Antiteokratikus eljárásmód 

Az egyik rokonom Bebebebeszéné fiával, Barnabással beszélgetett arról, hogy megtudta, hogy C.T.Russell eredetileg a nagy piramis méreteiből jövendölte meg először 1874-et a nagy nyomorúság kezdeteként, majd később, mivel nem jött be a jóslat, szintén a piramis méreteiből 1914-et. Ezt az Őrtorony Társulat sem tagadja, bár már másként magyarázzák a dátumot. Russell számításait én fordítottam le, és a Russell és a Nagy Piramis című bejegyzésemben el is olvashatjátok. Beszélgettek még arról is, hogy Russell sírhelyén található egy Őrtorony Társulat által Russell testvérünk emlékére állított piramis, tele pogány jelképekkel. Ezt ti is megnézhetitek, a látás csodájának köszönhetően személyesen Amerikában, vagy a Charles Taze Russell sírhelye című bejegyzésemben. Ezt az Őrtorony társulat nem is tagadhatja, mivel a piramisba bele van vésve: Watchtower Bible and Tract Society. 

Barnabás ezt elmondta édesanyjának, aki ezen felháborodott és egyenesen hitehagyottnak nevezte a rokonomat!!!

HITEHAGYOTTNAK!!!!

Pedig ő csak az Őrtorony társulat által is elfogadott múltról beszélgetett, ez nem tudom miért hitehagyás. Természetesen a testvérnőnek B-esze ágában sincs utánajárni ezeknek a dolgoknak, és meggyőződni róluk a saját szemével. Együgyűségében rögtön eretnekséget kiáltott, majd a következő lépést lépte meg: 

Írt egy 5 oldalas levelet a rokonom hitehagyottságáról, és arról, hogy bomlasztja a gyülekezetet és rossz hatással van a fiára is, Barnabásra. Ezt az öt oldalas levelet elküldte a rokonomnak, és mind az öt vénnek egyszerre. A levelet a munkahelyén, munkaidőben írta meg, és ott is nyomtatta ki. Itt megjegyezném, hogy a hitbuzgó testvérnő, nem a szervezet teokratikus elrendezése alapján járt el, mivel a Biblia a következőket írja: 

Máté 18: ¹⁵ Ezenkívül ha a testvéred bűnt követ el, menj, tárd fel a hibáját négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. ¹⁶ De ha nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú szájával legyen megerősítve minden dolog. ¹⁷ Ha nem hallgat rájuk, szólj a gyülekezetnek. Ha még a gyülekezetre sem hallgat, éppen olyan legyen előtted, mint egy nemzetekből való, és mint egy adószedő. 

A rokonom, mivel korábban vén volt, és jól ismeri Jehova elrendezését, megpróbálta a szerint elintézni az ügyet és felkereste a testvérnőt. A testvérnőnek B-esze ágában sem volt beengednie, vagy szóba állnia vele, az ügy tisztázása érdekében. 

A következő gyülekezeti alkalommal a FEKETE nagyúr intézkedésére a rokonomat behívták a kisterembe, a csontozóba, ahol mind az öt vén jelen volt!!!, és szembesítették a vádakkal. A véneknek az elrendezés szerint fel kellett volna hívniuk mindkét fél figyelmét a fentebb említett Bibliaversre, és buzdítani őket arra, hogy oldják meg a dolgot Jehova Isten kívánsága szerint. Azt kellett volna mondaniuk a testvérnőnek, hogy amíg nem beszélt személyesen, az elrendezés szerint az érintett testvérrel, addig nem tudják figyelembevenni a levelét. E helyett antiteokratikus módon jártak el, nem a Biblia, Jehova szava szerint. A meghurcoltatás és az arrogancia, illetve a jogtalan helyreigazítás eredményeképpen a rokonom egy ideje nem jár gyülekezetbe. 

Felhívták a figyelmét, hogy ilyen dolgokról nem beszélgethet a gyülekezet tagjaival!!! A vének óvják a gyülekezetet a szervezet pogány múltjától, és keményen megtorolják azt, ha valaki utána szeretne járni ezeknek a dolgoknak. 

