EXJT BLOG

Mindenkinek Jehova Tanúiról

HTML doboz

Leírás

Minden éremnek két oldala van... Jehova Tanúi szervezetének is. Mi ennek a vallási közösségnek a kevésbé ismert oldalával foglalkozunk, hogy lehetőleg minél több embernek segítsünk egy objektív nézőpont kialakításában. Ha Jehova Tanúja vagy, ne félj, hiszen rengeteg Tanú olvassa még rajtad kívül az oldalt! Például vének, kisegítőszolgák, bételesek és persze a legtöbben, akik átlagos Tanúk. A névtelenségnek köszönhetően itt szabadon kérdezhetsz, cáfolhatsz és hozzászólhatsz, de szépen kérünk, előtte olvasd el a témakörrel foglalkozó régebbi cikkeket és kommenteket! Soha ne feledd:

"Nemcsak azt kell megvizsgálnunk, amit személy szerint mi hiszünk, hanem azt is, amit az a vallásszervezet tanít, amellyel kapcsolatban vagyunk. Ha szeretjük az igazságot, akkor semmit nem kell félnünk az ilyen vizsgálattól." -
Az igazság, mely örök élethez vezet, (WTBTS, 1968) 2. fejezet 5. bek.

Flying-brain 2.jpg

Jehova Tanúi történelme:

Raymond Franz a vezetőtestület egykori tagjának könyve:

crisis-conscience-ray-franz_hun.png

Don Cameron Egy elgondolás rabjai:

don-cameron-elgondolas-rabjai-coaccover.jpg

Utolsó kommentek

Ide küldd:

writing_01.png

columba [kukac] freemail [pont] hu

k [pont] johnny [pont] joker [kukac] gmail [pont] com

Ha szeretnéd megosztani - névtelenül is -, a kérdésed, történeted, tapasztalatod, véleményed, cikked, tanulmányod vagy javaslatod, akkor bátran írd meg a fenti címre, vagy írd meg közvetlenül az oldalon (regisztráció nélkül is!!!), itt:

>> GYORSBEKÜLDŐ <<

Mindenféle

Gyakran használt bibliaversek

2Mó 33:20 | Zs 146:4 | Pl 4:18 | Pl 8:22 | Pr 9:5 | Ézs 44:24 | Ez 18:4 | Dá 7:13, 14 | Mt 5:5 | Mt 6:7 | Mt 11:11 | Mt 24:14 | Mt 24:36 | Mt 24:45-47 | Mk 13:32 | Lk 23:43 | Jn 1:1 | Jn 1:18 | Jn 2:19-21 | Jn 4:34 | Jn 6:68, 69 | Jn 10:17, 18 | Jn 14:28 | Jn 17:3 | Jn 17:11 | Jn 20:17 ... | Csel 2:34 | Csel 8:30-31 | ... 1Kor 8:6 | ... Kol 1:16 | ...Héb 1:8 | ...

BLOG FÓRUM

CHAT a jelenlévőkkel

"Ha meg akarod tudni, hogy ki uralkodik fölötted, elég kideríteni, hogy kit nem szabad bírálnod." - Voltaire

„Nekem pedig egészen mellékes, hogy ti vagy egy emberi ítélőszék megvizsgál-e engem. Sőt, magam sem vizsgálom magamat. Mert semmiről sem tudok, ami ellenem szólna. De ez még nem bizonyít igazságosnak, ugyanis Jehova az, aki vizsgál engem.” (1Korintusz 4:3, 4)

"Ha a szervezeten kívül vagy, meghalsz. Ha a szervezeten belül vagy akkor pedig nagyon kell igyekezned, hogy ne halj meg." - Resign

"A legfájóbb kín örömet színlelni." - Márai Sándor

"Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel teremtettük őket." - Albert Einstein

"Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek." - Jókai Mór

"A tudatlanságod legmagasabb foka az, amikor elutasítasz valamit, amiről nem tudsz semmit." - Wayne Dyer

TIPP: A böngésződ típusától függően a Ctrl gombot nyomva tartva a + és - gombokkal nagyíthatod és kicsinyítheted az oldalt, a jobb olvashatóság érdekében.

TIPP: Kérdésekkel taníts, ne kijelentésekkel! Érvelésedben használd a Bibliát és a Tanúk kiadványait is! Vitáidban ne kövess el érvelési hibákat!

TIPP: Ha nem vagy inkognitóban, kérünk oszd meg a cikkeinket a közösségi oldalakon! (Facebook, Twitter, Google+, stb.)

 

Hogyan adományozzak nektek?

Megtekintések száma

Látogatók: 

free counters


Kedves olvasónk, Te mi vagy?

látogató számláló

Indafotó képek

Buji Ferenc: A szektarianizmus fenomenológiája

2012.04.26. 04:50 | Ping-Pong | 20 komment

Az idegen kifejezések jelentése a bejegyzés alján található!

***

A szektarianizmus elemzésének ma aktualitása van, éspedig egyre fokozódó aktualitása. Ehhez képest azonban a szektarianizmus kihívására adott válaszok gyér és jelentéktelen volta azt a benyomást kelti, mintha a történelmi egyházak valamilyen ismeretlen okból kitérnének e kihívás elől. Többnyire megelégednek a szektarianizmus veszélyének hangsúlyozásával és a szekták sommás elítélésével - amely, ha legtöbbször igaz is, nem hatol le a jelenség mélyére; és nem segíti megértéshez azokat, akiknek szól; vagy pedig az egyes szekták eretnek voltára mutatnak rá, tanításaik torzultságára, katolicitásuk hiányára, és rendszerint nem mulasztják el azt az önkritikus megállapítást sem, hogy a bizalom és a hit, a közösségiség és az odaadás tekintetében bizony mi is sokat tanulhatunk tőlük. Mindez azonban nagyon is kevés. A jelen tanulmány sem doktrinális kérdésekkel, sem az egyes szekták specifikumaival nem kíván foglalkozni, hanem a szektarianizmus általános fenomenológiai leírására szorítkozik csupán, természetesen a megfelelő okok feltárásával és következmények levonásával egyetemben.

