolgával’ és az azt képviselő Vezető Testülettel." (w09 11/15 14. o.) 

„Jehova vezetésének egy másik értékes forrása a keresztény testvériségünk. Ennek a testvériségnek létfontosságú része „a hű és értelmes rabszolga”– az azt képviselő Vezető Testülettel –, mely folyamatosan gondoskodik szellemi eledelről nyomtatott anyagok formájában, valamint az összejövetelek és kongresszusok programjai által ." (w08 4/15 11. o.) 

„Ma Jézus „a hű és értelmes rabszolga” által vezet bennünket, amelyet a Vezető Testület és a kinevezett vének képviselnek." (w07 4/1 28. o.) 

„A Vezető Testület — a felkent vének egy kicsiny csoportja, amely a rabszolga osztályt képviseli — felhatalmazást ad a képviselőinek, hogy kisegítőszolgákat és véneket képezzenek és nevezzenek ki a gyülekezetek tízezreiben az egész világon.” (w06 5/1 26. o.) 

„A ’hű rabszolgát’ Jehova Tanúi Vezető Testülete képviseli, amely egy szellemmel felkent férfiakból álló kis csoport Jehova Tanúi brooklyni főhivatalában." (w06 7/15 20. o.) 

Annak ellenére, hogy már többször kijelentették, a felkent „Rabszolga Osztály" képviselőiként szolgálnak, a Vezető Testület senkivel sem próbál kapcsolatot teremteni vagy tárgyalni közülük a New York-i Bétel létesítményein kívül. Ez eléggé figyelemre méltó, ha tekintetbe vesszük a kommunikációs technológia előrehaladását a közelmúltban és azt a tényt, hogy gyakran szerveznek olyan kongresszusokat, ahol a résztvevők száma jóval meghaladja a 12.000 főt. Mégis egy nem régi Olvasók kérdései cikk  teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy a Vezető Testület nem látja szükségét annak, hogy a világ különböző tájain élő felkent társaikkal érintkezzenek.

„Ezért nem tudjuk pontosan megadni, hogy valójában hány felkent testvérünk van még a földön; de nincs is rá szükség, hogy tudjuk. A Vezető Testület nem készít listát mindazokról, akik fogyasztanak az emlékjegyekből, mivel nincs szükség arra, hogy külön kapcsolatot építsen ki mindegyikükkel”  (w11 8/15 22. o.) 

Ugyanez az „Olvasóink kérdései" odáig ment, hogy azt sugallja, a megemlékezéseken résztvevő felkent „Rabszolga Osztály" tagjai mentálisan labilisak is lehetnek. 

„Emlékjegyeket magukhoz vevők száma. Azoknak a megkeresztelt személyeknek a száma, akik fogyasztanak az emlékjegyekből az Emlékünnepen világszerte. Vajon pontosan azt mutatja, hogy mennyien vannak a felkentek itt a földön? Nem feltétlenül. Ebben a számadatban olyanok is lehetnek, akik ugyan magukhoz veszik az emlékjegyeket, de tévesen feltételezik azt, hogy égi elhívásuk van, talán a régebbi hitnézeteik miatt, illetve az is lehet, hogy mentálisan betegek vagy érzelmileg labilisak.” (w11 8/15 22. o.) 

Csak feltételezni lehet, hogy a fenti állítás senkire sem vonatkozik a Vezető Testület nyolc felkent tagja közül, akik maguk is „fogyasztanak az emlékjegyekből”. Valójában a fentieket figyelembe véve nehéz felfogni, hogyan is állíthatja a Vezető Testület, hogy olyan emberek képviselőjeként szolgál, akiknek beazonosítását visszautasítja és elhiszi, hogy akár elmebetegek is lehetnek. 

Hogyan hozzák a döntéseiket?

