Ennek a kedves Tanúnak egy írását már ITT leközöltük. Most néhány újabb érdekes gondolatát szeretnénk itt megosztani:

"Az Őrtorony társulat legfőbb bűnei közé sorolom: 

1. Az eltitkolást 

Rengeteg olyan kínos és kényelmetlen ügyet eltitkolnak a tagok elől, melyek ha a napvilágra kerülnének, kiderülhetne hogy a „hű és értelmes rabszolga“ esetenként egy fasisztoid és kíméletlen diktátor. Elveszik tőlem azt a jogot, hogy magam döntsem el: az ellenük felhozott vádak helytállnak-e vagy sem. Esélyt sem adnak arra, hogy önállóan, saját kiiskolázott lelkiismeretemre támaszkodva ki tudjam szűrni a sátáni támadásokat, és az adott ügyből tanulva-okulva, hitem megerősödjön és növekedjek ismeretben, hitben és szeretetben. Ehelyett elzárnak tőlem minden információcsatornát, azzal érvelve, hogy inkább ne is foglalkozzak a hitehagyottak sátáni rágalmaival, mert azt az én hitem nem élné túl. Micsoda arrogáns sértés! Ahhoz, hogy el tudjam ítélni az általánosított gyűjtőnévbe tömörített hitehagyottakat, először meg kell őket hallgatnom, és mindenkivel meg kell osztanom a tapasztaltakat, hogy nekik is esélyt adjak a döntésre. Ehhez minden egyes szabad embernek joga van! Még ha a Társulat ellen felhozott vádak valóban hamisak is! De ezt én döntsem el! De valóban hamisak-e a vádak? Ha ettől nem tartana a Társulat, akkor szabadon engedné áramoltatni az információkat, hiszen ez Jehova munkája, halandó ember nem tudja azt lerontani. Akkor pedig mitől fél? Hogy valaki elkezdene önállóan gondolkodni? Éppen ezért csak egyetlen információcsatornát hagynak nyitva - az erősen megcenzúrázott Őrtorony áradatot, mellyel az emberek elméjét napi szinten masszírozzák, így esélyem sincs máson gondolkodni. Ez az elme, lelkiismeret és a szív legocsmányabb Orwelli manipulációja. Azokat az adottságokat akarják az ellenőrzésük alatt tartani, amivel Jehova ajándékozott meg, és kegyesen megengedte nekem, hogy szabadon éljek ezekkel! Amikor anno megkerestek a jó hírrel, arra ösztönöztek, hogy nyissam meg az elmémet más irányoknak, gondolatoknak, olvasmányoknak. Ma ez már nem érvényes?! Ma már nem lehet szabadon kutatnom? Az egész egyháztörténelmük ezen alapszik! Az állandó kutatáson, kiigazításon, konvergáláson! Ezért csatlakoztam én is. Az egykori bibliakutatók pont akkor válnak dogmatikus diktátorokká, amikor olyan közel kerültek az igazsághoz? Mi történt? A kutatás magával hozza a tévedés jogát, miért akarnak akkor tévedhetetlen bálványok lenni? Igen, ez bálványimádás!!! Becsaptak engem, téged, őket! Könyörgöm miért baj az, hogy kiderülhetne, apuci nem az a jólfésült, jómodorú, mindentudó és tévedhetetlen bácsi, aki etet téged. Ez csak akkor lehet probléma, ha apucit istenként imádjuk. Ezért mi magunk nem akarjuk engedni, hogy bármi is kiderüljön róla. Mert a felismerés megsemmisítő hatással lenne ránk. Így magunk is bűnrészesekké válunk. 

És mindezt csak azért érezhetem így, mert eltitkolták előlem a büdösebb szennyest. Micsoda végzetes hiba! 