A mai történelmi egyházak – és a történelmi vallások is egyre inkább csupán felületén érintik az embert, csupán érintőleges viszonyban vannak vele, lényének centrumát érintetlenül hagyják. Az ember azonban sóvárog arra, hogy valami belülről, életképzeletének középpontjában, alapvetően és megrázóan érintse és ragadja meg. Ezért néz filmet, ezért olvas könyvet, ezért utazik ismeretlen, távoli országokba. Érintésre vágyik. És ezt várná el vallásától, hitétől is. Ha azonban vallása, amelybe beleszületett, nem biztosítja számára ennek lehetőségét, sőt ha vallása részéről nem is tapasztalja az ő lényegi megérintésének igényét, hanem azt látja, hogy az felületi kapcsolódással is megelégszik, akkor más módon próbálja kielégíteni lénye középpontjának sóvárgó szomjúságát. Ha legitim módon nem megy, jó illegitim módon is. És ez a szekta. 

A szekta nem pusztán felületén érinti az embert. Mélyére nyúl és centrumában ragadja meg. Középpontjáig hatol. Addig a középpontig, amely évezredeken keresztül hozzá volt szoktatva ahhoz, hogy ne maradjon érintetlenül – és most érintetlen és üres. Ebből fakad vak és tehetetlen szomjúsága, mely kiszolgáltatottá és védtelenné teszi mindazzal szemben, ami megragadásának ígéretével lép fel. Ma az ember, vallás ide, vallás oda, üres és érintetlen, és alig várja, hogy bensőjében megérintsék és megragadják. Ez az, amit minden szekta öntudatlanul is tud, ez az, amire minden szekta öntudatlanul is épít.

A szekta mint jelenség mai formájában teljesen új, azt lehetne mondani, hogy az utolsó négyszáz év terméke, de legfejlettebb formái a huszadik század végének embere előtt jöttek és jönnek létre. A szekta mint olyan ismeretlen volt a középkori Európában, ismeretlen volt a keresztény ókorban, s mind a mai napig ismeretlen volt a kereszténységen kívüli vallási világban is. Amik viszont ismertek voltak akár a „szekta” név alatt is, azok vallások, vallási irányzatok, eretnekségek, titkos vagy exkluzív vallási társaságok, mesterek és próféták köré gyűlt körök voltak – és nem szekták. A szekta nem kis létszámú eretnek vallási közösség pusztán – ez önmagában véve még akkor sem szekta, ha kizárólagosságra törekszik. Ha a szekta másságát, alapvetően és radikálisan eltérő voltát a korábbi vallási jelenségektől érzékeltetni akarnánk, akkor csaknem azt kellene mondanunk, hogy míg ez utóbbiak vadhajtásai egy vallási tradíciónak, de belőle nőnek ki, a szekta idegen parazitaként telepszik rá erre a tradicionális törzsre. Ebből következik az a nagyon jól megfigyelhető sajátosság, hogy az egyik parazita – a doktrinális látszattal ellentétben – sokkal nagyobb rokonságot tart a másik parazitával vallásfenomenológiai szinten, mint az őt hordozó vallási tradícióval. Minden további nélkül állítható tehát, hogy ebből a perspektívából egy keresztény szekta közelebb áll egy hindu szektához, mint saját „anyavallásához”. A szekta lényegét ugyanis nem a doktrinális szubsztancia alkotja, hanem az a forma, amiben megjelenik: a forma az, ami szektává teszi. Soha és sehol vallási irányzat vagy eretnekség nem lett szektává csupán doktrínáinak megválasztása révén – legyenek ezek a doktrínák mégannyira excentrikusak vagy akár vulgárisak is.

A szekta alapvetően különbözik az összes korábbi vallási jelenségtől. Lényege szerint érzéketlen a számok iránt, vagyis szektariánus volta nincs összefüggésben azzal, hogy hívei mennyien vannak. Vannak egészen kis vallási közösségek, amelyekben a szekta nyomai felfedezhetetlenek, míg vannak milliós szekták és igen nagy számú, gyakran ezrekre rugó szektariánus közösségek is. Mindazonáltal általános elv, hogy a kisebb közösségek inkább mutatnak szektariánus vonásokat, mint a nagyobbak, amelyeket viszont növekedésük arányában vetnek le. Ugyanígy a doktrína sem meghatározó tényezője, de annál inkább az a doktrína képviselésének módja és formája. Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy miközben két vallási közösség ugyanazt a tanítást vallja magáénak, az egyik a hagyományos vallásosság alapján áll, míg a másik szekta, noha ez utóbbi mindig igyekszik gondoskodni magának valamiféle megkülönböztető doktrinális jelről, ha az mégoly jelentéktelen is, hogy aztán annak fontosságát hipertrofikussá növelje. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni itt azt sem, hogy ezeknek a megkülönböztető doktrinális jeleknek a tekintetében rendszerint maga az „anyavallás” is ludas, amennyiben azt részlegesen vagy teljesen kiküszöbölte magából. A dogmatizált történelmi vallások kénytelenek voltak egy preferált alternatíva mellett dönteni, a másikat vagy a többit pedig kiküszöbölni, vagyis képviseletüket eretnekségnek nyilvánítani. Az ellentétek és ellentmondások dogmatizálhatatlanok, és részben igaz ez az egymást kiegészítő aspektusokra is.

