Én nem vagyok Tanú. 2007 nyarától kezdtem járni gyülekezetbe. Előtte gyerekkorom óta a család kapcsolatban volt a Tanúkkal. Egy kedves házaspárral és gyermekeikkel sokat összejártunk, a mai napig jó barátságban lennénk, ha ők pár éve nem költöztek volna el... Hoztak nekem bibliai képeskönyvet, anyáéknak pedig az Ő számukra kiadványokat. Ennek "örülve" ezek a mai napig megvannak, a régi keménykötésű kiadványok. Jó részük ma már nincs nyomtatásban... Szóval vannak "ereklyék" is köztük. De a család valami oknál fogva sohasem szánta oda magát, nem tették meg ez a lépést. Az Emlékünnepen persze mindig jelen voltunk. Életemben 2005-6 körül változás történt. Jártam egy pünkösdi jellegű gyülekezetbe. Ott különféle okok miatt, nem bántva őket, de jobbnak láttam ha távozom. Az Isten mindig fontos volt számomra. Hiány volt bennem a szakítás végett, és akkor beszélgetés után, a régi ismerősök végett, mégsem teljesen idegenek közé menve, elkezdtem járni Jehova Tanúihoz. Minden programon ott voltam, aktív életet éltem. Szerettem oda járni, barátokra leletem, a saját korosztályomban. Jó volt ott lenni. Megértettek, segítettek, lett munkahelyem az egyik vénnél, később koordinátornál, aki épp a család barátja volt. Felnéztem rájuk, hiteles és őszinte embereknek tartottam őket. S ma is! Nagyon szerettem a Teokratikus Szolgálati Iskolát. Az egyik legjobb összejöveteli pont volt, mert az ott tanultakat a mai napig tudom hasznosítani. Akkoriban szűnt meg a házi csoportos tanulmányozás, és beépült máshová. Szépen haladtam előre a bibliatanulmányozásban. Voltak kétkedéseim, de választ kaptam, voltak dolgok amiket nem úgy hittem, de a közösség és Jehova miatt mást hittem! Alkalmazkodtam! Rendszeresen heti 2 alkalommal is tanulmányoztunk. Nagyon sokat olvastam és készültem, mindent meg akartam tudni, hogy később ha csatlakozom, ne mondjam azt, hogy én ezt nem tudtam, és ezért kilépnék, vagy a "kiiskolázott" lelkiismeretem csorbát szenvedne. Elhatároztam, hogy szeretnék kereszteletlen hírnök lenni. Meg is volt az elbeszélgetés a kérdések alapján, és meg is történt a bejelentés. Fantasztikus érzés volt! Mintha otthonra leltem volna. Ez a gyülekezet a mai napig is nagynak számít (szerintem). 100 fő fölötti gyülekezet. Nem tudtam persze mindenkit megismerni rendesen, de egy "normális" emberekből álló közösségbe jártam. Ritka az ilyen. Persze voltak problémák egyeseknek egymással főleg a "felkentek" felé. De túl néztek ezen is néha. Jártam prédikálni, sőt vágyam volt a misszió iskolát elvégezni is! Kb. 1 év után kaptam egy névtelen valakitől egy könyvet. Szalai András, Jehova és a szervezet...