"Az igazság Jehova Tanúiról észbontó lehet.
Erőfeszítést igényelhet, hogy megküzdj vele.
Ellenkezhet mindennel, amire számítottál.
Szembemehet mélyen berögzült előítéletekkel.
Talán nem fér össze azzal, amit érzelmi alapon hinni szeretnénk.
Amit mi akarunk, az nem változtat a valóságon."

- Ez így van (jól)!!!
Ha nem így lenne, nem lennék JT.

Mert ugye van az egész világ (ami a gonosz hatalmában van), és vannak JT.
Igazából ez a kettő feszül egymásnak... feszült egymásnak mindig is a bűnbeesés óta.
A többi csak bulvár.

@grindstone: A kiválasztottság érzet, amit a szervezet belenevel az egyén fejébe... na az feszül ellen a szeretetnek, aminek jellemeznie kellene a tanúkat, ha Krisztus követői lennének.

20Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. 21Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is. 1jános 4:20-21

Sparlock írta? nem véletlen ezek szerit a gonosz varázslóharcos névválasztása a Marcis filmben! :-)

JT miért feszülnének a bűnbeesés óta? Akkor még nem is léteztek!
A zónafelfigyázó meg azt tanította 1 hónapja, hogy a gonosz kilétét csak az 1.sz-ban fedte fel JéKr.
Ha ez nem bulvár, akkor mi?

@a századik juh: Igazad van teljes mértékben. Anya is ugyanezt az idézetet mondta nekem, mióta apa testvére jehova tanúja lett, és nem áll szóba senkivel. Még a fogyatékos húgának a gyámságáról is lemondott, mert a vének rábeszélték. Kérdezem én, testvér az ilyen? Most egy fogyatékos mit árthat az ő vallásának? Ezt nem tudom elfogadni, nagyon sajnálom. Azóta még látogatni se megy a fogyatékos húgához.

@Duchessa: Mindig elszomorodok, amikor ilyen történeteket hallok. Igaz, ehhez nem szükséges, hogy valaki Jehova Tanúja legyen, bármely más vallás, vagy ideológia sajnos éppen úgy megteheti a hasonló eredményű hatását. Vajon hogyan képes egy eszme felülírni valakinek a lelkiismeretes személyiségét? De erre sajnos nincs egyszerű válasz, attól tartok...

Óhatatlanul eszembe jutott egy másik igehely: "...éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám..."

Vajon mi lehet szükséges ahhoz, hogy az emberek szívből így cselekedjenek?

Azért a tisztesség kedvéért tegyük hozzá azt is, hogy egy vallás, vagy eszme elfogadása nem kell, hogy ilyen dolgokat eredményezzen. Másrészt pedig lehetnek pozitív, építő következmények is, vallástól függetlenül...

@Columba: Szia! Persze, tudom, máshol is vannak ilyen esetek. Csak ez nálunk konkrétan a családban történt. Én azt vettem észre azért, mert a nagybátyám elvitte a hùgát a királyságterembe, és ő ott félt. Meg amúgyis minden betegsége van szegénynek fel se bìrja fogni az ilyen bibliai történeteket, nincs semmi memóriája. Depressziós, fél közösségbe menni. Szerintem neki nem tetszett a gyülibe, és kérte a nagybátyámat, hogy ő se menjen oda. Aki úgy itélte meg jobb lesz a nagynénémtől megszabadulni, nehogy eltérìtse őt a vallásától. Hogy lehet egy szegény szellemi sérülttel ìgy bänni? És az ilyen mondja mennyire vallásos. Nekem ő volt a legjobb keresztapám, mielőtt nem keresztelkedett meg. Elment a paphoz a templomba, hogy töröljék ki őt meg a feleségét az én keresztségemből. Mert ők vallást akarnak váltani. Azóta nem is beszélnek velem, se anyával. Most ìgy azt se tudom, hogy érvényes-e az én keresztelőm vagy nem ìgy. De ez az egész fájt a családnak. Birósági per is lett belőle, amin persze a nagybátyám se a felesége nem jelentek meg. Titokban apát adták be gyámnak. Amiről ő is utólag értesült, mikor kijött levélben a tárgyalás időpontja. Ők nem jelentek meg az ilyen "világi" dolgokon. Könnyebb mindent sunyiba intézni.

@a századik juh:

Azért nem jutunk közös nevezőre, mert te úgy gondolod, hogy nem JT tanítják egyedül az igazságot Istenről, én meg úgy gondolom, hogy igen (persze ez több, mint saját gondolat, mert ezt bizonyítva látom az ígéreten túl).