A szekta történeti-eszmetörténeti gyökerei kétségkívül európaiak, s amilyen mértékben felelős az európai civilizációért a kereszténység, keresztények is. Ahogyan Európa nélkül elképzelhetetlen „felvilágosodás”, intézményes ateizmus, epidémikus szexizmus, szekularizmus és liberalizmus éppúgy elképzelhetetlen nélküle a szektarianizmus is; s ahogy A. Schmemann a szekularizmusban a kereszténység mostohagyermekét látja, úgy a szektarianizmusban az európai vallásosság (vallástalanság) fenomenológiai torzszülötte ismerhető fel. Az intolerancia vallási gyökerei különösen Nyugatra jellemzőek, de Nyugattal való találkozása folytán Keleten is egyre erősödőben vannak, sőt nem nehéz megjósolni, hogy a vallási intolerancia már a közeljövőben is dominánsan, később pedig csaknem kizárólagosan Keletet fogja jellemezni – éppen Nyugat vallási liberalizálódása miatt. Érdekes, ahogy ma a szekták többsége az evangéliumokat csaknem mellőzi, míg a páli levelek a hivatkozások elsőrendű területét képezik. Öntudatlan elismerése ez annak, hogy míg az előbbiek szektariánus szempontból használhatatlanok („aki nincs ellenetek, veletek van”), az utóbbiak rendelkeznek egy ilyen szempontból használható réteggel („állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan”). A vallási liberalizmus, amely a szekularizmus képében hatol be a vallásokba, tulajdonképpen nem a toleranciát növeli, hanem a vallások közötti különbségek tudatát redukálja, s ezáltal magukat a különbségeket is.

Ebből a szempontból nem véletlen a szekták többségének amerikai eredete, mely köztudottan a világ legelvilágiasodottabb országa. Az amerikai szekták alapvetően különböznek orosz névrokonaiktól (filippovecek, szkopcok, hlisztek, duhoborecek), amelyek sokkal inkább exkluzív és titkos vallási társaságok, gyakran kereszténység előtti vallási gyökerekkel. Az amerikai szekta azonban nemcsak a szekularizmus ellenhatásának nyomait viseli magán, hanem magának az amerikanizmusnak a nyomait is. Tagja gyakran az utolsó előtti férfidivat szerint öltözködik, és finoman fogalmazva nem híve a szegénységnek. Az amerikai hiperkapitalizmus a szektában rendszerint társára talál, és nem ritka, hogy megtérésével egyetemben a szekta újdonsült tagja üzleti vállalkozásba is fog. Az üzleti siker hitelesíti a megtérést, mint ahogyan azt már Max Weber a protestantizmussal kapcsolatban is kifejtette. És itt még csak visszaütésről sem lehet szó, mert a szekták döntő többsége egyenes ágú protestáns leszármazott, ahová a földi jutalmazás gondolata az ószövetségi zsidóságból került át. Ebből a szempontból igazán nem meglepő a legújabb „fundamentalista” szekták felfokozott filoszemitizmusa. Politikailag inkább liberálisak, mint konzervatívok, és a liberalizmus feltétlen híve a szekularizmusnak: vagyis inkább vesszenek a vallás kétezer éves történelmi értékei. Így leplezi le a szekta ambivalens kapcsolatát a szekularizmussal, amelynek egyszerre áldozata és cinkosa. Ez a sajátos, szekularizmushoz való viszony az, ami „fundamentálisan” megkülönbözteti a keresztény fundamentalizmust az iszlám fundamentalizmustól, mely esküdt ellensége minden szekularizmusnak, s így egyedül tekinthető fundamentálisnak.

Noha a jelen írás igyekszik tartózkodni az egyes szekták specifikumainak taglalásától, a fentebb elhangzottakkal összefüggésben mégis ide kívánkozik néhány szó az úgynevezett Krsna-tudat mozgalomról, amelyet hazájában Indiában komolytalan és tradícióidegen eretnekségként tartanak számon, s amely a hinduizmus, a buddhizmus, a kereszténység és az iszlám szektája (!) ellen hirdetett harcot. E négy „szekta” elleni többfrontos harc tényleges forrása az a kétségbeesés, amelybe a hindu világot a kereszténység világterjedésének ténye sodorta, mely éppen a dél- és kelet-ázsiai térségben volt különösen jelentős; továbbá annak felismerése, hogy a tradicionális hindu vallásosság nem veheti fel a harcot a kereszténységgel. Természetesen már pusztán ehhez a felismeréshez is kellően elnyugatosodott tudatra volt szükség, tehát a nyugati versenyszemléletnek való behódolásra. Azonban a hagyományos hindu vallásosság megreformálása – ha ez a reform számottevő missziós sikerekre pályázott Nyugaton – csakis egyetlen irányba történhetett, éspedig megközelítőleg a hagyományos kereszténység doktrínáinak és a szektariánus kereszténység formáinak az irányába. A Krsna-tudat mozgalom felismerte, hogyha eséllyel akar indulni a vallási világpiacon (és maga a mozgalom - mint egyik alapítója mondja – „fokozatosan a legnépszerűbb mozgalommá válik az egész világon”), akkor nagyjából ugyanazzal a portékával és csomagolással kell megjelennie, mint a kereszténységnek illetve szektariánus változatainak. Ez a hasonulás, amely sajátos módon éppen a kereszténység magasabbrendűségének akaratlan bizonyítéka (s ezáltal nem a hindu vallásosság ortodox-tradicionális formája, hanem éppen a Krsna-tudat mozgalom az, amely mintegy megadja magát a kereszténységnek), megnyilatkozik egyrészt a mozgalom doktrinális tartalmában (személyes Isten, aki megtestesül; a szeretet kiemelt szerepe), másrészt formájában (kizárólagosságra törekvés, erőszakos misszionálás). A Krsna-tudat mozgalom többé-kevésbé az összes, keletről érkező szektariánus mozgalom paradigmájává vált, és megdöbbentő, hogy a korábban zárt köröket alkotó, guruk köré gyülekező, tagjaikat rendkívül szigorúan megválogató, vagyis ezoterikus és exkluzív vallási–iniciatikus csoportok mai – többnyire nyugatra szakadt – utódai hogyan válnak mindent és mindenkit elnyelő és megemésztő, propagandisztikus és expanzív szektariánus „közösségekké”.

