Miért van az, hogy a tanúk ’mindent’ éppen a másik oldalról közelítenek meg? Legtöbbünk bizonyára jól emlékszik egy WBTS Zrt. által publikált kiadványára, az Isten keresése című könyvre. Mit is mondhatunk erről? Igaz, hogy keresnünk kell Istent nyiladozó értelmünkkel, de vajon nem Ő tette meg felénk a kezdő lépéseket? Nem ő keresi az elveszett juhait? Nem Ő keres bennünket, egyéneket? Igen, igen. Ugyanaz a dilemma: Rossz kérdésre hogyan lehet helyesen válaszolni? Ha minden vallást megvizsgálva kilyukadunk oda, hogy az ember nem talált igaz vallást, (természetesen a Keresés könyv alapján a JT vallás az egyedüli igaz), akkor talán más kérdést kellene feltennünk! A következő írás NEM tanító célzattal készült. Egyik írásommal sem ez a célom. Egyedüli fundamentum, hogy segítsek, vagy ti segítsetek nekem az együtt gondolkodásban. Ezt követően egy bibliai részt, és néhány kérdést veszek górcső alá (végső, univerzális konklúzió nélkül). „A vallás nem az ember Istenkeresése, hanem fordítva: Isten emberkeresése ”. Ugyanabból a könyvből van a következő gondolat is: ’Ha az emberek keresnék Istent, az olyan lenne, mint ha az egér keresné a macskát’.

Nem erről beszélt Jézus Krisztus is? A tanúk állítják, hogy a megmentéshez Isten földi szervezetéhez (hozzájuk) kell jönni. De vajon igaz ez? A János 5. fejezetéből osztanék meg veletek pár elgondolkodtató gondolatot.

(János 5: 35)

„…AKI énhozzám jön, nem éhezik meg, és AKI énbennem hisz, nem szomjazik meg soha”

(János 5: 37)

„AKIT nekem ad az Atya, az MIND énhozzám jön, és AKI énhozzám jön, azt én nem küldöm el;”

(János 5: 40)

„… AKI látja a Fiút, és hisz benne örök élet legyen; Én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”

(János 5: 44)

„SENKI sem jöhet énhozzám, ha nem VONZZA ŐT AZ ATYA…”

Tényleg azokat vonzotta csak az Atya, akik eléggé alázatosak ahhoz, hogy MINDENT feltétel nélkül elhiggyenek a Vezető Testületnek, és képviselőinek? Nem éppen arról olvasunk, hogy az Atya vonz, és mi KRISZTUSHOZ megyünk?

(János 5: 50-51)

„De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy AKI eszik belőle, meg ne haljon:…Ha VALAKI eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda VILÁG életéért, az az én testem”.

Miként lehet ebbe a részbe beleágyazni, hogy csupán 144 000 ember eheti, ennyi embernek SZABAD fogyasztania Krisztus testét? Hogyan tudjuk beilleszteni ide azt az elképzelést, hogy sok millió tanú közé kell menni az életért, ahol mellesleg éppen ennek a felszólításnak nem lehetséges engedelmeskedni, mert ugye ezek az emberek 1000 év után támadnak csak fel igazán. Addig halottak Isten előtt…

(János 5: 53-56)

„…ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. AKI eszi az én testemet, és issza az én véremet, ANNAK örök élete van…, az ÉNBENNEM marad, és én őbenne”

Na de nem a szervezetben kell maradni ahhoz, hogy „megmentésben részesüljünk”? Hogyan lehetséges életben maradni, ha nem is élünk még? Ha csak az 1000 év végén lenne ránk érvényes Krisztus bűneltörlő áldozata igazán, akkor az addigi „megelőlegezett igazságos állapotról” hol olvashatunk Krisztus jelen (vagy bármely más) szavaiban? Ő mikor és hol beszélt erről a lehetőségről?

(János 5: 58)

„… AKI ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké” Összegző kérdések:

- Vajon a szervezet mi alapján iktatta be saját magát mintegy közbenjárónak 7 millió! ember és Isten közé, (mint egyedüli üdvözítőt)?

- Vajon tényleg bálványimádás Jézushoz menni a szervezet helyett?! Mi a bálványimádás?

- Vajon magaménak érezhetem Krisztus meghívást, vagy abbéli félelemben kell élnem továbbra is, hogy a tanúk szervezetén kívül nincs élet?

- Hova mehetnénk hát? Kinél is van az Örök élet beszéde?

- Kire kell várnom a kinyilatkoztatás érdekében… vajon egy emberre, egy szervezetre, egy vallásra?

Péter azért volt boldog, mert nem hús és vér nyilatkoztatta ki neki, amikor így kiáltott fel:

...

(János 6: 68)

Vö: János 17:3; János 3: 1-19