Az itteni JT-gyüliről még azt mondta az ismerősöm, hogy időnként a testvérnők viszik a mikrofont vagy ők kezelik a hangosítást. Nincs rá ember, mármint férfi. A spanyol gyülikben, meg a filippinó más, de az angolokban nagyon látható a csökkenés.

A terem-perek hosszadalmas eljárások. Amíg nincs döntés, addig a gyülekezet nem mond semmit. Azért nem, hogy a szervezet ne tudja ellenük fordítani. Az érvük az, hogy ők építettek és tartottak karban mindent, az ő pénzük, kérik a nevükre.
A szervezetnek van ez ellen egy hatásos technikája. Arra hivatkoznak, hogy a gyülekezet termének a tulajdonjoga kezdettől az övéjük, mármint a bejegyzett felekezeté. Az utólagosan alapított helyi egyesület tulajdonjog iránti keresete ezért nem megalapozott. Főleg akkor nem, ha van társulathű helyi csoport. Ez ugye mindig van. Itt indul el egy vita, ami elvileg egy jogi egyezkedés, a valóságban azonban tele van provokációkkal.
Első körben még megy a visszacsábítás - eljátszva, hogy a szervezet nem tesz semmit, csak a helyieket ismerő testvérek lépnek akcióba. Ha sikerül kialakítani azt a helyzetet, hogy van társulathoz hű maradt "tömeg", már jók az esélyek. Egy 40 főből álló gyülekezetben a 10 ember már tömeg :)
Ahhoz már lehet küldeni különleges úttörőket, át lehet küldeni "szükségterületre vágyókat", akik már létre tudják hozni a helyi többséget. Nem mintha ezen múlna, de van lélektani hatása. Például volt olyan, hogy kínaiakat küldtek a szervezethű helyiekhez. A teremperlő csoport egyik felvigyázója tett valami megjegyzést a származásukra, ami itt hatalmas botrány, több hetes válságot okozott maga körül.
Második körben megy a helyi vezetők tekintélyének kikezdése. Soha nem a hivatalos emberek (utazószolgák, vének) végzik el, hanem az egyszerű hírnökök (döbbenetes, nincsenek névtelen írogatások - ez nem Magyarország).