„A két osztályról szóló tanítás folytatódik a Jehova Tanúi által gyakorolt jelképes cselekményben, az „emlékvacsorában". Ennek sincsen szinte semmi köze a bibliai utolsó, illetve úrvacsorához. Hogyan zajlik?
„A 'kicsiny nyáj' maradékának még a földön élő tagjai azonban Krisztus halálának évfordulóján minden évben megtartják Krisztus halálának Emlékünnepét. Mint Jézus elrendelte, magukhoz veszik a kovásztalan kenyeret és vörös bort, melyek az ő hústestét és vérét szemléltetik, amit Jézus odaadott az emberiségért. Jézus közölte követőivel, akiknek megparancsolta, hogy vegyék magukhoz ezeket a jelképeket, hogy 'szövetséget köt velük egy királyságra'. Aki tehát nem örököse a mennyei királyságnak, ne vegye magához a jelképeket. (Lukács 22:19.20.29) Olyan emberek azonban, akik abban reménykednek, hogy földi életet nyernek, minden évben nagy számban vannak jelen az Úr emlékvacsoráján mint megfigyelők."
Jehova Tanúi emlékvacsorájának jellemzői a következők:
• Évente csak egyszer, mégpedig Niszán 14-én (a Kr. u. I. század szerinti zsidó naptár alapján) ünneplik, mivel csupán egy emlékünnepnek tekintik.
• Kenyeret és kiforrt vörösbort használnak (eltérően az adventistáktól, akik kizárólag kiforratlan szőlőlevet).
• Csak a „felkentek", akik a 144 000-hez tartoznak, vesznek a jegyekből (világszerte még néhány ezer személyről van szó, sok gyűlésen egyáltalán nincs belőlük; 1993-ban például világszerte 11 865 765-en voltak jelen az „emlékvacsorán", és csak 8693 Jehova Tanúja vett a kenyérből és a borból.
• Minden „más juh" (Jehova Tanúinak milliói a 144 000 maradékán kívül) csak nézőként van jelen. Ahol senki sincs jelen a maradékból, ott végig érintetlenül hagyva adják tovább a jegyeket.
A „más juhok" tehát, jelen vannak az Úr Emlékvacsorájának ünneplésénél, mégis -, mivel ők sem nem Krisztus örököstársai, sem pedig Isten szellemi fiai, és nem részesülnek Krisztus halálában és abban a reménységben sem, hogy feltámadása által mennyei életben egyesülnek vele -, nem vesznek a szimbólumokból" (i. m. 14. o.). Ezzel a tanítással az Őrtorony Társulat a Jézus által parancsolt közös étkezést egy kihaló osztály „elit-étkezésévé" tette, és egyébként is megfosztotta lényegi tulajdonságaitól. Az emlékezés (Lk 22,19; 1Kor 11,24k) és az eszhatológia szempontját (Mt 26,29 par; 1Kor 11,26) túlhangsúlyozzák és átértelmezik (az utóbbit a „szentségi osztályra” redukálják). Az adomány-jelleget (Mt 26,26k par; 1Kor 11,24k) és a közösségi szempontot (Mt 26,27 par: „Igyatok ebből mindnyájan"; 1Kor 10,16k) teljesen eltompítják, sőt lerombolják...”
Lothar Grassman
„Az "emlékünnep" és az "étkezések"
forrás: apologia
Sehol sehol nem ír olyat a Biblia, hogy az Eucharisztia csupán egy külön megváltási "osztály" tagjai számára van nyitva. Noha az 1Kor 11:27-ben "méltatlanul" (anaxiōs) inkább módhatározó ("méltatlan módon"), de most nem ez a vitatéma, hanem konkrétan az, hogy hol írja Pál azt, hogy az "méltatlanul" (ἀναξίως) evés-ivás az egy külön megváltási kasztba való nem tartozást jelent? Van erről egy cikk: Take Eat: How My View of the Eucharist Changed by Tom Cabeen. De kérdezem tőled konkrétan: hol írja Pál apostol bárhol, de leginkább az 1Kor 11-ben azt, hogy az Úr testét és vérét csak valami limitált számú, külön megváltási "osztály" fogyaszthatja? Hol derül ki ebből a fejezetből az, hogy "méltatlanul" (ἀναξίως) evés-ivás az valami külön üdvösségi "kaszthoz" való nem tartozást jelent? Mert én nem látom, hogy hol van szó a Korintusiaknak írt I. levél 11. fejezetében arról, hogy "méltatlanul" enni-enni az azt jelenti, hogy nem tartozni a Jelenéseek 7:4-ben említett 144ezer izraelitához, vagy valamilyen külön megváltási "osztályhoz".
