Megigazulás hit által!

Ez a cikk egy elmélkedés a Biblia tanításáról a megigazulással kapcsolatban, melynek valódi jelentését nem csak Jehova Tanúi, hanem szinte egyik keresztény vallás sem értelmezi megfelelően.

„Testvérek, szívem jóakarata és értük való könyörgésem az Istenhez a megmentésükért van, igen. Mert tanúskodom mellettük, hogy van bennük buzgalom Isten iránt, de nem pontos ismeret szerint: mert – mivel az Isten igazságosságát nem ismerték, hanem a magukét igyekeztek megerősíteni – nem rendelték alá magukat az Isten igazságosságának.“ Róma 10: 1-3 (ÚVF)

Pál ezen szavai, melyeket a zsidó néphez intézett, egy az egyben alkalmazhatóak Isten állítólagos „újkori népére“, Jehova Tanúira.

Gyülekezeti testvéreink szellemi állapotának és törekvéseinek figyelembe vételével látható, hogy sem szellemi vezetőink, sem testvéreink nem igazán értették meg, hogy Isten elismerését nem a saját teljesítményünk által kaphatjuk meg.

Erről a tanításról megoszlanak a vélemények, de pont ennek a tanításnak megértése határozza meg, hogy egy hitközösség Krisztus üzenetének valós magját képviseli-e, vagy pedig a sok szekta egyikéhez tartozik, akiktől már Pál apostol is óvott, mert azok „más üzenetet“ tanítanak, nem Krisztusét.

Minden csoportosulás, mely elejétől fogva tagadja ezt a tanítást, saját magáról tanúskodik, hogy egy szekta, mindegy milyen nevet visel, akár Jehova Tanúi, akár Mormonok vagy más keresztény csoportosulások, melyek első látásra evangéliuminak tűnnek és a bibliai kereszténységre megtévesztően hasonlítanak. Mindegyiküket „a hit általi megigazulás“ üzenetével kell megméretni.

Pál központi üzenete

A bűnösök „egyedül hit” általi megigazulása Pál központi üzenete, mellyel mindegyik levelében kisebb vagy nagyobb mértékben foglalkozik.

Itt a Rómaiakhoz írt levelét vesszük figyelembe, ezért foglalkozik ez a cikk különös tekintettel Róma 3:21-27 szavaival:

„Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták, mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által.

Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.

Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a népeké is? Bizony, a népeké is, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által. Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.“ (RUF)

A Római levélben Pál megválaszolja a kérdést: „Hogyan igazíthat meg egy igaz Isten egy istentelen bűnöst?“ Isten szent. A bűnt nem írhatja jóvá és nem is nézheti el. Meg kell büntetnie a bűnt és a bűn büntetése a halál. Isten azonban szereti a bűnöst és meg akarja menteni. Ebből adódik a probléma. Isten igazságossága büntetést követel a bűnösre, szeretete azonban örök életet kíván neki boldogságban.

Hogyan menti meg Isten a bűnösöket anélkül, hogy igazságosságát figyelmen kívül hagyná

Előzőleg ejtsünk szót „Isten igazságosságáról“. Mit értsünk ezalatt? Az Őrtorony kiadványaiban Isten igazságossága Isten parancsolatainak vagy Isten törvényeinek végrehajtására redukálódik. Pál azonban itt Isten azon igazságosságáról beszél, mely a bűnösök iránti szeretetében mutatkozik meg. Isten igazságossága a Jézus Krisztusban való hiten alapul, mely ajándékként mindenkinek javára válik, aki hisz. Mindegy, hogy zsidó vagy nem zsidó, nincs különbség.

Az evangéliumok és Pál levelei felfedik előttünk, hogyan akarja és tudja Isten megmenteni a bűnösöket anélkül, hogy igazságosságát figyelmen kívül hagyná vagy félreállítaná.

Róma 3:21-22: „Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták, mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek.“ (RUF)

Ezekkel a szavakkal Pál egy éles fordulatot jelez az előző versekben lévő érveléséhez képest. Egy új szakaszt vezet be, mely ellentétben áll lehangoló, de világos szavaival, melyek az előző verseiben állnak:

„Hogyan van tehát? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már bebizonyítottuk, hogy zsidók is, görögök is mind bűn alatt vannak, amint meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. (Zsolt 14:1-3)

Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik: Isten félelmével nem törődnek.” Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény hatálya alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ vétkessé legyen Isten előtt.  Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.“ Róma 3:9-20 (RUF)

Pál apostol itt ugyan egyértelműen a törvény cselekedeteiről beszél, de a felebaráti szeretet sem ment meg bennünket. Az effajta imádat (felebaráti szeretet) ugyan elfogadható Isten számára, nem vezet azonban Isten előtti igazságossághoz.