Ami a szektában és a szektásban megdöbbentő, az az a megingathatatlan bizonyosság, a kételkedésnek az az elemi hiánya, amellyel a legképtelenebb és legostobább nézeteket is elő tudja adni. Rendszerint – hozzá lehet tenni: –tévedésből ezt szokták hitnek vélni, sőt „nagy hitnek”. Aki akár kolosszális zöldségeket is ilyen megingathatatlan bizonyossággal tud képviselni, azzal szemben még a legjózanabb intellektus is gondolkodóba esik. Ezért a doktrína melletti személyes kiállás az eredményes térítés elengedhetetlen feltétele, hiszen olvasva az embernek eszébe sem jutna komolyan venni ilyen állításokat. Ha a világon csak egyetlen szekta volna, az ember hajlamos is lenne úgy vélni, hogy a hirdetés elszántsága igazolja a hirdetett tan igazságát: Ezt azonban már csak az sem teszi lehetővé, hogy a szekták többsége egymással homlokegyenest szembenálló tételeket hirdet. Aki belép egy szektába, és magáévá teszi annak szemléletét (noha ez nem „belépés” és nem a „szemlélet magáévá tételének” kérdése, hanem mintegy beszédülésé, bezuhanásé), annak legalább ezt illő lenne felelősségteljesen átgondolni. Mert a szektát „választja”, a kizárólagosságot; de hogy miért pont azt a szektát és azt a kizárólagosságot, azt többnyire teljesen homály fedi, mert a „választás” teljesen akcidentális. Aki képes arra, hogy szektába való beleszédülésének kétségkívül igen rövid folyamata alatt önmagát autoreflektíve szemlélje, annak illene feltennie önmaga számára a kérdést: Miért pont ebbe, amikor a többi is hasonló intenzitású vonzást gyakorolhatna rám? Mi igazolja ezt a többivel szemben, amelyek éppen ilyen „nagy hittel” rendelkeznek, éppen ilyen családiasan érezném magamat közöttük, éppen úgy megragadhatnának és kiforgathatnának (vö. megtérés), mint ez a szekta? Sajnos, az irányzatok mégoly intenzív szubjektív élményszerűsége sem igazolja azok tartalmi hitelességét – s ugyanez mondható el a csodákról is. E sorok írója ezért merte javasolni már több ízben is, ha nem is megfelelő fórumokon; hogy a szekták közötti viszony tisztázása érdekében rendezzék meg a szekták első világkongresszusát. Érdemes ezzel kapcsolatban megfigyelni, hogy soha egyetlen szekta sem polemizál egy másik szektával, hanem csakis saját „anyavallásával”, vagy egyéb vallásokkal, s ez figyelemre méltó önismeretre vall részükről.

Ha elfogadjuk, hogy a gondolkodás alapja a belső kétkedés, kérdezés és megvitatás, akkor a szektás a par excellence gondolkodni képtelen lény. Ugyanis „boldog”, és a boldog emberek, mint azt már La Rochefoucauld is megfigyelte, megingathatatlanok gondolataikban, mert abban a hiszemben vannak, hogy éppen gondolataiknak köszönhetik boldogságukat. Hogy más „boldog szektások” más gondolatoknak köszönhetik boldogságukat, az mint probléma, természetesen, fel sem merül. A szektás azonban nemcsak egyszerűen boldog, hanem mintegy sportot csinál belőle, és az ízléstelenségig képes hangsúlyozni saját boldogságát. Tizenegyedik parancsolata a „keep smiling”, és tényleg van szektás, aki a megtérésekor arcára fagyott vigyortól talán csak éjszakára válik meg. A szektás boldog, mert „megtalálta” megtalálta azt, amit szektán kívül rekedt testvére még nem talált meg, megtalálta a választ összes kérdésére (természetesen egy csapásra), azaz „megbizonyosodott”, és ezt a bizonyosságot most tovább akarja adni. Aki a szekta extrém misszionarizmusát és agresszív propagandizmusát meg akarja érteni, rossz úton jár, ha a gyökereket a megtalált boldogság és bizonyosság spontán továbbadásának önzetlen vágyában keresi. A szekta kielégíthetetlen emberéhségének hátterében valószínűleg részben az a felismerés húzódik meg, hogy a legjobb védekezés a támadás: ugyanis a defenzívába szorult szektás a gondolkodás veszélyének teszi ki magát. Másrészt pedig a mennyiségi szemlélet korlátlan eluralkodásában keresendők az okok. Önmagát minden szekta a legújabb világvallás reményteli várományosának tekinti, és híveinek folyamatos szaporodásával igazolja önmagát önmaga előtt. Bemutatkozásként egyetlen szekta sem mulasztja el megjegyezni, hogy a világ megannyi országában már hány hívet tudott szerezni magának, és könyveit hány nyelvre fordították le. Ehhez képest a szekta minőségérzékenysége aszimptotikusan közelíti a nullpontot. Jó, ha az ember semmiféle individuális kvalitással nem rendelkezik, mert az csak akadályt képezhet, és gátolhatja az embert abban, hogy mind odaadóbb hívévé váljon a szektának. A szekta szeme előtt minden bizonnyal az a hangyaállam lebeg, amelyet nem individuumok, hanem kicserélhető egyedek alkotnak. Az a minőségi különbség, amely rendesen két ember között áll fenn, és amely rendesen két ember között fennáll, nem két, egyazon szektához tartozó ember, hanem két szekta között van csak meg. A szekta ezért a közösségnek is karikatúrája, mert a valódi közösség alapfeltétele a minőségileg differenciált individuum, míg a szekta merőben mennyiségi homunkuluszokból áll. Ahol individuális kvalitás jelentkezik, azonnal bomlani kezd a szekta. A szekta a minőségtelenség apoteózisa.

A szekták áldozatainak többsége fiatal; ezek egy része úgynevezett „kereső”, másik része több-kevesebb mértékben deviáns, aki a szubkultúrák hálóiba keveredve fokozatosan a társadalom aljára süllyed. Gyakori a megtért kábítószeres vagy alkoholista, és amit semmiféle ráhatással és terápiával nem sikerült elérni, azt a szekta percek alatt megvalósítja; s természetesen ezt is saját rendkívüli voltának tulajdonítja. Hogy hogyan lehetséges az, hogy más, vele teljesen ellentétes doktrinális alapon álló szektáknak is hasonló sikerei vannak, az természetesen ezúttal sem jelent problémát. Ezzel összefüggésben érdemes megfigyelni, hogy a pszichológia jól tudja, hogy egy rögeszmét csak egy másik rögeszmével lehet kiütni a nyeregből. Mivel nem az embereknek vannak rögeszméik, hanem a rögeszméknek embereik (vagyis a birtokviszony a látszattal ellentétben fordított), ezért itt a kábítószerről való lemondás nem az ember autonóm tette, hanem – csaknem azt lehetne mondani – rögeszmék egymás közötti megállapodása: távozom, ha vállalod, hogy felváltasz. Ahogy a tutyimutyi és mamlasz páciens fokozatosan gátlástalanná válik az analízis hatására, úgy válik a szekta rögeszméjétől megszállott szófukar áldozat hirtelen bőbeszédűvé. A megugrott önbizalomnak persze nincs több alapja, mint korábban, csupán a szekta kioperálta belőle saját szellemi–intellektuális jelentéktelenségéről való tudatát. Így jön létre az a csaknem minden szektásra jellemző szakrális szószátyárság, mely elképzelhetetlen fölénnyel és megfellebbezhetetlen magabiztossággal tud nyilatkozni olyan dolgokról, amelyekről máskülönben elképesztően keveset tud.

