"EMLÉKEZZETEK LÓT FELESÉGÉRE" (Lukács 17:32)

Ez volt a címe annak a videósorozatnak, melyet a 2017-es nyári kongresszuson vetítettek az egybegyűlteknek. A hivatalos, szervezeti weboldalon az alábbi miniképekkel illusztrálják az egyes epizódokat. A filmben szereplő színész (testvérnő) egy modern család tagja, édesanya és feleség. Történetük szemlélteti a Lót napjaiban felmerült nehézségeket, ebből következően a 21. sz-i testvérnő a mai párhuzama Lót feleségének.
A 3 részes filmsorozat, többnégyzetméteres kongresszusi kivetítőkön való megtekintése után, vajon ezekre a képekre emlékeznek majd a keresztény családok (karonülő gyermekeikkel együtt), Lót bibliai történetére, vagy valami egészen másra?

Érdemes megjegyezni, hogy a címadó bibliavers Jézus szavait idézi. Mindössze 3 szóból áll a Krisztusi figyelmeztetés, "emlékezzetek Lót feleségére!" és semmi egyéb. Jézus nyilván azt gondolta, hogy hallgatói akik ismerik a történetet, ennyiből is megértik a figyelmeztetés lényegét.

A vezetőtestület, aki Jézus Krisztus képviselőjének tekinti magát, egyre kifinomultabb eszközöket használva próbálja manapság a szervezet tagjait figyelmeztetni, egyéni veszélyérzetére hagyatkozva, mely törekvésében úgy tűnhet egyeseknek, hogy nem csak bibliai, Krisztusi módszereket használ. A bibliai történetek szokásos "kicsavart" tanulságainak sulykolásán túl a 21.sz-i filmipar eszközeit is beveti figyelmeztetésképpen, sőt egyenesen ijesztgeti az egyszerű tagjait, látszólag nem törődve azzal, hogy kik ülnek a nézőtéren és azokra milyen hatással lehetnek a bemutatott képsorok.

Az ún. szappanopera filmsorozatok értéktelenségét, tartalmának silányságát sokszor, sokféleképpen leszólták már különféle teokratikus fórumokon. Az utóbbi időben mégis azt látni, hogy hasonló megoldásokkal kíván a vezetőtestület is bibliainak álcázott tartalmakat sulykolni a szervezeti videók felhasználásával. Még ha a sok száz epizódos gyakoriságot nem közelítik is, ezek a több részes teokratikus filmek, sok mindenben hasonlítanak a kereskedelmi sorozatokra. A legfeltűnőbb a silány tartalom, előre tudható, fordulatoktól mentes forgatókönyv és a bevezető zene. Az epizódok zenéi ugyanarra a kaptafára készültek, mint bármelyik délutáni latin vagy akár magyar sorozaté. Érdemes kipróbálni, hogy amikor egy részt elindít az ember, nem a képernyőre figyelve, hanem csak a zenére és a bevezető narrációra, milyen hangulata támad! 

Talán nem én vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy ez bizony egészen más műfajt juttat eszembe, mint amit egy bibliai történet feldolgozásaként várnék. Ez nyilván teljesen szubjektív, éppen ezért a teljes sorozatot végignézve lehet csak némileg tárgyilagosabb véleményt mondani.

Vajon az érzékenyebb, ill. Marcis-Zsófis videókat kedvelő kisgyermekek és szüleik hogyan döntenének, ha ezt a videósorozatot mondjuk DVD-n lehetne megvásárolni egy áruházban és nem a fentebb bemutatott szervezeti promó részeként kivágott képek díszítenék a borítóját, hanem az itt következők valamelyike?
Melyikük mondaná, hogy "emlékezzünk Lót feleségére", vegyük meg ezt a DVD-sorozatot, hogy a következő családi tanulmányozás alkalmával bemutathassuk kicsinyeinknek is?

Pedig ezek a képek, mind megjelentek a filmben. A sorozat 1., 2. epizódja is tartalmazott néhány ezekhez hasonló, felvillanó, ijesztő képsorokat, a krimikből ismert ehhez való hanghatásokkal együtt, de a 3. rész, egy teljes 20 mp-es snittel próbálja a drámai hatást fokozni, hogy a lehető legmélyebb benyomás maradjon a kongresszusi hallgatóság minden egyes tagjában, akár idős vagy csupán kisiskolás, esetleg még attól is fiatalabb korú. A film kimerevített képei biztosan nem mennének át úgy egy médiahatósági vizsgálaton, hogy a végeredményt ne kellene valamilyen korhatár jelzéssel ellátni. Igaz, az ilyen hatóságok és képviselőik egészen biztosan képtelenek Jehova szemszögéből látni a dolgokat, amit viszont a vezetőtestület és a szervezet videóosztálya állítólag igen. Így sem szóban, sem a videók bevezetőiben az égvilágon semmi nem utal arra, hogy milyen meglepetésre számíthat a néző. Végignézve ezt a képsort, tényleg az a benyomása támad egy keresztény embernek, hogy a Teremtő Isten oktatási eszközeiről van itt szó?

