Tegnap elmentem a gyülekezetbe. Öt perc késéssel beültem a nyílvános előadásra. Egy volt vén fia, aki kilépett. Hosszú haj, kecskeszakáll, fekete ruha, fekete bőrdzseki. A fekete bárány. Vagy egy fekete báránybőrbe bújt farkas.

Az idősek nem foglalkoztak velem különösebben, az előadásra bólogattak eszelős tekintettel. A fiatalabbak, régebbi ismerősök elismerően biccentettek felém, rámmosolyogtak. Ők azok, akiknek nincs nagyon sikere az életben, nem tudnak mit kezdeni magukkal, tudják, hogy semmi sincs rendben a gyülekezetben, és a szervezettel kapcsolatban sem, de a szüleik vagy rokonaik tanúk, így ezek a tényezők benntartják őket. Ők a liberálisok. A ki nem mondott ítélet, és a 'Jehova majd úgy is megoldja' 'Várj Jehovára!' nézőpont áldozatai. Elmondják a bánatukat, de csak egymásnak… meg nekem. Egyet is értenek velem, olvassák a blogom, de tudatukat megvédi a beléültetett önvédelmi mechanizmus: ha valamire nincs magyarázat, akkor 'majd Jehova megoldja'. Jó emberek ők, kevesen vannak és szeretem őket. Tisztábban látom a helyzetüket, mint ők maguk. A szervezet által ásott veremből szemlélik az eget. És ítélkeznek. És reménykednek. És ott van a szilánk az agyukban: tudják, hogy valójában semmi sincs rendben. Tudják és hallgatnak. A harmadik csoport a véncsaládok. Egy időben én is véncsalád tagja voltam, így ismerem ezt a kört. Ők a belső kör. A kimondottan, sohasem megkülönböztetett belső kör tagjai. A véncsaládok szövetsége. Az információk első megtudói. A gyülekezeti mónika show elsőszámú közönsége, a vének pedig a műsorvezetők. Mindent megbeszélnek egymással, mindent ők tudnak először, és mindenkivel kedvesek, de akinek egy ici pici szociális érzéke is van, észreveheti a falat. Mi is lenéztük anno a gyülekezet valamilyen szinten. A csürhe, a tömeg akikkel mindig probléma van. A véncsaládok mutatják a példát! Nekem is példának kellett lennem. Ha neked kéne példát mutatnod, és ezt közölnék is veled, nem lenne felsőbbrenűségi érzésed? De lenne.

Szóval a véncsaládok, akik minden titkoknak tudói… ők szúrós tekintettel fogadtak. Nem tetszett nekik hogy csak figyelek az előadásra és nem egyszerre lapozom fel velük azt az idézetet, amit mindjárt felolvasnak. Nem tetszett nekik az, hogy szemezek a liberálisokkal. Nem tetszett nekik az, hogy ők örülnek nekem.

A nyilvános előadás, miről is szólhatott volna másról, mint, Jehova Tanúiról. Szerezzünk jó hírnevet! Felsoroltak ókori példákat, akiket követnünk kell. Kár hogy Dávid királynak nem napjainkban van akkora vagyona, mint akkor volt, pedig tökéletes ellenpéda lehetne a Tanúknak. Kár, hogy olyan követendő példákat hoznak fel, amely példák az európai kultúrán kívül és pár ezer éve léteztek. A tanúkat saját magukról tanították. Felhozta példának a testvér az emberi testet: a szív és a szem is nagyon fontos, de az egyik nem teheti a másik dolgát. Így foglaljuk el mi is a szervezetben kijelölt szerepünket, és ne akarjunk nem ránk kiszabott feladatokkal foglalkozni. Micsoda vígasztalás ez egy feketemunkából tengődő háromgyerekes apukának! Ne akarjon kisegítőszolga vagy vén lenni. Ő maradjon csak a nyáj. Birka. Vígasztalás és magyarázat ez mindenkinek. Mindenkinek, akit lenéznek. Aztán a testvérek tovább tanultak önnmagukról, folytatva a kisegítőszolga és véncsaládok hírnevével. Furcsa ezt olyan gyülekezetben hallani ahol a vendégelőadónak fogalma sincs az ottani vének dolgairól. Furcsa hallani, ahogy példaként állítja őket és dícséri a példamutatásukat. Rohadtul nem ismeri őket, és a viselt dolgaikat, amiket kiteregetek az oldalamon. A liberálisok igen… és csönben is vannak, kezelve vannak. Sarcolják öket pár kiváltsággal: mikrofonozás, felolvasás, hangosítás. Ha szólnak valamit (amire volt már példa) megvonják tőlük a kiváltságot és nyílvánosan megszégyenítik őket.

