"Mindenki nagyon izgatott volt, amikor a 2016-os évi közgyűlésen a vezetőtestület egyik tagja, Stephen Lett bejelentette, hogy hamarosan egy új énekeskönyvet fogunk használni az összejöveteleken..."
Jujj, de izgi, lehet valami "új világosság" is bele fog kerülni?
De mi volt a gond a régivel? Nos, többek között az egyik nagy probléma az volt, hogy túl sokat engedett meg a nőknek. Micsoda?
A 2017. novemberi Őrtoronyban ez áll:
Így már mindjárt jobban érthető: gyermekek, fiatalok, érdeklődők, és persze nők nehogy megmondják már másoknak, hogy mit tegyenek és mit ne. Na már most, ha az énekben az áll, hogy "Őrizd meg a szívedet!", akkor joggal gondolhatja a tanácsok osztására kinevezett férfivezetőség, hogy az énekek éneklése közben asszonyaik esetleg arra gondolnak, hogy ilyen módon adnak tanácsot a férfiaknak. Ezért az új énekeskönyvben átírták a címet "Óvjuk a szívünket!"-re.
Arról nem szólt az izgalmas bejelentés, hogy a többi felszólító módban íródott címet miért nem változtatták át (lásd alább a képen), de elképzelhető, hogy a "szív" megőrzésének kérdése az, ami leginkább idegesítőleg hathatott a férfitestvérekre, kiváltképp, ha a felszólítás a másik nem egyik tagjától, vagy egy fiatalabb személytől, ne adj Isten egy érdeklődőtől jön - még ha ilyen közvetett módon is, mint egy Királyság-ének éneklése által. Lehet, hogy egyes testvérnők hangosabban énekeltek bizonyos passzusokat, melyeket különösen alkalmazhatónak tartottak egyes testvérekre? Ez nem derül ki pontosan.
A cikk megfogalmazása szerint a tanácsadásra nem jogosult személyeknek "furcsa lehetett olyan éneket énekelni, amellyel úgyszólván megmondták másoknak, hogy mit tegyenek". Nagyon is könnyen magunk elé tudjuk képzelni a szituációt, mikor alázatos testvérnők csoportjai járultak a vének elé szerte a világon azzal a kéréssel, hogy furcsán érzik magukat a 36. számú éneklése közben, mert nem szeretnék kiosztani az elnöklésükre kijelölt férfiakat. Ezeket a kéréseket aztán továbbították a vezető testület felé - akik számára a nők kérése parancs -, akik azonnal a cím megváltoztatását rendelték el. De az is lehet, hogy a férfitestvérek következtettek a gyülekezetükben levő nők néma szenvedésteli arcából arra, hogy mekkora szenvedést is okozhat egy ilyen című énekkel dicsőíteni Istent. Beleképzelték magukat abba a helyzetbe, ha nők lennének, akkor bizony ők nem adnának kéretlen tanácsokat, mert hát 'amit szeretnétek, hogy tegyenek veletek, ti is azt tegyétek'.
A képen néhány ilyen címet kékkel kiemeltem, melyeket nem szándékoznak megváltoztatni, pedig éppen olyan felszólító módban íródtak, mint az "Őrizd meg a szívedet!" című. Ki tudja mi lesz majd a gond az "Akarom" című énekkel? Hiszen az is elképzelhető, hogy egyesekben tisztátalan vágyakat ébreszthet (persze attól is függ, hogy ki és milyen átéléssel adja ezt elő :)).
Ennek a furcsa döntésnek a háttere pontosan nem derül ki a nagy izgalomra okot adó bejelentésből. Az írókat feltehetően az vezérelte, hogy kiadványaikat pontosabban a Bibliához igazítsák, mely könyv maga sem szűkölködik szexista utalásokban, és mivel valamiért úgy látták, hogy konkrétan a 36-os ének címében elmaradtak ettől a sztenderdtől, azonnal korrigálták mulasztásukat (és még mondja valaki, hogy nincs elég "új világosság":)). A Biblia egyenesen azt mondja, hogy „az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek". Még szerencse, hogy énekelni azért lehet, de azért azzal se találjanak kifogásokat, hogy bármiféle gondolatot próbáljanak meg a vezetésre kijelölt férfiak felé közvetíteni - mely énekek szövege, mellesleg éppen a felsővezetők jóváhagyásával került bele a kiadványokba -, mert "ha tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben." (1Korinthusz 14:34, 35).
Milyen nagyszerű az a tudat, hogy a Jehova Tanúi vezetői ilyen alázatosan elismerik és kijavítják hibájukat, és minden apró részletben igyekeznek a Bibliával összhangba hozni tanaikat!
Forrás:
Utolsó kommentek