Tudatában vagy annak, hogy ezek a szavak rád is vonatkoznak? Kész vagy úgy imádkozni, mint a vámszedő, aki azt mondta: „Uram, légy hozzám, szegény bűnöshöz kegyes“? Vagy úgy gondolkodsz, mint a Farizeus, aki Istenhez szóló imájában felsorolja, miért jobb, mint a „többiek“ (a világiak). A saját igazságossága kerül előtérbe és nem Isten igazságossága. Isten igazságossága irántunk nem a törvényen alapul, hanem Isten szeretetén.

Míg ezekkel a szavakkal leírja az emberek szomorú és kilátástalan helyzetét, most megmutatja, mit tett Isten az emberekért ebben a reménytelen helyzetben.

Isten igazsága, melyről bizonyságot tesznek a törvény és a próféták

„Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták“ Róma 3:21 (RUF)

Miután leírta az emberek kilátástalan helyzetét, belekezd az Isten előtt számbavehető igazságosság leírásába. A 20-as versben még éppen elmagyarázta, hogy tetteivel egyetlen ember sem állhat ki Isten elé, most pedig megmutatja, hogy Isten igazsága nincs ellentmondásban az Ótestamentumban álló törvénnyel. Magyarázata tehát nem saját gondolatain alapszik, hanem bizonyságot tettek róla a törvény és a próféták és Isten is újra és újra egyértelművé tette.

Például Dániel 9:24: „Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét.“ (RUF)

Az 5Mózes 30:10-14, melyre Pál apostol is hivatkozik, szintén ehhez a témához kapcsolódó rendkívül fontos írásszöveg:

„Mert újra örömét leli majd az Úr abban, hogy jót tegyen veled, ahogyan örömét lelte atyáidban, ha hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, megtartván parancsolatait és rendelkezéseit, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben, és ha megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez teljes szívedből és teljes lelkedből. Mert ez a parancsolat, amelyet ma megparancsolok neked, nem túl nehéz a számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük?

Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben; teljesítsd hát azt!  5Mózes 30:10-14 (RUF)

Pál apostol az 5Mózes 30:10-14 szavainak értelmét Isten igazságosságával összefüggésben így magyarázza:

„Mózes ugyanis azt írja a törvényből való igazságról, hogy „aki megcselekszi azokat, él általuk”.  A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: „Ki megy le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza.

Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk.  Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.“ Róma 10:5-9 (RUF)

Az áldozati állatok vére szolgált Isten ezen tervének mintájaként. Ezért a megigazító igazságosság, noha meglehet, újnak tűnik, valójában azonban egy régi igazságosság, mely már az Ótestamentumban előrevetette árnyékát és meg lett jósolva.

A megmentés útja, ahogyan azt az Őrtorony tanítja

Isten útját az emberek bűnből való megmentésére az evangélium mutatja be. Az ő kegyelme által történik, Jézus Krisztus által, minden olyan jog vagy követelés nélkül, mely a törvénynek való engedelmességből adódna.

“Az az Isten előtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitből ered, és amely minden hívőnek szól.” Róma 3:22 (SZIT)

Isten igazságossága tehát a Krisztusban, a felkent Megváltóban való hitből jön, ezt juttatta kifejezésre Krisztus maga is újra és újra. A hit itt azt jelenti, hogy teljes mértékben Krisztusra mint személyes megmentőnkre bízzuk magunkat, aki a megmenekülés egyedüli reményét képviseli. Az a felszólítás, hogy Jézust személyes megmentőnknek tekintsük, a Tanúk fülének idegenül hangzik, sőt, úgy tűnik még el is ítélik. Egy Jehova Tanújára, aki azt mondja magáról, hogy „elfogadta Jézust személyes megmentőjeként“, elég bizalmatlanul tekintenek.

Nos, nem arról van szó, hogy az Őrtorony a Krisztusban való hitet nem a megmentés feltételeként tanítaná. Idézet az Őrtorony 2008. március 1-jei számából, 20. oldal, 12. bek.:

„Jehova jóindulatát nem a törvény iránti engedelmesség által nyerjük el, hanem azáltal, hogy Jézust elismerjük és hitet gyakorolunk benne.“ (A német változat fordítása, amely pontosabban visszaadja az eredeti angol szöveget, mint a hivatalos magyar fordítás. - a szerk.)

Szép mondat, de a tanításuk valósága máshogy néz ki. Figyeljünk a mondat rafinált kifejezésmódjára, ami, ha felületesen olvassuk, elsőre a Krisztus általi megmentés üzenetét foglalja magában. Nem beszélnek hit általi kegyelemről és megmentésről, hanem „Jehova jóindulatáról“ és a „hit gyakorlás“ kifejezéssel a hangsúly a cselekvésre kerül. A hit önmagában nem elég, tetteket kell végrehajtani.