Amit tehát ezekben az esetekben rendkívül fontos tisztán látni: a szektában sosem az ember autonóm tettéról és képességéről van szó, mint a tradicionális vallásokban, hanem egy beültetett rögeszme által való mozgatottságról, egy valóságos pszichikus megszállottságról. Ami a legtöbb emberben a szektákkal szemben mint félelem él, az pontosan ettől a megszállottságtól és megszállástól való félelem, félelem attól, hogy az ember életképzeletének középpontját egy szektariánus rögeszme szállja meg. Mert tudja, hogy lényének üres centruma sóvárog valamire, amivel önmagát azonosítani tudná, de tudja azt is, hogy ennek beláthatatlan, és – ha egyszer már befogadta a rögeszmét – ellenőrizhetetlen következményei lennének. Fél, hogy egyszer csak elveszíti önmaga által való kormányozhatóságát ugyanakkor legmélyebb igénye is erre irányul. Egyszerre fél és vonzódik; mint ahogy a tériszonyos is egyszerre fél a mélységtől és húzza valami a mélységbe. Tudja, ha még egy lépést tesz, irányíthatatlanul zuhanni kezd, és másnap összes könyvét eladja.

Valahol itt kereshető a magyarázata annak, amikor gyakran éles kritikai érzékkel rendelkező és kiváló intellektusú emberek is – megtérésük után áldozataivá válnak a legvulgárisabb gondolatoknak és a legdurvább tévedéseknek, olyan gondolatoknak és tévedéseknek, amelyeknek anomáliáit korábban könnyűszerrel felismerték. Ugyanis az a ráció, amely a külső támadások ellen fel van vértezve, az emberi lény nem-racionális középpontjából érkező sugallatok ellen már alig-alig tud védekezni: „kenyéradó gazdája” előtt meghajlik, és őt szolgálja. Ezért a szekta sosem az intellektuson keresztül igyekszik megérinteni az ember centrális és irracionális magját, hanem ezen a nukleuszon keresztül „robbantja fel” – szinte pillanatok alatt, a részletkérdésekkel nem is törődve – azt az intellektuális várat, amely gyakran évtizedeken keresztül épült gondos munkával.

A tradicionális egyházak és vallások részéről a szektákkal doktrinális harcba bocsátkozni naivitás volna. Az igazi szektást doktrinálisan sohasem lehet sarokba szorítani: az utolsó pillanatban egy deus ex machina révén mindig kivágja magát. A bámulatos benne az, hogy önmaga gondolatai iránt a legcsekélyebb kétség sem ébred és ébreszthető benne. Elvi lehetősége sem merül fel benne annak, hogy esetleg ő téved, ezért logikai halálugrásaiban is teljesen jóhiszemű, vagy ami ugyanaz, önmagát ekkor is végtelenül komolyan veszi. Ezért a leghatásosabb módszer a preventív felvilágosító munka. A szekták terjedése azonban mindaddig folytatódni, sőt fokozódni fog, amíg a tradicionális vallások képtelenek lesznek megragadni az embert életképzeletének középpontjában, amíg uralkodni fog az a minimalizmus, amely a keresztény életet puszta „kötelezettségekre” és „tilalmakra” redukálja, melyeknek teljesítése – mint a neves ortodox teológus, Alexander Schmemann írja – „a legkisebb mértékben sem akadályozza 'jó híveinket' abban, hogy tulajdonképpen teljesen szekularizált életet éljenek, és olyan kritériumokhoz, normákhoz tartsák magukat, amelyek csaknem teljesen ellentétben állnak az evangélium szellemével”.