Miután a rendelkezésükre álló információt és jelentéseket gondosan áttekintették, a Vezető Testület elnöke általában kézfeltartásos szavazást rendel el. A fentebb említett Lelkiismereti válság című könyvében Raymond Franz kijelenti, hogy a vezető testületi döntések „kétharmados többséggel” születnek. Erre a következő szemelvényekben mutat rá: 

 „A Vezető Testület döntéseiben jelentős tényező volt a kétharmados többség szabálya. Ez időnként különös eredményeket szült. A szabály azt foglalta magában, hogy a Vezető Testület aktív tagjai kétharmadának támogatása szükséges egy javaslat elfogadásához. Személy szerint én értékeltem azt, hogy ez lehetővé teszi egy tagnak, hogy a többséggel ellenkezően szavazhasson vagy egyszerűen csak tartózkodjon anélkül, hogy azt érezné, tulajdonképpen „vétójogot” gyakorol. Kisebb jelentőségű ügyekben - még ha nem is teljes egyetértéssel - de általában a többséggel megegyezően szavaztam." - Lelkiismereti válság, 115. o., Raymond Franz. 

Raymond Franz írásaiból úgy tűnik, a „kétharmados többség szabálya" 1975 tájékán lett bevezetve a Vezető Testület gyűlésein. Természetesen Franz 1980-ban elhagyta a Vezető Testületet, így nincs megbízható forrásunk arról, hogy ez a szabály (amit elsőként Nathan Knorr indítványozott) még ma is érvényben van-e. Azonban valószínűnek tűnik, hogy a vezető testületi üléseken az indítványok elfogadásához legalább is a szavazatok egyértelmű többsége még mindig szükséges. 

Teljességgel érthetetlennek tűnik, hogy egy olyan világi szavazási eljárás még mindig érvényben lehet,  amely szerint a tagok többsége elméletileg  döntést hozhat, azonban ezt a döntést mégsem lehet elfogadni (mert nincs meg a „minősített többség”) - különösen egy olyan szervezetben, amely teokratikusnak tartja magát. Valójában a vének testületei (minősített többség helyett) egyszerű többséggel hozzák a döntéseiket, ezért sokakat gondolkodóba ejthet, hogy a Vezető Testület hogyan részesíthetett előnyben valaha is másfajta döntéshozatali eljárást. 

Az is különös, hogy nincs átláthatóság a Vezető Testület döntéshozatalában ebben és más tekintetben sem, mivel az „apostolok és vének" vitái és eljárási módszerei (legalább is a körülmetélkedés kérdésében) minden testvér számára szabadon elérhetőek voltak, az Írásokban el tudták őket olvasni. Valójában az Apostolok cselekedetei 15. fejezete egy részletes leírást tartalmaz a körülmetélkedést érintő vitáról és arról, hogyan hozták meg az apostolok és a vének a döntést. Joggal kérdezhetnénk, hogy a Vezető Testület gyűlései miért nincsenek hasonló részletességgel feljegyezve a kiadványokban? Elég sajnálatos, hogy annak nagy részét, amit a Vezető Testület belső munkájáról tudunk, egy korábbi tag írásaiból kellett összegyűjteni. 

Mi történik akkor, ha Jehova iránymutatása nem egyértelmű?

Jó lenne azt gondolni, hogy ha Jehova vezetése bármely felmerülő kérdésben nem világos, akkor a Vezető Testület „félreteszi” a dolgot és türelmesen vár Jehovára, míg a helyes irány nyilvánvalóbbá nem válik. Azonban ahogyan nemrégiben Guy Pierce egyik beszédéből kiderült, nem mindig ez a helyzet. Figyeljük meg ezt az idézetet az Őrtorony egy nemrégiben megjelent számából, amely elmondja, mi történt az Őrtorony Társulat 127. évi közgyűlésén, 2011. október 1-jén:

„Guy Pierce, a Vezető Testület egyik tagja tartotta a következő programot, és azzal kezdte, hogy biztosan mindenki nagyon kíváncsi a New York állambeli építkezéseinkre. Képeket mutatott be arról, hogy milyen építkezések folynak Wallkillban, és arról, hogy milyen építkezéseket terveznek Pattersonban, valamint a Warwickban és Tuxedóban (New York) nemrégiben megvett telkeken. Wallkillban egy új lakóépület épül, mely 2014-re lesz kész, és több, mint 300 szoba lesz benne." 