Az természetesen igaz, hogy a keresztényeknek a szeretet tetteit kell felmutatniuk hitük valódiságának alátámasztásához. A szeretet ezen tettei azonban nem vezetnek Isten előtti igazságossághoz. Mindegy, hogy mit teszel, jó cselekedeteket viszel végbe vagy sem, csak akkor találhatsz megmentést Isten kegyelme és igazságossága alapján, ha elismered, hogy bűnös vagy. A megmentés üzenete, amit a Rabszolga képvisel, egészen máshogy hangzik.

Idézet az ŐT tanulmányozási cikkéből, 2015. március 15.:

“A leendő juhok növekvő csoportja megtiszteltetésnek tekinti, hogy támogathatja Krisztus testvéreit a prédikálómunka által, és más gyakorlati módokon is. Például adományokkal és kétkezi munkával is támogatják a Királyság-termek, kongresszusi termek és fiókhivatali létesítmények építését. Ezenkívül hűségesen engedelmeskednek azoknak, akiket „a hű és értelmes rabszolga” nevezett ki föléjük” (Máté 24:45–47; Héberek 13:17).

“Az angyalok hamarosan elengedik a nagy nyomorúság pusztító szeleit. Erre azután kerül sor, hogy Krisztus minden földön lévő testvére megkapja a végső elpecsételését (Jelenések 7:1–3). Mielőtt kitör Armageddon háborúja, a felkentek az égbe vitetnek (Máté 13:41–43). Ezért most van itt az ideje annak, hogy hűségesen támogassuk Krisztus testvéreit, ha szeretnénk, hogy Jézus juhnak ítéljen majd bennünket.”

Itt szemtelen módon a rabszolgával szembeni engedelmességünktől teszik függővé megmentésünket, akiben – saját nézete szerint – teljes mértékben bíznunk kell. Munkaráfordítással és adományokkal kell támogatnunk. Állítólag csak így tudunk megmentésünkre hatással lenni. A Krisztusban való hitről szó sem esik.

Mi a hit?

A hit nem egy irracionális ugrás a bizonytalanba. A hit bizonyítékokat talál Isten szavainak tévedhetetlenségében, miközben nem abból kell kiindulni, hogy minden szó inspirált, hanem úgy kell értelmezni, hogy Isten szava összességében a megmentés üzenetét közvetíti és Isten akaratát mutatja be, még ha nem is minden részletében.

A Teremtőnkben való bizalomról van szó, és mi lenne ésszerűbb, mint egy Teremtőben hinni és teremtményként ebben a Teremtőben bízni. Fel kell ismernünk, hogy a megmentés minden ember számára egyedül a Jézus Krisztus áldozatába vetett hit által érhető el. Ez a hit elegendő és nem függ saját cselekedeteink bizonyos százalékpontjától. Eltekintve attól, hogy a fent említett cikkekben az Őrtorony ismét gonosz módon a saját céljai érdekében visszaél Jézus szavaival, megmentésünk nem az állítólagos „Krisztus testvéreinek“ támogatásától függ Brooklynban vagy Warwickban.

Ezért mondja Pál, hogy a megváltás mindenki számára elérhető, zsidók vagy nem zsidók számára is. Ettől kezdve senkinek sincs előnye Isten előtt. Mind a zsidókban, mind a nemzetekben gyökeret vert a hús ősi romlottsága, amiből a tulajdonképpeni kihágás származik.

Kegyelem által vagy ki nem érdemelt kedvesség által?

Pál különbséget tesz bűn és bűnök között. A bűnök egyes cselekedetek, melyeket különböző módokon minden egyes ember elkövet. A bűn ezzel ellentétben az emberiség bűnös természetére vonatkozik, az állapotunkra. Amik vagyunk, az valamivel rosszabb, mint amit egész életünkben esetleg elkövettünk. Róma 1:21

A „kegyelem“ fontos fogalom Pál leveleiben, amit csupán a Római levélben 24-szer használ. Az Őrtorony eltávolította ezt a kifejezést az ÚVF-ban és a „ki nem érdemelt kedvességgel“ cserélte fel. De a kedvesség nem ugyanaz, mint a kegyelem. A kegyelem a teljes és majdnem feltétel nélküli felmentést foglalja magába. Egy gyilkosnak, aki megbánja bűnét és akinek bűnbánata látható, megkegyelmezhet a bíró. Felmenti bűnei és annak következményei alól. Egy bíró, aki kedvességet gyakorol az irányában, enyhíti esetleg a büntetését, ha a bűnös hajlandó bizonyos szolgálatot vállalni cserébe.