***


alternatíva - Két egyedül lehetséges eset közt való választás.
analízis - vizsgálat, elemzés
aszimptotikus - Az aszimptotikus egy matematikai kifejezés, mely egy olyan tulajdonságot jelent, mellyel akkor rendelkezik valamely sorozat, ha az egymást követő értékei egyre inkább megközelítenek egy bizonyos értéket, de azt sosem érik el, még végtelen számú lépésben sem.
ateizmus - A természetfeletti magyarázatokat elvető, az istenekbe, szellemekbe vetett hitet tagadó nézetek rendszere, a vallás elutasítása.
autonóm - önálló, független, magának törvényt szabó
centrális - középponti , középponttal rendelkező, lényeges
defenzíva - védekező taktika
deus ex machina - "isteni közbeavatkozás"
deviáns - A szabályokat nem követő (viselkedés), a szokásostól eltérő.
differenciált - elkülönült, szétvált
doktrina - (lat. doctrina) valamely filozófiai vagy irodalmi irány elveinek összefogalása.
eretnek - a hivatalos egyházi tanítással ellenkező
excentrikus - Kirívóan másféle
exkluzív - Zártkörű (közösség), amely nem fogad be tagjainak társadalmi helyzetén, rangján alulinak tartott személyeket.
expanzív - terjeszkedő, hódító, táguló
fenomenológia - közvetlenül észlelhető dolgok leírása
fenomenológia - a jelenségek tana, mint filozófiai műszó: ellentétben valamely dolog vagy tárgykör lényegének feltüntetéséhez, csupán megjelenési módjának vizsgálata.
filoszemitizmusa - a zsidóság iránti barátságos álláspont a zsidóság jogi és társadalmi egyenlőségének védelmezése
fundamentalista - a bibliára vonatkozó kritikákat elutasító irányzat elveinek követője, vallási fanatikus http://hu.wikipedia.org/wiki/Fundamentalista#A_fundamentalista_jelens.C3.A9g
hiper- Összetett szavakban az utótag fokozottságát jelöli.
homunkulusz - A homunkulusz (latin szó, jelentése kicsi ember, emberke) az alkimisták, főként Paracelsus elgondolása szerint: lombikban, vegyi úton előállítható ember, vagy emberszerű lény. A meghatározást későbbiekben összefüggésbe hozták az emberi születéssel: úgy vélték minden spermiumban egy kis homunkulusz rejtőzik, ami pusztán méretváltással válik emberré.
illegitim - törvénytelen, helytelen
individuum - egyén, egyéniség, egyed
intellektus - felfogó képesség, értelem
intolerancia - türelmetlenség
keep smiling - Minden körülmény között bátorságot, bizakodást kell mutatni (mindig mosolyogj).
kvalitás - minőség, érték, tulajdonság
liberalizmus - szabadelvűség
nukleusz - sejtmag, atommag
ortodox - a rituális szabályokhoz mereven ragaszkodó , a régihez csökönyösen ragaszkodó, maradi Az ortodoxia görög összetett szó, jelentése: igaz hit.
par excellence - kiváltképpen, különösképpen, elsősorban
paradigma - A paradigma a gondolkodásoknak, vélekedéseknek, értékeknek és módszereknek egy adott társadalom vagy szűkebben egy tudományos közösség minden tagja által elfogadott összegzését jelenti.
polemizál - vitatkozik, ellentmond, veszekszik
preferál - jobban kedvel, előnyben részesít, mások ellenében támogat. A Védegylet azért alakult a reformkorban, hogy a honi árukat preferálja.
preventív - megelőző
propagandisztikus - A propagandisztikus szöveg jelentése: olyan szöveg, amelyben a propaganda különböző eszközeit használják: népszerűsítő jellegű, előnyök kiemelése, árnyoldal elnyomása, stb.
protestantizmus - A protestantizmus (latin eredetű szó) mint gyűjtőnév alatt a keresztény egyházak azon egyik fő ágát szokták érteni, amely a reformáció következtében a 16. században a katolikus egyháztól különvált.
ráció - értelem, józan ész
redukál - csökkent, összevon
specifikum - sajátosság
szakrális - 1. isteni, szent 2. természetfeletti eredetű
szekta - egy nagyobb vallási, kulturális, politikai, vagy szociális szempontból jól megkülönböztethető csoporttól elkülönülő, azzal szemben álló kisebb csoport.
szektarianizmus - szektásság, párton belüli elhajlás.
Szekularizáció - A szekularizáció a modern vallástudományi, vallásszociológiai, keresztény teológiai és politikai fogalom. A társadalom egészének mindennapi életéből egy adott vallás és egyház szokásainak kiszorulását, vagy inkább elkülönülésének folyamatát jellemzi. Eredeti, kezdeti jelentése az elvilágiasodás volt. http://hu.wikipedia.org/wiki/Szekulariz%C3%A1ci%C3%B3#Fogalmi_tiszt.C3.A1z.C3.A1s
szubkultúra - a többségi kultúrát alapjaiban elfogadó és azt követő, de attól néhány részletében eltérő kultúra
szubsztancia - valaminek a lényege
vulgáris - közönséges, mindennapi, megszokott.

Címkék: ébredjetek!

A bejegyzés trackback címe:

https://jehovatanui.blog.hu/api/trackback/id/tr824474003

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az agymosást alkalmazó szekták nyolc jellemzője 2012.12.27. 10:45:13

Az utóbbi két évtizedben szinte közismert fogalommá vált az agymosás. Robert J. Lifton miután a kínai kommunizmus alatt az agykontroll hatásait tanulmányozta az amerikai hadifoglyokon, 1961-ben megírta az összegző könyvét a témával kapcsola...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.04.26. 15:09:33

atyaééég!! el se olvasom. alig találok benne magyar szavakat

Johnny Joker · http://jehovatanui.blog.hu/ 2012.04.26. 15:27:41

@sefatias: Direkt kiemelte a lényeget, hogy szélesebb körben is érthető legyen.

"Szerintem feleslegesen akadsz fenn a dolgon.

Egyrészt nagyon sok idegen szót azért használunk mert igazán nincs magyar megfelelője. Pontosabban van megfelelője, de csak egy bizonyos olvasatban.

Vagy épp azért, mert a tradíció szakmai, vagy egyéb megköveteli.(Főként latin eredetű szavakra gondolok.)

Volt egy tanárom, aki ki volt akadva minden idegen szó használatán. Épp egy programot mutatott be, és az offset szót kb. 2 mondatban tudta körülírni magyarul. Nem egyszerűbb inkább az angol eredetűt használni? Dehogynem."

http://gyakorikerdesek[pont]hu/tudomanyok__tarsadalomtudomanyok-es-bolcseszet__2194404-miert-hasznalunk-felesleges-idegen-szavakat

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.04.26. 15:31:29

@Johnny Joker: igazad van. de ez az én személyes lustaságom is. a téma se érdekel annyira, hogy én most nekiálljak megkeresni a szavak magyar megfelelőjét. Ez olyan mint a találós kérdés eszemben sincs kitalálni. én nem gondolkozok feleslegesen. De biztos vagyok benne, hogy ugyanezt le lehet írni magyarul is, egyszerűbb gondolatmenetekkel

Johnny Joker · http://jehovatanui.blog.hu/ 2012.04.26. 15:31:55

@sefatias: Másold be a szavakat a google-be és kiadja a jelentésüket. Azt jegyezd meg, és máris érthetőbbé válik a szöveg a számodra is.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.04.26. 15:34:31

@Johnny Joker: :DDDD ha tudnád hányan próbáltak már megváltoztatni 25 éven keresztül. Én nem tanulok. csak azt ami érdekel, de azt gőzerővel

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2012.04.26. 18:43:41

Egy kérdésem lenne (nem ehhez a témához):

Van valakinek évkönyve? Szeretném tudni, hogy mennyi JT van ma Magyarországon?