A Bibliában eleve nincsen szó semmiféle kiváltságos különreménységű "felkent" kasztról, hiszen Pál szerint (Ef 4:4 - az ÚVF átírta, hogy helyet csináljon a kétkasztos rezsimnek) minden kereszténynek EGY, és nem pedig kétféle reménysége van. Isten országában nincs első és másodosztály. Az Újszövetségben a mennyei és a földi osztályok létezése egyértelmű utalásokat tett volna szükségessé arra vonatkozóan, hogy melyik ige, szakasz vagy levél kikről szól, és kiknek szól. Ilyen utalások nincsenek, tehát vagy az Újszövetséget kell kidobnunk a szentírók döbbenetes, félrevezető gondatlansága miatt, vagy pedig a szétválasztásról szóló tant. Különben a 144 000 állítólagos kiváltságait tekintetbe véve a Tanúk tömege teljesen fölöslegesen veszi a kezébe a Bibliát, hiszen annak csak töredéke szól róluk és nekik. A többi milliónyi Tanúnak valóban csak az „Őrtorony" olvasása marad...
Azt pedig, hogy a "más juhok" (Jn 10:16 - amely Jézusnál nem egy másodosztályú különkaszt, hanem az akkor még Isten népének részét NEM képező nemzetek) nem részesedhetnek az Eucharisztiából, szintén egy kis ÚVF aláhamisítással van megtámasztva.
JT-i az 1Kor 11:27-re hivatkoznak, amely szerint "aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen". Azonban Pál nem abban az értelemben használja a "méltatlanságot", mint JT-i, ti. hogy "nincs benne a 144000-ben, mégis részesedni akar benne." Hanem úgy:
1Kor 11,20-22
"Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl. Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, akiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek."
Vagyis azok a méltatlanok, akik magánétkezést csinálnak az úrvacsorából (és a szeretetvendégségből), kirekesztve belőle másokat, ilyen módon szétszaggatva a Test egységét. Megjegyzem: JT-i a 144000-es tanításukkal éppen ezt teszik.
Ellenben, ha a "más juhok" is a Test tagjai, akkor rájuk is ugyanúgy vonatkoznak ezek a megállapítások:
Ef 3,6
"a pogányok örököstársak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által."
Vajon az őrtornyos értelemben vett "más juhok" (a továbbiakban "a földiek") ugyanazon ígéretek részesei és ugyanazon örökségre vannak szánva, mint az ún. "felkentek?"
Ef 4,4
"Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is"
Tehát ha egy a Test, akkor egy a reménység is. (Az Új világ fordítás itt kétségbeesetten hamisítgatja a szöveget, hogy a reménységet észrevétlenül megkettőzze, de látványosan hasraesik.)
1Kor 10,16-17
"A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk."
Miféle közösségük van a "földieknek" ezzel a testtel, melynek állítólag tagjai, ha már a szent jegyek magukhoz vételére is méltatlanoknak dörgi őket a brooklyni központ?
1Kor 11,27
"Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen."
Micsoda tehát? Tagjai a Testnek, de mégsem annyira, mint mások, mert ha ennek a tagságnak a jegyében a hálaadás kenyerét és borát is fogyasztani akarják, máris méltatlanoknak lesznek bélyegezve, akik pusztán ezáltal is a Test ellen vétkeznek - melynek állítólag tagjai!