Amikor az egyik vénen számon kértem ezt az eljárásmódot, az azt mondta, hogy lehetőség van erre, ha a gyülekezet tisztaságáról van szó. Kár, hogy ezt a módot sehol sem írja a Biblia, és még nagyobb kár, hogy a vének nem Jehova elrendezése szerint járnak el, illetve hogy elriasztják a tagokat a gyülekezetből, Jehova szervezetéből.

Ez nem pontosan az ellentéte az állítólagos feladatuknak?

Szervezetten Jehova akaratának cselekvésére című könyv 148. oldala 2. bekezdés:

Bizonyos súlyos helytelenségek orvoslása

"Ha meggyőző bizonyítékod van arra, hogy valaki a gyülekezetből ilyen súlyosan vétkezett ellened, akkor NE szólj mindjárt a felvigyázóknak, vagy másoknak, hogy avatkozzanak be az ügybe az érdekedben. Jézus tanácsának megfelelően, először azzal beszélj akivel panaszod van. Próbáld meg négyszemközt rendezni vele a dolgot, anélkül, hogy mást is bevonnál."

Őrtorony 1994. július 15.

Komoly nézeteltérések rendezése

„Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő” (Máté 18:15–17).
Mi volt a helyzet akkor, ha egy zsidónak (vagy később egy kereszténynek) komoly nehézségei támadtak valamelyik társával, aki Jehovát imádta? Annak kellett először lépnie, aki úgy gondolta, hogy sérelmet szenvedett el. Négyszemközt kellett megbeszélnie a dolgokat a megbántó személlyel. Ha nem próbált meg híveket szerezni a saját álláspontja védelmére a fennálló helyzetben, akkor biztosan nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy megnyeri a testvérét, főleg ha csupán félreértésről volt szó, amelyet gyorsan lehetett tisztázni. Könnyebben jött rendbe minden, ha csak a közvetlen érintettek tudtak a dologról.

Előfordulhatott azonban, hogy nem volt elég az első lépés. Az ilyen helyzet kezelésére ezt mondta Jézus: „végy magad mellé még egyet vagy kettőt.” Nagyon könnyen elképzelhető, hogy szemtanúkat hívtak. Ezek talán hallották előzőleg az egyik felet, amint rágalommal illette a másikat, vagy a meghívottak esetleg tanúi voltak korábban egy írásos megállapodásnak, amelyre nézve most véleménykülönbség mutatkozott a szembenálló feleknél. Másfelől a meghívottak ilyenkor szemtanúivá válhattak olyan tényezők — írott vagy szóbeli bizonyítékok — kifejtésének, amelyek most a probléma indoklásául szolgáltak. Itt megint csak a lehető legkevesebb személynek — „egynek vagy kettőnek” — kellett tudnia a dologról. Ez megakadályozta, hogy rosszabbra forduljanak a dolgok, ha csak félreértésről volt szó.

Milyen indítékok vezessék a megbántott személyt? Vajon kísérletet kell tennie kereszténytársa megszégyenítésére, és azt kell kívánnia tőle, hogy megalázza magát? Jézus tanácsa értelmében a keresztények nem lehetnek gyorsak arra, hogy elítéljék testvéreiket. Ha a vétkes beismeri a hibáját, bocsánatot kér, és megpróbálja helyrehozni a dolgokat, a sérelmet szenvedett fél ’meg fogja nyerni az ő atyjafiát’ (Máté 18:15).
Ha nem lehetett rendezni az ügyet, akkor a gyülekezet elé kellett tárni. Kezdetben ez a zsidók véneit, de később a keresztény gyülekezet véneit jelentette. A bűnbánatot nem tanúsító bűnöst talán ki kellett vetni a gyülekezetből. Erre utal az, hogy úgy kellett tekinteni, mint „a pogányt és a vámszedőt” — akikkel távolságot tartottak a zsidók. E komoly lépést egyik keresztény sem teheti meg egyénileg. Csakis a gyülekezetet képviselő kinevezett véneknek van felhatalmazásuk arra, hogy ilyen intézkedéshez folyamodjanak. (Vö. 1Korinthus 5:13.)

