Jézus rostáján átment a poligámia 1914-ben — Hű és bölcs rabszolga az erkölcstelenség mocsarában
Poligámia, erkölcstelenség mocsara Jehova Tanúinál? Ez vagy tévedés vagy rosszindulatú hazugság, semmi más nem lehet. Vagy mégis!?
Nem is olyan régen talán szó nélkül otthagyom azt, aki megemlít a Tanúkkal kapcsolatban ilyesmit, annyira abszurdnak tűnik még a feltételezés is, annak ellenére, hogy tudom, közöttük is vannak álszentek. De azért ez a durva jelző általánosságban mégis túlzásnak tűnhet. Egész biztosan nem kell szégynkeznie a bűnösökön vagy a bűn elfedésén mesterkedőkön kívül senki másnak. Sem nekem, sem az olvasónak. És nem azért mert az fog kiderülni, hogy álhírről lenne szó. Még csak nagyon elrejtve sincs, ezért még az sem biztos, hogy szenzáció következik.
Valójában a lényeget már megírta a hű és bölcs szolga, én csak a copy-paste megoldással terjesztem a “királyságának ezt a jóhírét”. A címet én fogalmaztam, a többi mondhatni jw.org-plágium.
Még 2017-ben találkoztam a következő mondattal, az Isten Királysága uralkodik c. könyvben a gyülekezeti tanulmányozása során. Azelőtt soha nem gondoltam volna, hogy szervezeti irodalomban valaha is találkozni fogok az itt következő kifejezésekkel, Jehova Tanúira vonatkoztatva.
Sátán kitartóan azon igyekszik, hogy visszarántsa őket az erkölcstelenség mocsarába. (1)
A bekezdés amiből az idézet származik, az 1919. körül élő Tanúkról, Bibliakutatókról, ír, akik akkoriban kivétel nélkül az égi reménységgel rendelkeztek. Mit jelent ez? Egyértelműen azt, hogy legalábbis valamikor, voltak az erkölcstelenség mocsarában. Nyilván nem mindegy, hogy mikor és meddig. Előfordulhatott ilyesmi akkor, amikor amúgy is Sátán világában voltak még, mert Isten nyájának tagjaként már értelemszerűen ez kizárt. Vagy mégis?
Az Őrtorony 1935. májusi száma nyíltan beszélt egy olyan problémáról, mely egyre súlyosabb gondot jelentett Isten népe körében. ... kötelességük méltó módon képviselni Jehovát ... Majd a cikk egyértelmű tanácsokat adott a házassággal és az erkölccsel kapcsolatban ... (2)
Tehát nem 1935-ös a “gond”, hiszen súlyosbodik, ami simán jelentheti azt, hogy már évtizedek óta létezett, hiszen a 3. bekezdés még az 1914-19-es időszakot említette. Megfigyelhető, hogy a Királyság könyv ködösít a kényes témában. Habár nem is egyszer használja az erkölcstelenség és annak mocsara kifejezéseket, az mégsem derül ki, hogy konkrétan mi volt a bűnük, pedig a hivatkozott Őrtorony 1935-ből, még a Királyság könyv szerint is nyíltan és nem tabuként kezelte a dolgot. Ez természetesen van annyira érdekes téma, hogy utánanézzünk, ha már a forrást is megjelölték nekünk és szerencsére van belőle magyar példány is, nem kell bajlódni a fordítással (w1935H 85.old), ha ez gond lenne. Az olvasói kérdések rovatban felsorolt történetek valóban azt mutatják, hogy nem kevés, sőt nagyon változatos példák léteztek az erkölcstelenség mocsarával jellemzett viselkedésre abban az időben. Csak néhány közülük:
„Egyes esetekben az erkölcsök terén is laza állapotok észlelhetők. Egyesek azt gondolják, nem szükséges az államilag előírt esküvői szertartások szerint kötni házasságot. Előfordult, hogy egyesek egyszerűen vadházasságban élnek. Ezek azt állítják, hogy az „Otthon és boldogság” c. füzetből vették a felbátorítást.”
„Helyes dolog-e, hogy valaki, aki magát a maradékhoz tartozónak tartja, egymás után háromszor, négyszer is újból nősül vagy megy férjhez, előző házasságát felbontván?”
A bibliai mintához képest egy hűséges keresztény, de akár egy ateista is, már erre is felkapja a fejét, habár itt még “csak” a válások és újraházasodások gyakorisága vetődik fel, igaz, kinevezett személyeknél, ami azért súlyosbító körülmény. De más forrás is található a jw.org-on az erkölcstelenség mocsarának illusztrálására. Pl.:
“a párok általában véve nem kötöttek házasságot. Egyszerűen csak megállapodáson alapuló kapcsolatban éltek együtt” (3)
Ez az idézet egy általános mexikói szokást ír ugyan le, de a következő bekezdésben látható, hogy a tanúk kinevezett szolgái között is ez volt a gyakorlat.
Keresve sem találnánk bizarrabb címet a témának, mint ami a vezetőtestületnek jutott az eszébe, így hangzik: “Jehova szervezetének erkölcsi tisztasága”
“sok csoportszolga volt Mexikóban, aki nem volt törvényesen házas,” (4)
“férfiak megházasodtak, majd elkülönültek, és utána egy másik nővel éltek, anélkül hogy az elsőtől elváltak volna, vagy a másodikat elvették volna feleségül. Néhányan újra megnősültek, anélkül hogy előző feleségüktől elváltak volna” (5)
Ezek talán nem olyan részletek, amire az “erkölcstelenség mocsarának” kifejezése hallatán a legtöbben gondolnánk. Az azonban tény, hogy a Szentírás nem ezeket tekinti a házassági elrendezés etalonjának. Az is igaz, hogy a történetekkel együtt, a minősítésük is a vezetőtestülettől lett idézve, ez az ő kifejezésük olyan vénekre, kisegítőszolgákra, úttörőkre, akik Jehova Tanúi voltak miközben ilyen életmódot folytattak. Habár figyelmeztették őket, de ugyanúgy végezhették tovább keresztény szolgálatukat, és viselhették gyülekezeti tisztségeiket, amivel tisztelet és megbecsülés járt együtt, mintha semmi nem történt volna.
Szószerinti mocskos, erkölcstelen részletek nélkül is döbbenetes, hogy nem csupán helyi, mexikói sajátosság volt ez. Az iménti idézet ugyanis azzal kezdődött, hogy világszerte aktuális volt az ezirányú figyelmeztetés, még 1952-ben is.
Miért tartott ilyen sokáig, Jézus és a Királyság kezdetétől (1914.), egészen 1952-ig? Mivel a vezetőtestület tanítása szerint ennek az időszaknak Jézus Krisztus a felelőse, akkor ez azt is jelenti, hogy ő maga is az erkölcstelenség mocsarának bűnével vádolható?
Kérdések felvetése helyett, talán jobb lesz hallgatni az elbeszélés egyik alcímére:
ez a helyzet “Időt és türelmet kívánt”
Érdekes végkövetkeztetés! Egy bírói bizottságot biztosan nem hatna meg az erkölcstelenség mocsarából elhangzó ilyesféle segélykiáltás.
Forrás: vezetőtestület, jw.org
(1) Királyság 108–110.o.3.bek.
(2) Királyság 110–111.o.7.bek.
(3) Évkönyv 95 214,215.o.
(4) Évkönyv 95 214,215.o.
(5) Évkönyv 1995.215,216.o.
(6) Évkönyv 1995.215,216.o.
P.J.
Utolsó kommentek