Az IICSA kivizsgáláson Lloyd Evans, Duncan Corbett és Sarah Davies szólalt fel az Őrtorony szervezet gyermekvédelmi eljárásai ellen, míg Paul Gillies nyiltakozott azok védelmében.
Gillies egy listát mutatott a bizottsgágnak, melyen egy egész sor szervezti kiadvány (Őrtorony és Ébredjetek számok) foglalkoznak a gyermekmolesztálássál (mellékelt kép). Gillies azzal érvelt, hogy ezek a cikkek mutatják a szervezet mély elkötelezettségét a téma iránt, ráadásul olyankor (a 80-as évekre visszamenőleg), amikor ezek a témák még egyáltalán nem jöttek fel a "világban".
Magyarul, a Tanúk nem vádolhatók jogosan gyermekmolesztálással, hiszen ők éppen az ellen érvelnek, sőt még úttörői is a tájékoztatásnak. Hmmm....akkor miért is van náluk olyan sok eset? (Az IICSA eredetileg csak a főáramú vallásokat akarta vizsgálni, a Tanúkat nem, de annyi eset jelentkezett a "Truth-project"-jükre, hogy nem hagyhatták őket figyelmen kívül. A szexuális molesztálás áldozatok közül jelentős százalékban kerültek ki a Tanúk közül, amivel a harmadik helyet foglalták el, holott a taglétszámot illetően messze nem a harmadik helyen állnak)
Arról nem is beszélve, hogy a Gillies által megemlített "úttörő" cikkek némelyike igen furcsa, áldozathibáztató, és az elkövetőket mosdató nézeteket vall (Gillies persze ezeket nem idézte), amit sehol nem említenek az az, hogy az áldozatok (vagy, akik ilyesmiről tudnak) forduljanak a rendőrséghez, vagy kérjenek szaksegítséget (itt megjegyezném, hogy a 90-es évek egyes (leginkább Ébredjetek) számai már utaltak erre, de nem a gyülekezeti tagoknak ajánlották a terápiát, hanem a kívülállóknak, akiknek nem áll rendelkezésére a JT szervezet "csodás tanácsosai", vagyis a vének )
A Tanúk cikkeit olvasva az embernek inkább az az érzése támad, hogy az Őrtorony szervezeten belül már a 80-as évektől súlyos helyzetek állhattak elő a gyermekmolesztálásokkal kapcsolatban, így rengeteg személyes megélés alapján íródtak a cikkek - mégpedig az elkövetők személyes megélései, és érdekük képviseletében elsősorban. Mintha ezeket a cikkek némelyikét kifejezettn az elkövetőkkel szimpatizáló egyének, vagy naguk az elkövetők írták volna. Néha persze az áldozatok nézeteit is felsorakoztatják, főleg női magazinokból vett idézetekkel....Nem tudom, hogy a vizsgálóbizttság mennyire fog ezekre kitérni, de az az érzésem, hogy nem nagyon, inkább csak a felszínt kapirgálják. (Bár ez is több, mint ami eddig történt, és a semminél is több, hazánk még így is fényévekre van egy ilyen jellegű kivizsgálásról, de még annak gondolatától is ....de bár ne lenne igazam...)
Gillies listájából egy cikk valahogy "kifelejtődött", amit a 18 évig vénként szolgáló Duncan Corbett idézett be az 1999. 4/8-as Ébredjetekből:
"Gondolj azoknak a szülőknek a szívfájdalmára, akik túl későn jöttek rá, hogy a gyermeküket megbecstelenítette egy pap, tanár vagy akár egy közeli családtag, akiben megbíztak. Jól tennéd, ha mint szülő megkérdeznéd magadtól: Vajon az egyházam megtűri vagy elpalástolja a gyermekmegbecstelenítést? A vallásom szorosan ragaszkodik-e a magas erkölcsi alapelvekhez? Az ezekre a kérdésekre adott válaszok segíthetnek bölcs döntéseket hoznod a gyermekeid védelmében.
https://www.jw.org/finder?wtlocale=H&docid=101999243&srctype=wol&srcid=share¶graph=12
Talán nem véletlenül hagyta ki Gillies a listából ezt a cikket....A Tanúknál mindig csak más egyházak "palástolják el vagy tűrik meg a gyermekmolesztálást", ők ugye soha. Arról nem is beszélve, hogy hogyan döntsék el a szülők, hogy ez így van-e vagy sem, ha a vezetőség nem informálja tagjait a köreikben fennálló esetekről? Vagy egyenesen letagadja azokat vagy hazudik róluk.
t.csilla
Utolsó kommentek