A mai napon (május 21.), itteni idő szerint este 7 órakor kellett volna, hogy legyen a világvége. Legalábbis a képen látható Harold Camping amerikai szektavezér szerint. Mivel ezen időpont elmúlt, a világ meg úgy néz ki, hogy megvan még, ezért kijelenthető, hogy ez az időpont is becsődölt. Kérdés, hogy hogyan fognak reagálni erre a szektavezér és követői?

Az illető rádiójában jelenleg szép, kellemes hangzású vallásos énekeket játszanak. Valószínűleg jelen pillanatban a kifogás.txt kidolgozásán dolgoznak, miután az öreg lehajtott két whiskey-t. Az ilyen pillanatokban érdemes odafigyelni, kihagyhatatlan röhögés, kevés ilyen adódik egy ember életében. Az ilyen nyilatkozatokban sok minden szokott lenni, azonban a legritkábban szoktak elhangzani olyan kijelentések, mint pl. "Tévedtem" vagy "Sajnálom".

Kíváncsi leszek, hogy mire fog hivatkozni. Talán elkezdi hajtogatni, hogy "nem is azt mondtam, nem is úgy értettem"? Vagy azt mondja, hogy "nem a dátum volt a lényeg, hanem hogy felhívjuk az emberek figyelmét Jézus Krisztusra"? Esetleg "nem is prófécia volt ez, hanem csak felfokozott reménység"? Esetleg bedobja az aduászt, a Példabeszédek 4:18-at? :-D Széles a választék. Tanú testvéreinknek különösen érdemes odafigyelnie, érdekes párhuzamokra bukkanhat majd saját elöljárói magyarázata és a Campinghez hasonló álprófétákéi között.

Egy azonban bizonyossággal kijelenthető. A fickó követőinek minden bizonnyal lesz egy le nem morzsolódó csoportja, akik egyrészt mindent meg fognak tenni, hogy álláspontjuk egybenlevősége árdekében meghamisítsák a múltat, azaz saját próféciáikat. Másrészt pedig a lelkükben talán már fel is mentették Campinget. Egy magyarországi követője már rá is kezdett:

"Az elragadtatás időpontja szempontjából indifferens, hogy bizonyos emberi bejelentések tartalmával megegyezik-e. Tehát horribile dictu akár ma is megtörténhet. Vagy bármikor, még kacifántosabb helyzetben is. Csak egy a fontos. "Legyetek készen"."

Nem semmi, hogy mire képes az emberi elme, nemde? Valahogy így lehetett ez a Tanúknál is 1914-ben, 1925-ben és 1975-ben is. Kísértetiesen egybeesik ez azzal a jelenettel, amit George Orwell írt le az 1984-ben:

"A Gyűlölet Hetének hatodik napján - felvonulásokkal, szónoklatokkal, üvöltözéssel, énekszóval, zászlókkal, plakátokkal, filmekkel, viaszfigura kiállításokkal, dobok pergésével és kürtök harsogásával, menetelő lábak dobogásával, tankok hernyótalpainak nyikorgásával, repülőgépek tömegeinek dübörgésével, ágyúk dörgésével teli hat nap után -, mikor az izgatottság a tetőfokára hágott, s az Eurázsia iránt érzett általános gyűlölet olyan őrjöngéssé fokozódott, hogy ha a tömeg a kezébe keríthette volna a kétezer eurázsiai háborús bűnöst, akiket az ünnep utolsó napján nyilvánosan szándékoztak felakasztani, feltétlenül darabokra szaggatja őket - éppen ebben a pillanatban adták tudtul, hogy Óceánia mégsem Eurázsia ellen visel háborút, Óceánia ellenfele Keletázsia. Eurázsia szövetséges hatalom.

