Ez szám sajnos soha nem fog eljutni 144.000-ig. Meggyőződésem, hogy tíz év múlva is ennyien, vagy még többen lesznek. Nekem annó azt tanították, hogy ilyenkor egy hűtlenné vált felkent cserélődik le. Azt hiszem még pár év és a teljes első századi garnitúra lecserélődik az égben.. :D
Persze ők még a földön élőkre gondoltak, mint lecserélhető, de azt hiszem ezt a logikai ágat már elvesztettük a sok önjelölt miatt. A tagság duzzasztásával csak nőni fog a "felkentek" száma, ami nagyon kínos lesz idővel. De gondolom valahogy csak kikozmetikázzák az adatokat...

@Johnny Joker: Az évkönyv statisztikai adatai kapcsán feszegettem én is ezt a kérdést. Erős rés ez a 144000-ről szóló tanítás a bástyám! Pardon őrtornyon.

Az "elismert felkentek" életkora is problémás. Gondolom a Vezető Testület tagjait illetően nincs "hivatalos" kétely. Ha 1935-ben becsukódott a kapu, akkor nagy probléma az 1935 utáni születés. Nincs most előttem, de ha jól tudom, akkor van 1950-es években született tag.

Meg lehet azt oldani. Az a piramisos is kitalálta a piramis-mértékegységeket, amint párszor bebizonyosodott, hogy a szokványos mértékegységeken elFAILelt. Most majd kitalálják a Jehovatanúja-számrendszert, amelyben értelmezve a 144000 az a hétköznapi, 10-es számrendszerben értelmezve felér pár millióval, vagy amennyivel akarják ott Brooklynban, hogy húzhassák még a mézesmadzagot a jónép orra előtt. Szánalom banda, nevetséges!

Én úgy tudom, hogy itt már történt tantételbeli változtatás.
Ugyebár régen az volt a felállás, hogy a felkentek elpecsételése 1935-tel befejeződött, így csak a 'kiesők' helyére 'hívnak el' újakat.
De azt hiszem tavaly megjelent egy cikk, amiben ezt módosítják, miszerint a felkentek elhívása nem fejeződött be 1935-ben. Akkor csak elkezdődött a nagy sokaság begyűjtése.:S
Ebben biztos vagyok, mert akkor ez eléggé elgondolkodtatott, mivel még viszonylag aktív Tanúként funkcionáltam.
Most nincs lehetőségem, de igyekszem megkeresni az adott Őrtorony cikket, és ha megtalálom, akkor természetesen közzéteszem itt. Ha meg nem előz vele valaki.

@koffein: Szia! Örömmel várjuk a cikket (önnálló postot is csinálhatok belőle, írhatsz mellé pár sort ha gondolod), és bármit amit közzétennél: személyes tapasztalatod, véleményed, cikkeket, tanulmányokat stb. A történeted, ha gondolod, oszd meg velünk.

@koffein: 1935-el kapcsolatban kutattam és egy érdekes ellentmondásra jöttem rá közben.

A Fordítsuk javunkra a teokratikus szolgálati iskolát című könyv a 192.oldalon a Tiszteletteljes előadásmód alcím 3 bekezdése így hangzik:

„A hallgatók abból is érzik, hogy az előadó tiszteli őket, ha saját magát is azok közé sorolja, akiknek még teljesebb mértékben kell alkalmazniuk Isten szavát. Ezért bölcs lenne ha nem mindíg a "te" vagy "ti" személyes névmásokat használná, amikor az írásszövegek alkalmazásáról beszél. Figyeld meg a különbséget a következő kérdés és buzdítás között: "Minden tőled telhetőt megteszel?" Vagy: "Mindannyian kérdezzük meg magunktól: Minden tőlem telhetőt megteszek?" Bár mindkettőnek ugyanaz a lényege, az elsőből az tűnik ki, hogy a szónok nem érzi magát egyenrangúnak a hallgatósággal. A második viszont mindenkit buzdít, a szónokot is, hogy vizsgálja meg a saját helyzetét és indítékait."