A slussz poén a vendégelőadó előadása végén a következő volt, amit direkt felírtam a telefonomba: „Tudhatjuk, hogy benne van-e a nevünk az élet könyvében, az esti ima és önkontroll segítségével. Ha a gyülekezet tagjai vagyunk nagy valószínűséggel a mi nevünk is ott szerepel Istennél ebben a jelképes könyvben.” Khmm, elnézést kérek így kívülállóként megkérdezném, hogy nem Isten fog ítélkezni mindenek felett? És a gyülekezeti tagság egyenlő megmentés és örök élet? „Akik megkérdőjelezik, az egységünket azok ellenünk vannak!” Átlátszó és szánalmas átverések… kívülről szemlélve!!!

Az őrtorony tanulmányozás meglepő módon szintén Jehova Tanúiról szólt. Érdekes, én eddigi iskoláimban, a 15 év alatt, mindig újat tanultam, de ebben a szervezetben 21 évem alatt mindig ugyanazokat a hívószavakat súlykolják. Voltam telefonos értékesítő 2 évig és tudom, hogy úgy lehet a legjobban eladni egy 15 ezer forintos Reader’s könyvet nyugdíjból tengődő öreg néniknek vagy 3 gyerekes férj nélküli anyukáknak, ha az elején elmondom egyszer az árat egy kis mellékmondatban, és utána a könyvről ismételgetek jó dolgokat, pozitívumokat. 3-4 perc után az átvert ember maga is elhiszi, hogy ez milyen jó könyv és mennyire kell neki, és megrendeli. Az árat 'tudta', hanrögzítés készült. Vagy amit már mindenki látott az a teleshop. Valaki mondja megnekem, hányszor ismételik el, hogy ez a seggszőrnyíró vagy akármi mennyire jó, rengetegszer. Ilyen szemét módszerrel operál a fiókhivatal is. Stratégiailag felépített, felsőbbrendűséget építő ismételt agymosással. Az őrtoronycikk témája az egység volt, a szervezeten és a gyülekezeten belüli egység. Az egész világra kiterjedő egység. Szívesen feltettem volna a kezem és megkérdeztem volna hogy miért van ekkora egység? Azért mert aki feltesz egy SAJÁT kérdést azt kiközösítik? Azt is megkérdeztem volna, hogy az egység ellenére hogyan fordulhat elő, hogy a nem is oly távoli Bulgáriában lelkiismereti kérdés a vértranszfúzió, míg máshol nem, vagy azt hogy mexikóban a testvérek miért mondottak le a gyülekezeti imáról és éneklésről (a rendeletek megváltozása végett csak így tarthatták meg az egyházi vagyont bővebben Zsolt blogján olvashattok erről)? Mert ott lemondtak róla egységesen egész mexikóban. Pedig a bibliai követendő PÉLDÁK (ugye amikről korábban tanultunk) megmutatják nekünk, hogy a próféta akkor is nyilvánosan és hangosan imádkozott Jehovához, amikor a király megparancsolta, hogy mindenkinek, aki nem a királyhoz imádkozik meg kell halnia.

Őrtorony 2003 szeptember 15.: 

„Szüntelenül imádkozzatok. Adjatok hálát mindenért” (1TESSZALONIKA 5:17, 18).

DÁNIEL próféta napjában háromszor imádkozott Istenhez. Letérdelt tetőszobájának Jeruzsálemre néző ablakánál, úgy könyörgött (1Királyok 8:46–49; Dániel 6:10). Amikor királyi rendelet tiltotta meg, hogy az emberek Dáriuszon, a méd királyon kívül bárkihez könyörögjenek, Dániel akkor sem ingott meg egy pillanatra sem. Noha az élete forgott kockán, ez az imádságos férfi szüntelenül esedezett Jehovához.

Egység? Szerintem látszategység. Ami még nagyon tetszett az a kóros móhóságban szenvedő kukás, kidobóember-véntestvér (értelmi szint következtethető) hozzászólása volt, akinek a felesége mellesleg felkent, ami a következőképpen hangzott: „… és láthatjuk a zászlókat a templomokban…” Ezzel akart érvelni a szervezet politikai semlegességére és utalni a hamis vallás romlottságára. Nem tudom, hogy „mi” Jehova Tanúi mikor láthatunk egy templomot belülről, nemhogy azt, hogy ott zászlók is lennének. A véntestvér templomba jár? xD nevetséges következtethető utánajárhatatlan hazugság, ami építi a felsőbbrendűséget. Személy szerint jártam nagytemplomokban Fót, Esztergom, Buda, de nemzeti zászlókra nem emlékszem. Ezzel nem a hamis vallásokat védem, ők is hülyék, és biztos politizálnak igen. Ezzel csak a véntestvér kompetenciáját a témában szerettem volna érzékeltetni.