Azt persze nem vallották be, hogy valamilyen változás történt. Egyszerűen csak köztudomású lett, rendkívüli gyorsasággal és mindenütt egy időben, hogy az ellenség Keletázsia és nem Eurázsia. Winston éppen egy tömeggyűlésen vett részt London belvárosának egyik terén, mikor a dolog történt. Este volt, a fehér arcokat és vörös zászlókat harsány fény öntötte el. A téren sok ezer ember zsúfolódott össze, egy külön blokkban mintegy ezerfőnyi iskolás gyermek szorongott a Kémek egyenruhájában. Egy vörös drapériával bevont emelvényről a Belső Párt egyik szónoka hergelte a tömeget: sovány, apró emberke, aránytalanul hosszú karokkal, széles, kopasz koponyáján csak néhány vékony hajfürt lengedezett. A paprikajancsiszerű, gyűlölettől eltorzult figura egyik markával a mikrofon nyakát szorongatta, miközben másik, csontos karja végén óriásinak tűnő mancsa fenyegetően markolászta a levegőt a feje fölött. A hangszórók jóvoltából ércesen csengő hangja a kegyetlenkedések, mészárlások, deportálások, fosztogatások, rablások, fogolykínzások, a polgári lakosság ellen intézett bombatámadások, propagandahazugságok, orvtámadások, megszegett szerződések végtelen sorozatáról üvöltözött. A szónokot hallgatva szinte lehetetlenség volt állításait el nem hinni s aztán fel nem dühödni rajtuk. A tömeg őrjöngése szinte pillanatonként felforrt, s a szónok hangját ezer meg ezer torokból fékezhetetlenül feltörő vadállati ordítás harsogta túl. A legvadabbul az iskolás gyerekek visítottak. Körülbelül húsz perce beszélt a szónok, mikor küldönc rohant fel az emelvényre, s egy cédulát dugott a markába. A szónok kibontotta és elolvasta, anélkül hogy félbeszakította volna a beszédét. Sem hangja, sem előadásmódja, sem mondanivalójának tartalma nem változott semmit, csupán a szavak lettek hirtelen mások. Kimondott szavak nélkül is a megértés hulláma fodrozott végig a tömegen. Óceánia Keletázsia ellen visel háborút! A következő pillanatban iszonyú kavarodás támadt. A teret díszítő zászlók és plakátok mind rosszak! Legalább a felükön nem megfelelő arcképek vannak. Ez szabotázs! Goldstein ügynökeinek a műve! Zajos közjáték következett, amelynek során a plakátokat letépték a falakról, a zászlókat összehasogatták, és rájuk tapostak. A Kémek csodálatosan dolgoztak: felmásztak a háztetőkre és levagdosták a kéményeken lengő lobogókat. De két-három perc alatt vége volt az egésznek. A szónok, még mindig a mikrofon nyakát szorongatva, előregörbült vállal, szabad kezével a levegőt markolászva, megállás nélkül folytatta beszédét. Még egy perc, s a vadállati bosszúüvöltés ismét kitört a tömegből. A Gyűlölet pontosan úgy folyt tovább, mint azelőtt, csak a célpontja változott meg.

Visszatekintve az esetre, Winstonra különösen az gyakorolt nagy benyomást, hogy a szónok éppen mondat közben kapcsolt át egyik vonalról a másikra, s nemcsak hogy szünetet nem tartott, de még a mondatszerkezetet sem törte meg. [...] Mikor a gyűlés véget ért, egyenesen az Igazság-minisztériumba ment, noha már majdnem huszonhárom óra volt. A Minisztérium egész személyzete hasonlóképpen cselekedett. A teleképeken át kiadott rendelkezésekre, amelyekkel visszahívták őket munkahelyeikre, alig volt szükség.

Óceánia Keletázsia ellen visel háborút: Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút. Öt esztendő politikai irodalmának nagy része most tökéletesen elavult. Villámgyorsan helyesbíteni kell mindenféle tudósítást és feljegyzést, újságokat, könyveket, röpiratokat, filmeket, hanglemezeket és fényképeket. Noha semmiféle utasítást nem adtak ki, mindenki tudta, hogy az osztály vezetői azt szeretnék: egy hét múlva egyetlen célzás se maradjon sehol az Eurázsiával való háborúra vagy a Keletázsiával való szövetségre. Gyötrelmes munka volt, annál is inkább, mert a vele kapcsolatos eljárásokat nem lehetett igazi nevükön nevezni."