 „A tervek szerint egy 100 hektáros területen fognak építkezni Warwickban. ‘Bár még nem vagyunk biztosak abban, hogy mi Jehova akarata Warwickkal kapcsolatban, folytatjuk a terület fejlesztését, azzal a szándékkal ,hogy  Jehova Tanúi főhivatalát’ áthelyezzük. - mondta Pierce testvér. A tervek alapján egy 20 hektáros területrész, mely Warwicktól 10 kilométerre északra található, telephelyként fog szolgálni a gépek és az építőanyagok elhelyezésére. ‘Ha megkapjuk a szükséges engedélyeket, bízunk benne, hogy a teljes építkezést négy éven belül befejezzük - mondta Pierce testvér. - Utána el lehet adni majd a brooklyni létesítményeinket.’”

„‘Vajon megváltoztatta a véleményét a Vezető Testület a nagy nyomorúság közelségéről? - kérdezte Pierce testvér. - Egyáltalán nem. Ha a nagy nyomorúság félbeszakítja terveink megvalósítását, az nagyszerű lesz, igazán nagyszerű!’” (w12 8/15 17. o.)

A Vezető Testület egy nagyratörő és költséges építkezési projektet visz véghez anélkül, hogy biztosak lennének Jehova áldásában 

Guy Pierce utolsó megjegyzései, amikor azt mondja, hogy ha a nagy nyomorúság félbeszakítja építési terveiket, az „nagyszerű lesz, igazán nagyszerű!", kicsit sem palástolja azt a tényt, hogy a Vezető Testület szégyentelenül végig akarja vinni több millió dolláros építkezési projektjét, amely kétségtelenül óriási készleteket fog felemészteni mind pénzadományok, mind emberi erőforrások vonatkozásában, anélkül, hogy „biztosak lennének Jehova akaratában" e tekintetben. 

Kétségtelen, hogy sokan nem értik majd, miért visznek véghez egy ilyen költséges tervet ilyen nyilvánvaló meggondolatlansággal - különösen, ha figyelembe vesszük az „utolsó napok” feltételezett sürgősségét - amikor egy tökéletesen működő és megfelelő Főhivatal már létezik Brooklynban. Bizonyára Jehova akaratának egyértelműnek kell lennie, mielőtt zöld utat adnak egy ilyen ambiciózus és időigényes munka kivitelezésére. Máskülönben hogyan tudná Isten támogatni ezeket a terveket? 

Ez a különös fejlesztés és a meglepően nyílt beismerés Guy Pierce részéről még nagyobb élt ad a következő szavaknak, amelyek egy nemrégiben megjelent Őrtorony cikkben találhatók: 

 „A hű rabszolga értelmes is, mivel nem cselekszik elbizakodottan, megelőzve Jehovát, de nem is tétlenkedik, amikor Isten irányítása egyértelmű." (w09 2/15 27. o.) 

Hogyan léphetek kapcsolatba a Vezető Testület egy tagjával?

Sehogyan – kivéve, ha már személyesen ismerjük a Vezető Testület egyik tagját vagy ha fel vagyunk készülve arra, hogy valahol bejelentés nélkül megjelenünk, ahol egyikük imádatot tart vagy beszédet mond. Melegen ajánlom, hogy senki se tegyen egy vezető testületi taggal való találkozás érdekében olyan rendkívüli erőfeszítést, ami antiszociális magatartásnak vagy a magánszféra megsértésének minősülhet. 