A gyülekezet halljában midig ki volttéve egy kis fényképgyűjtemény a gyülekezet építéséről. Rengeteget segítettem én is, ásás, betonozás, falazás, burkolás, éjszakai ügyelet a területen, szóval kivettem a részem. Tudhatjátok hogy királyságtermet csak önkéntesek építenek. Ezen a fényképgyűjteményen én is rajta voltam, láttam mikor néha elmentem a gyülekezetbe és jól esett. Azonban, most cenzúrázták a képeket!!!! Aki azóta kilépett, vagy elkülönült annak levették a képét! Igen, így biztosan kevesebbet ér az akkori munkája, vére verejtéke. Ugyanaz az effektus amiről a 'Relatív barátság' című cikkben olvashattok. Szánalom...

A gyülekezet végén egy kis énekelésre jöttek össze a testvérek (nyolc vagy tíz fő), hogy jobban menjenek majd az új énekek. Ezt meghallgattam. A végén a fővén gyermekeivel beszélgettem, mondanom sem kell a tekintetét. Féltékenység, féltés, gyűlölet és lenézés egyvelege egy rezisztens mosoly állarc mögött. Nembaj a tekintet és a testbeszéd átviszi. „Tékozló fiú vagy? Tékozló fiú vagy?”- kérdezte tőlem mindenki füle hallatára. Mondtam, hogy nincs okom tékozolni, kihasználva a szóviccet. Értette is, hiszen éles az elméje akárcsak az enyém. :-P „Reméljük, hogy azért vagy itt, reméljük, hogy azért vagy itt, reméljük, reméljük.” Mondta miközben öltöztette gyermekét. Szavaiban benne volt a figyelmeztetés: nehogy itten felforgasd a dolgokat! Az elején mikor megérkeztem, az előadás alatt ő éppen kitűzögette a hírdetőfalra az aktualitásokat. Nem köszönt. Akik szintén az előtérben vigyáztak gyermekeikre ők igen. A gyülekezet végén e sokat sejtető mondatok után szintén köszönés nélkül váltunk el. Tud a blogról, ismeri célomat. Eszköztelen hisz tényekkel vagdalkozom, nem hitvitákkal. Még lenéz és alábecsül, még…

A tizenkét év alatt mióta itt lakunk (összeszámoltuk!!) 2 vagy 3 ember keresztelkedett meg. Őket leszámítva, a gyülekezet csak a pestről kiköltöző tanúk létszámával nőtt. Mégis folyamatosan azt halljuk, hogy mennyire gyorsan nő a szervezet létszáma. Átverés. A 200 embert befogadni tudó királyságteremben kb 70 ember ült. Ebből 40 ember életkora 60-on felüli. Néhány liberális és a véncsaládok a maradék. Kérdem én, mi lesz, ha magukhoz térnek, öntudatra ébrednek a liberálisok? Mi lesz, ha meghalnak az öregek? Marad 5 véncsalád és néhány reményvesztett ember és örülnek egymásnak? Remélem. Remélem, talán felébrednek, és abban a jövőbeli pillanatban megtérnek Istenhez a szervezettől. Nem így lesz de remélem. Rombolok rendületlenül. Rombolom őket egyszerű tényekkel. Ők rombolásnak és bosszúhadjáratnak tekintik ezt. Én az eltitkolt tények ismertetésének tekintem missziómat, és a bizonytalanok segítésének. Az internet és a szólásszabadság a fegyverem, a remény és a bosszú a páncélom. Nem Isten katonája vagyok. A tényeké és a szabadságé. 

Az egyik liberális azt mondta nekem tegnap: Lehet, hogy téged használ fel Isten. Lehet, nem tudom. A FEKETE fővén azt mondta a vonaton: "Ha megdöntöm Mihály hatalmát, nem Isten irányítja a szervezetet." Az egyik biztos igaz. Köszönöm a sok levelet, amiben leírjátok, hogy hogyan szabadultatok meg a szervezettől és hogy boldogabbak vagytok így. Ez is azt bizonyítja, hogy a szervezetben átverik a tanúkat. Kérlek továbbra is küldjétek el történeteiteket, és várom a hozzászólásaitokat is! Ez nagyon nagy erőt ad nekem a folytatáshoz, és nagyon fontos a számomra!