Kétségtelen, hogy a Biblia rémséges történetek egész sorát tartalmazza, melyeknek sokszor nem csak szereplői, hanem áldozatai is voltak, pl. gyermekek. De ez a tény vajon legitimálja és az isteni eszközök készletébe emeli az olyan modern filmes ötleteket, programokat, effekteket, melyeket emberek találnak ki és így arra kellene gondolnunk, hogy a bibliai időkben az írás volt Isten által ihletett, a 21. sz-i szervezetben pedig már a videó is az?

Érdekes lenne a főszereplő tanú családról és különösen a testvérnőről megtudni, milyen szempontok szerint hozták meg a döntést, amikor felkérték őket a videószereplésre. Mit érezhet, amikor a saját képét olyan effektezéssel torzítva látja, mely inkább kelt okkultista benyomást, mint sem teokratikusat (a szervezeti szóhasználat szerint).

Természetesen önmagában a képek és a belőlük összeálló sorozat, filmrészlet nem mást mutat, mint egy emberi lény elpusztulásának folyamatát, miközben a gyilkos só vagy egyéb kristályok elborítják vélhetően az egész testét. Ha hiszünk a bibliai beszámolónak, akkor ez a folyamat valamikor a történelemben egyszer ténylegesen be is következett, sőt írott formában még feljegyzés is készült róla, amely feljegyzés később a bibliai kánon része lett.

De mekkora esélye van annak, hogy az az írásos feljegyzés a történetről, mely több mint 4 ezer éven át megfelelt az Istenfélő emberek tanítására és bizonyos szempontokból tanulságul szolgált nekik ennyi időn át, a 21. sz-ra egyszer csak értékét és hatását vesztette volna, így szükségessé téve a történetnek egy teljesen más közlési módját, kiegészítve olyan képi és hanghatásokkal, melyeket a szervezeti iskolák és irodalom is korábban gyakran elítélt?

Azok az első keresztények, akik csupán Lukács feljegyzéseiből és betűit olvasva ismerték Lót és Lótné történetét és nem részesültek vizuális videóélményben, mint a 2017-es kongresszus vendégei, talán hátrányban voltak valamilyen szempontból?
Nehezebben értették meg a lényeget, mint az óriáskivetítőket bámuló modern keresztények?

Természetesen a videosorozat egyik része sem támogatja az okkultizmust. Nyilvánvaló, hogy ezekkel a manipulált képekkel "csupán" nyomatékot kívántak adni a történet mondanivalójának. De ezt tényleg csak úgy lehet megtenni, hogy azokat az eszközöket vetik be – Jehova nevében –, melyeket más alkalmakkor bőszen elítéltek?
Ilyen a szellemi táplálék a kongresszusi, szellemi asztalon?
Hogyan lehetne a szellemi táplálék része bármi, akár csak kis mennyiségben is, ami az Ördög asztalán volt korábban?

Vajon mit reklámoz ez a szervezeti videósorozat?
Minek az elérését tűzték ki célul, ezeknek az eszközöknek a segítségével?

Röviden: ne dolgozz, ne foglalkozz a megélhetéssel még akkor sem, ha családod van, egyszerűen bízd magad Jehovára, ne tanulj, ne képezd magad és mindezeket gyermekeidnek is tűzd ki egyetlen életcélul.

A képanyag bemutatta, hogy ez a valóságban az örömtelen állványos szolgálatot jelenti, mely közben akár ingerült családi beszélgetéseket lehet lefolytatni, ájtatosságot színlelve amikor nagyritkán közeledik egy érdeklődő, valamint gyülekezeti alkalmak halálosan komolyan vételét, olyan áron is, hogy a család mindenét elvesztheti, melyeken a különleges előadó (köf) semmitmondó tanítását hallhatják éppen vagy erőltetett aggodalmát érzékelhetik és a szántóföldi szolgálat eseménytelen szürkeségét egy olyan köf társaságában is, aki korábban igazgatói kvalitásokkal rendelkezett, de most csak általánosságokkal szolgál igazi tanácsok helyett.

Miközben az elmúlt évszázad alatt maga a szervezet sem tudta végérvényesen eldönteni, hogy Szodoma és Gomorra áldozatai milyen Isteni megítélés alá esnek majd, ez nem gátolja meg őket abban, hogy ijesztő képek és fenyegető hanghatások kíséretében hozzák a frászt békés keresztény, kongresszusi hallgatóságukra és gyermekeikre, akik a legkevésbé sem számítottak ilyen felvillanó jelenetekre azon a "szent hétvégén".

"Emlékezzetek Lót feleségére", tehát a 2017-es kongresszus filmsorozatát követően úgy, hogy ki-ki válasszon egy képet magának a filmből és ijessze el vele saját magát vagy a családtagjait a továbbtanulástól, a szorgalmas munkától, a kiegyensúlyozott életszemlélettől, mert ez az élet útja!

(Ha valakit az is érdekelné, hogy miket írt a szervezeti irodalom korábban a filmek pszichológiai vagy megtévesztő, ill. megfélemlítő hatásairól, valamint, hogy milyen gondossággal kell eljárni, hogy ezek a hatások biztosan érvényesüljenek, továbbá milyen véleményt fogalmaztak meg az ilyen módszerek alkalmazóiról, az keressen rá az indexben vagy a libraryben a reklám témakörön belül az említett kifejezésekre. Érdekes érvelési meneteket lehet találni, összehasonlítva a mai valósággal.)

P.J.