Ez a leírás, igazából a Bibliára érvényes - olvasd így:

"A Bibliában leírt igazság észbontó lehet.
Erőfeszítést igényelhet, hogy megküzdj vele.
Ellenkezhet mindennel, amire számítottál.
Szembemehet mélyen berögzült előítéletekkel.
Talán nem fér össze azzal, amit érzelmi alapon hinni szeretnénk.
Amit mi akarunk, az nem változtat a valóságon."

Csak akkor értenénk meg egymást, ha valamelyikünk változtatna: Te elfogadnád JT magyarázatát, vagy ha én már nem.
Persze, ha mindketten egyszerre változtatnánk, miszerint, te elfogadod JT magyarázatát, én meg nem, akkor ugyanott lennénk: nem értenénk meg egymást. De erre van a legkisebb esély :)

A testvéri szeretet meghatározása, behatárolása nem olyan egyszerű.
Rengeteg vetülete, értelmezése lehet.
Szerintem alapvetően a szellemi közösségre utal.
Jézus bemutatta ezt:

"És monda néki valaki: Íme a te anyád és testvéreid odakinn állanak, és szólni akarnak veled. Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyújtván kezét az ő tanítványaira, monda: Íme az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám." (Máté 12: 46-50)

Ha ezt megfordítod, az jön ki, hogy akik nem cselekszik Isten akaratát, azok nem Jézus anyja, testvérei. De ez szellemi értelemben, vagyis ezzel nincs kizárva a többi ember.
Ők viszont nem "testvérek", hanem inkább "felebarátok".

Amit te idéztél, az inkább arra vonatkozik, ha egy szellemi közösségben valaki nem szereti a testvérét, aki ugyanúgy ismeri, elfogadja, szereti Istent, akkor az nem szeretheti Istent.
De itt megint van egy csavar, mert ez alapvetően nem az érzelmekről szól (az érzelmekről is szól, de nem alapvetően).

És mivel mutathatja ki egy szellemi közösség a többi ember felé a szeretetét?
Hogy cselekszik Isten akaratát, vagyis Jézus példáját követve szolgálnak a többi ember felé, eljuttatva hozzájuk az igazságot Istenről.

Persze ennek több szegmense van, és lehet tovább árnyalni a képet, akár személyekre is lebontva.

@Jónás_:

Hinni Istenben azt jelenti, hogy az Egy Élő Istenben hisz valaki.
Sokan hisznek valamiben, de nem az Élő Istenben.
Ha valaki nem Istenben hisz, amint van mindenestül, az valójában hitetlenség.
Tudom, hogy ez rosszul hangzik, de ez így van.

Azt mondod, régen nem voltak JT.
Aki hisz Istenben, és ezt cselekedetekkel is kimutatja, az egyben tanúskodik is mellette.
Ez alapján már Ábel is JT volt, mert ő hitt Istenben, és az áldozati felajánlásával ezt ki is mutatta:

"Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, s ezáltal bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, mert Isten bizonyságot tett az ő ajándékáról," (Zsid 11:4)

Kain viszont nem hitt Istenben, amit a cselekedeteivel bizonyított is. Ő nem volt JT.

---

A zónafelvigyázó jól mondta.
Az Ószövetségben az embereknek nem jelent meg nyilvánvalóan Sátán, inkább arról ír, hogy milyen volt az élet, amíg az izraeliták Isten szolgálták, és milyen volt, amikor idegen istenekhez pártoltak, plusz az emberi gonoszságról, kegyetlenségről.

Valóban Jézus fedte fel Sátán és a démonok erejét, tevékenységét, személyét; emberekre gyakorolt közvetett és közvetlen hatását.
Az emberek az Újszövetségben leírtakból ismerhetik ezt meg, ahogy azt is, hogy amióta kivetették őket az égből, felgyorsultak az események, és mindent bevetnek a céljuk elérésében.
És azt is, hogy mit tesznek a nagy nyomorúság során, amikor személyesen is beavatkoznak, valamint azt is, hogy mit tesznek az ezer év végen.

Ezekről az ószövetségi időben élőknek fogalmuk sem volt.

Nem tudom, hogy érdemes-e ilyen magabiztossággal kijelenteni, hogy az Ó sz-ben miről volt fogalma és miről nem, Isten népének. Túl régen volt ahhoz, hogy itt a 21.sz-ban "egyértelműzzünk" egymásnak.

Én az Írásokból indultam ki. Jób könyvében nevén nevezik Sátánt, és olyan helyzetben van ábrázolva, ahogyan az Úsz-ben sehol. Mózes 1500 éwel Jézus előtt írta Jób könyvét és a történet még attól is régebbi. Ezékiel 28. része is ír Sátán helyzetéről és annak megváltozásáról évszázadokkal Jézus előtt. Ezek nem azt mutatják, hogy abban a korban az embereknek fogalmuk sem volt, hanem pont az ellenkezőjét. Nem is képzelhető el, hogy a Teremtő évezredeken keresztül ilyen kardinális kérdésben tudatlanságban hagyta volna az Őt félőket.