1Kor 12,12-13
"Mert amiképpen a test egy, és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg."
Vagyis aki az egy Test tagja, az nem másért mondható ennek, hanem mert a Szentlélekbe való bemerítésben részesült. Ezek szerint a "más juhok" is részesültek a Szentlélek keresztégében…
Jusztinusz mártír a 155-157 körül írt Első Apológiájában így számol be az Eucharisztia ünnepléséről:
"65. 1. Mi pedig, miután megtörtént annak lemondása, ki elfogadta tanításunkat és hozzánk csatlakozott, odavezetjük őt azokhoz, kiket testvéreknek hívunk, ahol egybegyűlve közösen imádkozunk magunkért, a megvilágosítottért, meg a többiekért, mindenkiért igen buzgón, bárhol is legyenek; hogy miután az igazságot megtanultuk, a helyes életre törekedjünk, tetteinkben a jót kövessük, azon legyünk, hogy parancsait megtartsuk, és az örök üdvösséget elnyerjük. 2. Imáink befejezésekor csókkal köszöntjük egymást. 3. Ezek után a testvérek elöljárójához kenyeret és kelyhet visznek vízzel elegyített borral, aki kezébe veszi, dicséretet és dicsőítést mond a mindenség Atyjának a Fiú és a Szentlélek neve által, hálát ad neki és áldást mond hosszasan azokért, amiket nekünk adott, hogy ő bennünket ezekre méltatott. Imái és hálaadásának befejezéseképpen az egész nép ráfeleli az „Áment”. 4. Az „Ámen” héber szó, ami annyit jelent: Úgy legyen. 5. Az elöljáró hálaadása és az egész nép felelete után az általunk diakónusoknak nevezettek minden jelenlevőnek osztanak a hálaadás kenyeréből és a vízzel elegyített borból, visznek belőle a távollevőknek is.
66. 1. Ezt a táplálékot mi eukharisztiának nevezzük, senki kívülálló nem részesedhet belőle, csak aki igaznak fogadja el tőlünk kapott tanítást, és lemosdott a bűnök bocsánatára az újjászületés fürdőjében, és úgy el, ahogyan azt Krisztus meghagyta. 2. Ezeket mi nem úgy vesszük, mint közönséges kenyeret vagy közönséges italt, hanem mint a megtestesült Jézus Krisztus, Megváltónk az Isten Igéje által a mi üdvösségünkért felvett testet és vért, az ő hálaadó imájával megáldott táplálékot, amiből vérünk és testünk az átváltozás értelmében táplálkozik, és azt tanultuk, hogy a megtestesült Jézusnak teste és vére ez. 3. Az apostolok is emlékirataikban, melyeket evangéliumoknak nevezünk, úgy hagyományozták, ahogyan azt ők parancsként kapták, hogy Jézus fogta a kenyeret, hálát adott és így szólt: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Ez az én testem Ugyanúgy fogta a kelyhet is, hálát adott és így szólt: Ez az én vérem.” És csupán nekik hagyta meg. 4. Bár a hitvány démonok is utánozták, amikor Mitrász misztériumaiban, a beavatási szertartásban kenyeret és egy kehely vizet tesznek le bizonyos szavak elmondása közben, mint ezt ti is tudjátok, vagy megtudhatjátok.