Nεω 2012.04.26. 23:43:16

@sefatias:

Használj hozzá idegen szavak szótárát. Érdemes elolvasni és megérteni. Nagyon is reálisan képezi le azt ami történik.

"A szekta a minőségtelenség apoteózisa".

Ez valami hatalmas igazság...

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.04.27. 05:06:00

@Τιμόθεος: berágok és lefordítom magyarra a cikket :DDD

Nεω 2012.04.27. 10:51:39

@sefatias:

Ámen Ámen Sefa Rabbi:-)

Nεω 2012.04.27. 11:15:10

@sefatias:

Én úgy értettem, hogy magyarról fordítod egyszerűsített magyarra:-) vagy Sefa által is beszélt magyarra:-)

Johnny Joker · http://jehovatanui.blog.hu/ 2012.09.24. 21:27:49

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az írást. Picket9 jóvoltából a cikk végén olvashatjátok az idegen kifejezések jelentését e nagyszerű tanulmányban.

leslie07 2014.04.08. 07:25:30

ěn úgy látom, hogy ami az ember és Isten kapcsolatán kiul végbemegy az az emberek által
létrehozott vallásokban koncetrálódik.
Maguknak a vallásoknak a létrejotte nem más, mint az Istentol való eltávolodás kovetkezménye. Isten szemszogébol nincs kulonbség a vallások és a szekták kozott.
A nagy torténelmi egyházként emlegetett
vallások is uyganazokkal a módszerekkel
dolgoznnak, mint a kissebb szekták.Meghatározzák a híveiknek, hogy miben higyjenek, és miben ne higyjenek.
A torténelmi egyházak is egyenként egy nagy szekta,azzal a kulonbséggel , hogy a politikával és a pénzhatalommal való osszefonódásuk miatt hosszabb torténelmi multtal rendelkeznek.
Az egész azzal kezdodott, amikor az ember a sunyisága és engedetlensége miatt, nem volt képes szembenézni a szeretet Istenével, alkotójával.Bálványt készített magának,nem azért, mintha attól bármit is várhatott volna,hanem azért, hogy bosszantsa azzal az élo Istent ,akitol elfordult azt remélve, hogy a sok bosszantás miatt az élo Isten is elfordítja maj tole orcáját és tekintetét,
amit a bun miatt nem lett volna képes elviselni. A szeretet Istene azonban újra, és újra megbróbálta megértetni az emberrel,
hogy nincs jobb út, minta vele való megbékélés. Ezért kezdeményezo volt.
Alászállott mennyei lakhelyérol a foldre.
Meglátogatott olyan embereket,akik lekukben
hordozták az igazság iránti szeretet és a gonoszság iránti elutasítás szikráját, hogy
általuk visszaterelje az igazságszeretetétol
eltévelyedett bunos embert onmagához.
Jákób, amikor megtapasztalta az élo Isten
társaságát,házanépével egyutt azonnal eldobálta bálványait.És kovette az Istent, bárhová. Nem egy láthatatlan, néma istent,
hanem az Istent, aki szemtol szembe szólott vele, aki nem titkolta kilétét.

1.Mózes 35:1 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala. 2 Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket. 3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam. 4 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala. 5 És elindulának. De Istennek rettentése vala a körűltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait. 6 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele vala. 7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala. 8 És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak. 9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt. 10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek. 11 És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.

Ábrahám, Izsák,Jákób, Mózes, Jób, Dániel,
azt az Istent kovették, akit barátjuknak tekinthettek, akivel szemtol szembe szólhattak.

Ehelyett mita adnak a torténelmi vallások
és a náluknál isebb tobb ezer szekta az emberiségnek. Egy kamu istent, amilyen nem létezik.Ahelyett, hogy megismernék a látható
Istent Krisztust és a róla tanuskodó Szemtszellemet,testvérgyilkos pápák által szentté nyilvánitott prostituáltakhoz kiáltoznak,láthatatlan bálványistenekehez jehovákhoz kiáltoznak akik némák, mert nem istenek ordogi szellemekkel való kapcsolat után kutakodnak, amelyek kiélik rajtuk gyilkos, és perverz sexuális osztoneiket,
mikozben azt ordítozzák katedrálisokról szerte a világba, hogy ok az istent képviselik.Talmudista antikrisztusoktól
oktatott vallásvezetok mindent elkovetnek
azért, hogy csak a talmudisták által megszerkesztett formában továbbítsák az Isten Szavát az embereknek, hogy azok akik
az Isten Szava által kutakodnak Isten után,
az Isten hamisítatlan Igéjéhez, csak megtéveszto labirintusok lekuzdése után juthasanak el.Ha pedig véletlenul valaki
átlát a trukkjeiken, sot felválalja az Isten Szavát hamisítatlanul, akkor nekirontanak,
hogy mit képzel magáról, hogy az Isten Szavát úgy fogadja el, ahogyan azt a Szetszellem által Isten Kijelentette, ahelyett hogy gyilkos ,prostituált otrdogpapok értelmezéséhez igazodna.

Nos ez az én élettapasztalatom ,ami a szektákat illeti.

Johnny Joker · http://jehovatanui.blog.hu/ 2014.04.08. 12:05:40

@leslie07: Szia, most találtam egy érdekességet:

1Mózes 32:30 vs. János 1:18, 4:12

Mivel ez nem ezzel a cikkel kapcsolatos, a Blog FÓRUM-ban kérlek összevetnéd nekem egy rövid elemzésben ezt a két verset, hogy mit kell és hogyan érteni? Érdekelne.

leslie07 2014.04.08. 13:47:44

Nos e két Bibliavers két kulon Isten személyre
utal. Az 1. Mózes 32:30-ban arról az eseményrol olvasunk,amikor Jákób, mint sokan
mások Isten választottjai kozul szemtol szembe
találkozott az Istennel. Ez volt Jákóbnak az elso találkozása Istennel,aki az elso találkozás alkalmával még be sem muattkozott
Jákóbnak.Ezek után az 1. Mózes 32:1-ben egy másik Isten személy megszólítja Jákóbot, és utasítja Ot, hogy menjen Béthelbe , hogy ott
oltárt építsen az Urnak, aki már korábban megjelent neki. Ez az Isten személy a Jákóbnak már korábban is megjeleno Istenre Úgy utal, minta AMAZ Istenre. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a Jákóbbal beszélo Isten személy nem volt azonos azzal az Isten személlyel, akire utalt, hogy már korábban is megjelent Jákóbnak.

