Ironikus idézet:
„Milyen ez a fordítás? Egyrészt az eredeti nyelvű szöveg pontos, többnyire szó szerinti fordítása. Nem egy szabad körülírás, amikor a fordító jelentéktelennek tekintett részleteket elhagy, és általa hasznosnak vélt kiegészítő gondolatokat fűz a szöveghez.” (Érveljünk könyv az ÚVF-ről, 377. o.)
A legtöbb Tanúkkal kapcsolatban lévő ember, aki nem bálványozója a "hű és értelmes rabszolgának" és kiadványainak, az tisztába van azzal, hogy e társaság által készített bibliafordítás sok tekintetben el lett torzítva a Társulat teológiájának érdekének megfelelően. Sokan tudnak erre példát is hozni. Erről már mi is tettünk ki cikket ITT - e cikknél találhattok példákat, továbbá a lap alján található linkeknél. Most azonban egy olyan betoldásra hívjuk fel a figyelmet, ami eddig kevésbé volt ismert. A JT-kkel való vita során sokszor került sor arra, hogy a vitapartner hivatkozott valami olyasmire, hogy állítólag követelmény, hogy a keresztének ne legyenek részei a világnak. Olykor hirtelen nem tudtam fejből erre mit reagálni, mert nem tudtam azonnal, hogy ez a részlet valóban szerepel-e így a Szentírásban. Hát most utánanéztem, és találtam egy újabb szép kis félrefordítást az ÚVF-ben.
Jn 17:14
ÚVF: „Nekik adtam a szavadat, de a világ gyűlölte őket, mert ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak.”
Helyesen: „Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból való.”
----
Jn 17:16
ÚVF: „Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak.” (Jn 17:16)
Helyesen: „Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.”
----
Jn 18:36
ÚVF: „Jézus így válaszolt: „Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Így azonban a királyságom nem innen való.””
Helyesen: „Jézus azt felelte: »Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.«”
----
Angolul:
„..no part of the world...” (NWT)
„…not of the world…”
----
És valóban, a görögben egyszerűen az „ek tou kosmou” (εκ του κοσμου) kifejezés szerepel, amely annyit jelent "a világból (való)", és semmiféle "része neki" kifejezés nem szerepel benne. És ezt, valójában nem a Bibliában szereplő, hanem csak a Brooklyn által belehamisított részletet idézik papagáj módjára: nem része, nem része, nem része...
Pedig eszerint Jézus soha mondott olyat, hogy a követői nem lehetnek részei a világnak!
Holott eszerint a Biblia semmiféle a világból kifutó, attól elhatárolódó, társadalomellenes, szektás szellemiséget nem vár el a keresztényektől, hanem csupán az annak felismerését (és tudatában való működést), miszerint Jézus Krisztus országa, királysága nem olynemű, mint a földi királyoké, hanem szellemi, és annyiban természetfölötti. A keresztények eszerint egyszerűen más elveket vallanak a nem-keresztény világtól, annyiban hogy követik az Isten Igéjét, semmiféle "nem részéről" nincs szó. Jézus országa nem e világból való, azaz nem földi, nem politikai, hanem szellemi ország. Ezen kifejezés tehát nem egy társadalom- és államellenes hozzáállásra buzdít, hanem csupán annak szem előtt tartására, hogy Isten országa természetfeletti eredetű, jellegű és céljú.
Elég egyértelmű, hogy ezzel is az Őrtorony állam- és társadalomellenes világképét akarták ezzel a hamisítással is megtámogatni, és meglehetősen nagy sikerrel, mivel a legtöbb JT alighanem nem is veszi észre ezt a változtatást, hiszen első ránézésre olyan pici a különbség. De hát - ahogy mondani szokás - az ördög a részletekben lakozik. Jól tudjuk azt is, hogy nem ez az első alkalom, hogy az Őrtorony belehamisít az szövegbe az államellenes ideológiája okán, gondoljunk csak a "viszonylagos" államhatalom szövegre:
Az Őrtorony Társulat szerint az állam nem Isten akaratából létezik, csak megengedi a létüket az armageddoni csatáig, amikor minden Jehova ellenes hatalom megsemmisül. Ezért szerinte ami hatalom van, az nem egyszerűen Istentől van, mert Istentől rendeltetett (Róm 13:1), hanem amint az ÚVF betoldásai sugallják: "a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában." Az Őrtorony Társulat ezzel az Isten rendelte felsőségből csak valami ideiglenesen megtűrt tényezőt kreált, aminek a rendeléseit már most félre lehet tenni, ha - no nem az Isten, hanem - a Társulat úgy parancsolja.