Isten azonban nem tud kegyelmet adni minden objektív alap nélkül. Nem fog minden további nélkül eltekinteni a bűntől és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Kegyelmének alapja Jézus áldozata. A görög „dikaioo“ szó egy jogtudományból származó fogalom és azt jelenti „igaznak nyilvánított“ és nem pedig „igazzá tett“! A megigazítás tehát nem jelenti azt, hogy valaki igazzá tette magát. Isten nem teszi sem bűntelenné a bűnöst, sem igazzá. Isten igaznak nyilvánítja őket, a Jézus Krisztus általi megváltás alapján, jóllehet nem azok. Róma 3:24

Isten a hívők bűneit Krisztusnak számolja fel, aki áldozati halált halt, és Krisztus törvény iránti teljes mértékű engedelmességét a hívő keresztények javára írja. A megigazítás ezen módja Isten kegyelmének egy ajándéka, melyet minden bűnbánó és hívő bűnössel megoszt. Ez teljesen az emberi érdemek vagy tettek közreműködése nélkül történik.

A megváltás fogalma a görög „apolutroo“ szóból származik és azt jelenti, hogy megváltani azáltal, hogy az árat megfizettetik. Hogy Krisztus életét váltságdíjként adta, az még nem igazít meg semmilyen bűnöst Isten előtt, hanem csak a hite, mely teljesen a váltságdíjra hivatkozik.

„Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul“ Róma 3:25. Az „engesztelő áldozat“ szó a kulcs Krisztus engesztelő cselekedetéhez. A jóvátétel vagy kielégítés gondolatát közvetíti. Itt ez azt jelenti, hogy Jézus áldozati halála Isten megtámadott szentségét kiengesztelte. Jézus halála azonban többet jelent, mint csupán az emberiség megváltását. Miért? Jézus halála által Isten úgy nyilvánult meg, hogy felismerhetjük, ki ő.

Róma 3:26: „türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.“ (RUF)

Még egyszer. Ez nem jelenti azt, hogy Isten közömbös a bűnnel szemben és egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Isten igazságossága azt követeli, hogy minden bűnt megbánjanak és minden bűnöst felelősségre vonjanak. De Isten miért nem büntette meg azonnal a bűnösöket? Talán mégsem olyan igazságos és egyszerűen figyelmen kívül hagyja a bűnöket?

Pál először arról beszél, hogy Isten türelmes. Azt akarja, hogy minden ember megtérjen, olyan értelemben, hogy gondolataik, törekvéseik alakuljanak át.

„Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz? Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára, amikor Isten kihirdeti igaz ítéletét.

Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni:  azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad, azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engednek, haraggal és bosszúállással fizet majd. Gyötrelem és szorongattatás vár minden emberi lélekre, aki a rosszat cselekszi, először a zsidókra, majd pedig a görögökre; viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.

Mert Isten nem személyválogató. Akik ugyanis a törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek majd el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azokat a törvény alapján sújtja majd az ítélet. Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni.

Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik, melyek hol vádolják, hol felmentik őket azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek titkait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.“ Róma 2:4-16 (RUF)

Isten türelmes, mert tudja, hogy Fia halála által a bűn és az emberek vétkessége eltörlődik. Türelme tehát kegyességének, nem pedig igazságtalanságának bizonyítéka. Pálnak annyira fontos, hogy az emberek Isten igazságosságát elismerjék, hogy a “hogy igazságosságát kimutassa“ szavakat újra és újra megismétli.

Legalább 4000 évig tartotta vissza a Teremtő a bűn feletti ítéletét. Amikor letelt az idő, elküldte Fiát, hogy magára vegye a bűnöket. Isten igaz és szent lényének teljes haragját szeretett fiára borította.

„Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.“ Róma 3:25-26 (RUF)

„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés?“ - kérdezi Pál. Lehetetlenné vált! A megigazított keresztény felismeri és azt mondja: „MINDEN bűn bevégeztetett“! Az igaz hit mindenfajta önmegváltás, önsegély, részsegély vagy önjavítás lehetőségét kizárja és mindent Krisztustól, mint megváltótól vár el.

Összefoglalás:

A Golgotán történt eseményekkel Isten a bűn iránti gyűlöletének legmagasztosabb bizonyítékát szolgáltatta. Isten annyira gyűlöli a bűnt, hogy még saját fiát sem kímélte, amikor az bűneinket hordozta, hanem szétzúzta őt. Ha sosem vétkeztünk volna, akkor a törvény iránti engedelmesség a MI igazságosságunk lenne. Pál azt mondta: „aki cselekszi, az fog élni általa”  Gal 3:12 (RUF)

Figyelemre méltó tény, hogy minden tévtanítás, amely a keresztény egyházakban feltűnt, arra törekedett, hogy az embereket felmagasztalja és teljesítményeiket növelje. Nyíltan vagy leplezve mindig az emberek teljesítményére céloztak és tagadták az Isteni kegyelem szuverenitását.

Forrás: http://www.bruderinfo-aktuell.de/index.php/die-rechtfertigung-durch-glauben/

Fordította: rea23