1.Mózes 1 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala.

TEhát Jákób két Isten személyt ismert meg

élete során.

Eloszor is az Istent, akivel szemtol szembe találkozott, aki késobb, mikor Ismét megjelent neki, be is mutatkozott:

1. Mózes 35:9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt. 10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek. 11 És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból. 12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet. 13 És felméne ő tőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott vala.

A Szentírás csak egy személyt nevez Mindenható Istennek, mégpedig Krisztust.
Vagyis a Jákóbbhoz alászálló és vele szemtol szembe beszélo Isten, akit Jákób látott és hallott, nem más volt, mint Krisztus a MIndenható Isten.

A János 1: 18-ban azonban olvasunk egy Isten személyrol, akit soha senki sem látott és hallott emberek kozul. Ez az Isten személy
nem más, mint annak az Isten személynek az Atyja , akit Jákób azaz Izrael Istenének
fogadott be.

A Mindenható Isten azonos Krisztussal.
Ot és az O kisérotársát a Szetszellem Istent,
ismerték meg Izrael fiai, koztuk maga Izrael is a fenti biblia idézet szerint.
Az Izrael Istenének a Mindenhatónak az Atyját,azomban soha senki nem látta.
Nem azért, mintha O láthatatlan lenne vagy néma, hanem azért, mert nem O az, aki bejott
a mi teremtett világunkba, hanem a Mindenható Istent és a Szentszellem Istent kuldte el ide, hogy tanuskodjanak O róla.
A tévelygok onjelolt "tanítók" eloszeretettel
ragadják ki Jánostól, az 1: 18-at illetve a 4:12, annak bizonyítására, hogy csak egy Isten van, mégpedig a láthatatlan.

Csakhogy, aki arra torekszik, hogy hamisítatlanul megismerje a Szentírást, mint
jó magam is,annak Isten a figyelmét ráirányítja az Úr szavaira , amit a János 6:46-ban kozol:

János 6: 46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát.

Hoppá!

Itt maga Krisztus jelenti ki az Atyáról, hogy nem láthatatlan, de csak azok láthatják Ot, akik nála vannak, azaz ott, ahol az Atya lakozik.Mert, mint azt már említettem,O soha se jott be az Teremtett világba, hanem a Mindenható Istenné felkent Isten fiát a Teremtot kuldte le ide és a Szenstellemet.

Erre a kijelentésre egy olyan oszinte ember, akit nem rontottak meg talmudista antikrsiztusok által létrehozott irománnyal
azonnal reagál, hisz az Úr egyértelmu magyarázatát adja annak, hogy az Atyát is látják, csak nem itt a foldon.

Felteszem hát a kérdést:

Mit képzelnek magukról a talmudista irományokat magukba szívó pápista lutherista
adventiata jehovista meg egyéb szekták ordogpapjai? Kik Ok hogy az Isten Fiának ellentmondva azt állítják, hogy nincs látható Isten? A farizeusokhoz hasonlóan
ezt uzeni az Úr a farizeusok kovászán pofeszkedo hittudósoknak:

János 5:44 Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? 45 Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek. 46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?

leslie07 2014.04.08. 14:08:09

@leslie07: Mert kirol ís írt Mózes?
Izrael Istenérol, akivel szemtol szembe szólott. Vagyis Izrael Istene nem más volt, mint Krisztus, aki immár a Szetszellemtol fogantatott Jézus emberi testével eggyé lett,
hogy még kozvetlenebb módon szóljon a népéhez.

És még mielott a János 6:46-ban idézett kijelentést valamelyik ordogpap által megtéveszett kiforgatná, had idézzem annak bizonyítására, hogy az Atyának is van Szellemteste, azaz látható Isten az Úr további szavait:

Máté 5:8 Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.

Máté 18: 10 Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját.

Nem elég egyértelmu, hogy az Atyának van orcája,és azt mindenkor látják a Krisztushoz
igyekvo gyermekek anygalai a mennyekben?

Ennek ellenére a talmudsita antikrisztusokkal megferozott pápista Lutherista millerista-jehovista és egyéb
ordogfajzatok meghazudtolva a Mindenható Isten Krisztzus Atyjáról mondott kijelentéseit azt állítják, hogy az Isten láthatatlan.

A Mózes konyvei nem is szólnak másról , mint az Istenrol ,akit J´ákób, Mózes, Jób és a tobbiek láttak, mert leszállott hozzájuk, hogy megismertesse magát általuk.

A Mindenható Isten,pedig, amikor embertestben jott el a teremtett világba,
másról sem beszélt, mint a látható Istenrol az Atyáról, sot, azoknak ,akiknek a szivuk tiszta megígérte , hogy majd ok is megláthatják Ot. Máté 5: 8

Az osszes vallás, amelyben azt tanítják , hogy egy láthatatlan istent kell imádni, az Ordogot magát imádtatják az em,berekkel, hisz
az Igaz Isten Krisztus és az Atyja is látható Istenek, akik szellemtestukben hasonlítanak az emberformához.
Van fejuk, szemuk, amivel látnak, fuluk,amivel hallanak, szájuk, amivel beszélnek, hajuk, ami az ékesség koronája,
sot ruházatuk is!

Errol szól az egész Szentírás.

Ennek ellenére még az igazságkereso embereket
is félrevezetik és láthatatlan szellemeket,
jehovákat,lucifereket ordogoket imádttatnak veluk, amelyek olyan sotétség birodalmának fejedelmei, akik olyan sotétségbe laknak,ahová nem ragyog be az isten dicsoségének a fénye.
süti beállítások módosítása