Talán úgy tűnik, hogy túlzok vagy igazságtalan vagyok, amiért ennyire megközelíthetetlennek tartom a Vezető Testületet, de ez tényleg így van. Jómagam személyesen két vezető testületi taggal találkoztam eddigi életem során a Főhivatalba szervezett látogatások alkalmával (Gerrit Losch-sal és a néhai Carey Barberrel); bár ezek a futó találkozások csupán egy kézfogásra szorítkoztak a Bétel egyik folyosóján vagy az ebédlőben. Természetesen arra nem volt lehetőség egyik alkalommal sem, hogy szóba elegyedjünk bármilyen mélységig, vagy hogy kérdéseket tegyek fel. 

Egészen mostanáig bárki, akinek kérdései vagy kételyei voltak, írhatott a Társulatnak, sőt még egyenesen a Vezető Testületnek is címezhette levelét abban a reményben, hogy valamilyen választ fog kapni személyes problémájára. Én magam is megtettem ezt egyszer. Még ha a levél, amit válaszként kaptam, nyilvánvalóan nem is egy vezető testületi tagtól származott, de legalább úgy éreztem, hogy a Testület megbízott egy felelősségteljes embert, hogy elolvassa a levelemet és válaszoljon rá úgy, ahogy ők tennék. Biztos vagyok benne, hogy sokan, akik hasonló levelet írtak, ugyanezt érezték. 

Azonban ezt az elrendezést, amely lehetővé tette, hogy bibliai kérdésekkel és problémákkal kapcsolatban írni lehessen, azóta hirtelen megszüntették, miután az egyik „Olvasók kérdései" cikk egy 2011-es Őrtoronyban lebeszélte az embereket, hogy folytassák ezt az eléggé ártalmatlan gyakorlatot. Talán nehéz is elhinni, így bemásolom az ide vonatkozó idézetet egy cikkből, amelynek címe: „Mit tegyek, ha kérdésem támad a Bibliában olvasottakkal kapcsolatban, vagy ha nem tudom, hogyan oldjak meg egy problémát?": 

 „Sem a fiókhivatalok, sem a főhivatal nem tud minden olyan kérdést megvizsgálni és megválaszolni, melyekkel még nem foglalkoztak a kiadványaink. Biztosak lehetünk benne, hogy a Biblia elegendő felvilágosítással szolgál ahhoz, hogy vezetést nyújtson az életben. Ugyanakkor nem említ meg bizonyos részleteket, ami megköveteli az olvasótól, hogy erősen higgyen a Szerzőben, Istenben." (w11 10/15 32. o.) 

Engem nagyon megdöbbentett, amikor a fenti idézetet olvastam, mivel úgy tűnik ez annak beismerését jelenti, hogy a Társulatnak nincsenek meg a forrásai ahhoz, hogy átlagos testvéreik minden levelére válaszoljanak. Ha Jehova áldása a Szervezeten lenne, akkor biztosan adna nekik bőséges forrásokat és emberi erőt is ahhoz, hogy minden egyes levélre személyes és jól átgondolt választ adhassanak, függetlenül attól, hogy a válaszok szerepelnek-e már a kiadványokban. Azonban Jehova szervezete nyilvánvalóan nincs többé „abban a helyzetben”, hogy ilyen szolgáltatást nyújtson. 

Ami engem illet, ettől függetlenül mindenki nyugodtan próbálkozhat azzal, hogy levelet írjon a Társulatnak. Elvégre ők azok, akik „vállalják a vezetést” köztünk, tehát igazán számíthatnának arra, hogy őszinte kérdéseket kapnak olyan testvérektől, akik bár megpróbálták megkeresni, nem találtak a kiadványokban kielégítő válaszokat. Azonban ha valaki mégis úgy dönt, hogy levelet ír, ezt annak tudatában kell megtennie, hogy egy nem is olyan régi Őrtorony-cikk pontosan erről akart lebeszélni és ehelyett azt tanácsolja, hogy mindenféle kérdésünkkel és problémánkkal inkább a helyi vénekhez forduljunk. 