A teljes film: Orwell - 1984

Az Őrtorony Társulat éppen ugyanígy dolgozik. Azt állítják, hogy a múltbeli baklövéseik kutathatóak. Azonban ez így nyilvánvalóan nem igaz. Az Őrtorony CD-t a szerzői jog szerint csak megkeresztelt Tanúknak szabad elolvania, ezen túl a CD-n csak a 80-as évektől vannak fenn a kiadványok, így a múltbeli, hamis próféciák kapásból nem olvashatóak benne. A zöld Hirdetők könyv pedig igen csak megszépíti a múltat, valahogy úgy, ahogy Camping fogja most csinálni minden bizonnyal. A királyság terem könyvtárban pedig a legtöbb Tanú nem igen szokott kutatni. Ergo a szervezet nyugodtan kiépíthet egy féligazságokból összetákolt alternatív valóságot a tagság számára. Mellesleg sokszor a könyvtárba is szűrt információk kerülnek. Egy példa:

Nemrég egy JT azon panaszkodott, hogy kb. 10 éve leadott pár régi könyvet, pár Rutherford könyvet az egyik helyi gyülekezetben, mert hogy úgymond "jobb helye lesz annak a gyülekezeti könyvtárban". Aztán elfeledkezett róla, majd amikor az egyik tanulmányozója felvetett valami kérdést Rutherford írásaival kapcsolatban és ki akarta kérni a vénektől, egyszeriben senki sem tudott semmiről. A könyvek elvesztek. Ekkor merült fel a kérdés, hogy vajon a régi könyvek összegyűjtésére van valami rendelkezés? Nos, annak idején valamikor, 2000 körül jött egy ilyen belső intézkedés, hogy könyvtárakat kell létrehozni a királyságtermekben a régi könyvekből. Bejelentették a gyülekezetben, hogy akinek van régi könyve az bocsássa azt a gyülekezet rendelkezésére. A 75-ös prófécia csődje után is volt egy ilyen felkérés, hogy a régebbi irodalmakat meg kell semmisíteni, vagy behozni a véneknek, és majd ők megsemmisítik. Tipikusan jellemző az Őrtorony szervezetre, hogy igyekszik még a saját irodalmát is utólag meghamisítani.

Az Őrtorony 1988. január 1. (angol) számában 12. oldal 8. bekezdésének a végén tettek egy merész kijelentést, mégpedig azt, hogy a 20.század végével a mű is lezárul.

• „Pál apostol [...] egy olyan munka alapjait rakta le, amely a mi 20. századunkban befejeződhet.”
• „The apostle Paul was spearheading the Christian missionary activity. He was also laying a foundation for a work that would be completed in our 20th century.”

A bekötött évfolyam (és a magyar kiadás, beleértve a Library-t is) már ezt tartalmazza:

• „…amely napjainkban befejeződhet.”
• „…a work that would be completed in our day.”

És ez csak egyetlen példa, de ezt az Őrtorony több alkalommal is elkövette! További példák olvashatóak angol nyelven ITT és ITT.

Ezek az Őrtorony kijelentések igazolják, hogy az 1975-os jóslatot 1989-ben egy újabb követte, mégpedig a mű teljes befejezését a 20 század vége ellőttre jósoló hazugnak bizonyult jóslat. Nos, ez nagyon kényessé vált az ŐT szervezet számára, és ahelyett,hogy megbánást tanúsítva elismerték volna, hogy tévedtek, inkább a saját kiadványukat hamisították meg.A zt gondolták, hogy észre sem veszi a sok jámbor hiszékeny megtévesztett sáskaszolga. De tévedtek, mert észrevették és leleplezték az egész világ előtt az ŐT szervezet csalását és hazugságát. Tehát igenis az Őrtorony szervezet takargatja a tévedéseit.

„A Párt azt állította, hogy Óceánia sohasem volt szövetségben Eurázsiával. Ő, Winston Smith, tudta, hogy Óceánia igenis szövetségben volt Eurázsiával, méghozzá nem is olyan régen: négy évvel ezelőtt. De hol létezett ez a tudás? Csak az ő agyában, az pedig szükség esetén könnyen megsemmisíthető. S ha mindenki elhitte a hazugságot, amelyet a Párt állított - ha minden írott emlék ugyanazt a mesét tartalmazta -, akkor a hazugság bevonult a történelembe, és igazsággá vált. "Aki, uralja a múltat - hirdette a Párt jelmondata -, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is." Ám a múlt, változtatható jellege ellenére, sohasem változott. Ami igaz most, az igaz örökkön-örökké. Nagyon egyszerű az egész. Semmi másra nincs szükség, csak arra, hogy szünet nélkül újra meg újra legyőzze az ember az emlékezetét. "Valóságszabályozásnak" nevezték ezt a módszert, újbeszélül: "duplagondol"-nak.” (Orwell: 1984)