Ezzel szemben Raymond Franz, egykori JT vezető testületi tagja ezt írja:
„Sokaknak, és különösen Jehova Tanúinak az a szó, hogy politikai, valami eredendően rosszat jelent. A megvesztegethető politikusok az évszázadokon át hozzájárultak a kifejezés manapság gyakori, szégyenteljes árnyalatához. Ugyanezt azonban el lehet mondani például olyan szavakról is, mint az „áhítatos”, amely néhány vallásos egyén képmutatásának köszönhetően gyakran az álszentség és hamis kegyesség látszatát kelti. Ennek ellenére az „áhítatos” szó valóban összefügg az Isten iránti igazlelkű tisztelettel és őszinte odaadással; ez az alapvető értelme. Ehhez hasonlóan a „politikai” szónak is van alapdefiníciója:
„A kormány, vagy közigazgatás szilárd, vagy szabályszerű rendszere; a polgári kormányhoz és annak közigazgatásához kapcsolódó; az államvezetésben és a nemzet ügyeinek irányításában részt vevő; a nemzethez vagy államhoz, a nemzetekhez vagy államokhoz tartozó, a polgáritól vagy helyhatóságitól eltérő; a politikáról vagy kormányzásról értekező; lásd politikai pártok.” (New Webster’s Dictionary, Deluxe Encyclopedic Edition)
Tudtam, hogy a „politikai” szó, akárcsak a „politika”, a görög polis szóból ered, amely egyszerűen várost jelent (ahogy a „metropolisz” szóban). A görög polites szó polgárt jelentett, és a politikos melléknévnek (amiből a politikai szó ered) „polgári, állami” volt a jelentése. Az angol (és a magyar nyelv is) a latinból vette át ezeket a szavakat, és a latin politia kifejezés egyszerűen „polgárságot, kormányzatot, igazgatást” jelent. Ugyanebből az alapszóból ered például a sok nyelvben különböző formákban megtalálható „police” (rendőrség) szó is.
A kormány a szó ilyen alapértelmében nyilvánvalóan politikai. A föld minden kormánya politikai egység; egy bizonyos kormányformába szervezett emberek alkotják az „politikai egységet” (a görög politeia szóból). Bármilyen ország polgárának lenni, azt jelenti, hogy egy ilyen, politikai állam tagjai vagyunk, élvezve ennek a tagságnak az előnyeit és vállalva az ezzel járó felelősséget. Annak mértéke, mennyire rendeli magát alá az ember az ilyen politikai állam követelményeinek, eltérő lehet; de az tagság attól még mindig valóság marad.”
Szalai András pedig ezt írja:
"A lényeg ez: feladatunk nem evilág szerint, de evilágban élni, és hatni a környezetünkre (Mt 5:13-14, Jn 17:15, Fil 2:15).
Ami a hatalomhoz való hozzáállást illeti, minden hatalom Istentől van (Róm 13:1-7, 1Pt 2:13-14), és - optimális esetben - a közigazgatás feladatait ellátók istenadta funkciót töltenek be istenadta tehetséggel. Istennek való alárendeltségben, a közjó érdekében, a nép pedig a jó kormányzatért Istennek ad hálát. (Ez nem naiv vágyálom, voltak idők, amikor a királyok „Isten kegyelméből" voltak azok, akik voltak, és akiket egyszerű prédikátorok megfeddhettek, ha elfeledkeztek a Királyok királyáról.) Manapság sok vezető funkcióba került ember a tehetségével és a helyzetével nem Istent, nem országát, hanem önmagát szolgálja.
Bár mennyei állampolgárok is vagyunk (Fil 3:20, Ef 2:19), kötelességünk a társadalmi rendért és igazságosságért imádkozni, és életvitelünkkel is küzdeni érte (1Tim 2:1-2, Tit 3:1-2). Ha az apostol ezt a hozzáállást követelte a pogány Római Birodalom idején, akkor a mai demokráciák korában sem lehet más a hozzáállásunk. Ha evilági feladatunk, talentumunk a közigazgatásba hív, és a fennálló rendszer sem keresztényellenes diktatúra, akkor Isten nevében és lelkiismeretünk tisztaságához ragaszkodva (Csel 5:29) végezhetjük a dolgunkat, jótékony hatást gyakorolhatunk világunkra (Róm 16:23).
Igenis van különbség rendszer és rendszer között, s ezt Jehova Tanúinak kellene a legjobban tudni, hiszen ma is sok országban diszkriminálják őket - de nem mindig és mindenhol.
A újkori és legújabb kori nagy evangéliumi ébredések története mind Jézus társadalomátalakító hatalmáról szól, aki egész országrészeket ki tud szabadi-tani az ördög hatalmából és meg tud tisztítani minden fertőtől. Ilyesmire azonban mindig csak azok kaphattak és kaphatnak felhatalmazást, akik számára Jézus Krisztus maga az Úr Isten (1Kor 12:3.13, Fii 2:11, Mt 28:18)."
Olvasd el ezt is:
Utolsó kommentek