Az, hogy a bűnbánatot nem tanúsító bűnösnek a kiközösítés lehetett az osztályrésze, rámutat arra, hogy a Máté 18:15–17 nem a kisebb nézeteltérésekre vonatkozik. Jézus itt komoly sérelmekre utalt, mindamellett olyanokra, amelyeket talán már a két érintett fél is lerendezhetett egymás között. Az ilyen sérelem például magában foglalhatott rágalmazást, vagy olyasmit, ami komolyan érintette a szenvedő alany hírnevét. Vonatkozhatott pénzügyi dolgokra is, mivel a következő versek Jézusnak a könyörtelen rabszolgáról szóló példázatát tartalmazzák, akinek nagy adósságot engedett el ura (Máté 18:23–35). Egy idejében meg nem adott kölcsön talán csak múló nehézséget jelentett, amit könnyen megoldhatott egymás között a két fél. De komoly bűn, azaz lopás lehetett belőle, ha a kölcsönkérő konokul elutasította a tartozás visszafizetését.
Vannak egyéb bűnök, amelyeket nem hozhat helyre két keresztény csak úgy, egymás között. A Mózesi Törvény alatt jelenteni kellett a komoly bűnöket (3Mózes 5:1; Példabeszédek 29:24). Ehhez hasonlóan a gyülekezet tisztaságát érintő, durva bűnöket jelenteni kell a keresztény véneknek.
A legtöbb esetben azonban nem indokolt az ilyen eljárásmód, amikor súrlódások fordulnak elő a keresztények között.


És ha egyszerűen csak megbocsátanál?

Jézus újabb fontos leckét tanított meg rögtön azután, hogy megmagyarázta, hogyan kell rendezni a súlyos nézeteltéréseket. Ezt olvassuk: „Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is” (Máté 18:21, 22). Egy másik alkalommal Jézus azt mondta tanítványainak, hogy „naponta hétszer” bocsássanak meg (Lukács 17:3, 4, Úf). Világos tehát, hogy Krisztus követői arra kapnak felszólítást, hogy a nézeteltérések rendezéseként készségesen bocsássanak meg egymásnak.
Ezen a téren figyelemre méltó erőfeszítésre van szükség. „Egyes testvérek egész egyszerűen nem tudják, hogyan bocsássanak meg” — mondta e cikk elején idézett személy. Hozzátette: „Meglepődés tükröződik rajtuk, amikor valaki elmagyarázza nekik, hogy mindenekelőtt annak érdekében dönthetnek a megbocsátás mellett, hogy megőrizzék a békét a keresztény gyülekezetben.”
Pál apostol ezt írta: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak [készségesen, NW], ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kolossé 3:13, Úf). Ezért, mielőtt odamennénk egy testvérhez, aki talán megbántott minket, jó lenne eltűnődnünk a következő kérdéseken: Vajon érdemes szóvá tennem neki a sérelmet? Valóban lehetetlennek tartom, hogy fátylat borítsak a múltra a keresztényiség igaz szellemében? Ha az ő helyében lennék, vajon nem venném szívesen, ha megbocsátanának nekem? És ha úgy döntök, hogy nem bocsátok meg neki, számíthatok-e arra, hogy Isten válaszol az imáimra, és megbocsát nekem? (Máté 6:12, 14, 15). Az effajta kérdések nagy segítséget nyújhatnak ahhoz, hogy megbocsátók legyünk.
Keresztények lévén az az egyik fontos felelősségünk, hogy megőrizzük a békét Jehova népének gyülekezetében. Ezért vigyük át a gyakorlatba Jézus tanácsát. Ez segítségünkre lesz abban, hogy készségesen megbocsássunk. Az ilyen megbocsátó szellem elő fogja segíteni a testvéri szeretetet, amely Jézus tanítványainak azonosítójele (János 13:34, 35).

[Kép a 23. oldalon]
A keresztények rendezhetik nézeteltéréseiket, ha követik Jézus tanácsát