Nem sokkal a fenti Olvasók kérdései cikk publikálása után elhatároztam, hogy írok egy levelet a Vezető Testületnek, amelyben tiszteletteljesen figyelmükbe ajánlottam a Jehova Tanúiról szóló, 2011-es világméretű felmérés eredményeit, ami a maga nemében az első ilyen összeállítás volt. 

Őszintén megvallva szkeptikus voltam a tekintetben, hogy bármilyen választ is kapnék. Ennek ellenére úgy éreztem, meg kell adnom a Vezető Testületnek azt a lehetőséget, hogy az eredményeket átnézze és véleményezze; már csak azért is, mivel ez 1118 jelenlegi és korábbi Jehova Tanúja véleményét közvetíti. Szükségtelen is megemlíteni, hogy semmiféle választ nem kaptam, még ha meg is tartottam a kézbesítési visszaigazolást arról, hogy a levelem és az eredmények (hét azonos példányban elküldve) megérkeztek a brooklyni Főhivatalba. Bár a válasz hiánya előrelátható volt, mégis úgy gondolom, hogy ez az érdektelenség (és őszintén szólva: az önteltség) elképesztő megnyilvánulása a Vezető Testület részéről, akik nyilvánvalóan úgy érzik, hogy 1118 személy véleményének kicsi vagy semmilyen jelentősége nincs. 

Ha belegondolunk, tényleg egész ijesztő látni, hogy egy férfiakból álló csoport, akik magukat a testvéreinknek és Krisztus lábnyom követőinek vallják, úgy alakítják a körülményeiket, hogy magukat szinte elérhetetlenné tegyék a hívőtársaik számára. Nyilvánvalóan megértem azt, hogy lehetetlen a Vezető Testület tagjai számára, hogy a világon elszórva élő, több mint 7 millió Jehova Tanúi egyes tagjainak számára bármikor szabadon elérhető legyen. Azonban az nem elképzelhetetlen, hogy egy kevés tervezéssel és akaraterővel a Vezető Testület felváltva meglátogassa a gyülekezeteket vagy kapcsolatot tartson velük, hogy képet kapjanak arról, mivel küzdenek a testvéreik, és meghallgassák azok őszinte kérdéseit, akiknek van ilyen. 

Jézus elérhetővé tette magát mindenki számára, beleértve a gyerekeket is (Kép „A legnagyobb ember, aki valaha élt" című könyv 311. oldaláról) 

Az a tény, hogy a Vezető Testület még csak meg sem kísérli, hogy elérhető legyen a testvérek számára, együtt az előbb említett Olvasók kérdései cikkel, számomra azt jelenti, hogy a Vezető Testület tagjait egyáltalán nem is érdekli, hogy a világszerte élő testvéreik nézeteit megismerjék. Ez a távolságtartó és kegyeskedő hozzáállás teljes ellentétben áll a Krisztus által mutatott viselkedéssel, aki még az alacsony sorúak és a gyermekek számára is elérhetővé tette magát (Máté 11:28, 29; Lukács 18:16). 

Ha a fentiek után valaki még mindig meg szeretné kísérelni, hogy kapcsolatba lépjen a Vezető Testülettel valamilyen okból, akkor én vagyok az utolsó, aki az útjában állna! Az érdeklődők számára a Vezető Testület címe: The Governing Body of Jehovah’s Witnesses, 25 Columbia Heights, Brooklyn, New York 11201-2483. 

Ha különösen bátornak érzi magát és jól bírja a visszautasítást, akkor mindenképp hívja fel a Főhivatalt és kérjen egy időpontot a Vezető Testület valamelyik tagjától meghallgatásra. Az ehhez szükséges telefonszám: +1718 560 5000. De azt hiszem, nem fogják elsietni a dolgot.

Forrás: jwsurvey.org

fordította a jehovatanui.blog.hu csapata