2. A szeretetlenséget 

Ha igaz Krisztus állítása, miszerint „arról ismernek meg benneteket, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy a szeretet lesz közöttetek“, akkor a Tanúk nem Krisztus tanítványai. Az, amit ők szeretetnek neveznek, egy üres, lélektelen, papírszagú színjáték. Vezényszóra szeretik egymást, de csak akkor, ha te is a helyes irányban vagy, és azt mondod, amit kell, ami a megszámozott bekezdésben szerepel. Egy tanú egész élete egy nagy, megszerkesztett, megszámozott bekezdéshalom, itt-ott megtarkítva egy-két bekeretezett résszel. Nincs egyéb alternatíva. Ha bármit is megkérdőjelezel, azonnal public enemy leszel. Én egy ilyen diktatórikus rendőrállamban nevelkedtem, és ennek ellenére sikerült engem újra becsapni. Mélyen megrendültem. Mindazonáltal szüntelenül deklarálják kifelé, hogy micsoda határtalan testvéri szeretet, tolerancia és keresztényi béke uralkodik közöttük. Mit gondoltok, ha ezek a sorok a kezükbe kerülnének, a szellem gyümölcsei közül melyiket gyakorolnák rajtam? Úgy kirúgnának, hogy a lábam sem érné a földet. Egy tikos, rögtönítélő bírói bizottság, anélkül, hogy nyilvános meghallgatáson meg tudnám védeni magam, azonnali exkommunikációra ítélne, és megtiltaná mindenkinek, hogy a közelembe kerüljön, és gyakorolja a krisztusi szeretet-parancsot. 

3. A megkérdőjelezhetetlenséget 

Mi történt velük? A kérdéseknek köszönhetik azt, hogy számtalan bibliai igazságot tettek nyilvánvalóvá emberek millióinak számára. Mára elfogytak a kérdések? Miért tilos manapság megkérdőjelezni egyes tantételt? Mert ők az érett és felkent tanítók, én meg a tudatlan söpredék, aki megfelelő segítség nélkül elvesznék? Ez fasizmus. Hová lettek azok a bibliakutató csoportok, melyek azzal a céllal jöttek össze, hogy egymás kijelentéseit megkérdőjelezve, állandó kérdéseket feltéve közelebb és közelebb kerüljenek az igazsághoz? Mára már teljesen letisztult a tanítás? Ki fogja ezt nekem garantálni? Egy papi testület? Ők igazíthatják a tanokat, én pedig nem? Ők megkaphatják az új fényt, én pedig nem? Egy tanítás az egyik pillanatban egy megingathatatlan dogma - mely ellen ha vétesz, elkárhozol – a másik pillanatban jön a fény és a tanítás más irányt vesz, esetleg olyan irányt, amit te már régen sugalltál, és mert a gondolataidat megosztottad hittársaiddal, eretnekként végezted. A történelem nem szűnik meg önmagát ismételni? Mikor dobjuk sutba az Őrtornyokat, és kezdjük el tanulmányozni a Bibliát? Mindennemű segítség nélkül – nem nőttünk fel már eléggé szellemileg? Ez egy hihetetlen paradoxon! Az a szervezet, melynek léte a kérdéseken alapszik, tiltja a megkérdőjelezést. Az a szervezet, melyet a lelkiismereti szabadság élharcosaként ismerik világszerte, a legjobban tiltja az önálló lelkiismeret gyakorlását. Az a szervezet, amely a legkövetkezetesebben felszólal a bálványimádás ellen önmagából csinálja a legnagyobb bálványt, és szeretetteljesen megparancsolja a követőinek istenként imádni ezt. Ekkora csalódást!

Végezetül szeretném elmondani, hogy örökké hálás leszek a Társulatnak azért a tudásmennyiségért, melyet tőlük kaptam, és melynek segítségével közel kerülhettem Jehovához, megérthettem a bibliai tanokat, a krisztusi áldozatot, és számtalan értékes és életmentő információt, melyeket megtanítottak velem. Pontosan ezért állok értetlenül az előtt a tény előtt, hogy éppen ez a szervezet volt az, aki tisztességtelenül becsapott és félrevezetett engem, eltitkolva előttem viselt dolgait, és próbál úgy kezelni, mint egy örök dedóst, tehetetlen bárányt, üres káposztafejet, aki képtelen a Nagy Testvér figyelő szeme nélkül boldogulni. Meg vagyok győződve arról, hogy ezek a gondolatok előbb vagy utóbb a megfelelő pásztori kezekbe jutnak, és így újra egyel fog gyarapodni a hitehagyottak groteszk listája, mivel nem áll szándékomban ezeket a sorokat visszavonni. 

o."