Az hogy az Ó sz. lapjain valóban kevesebbet olvasunk Sátán ténykedéseiről, mint az Ú sz-ben, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az emberiségnek csupán Jézus óta van fogalma Sátán személyéről.

Ez azért is érdekes a zona-előadásban, mert a Jób könyvének olvasása miatt vetődött fel az előadóban a kérdés, hogy mióta ismerhetjük Sátán személyét. A kutatásának az eredményeként Jézus idejét jelölte meg, miközben a Jób könyve az 1. oldalon különleges részleteket tár fel erről. Az, hogy MI Jézustól kezdve olvashatunk többet Sátánnal kapcsolatban miért zárná ki, hogy a korábbi idők szolgáinak is voltak hasonló ismereteik, csak egyszerűen nem lettek feljegyezve. Legalábbis a bibliai könyvekben nem.

Ezen a kérdésen persze nem múlik semmi, mindegy, hogy igaza volt-e az előadónak vagy sem. Mindenesetre nekem elég furcsa, hogy ilyen szintű előadók is kihagynak fontos részleteket, csak hogy a saját felfedezésük nagyobb fényt kapjon, míg mások meg hozzátesznek, vélhetően ugyanilyen céllal. Egy korábbi pl. azt mondta, hogy a Vörös tenger akkor nyílt szét amikor az izraeliták beleléptek a vízbe. :-)

@Duchessa: Szervusz! Ilyen sérült embereknek, mint a nagybátyád húga általában különleges gondozásra, törődésre van szüksége. Mielőtt Jehova Tanúi lettek nagybátyádék megfelelően ellátták ezt a feladatot? Jó volt a kapcsolatuk a sérült testvérrel?

Ha ez korábban megvolt, akkor ez a váltás mindenki életében hatalmas törést okozhatott. Egyébként ilyen problémákkal küzdő embert nem hinném, hogy jó ötlet bármilyen formális imádati alkalomra elvinni, szerintem sehol nem érezte volna jól magát. (Ettől családi körben még át lehet adni Isten szeretetét.) Sajnálatos és fájdalmas, hogy a vének ilyen módon kívánták lezárni valaki másnak a családi kapcsolatait. Vajon tényleg szükséges volt még a fogyatékos testvértől is így "megszabadulni"?

Jehova Tanúinál ez a fajta formális töröltetési kérelem a korábbi vallásukból jellemző, erről nekem is van családi emlékem. Itt gondolom a saját egyháztagságukat ugyanúgy töröltették, mint a feléd vállalt keresztszülőséget, tehát ez nem csak neked szólt, bár gondolom ez nem vigasztal... Ettől viszont a saját keresztséged egyházjogilag szerintem mindenképpen érvényes marad, hiszen az a keresztelés megtörtént, függetlenül attól, hogy voltak-e keresztszülők, vagy azok később a saját fogadalmukat visszavonták-e. Ez az esemény csak rájuk nézve hordoz jelentőséget, rád nézve semmiképpen. Adja Isten, hogy később rájöjjenek, mekkorát tévedtek mindezzel...

@Duchessa: Ez most nagyon idekívánkozik :
Jakab 1, 27 A tiszta és szeplő nélküli istenfélelem Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban és szeplőtelenül megőrizni magunkat e világtól.

@Jónás_:

>>Nem tudom, hogy érdemes-e<<

- Nem érdemes, de néha szükséges.

>>Jób könyvében nevén nevezik Sátánt<<

- Ez igaz, de mégsem volt egyértelmű.
Az izraeliták SOHA nem gondolták úgy, hogy Sátán oldalára álltak, amikor a környező népek isteneit is imádni kezdték JHVH mellett.

Csak emlékeztetnélek, hogy az Ószövetségben rengeteg prófécia szól Jézusról, mégsem ismerték fel, amikor eljött.
Akkor mit tudhattak Sátánról?
És még most sem ismerik fel/el, pedig ők is olvassák az Újszövetséget.

"A hitetlenek elméje meg van vakítva"
Ez mit jelent?
Hogy a zsidók hitetlenek.

Amúgy a Jelenések könyvében van beazonosítva Sátán, és lett kerek a történet: "Ama őskígyó..."

>>Ezen a kérdésen persze nem múlik semmi<<

- Ezen a kérdésen is MINDEN múlik.
A megismerés, a megértés, az elfogadás.
A keresztények régen is mások voltak, és most is mások.
Ahogy régen is kevesen fogadták el, lettek követők, úgy most is kevesen fogadják el, lesznek követők. (nem a Constantinus utáni kereszténységről van szó!!!)
Hogy ez miért volt/van így, azt nem tudom, erről ne kérdezz. Én is csak nézek ki a fejemből, és már semmit nem értek :)