Ezt vessük össze az Őrtorony 2007 5/1 Olvasók kérdései rovat három bekezdésével, talán erre az idézetre gondoltál koffein:

„Az 1800-as évek végétől 1931-ig az volt a prédikáló munka fő célja, hogy begyűjtsék Krisztus testének megmaradt tagjait. A Bibliakutatók 1931-ben a Biblia alapján felvették a Jehova Tanúi nevet, és Az Őrtorony 1934. februári száma azt fejtegette, hogy ez a páratlan név az a ’dénár’, amelyről Jézusnak a Máté 20:1–16-ban feljegyzett példázatában esik szó. Akkoriban úgy gondolták, hogy a példázatbeli tizenkét óra megfelel az 1919-től 1931-ig eltelt tizenkét évnek. Attól kezdve éveken át az volt az álláspont, hogy az égi Királyságba történő elhívás 1931-ben befejeződött, és azok, akiket 1930-ban és 1931-ben hívtak el, hogy társörökösök legyenek Krisztussal, ’az utolsók’ az elhívottak között (Máté 20:6–8). Ámde 1966-ban megjelent egy módosított magyarázat a példázatról, és világossá vált, hogy annak semmi köze sincs a felkentek elhívásának lezárulásához.
1935-ben megállapítást nyert, hogy a Jelenések 7:9–15-ben szereplő ’nagy sokaságot’ ’más juhok’ alkotják, azaz olyan földi reménységű keresztények, akiket „az utolsó napokban” kell begyűjteni, és akik csoportként túlélik majd Armageddont (János 10:16; 2Timóteusz 3:1; Jelenések 21:3, 4). Az után az év után a tanítványképző munka célja a nagy sokaság begyűjtése lett. Ezért azt hitték – különösen 1966 után –, hogy az égi elhívás 1935-ben befejeződött. Ezt megerősíteni látszott az, hogy az 1935 után megkeresztelt személyek csaknem kivétel nélkül földi reménységűnek vallották magukat. Az akkori felfogás szerint akik később lettek elhívva az égi reménységre, azok a hűtlenné vált felkent keresztények helyét foglalták el.
Az kétségtelen, hogy ha egy felkent elhagyja a hitet, és nem tanúsít megbánást, akkor Jehova valaki mást hív el helyette (Róma 11:17–22). De az igaz felkentek között valószínűleg nincs sok olyan, aki hűtlenné lesz. Az idők folyamán az 1935 után megkeresztelt keresztények némelyike mégis azt a tanúságot kapta, hogy égi reménységű (Róma 8:16, 17). Úgy tűnik hát, hogy nem köthetjük egy konkrét időponthoz az égi reménységű keresztények elhívásának a befejeződését.”

Kik voltak akik „akkoriban úgy gondolták” és „ezért azt hitték”?
Nyelvtanilag akik így fogalmaznak nem elhatárolódnak elődeiktől?

Meglátásom szerint akik az Őrtorony cikket fogalmazták (2007-ben) nyelvtanilag elhatárolódnak elődeiktől és nem érzik magukat egyenrangúnak azokkal, akik a régi fények új világosságait fogalmazták meg (különösen 1966 után), de azokkal sem akik ma az új világosságok fényében járnak napjainkban. Miért nem sorolják magukat is azok közé akik tévedtek egy bizonyos időben? Miért nem fogalmaznak az Iskola könyv utasításával összhangban például így: Akkoriban úgy gondoltuk; vagy Ezért azt hittük. Ha így fogalmaznának az nagy alázatra vallana. Hiszen akik ma írják az Őrtornyot azok nagy valószínűséggel már akkor is a szervezetben voltak amikor a mára megfakult fény volt a teljes világosság. Ezzel a fogalmazással viszont másra van hárítva a felelősség, azokra akik akkor is mi voltunk. És -testvéreim- itt eljutunk az agyunk határához és világossá lesz számunkra hogy nem csak a tér és az idő végtelen. Hanem a Bibliai új világosságok csűrése-csavarása is az.....