67. 1. Mi pedig a továbbiakban erre mindig kölcsönösen emlékezünk, és kik benne részesülünk, minden nélkülözőnek segítségére vagyunk, és mindörökre közösségben maradunk egymással. 2. Mindezért, amit csak magunkhoz veszünk, áldjuk a mindenség Alkotóját, Fia, Jézus Krisztus és a Szentlélek által. 3. És a Napról elnevezett napon mindannyian, városokban és falvakban egyaránt összejövetelt tartunk, ahol felolvassuk az apostolok emlékiratait és a próféták írásait, amennyire azt az idő engedi. 4. A felolvasó elhallgatása után az elöljáró beszédében int és buzdít, hogy ezeket a szép dolgokat tetteinkkel utánozzuk. 5. Majd mindannyian felállunk, közösen imát mondunk, imánk befejezésekor kenyeret, bort és vizet hoznak oda, s az elöljáró – amennyire az erejéből telik – imát és hálaadást mond, és a nép ráfeleli az Áment. Ezután történik azoknak továbbítása és szétosztása, amelyek felett hálaadást mondott, a távollevőknek is küldenek belőle a diakónusok által. 6. A jómódúak, és aki akar, ki-ki szándékának megfelelően adakozik, azt, amit jónak lát; az összegyűjtött adományokat az elöljáró elteszi, s belőle gondoskodik az árvákról és az özvegyekről, azokról, akik betegség vagy másoknál fogva szükséget szenvednek, továbbá a bebörtönzettekről, az átutazó idegenekről; egyszóval mindenkin segít, aki arra rászorul. 7. Azért a Nap napján tartjuk mindannyian összejöveteleinket, mert ez az első nap, melyben az Isten a sötétség és az anyag megváltoztatásával alkotta a világot, és Jézus Krisztus, a mi Megváltónk ezen a napon támadt fel a halottak közül, mert a Szaturnusz napja előtti napon feszítették keresztre, és a Szaturnusz napja utáni napon, vagyis a Nap napján jelent meg apostolainak és tanítványainak és tanította őket ezekre, melyeket most elétek tárunk, hogy megfontoljátok."
Egy Tanú (!) írja:
"...Szerinted milyen ünnepet kéne ünnepelni? Csak évente egyszer az emlékestet?? - Hát én tudom, hogy miképpen zajlik ilyen "ünneplés". Ez egész egy nagy nulla. Semmi ünnepélyesség nincs benne. Este a tanúk az egész napi munka után kiöltöznek, és ugyanolyan összejövetelre mennek, mint minden héten háromszor. Úgyhogy ez az un. egyetlen ünnep semmiben sem különbözik a többi összejöveteltől. Csak abban, hogy más beszédet mondanak, meg hogy végighordozzák az emlékjegyeket, amiből senki sem fogyaszt. Mert ha fogyasztana, akkor kisebb botrány lenne. És azok a családok, akik erre az "ünnepre" mennek, semmi ünneplést nem csinálnak. Mindenki hidegen, gépszerűen végzi a tevékenységét, és ugyanúgy amikor letelt, mindenki rohan haza. Még egy állami vállalatnál is több ünnepélyesség van, ahol a hivatalos ünneplés után egy közös vacsorát vagy egy műsort szerveznek, hogy az valóban eltérjen a szürke mindennapoktól, és valóban emlékezzenek erre az alkalomra. De ezek az „emlékestek” szerinted emlékezetesek? Hangulatukkal megfogják a gyerekeket? Vajon mire fognak emlékezni öregkorukban? Tudod mire fognak emlékezni? Semmire. És ha fognak valamire, akkor arra, hogy szüleik folyton sürgették őket, hogy járjanak prédikáló szolgálatba, mert hogy már kevés idő van hátra. Egyszer egy vén véletlenül keserűen elszólta magát, hogy ő gyerekkorában nem futballozhatott, mivel otthon azt mondták neki, hogy az új világban majd futballozhat. Ha ilyesmi van a vének tudatalattijában, akkor meg is lehet érteni, hogy nem tudnak ünnepélyessé tenni semmit. Egy rutinszerű gépszerűséggel megszervezik ugyanúgy, mint ahogy megszervezik a kongresszusokat és mindent. A cél az, hogy leteljen, hogy mindenki leülje azt, amit le kell, és mehet haza. Mellé még jól letolják, hogy nem teljesít eleget, nem jár „kivonulásokra”, meg hogy egy enyhe fejfájás miatt nem jön az összejövetelre. Hát ez így néz ki."
Kapcsolódó cikkek: Emlékünneptől az Úrvacsoráig (Zsotza)
Angolul tudóknak: Take Eat: How My View of the Eucharist Changed by Tom Cabeen
Utolsó kommentek