Megpróbálod kitalálni, hogy a fenti kifejezések közül melyiket, mikor használja a szervezet?

1.) Szellemi OKÁDÉK: módosított szellemi igazságok
2.) Szellemi LÁTÁSZAVAR: hamis vallások tévedései

Zavarban vagy attól, hogy csak ezek a választási lehetőségeid?

És ha bővítem az opciók számát?

3.) Sátáni VESZETTSÉG: hitnézetek, melyeket ma már világosan megértünk

Ha Tanú létedre megnyitottad ezt a posztot, talán el sem hiszed, hogy szervezeti kiadvány valamikor is használta az iménti kifejezéseket.
Pedig a jw.org-ról valók! Igaz, hogy az előfordulásuk nem túl gyakori, de ha meggyőződnél róla, megnézheted szövegkörnyezetükben is.

Tantételbeli Okádék
Szellemi Látászavar
Sátáni veszettség

A bevezető találós kérdésben összekeveredett fogalmakat nem nehéz tisztázni. A vezetőtestület úgy tartja helyénvalónak, hogy a durvább, sértő jelzőket kivétel nélkül másokra, míg a saját tévedéseire csak az enyhébbeket használja. Pedig minden esetben a tiszta imádattól való eltérésre vonatkoznak ezek a szavak és egyben minősítik is az eltérés súlyosságát, holott a Bibliában nincs ilyen megkülönböztetés, főleg nem azon az alapon, ahogyan a mindenkori vezetőtestület teszi ezt. Természetesen egyszerűen diszkrimináció az, ha a tiszta imádattól való eltérés más egyházaknál OKÁDÉK, a vezetőtestület esetében meg csupán LÁTÁSZAVAR. A kettősmérce ennél egyértelműbb már nem is lehetne. 

A legújabb kiadvány a "Végre helyreállt Jehova tiszta imádata" c. na és persze a Szentírás is, büntetéseket helyez kilátásba a hamis tanítók és tanításaikkal kapcsolatban, de nehéz feladat lenne a Bibliából egyszerű, közvetlen magyarázatokat találni arra, hogy mi a szellemi okádék és miért súlyosabb bűn, mint a szellemi látászavar. A tanúkat ez persze úgysem érdekli, vezetőik pedig nyilván tudatosak a kifejezések efféle válogatásában. 

Mivel sohasem használnak a saját elavult tanításaikra sértő jelzőket, ez az ami bizonyítja, hogy az Őrtorony szerkesztői nagyon is tudnak különbséget tenni, csak sajnálatosan azon az alapon, hogy saját vagy más vallások tévedéseiről van-e szó. Nem számít, hogy éppen milyen tetteket véleményez, kizárólag csak az, hogy ki követi el azokat.
A könyv 9. fejezete elég aprólékosan taglalja, hogyan ejtette rabul Isten népét a hamis imádat. Az 1.sz-tól napjainkig terjedő időszak hamis imádatát, a Jelenések szóhasználatával ez a könyv is egyszerűen Nagy Babilonnak nevezi. Azonban, amíg a zsidók babiloni száműzetésének oka és célja világos a próféták leírásaiból (történetesen isteni büntetés), addig a nagy babiloni száműzetéssel kapcsolatban a Jelenések könyve korántsem ilyen konkrét. A vezetőtestületet ez persze nem zavarja, talán még örülnek is a lehetőségnek, mert így a hiányzó részleteket saját elméleteikkel tölthetik ki.

Ezért aztán, még ha a könyvnek központi mondanivalója is a nagy babiloni fogság és az abból való megszabadulás, a téma mégis rejtélyes marad. Az olvasó nem tudja meg, hogyan jut eszébe egy jóságos Teremtőnek hamis tantételekkel, sátáni hazugságokkal, tantételbeli okádékkal, gyalázatos szellemi szajhasággal fegyelmezni a népét és miért oltana be bárkit sátáni veszettséggel.
Pedig a vezetőtestület ezekkel a kifejezésekkel azt a Nagy Babilont jellemzi, melynek fogságába állítólag maga Isten zárta be a keresztényeket, nem is rövid időre, legalább 1800 évre.
Ezt jelenti az, hogy Izrael nemzetének ie. 607-es tényleges fogságbahurcolásával állítják párhuzamba a nagy hitehagyást, ill. a nagy babiloni fogságot! 

Izrael fizikai elhurcolását Jehova nem csupán megengedte, hanem konkrétan maga idézte elő. A Jeremiás 25:9 szerint Babilon, Isten szolgájaként vett részt a kiválasztott nép megbüntetésében és az Ezékiel 16. része is egyes szám első személyben sorolja Isten tetteit, népe ellen a 37-43-ban. 

"Elpusztítom" (Jeremiás 25:9)
"Összegyűjtöm ellened,"
"Megbüntetlek téged,"
"Kiontom véredet,"
"Kezükbe adlak,"
"Megfizetek neked"

Ha ezeknek az események és isteni tetteknek a nagyobb beteljesedése a 2.sz-i nagy hitehagyás, akkor bizony azt is Jehovának kellett előidézni és az állapotokat fenntartani a büntetés (ha csakugyan az volt!) teljes 1800 éve alatt. Azonban a 9, 10. bekezdések, a 2.sz. elejére kialakult "NAGY HITEHAGYÁS"-t Sátánnak és a hitehagyottaknak tulajdonítják, de ez ugyanaz a szellemi állapot, amellyel a továbbiakban már, 1800 éven keresztül Jehova bünteti őket! 

Hogy lehet a tökéletlen embert elítélni un. hitehagyó viselkedés miatt, aminek az igazságos isteni büntetése az lenne, hogy ugyanazokat a bűnöket a továbbiakban isteni kényszerből kell elkövetnie 26-szoros mennyiségben!? 

A 9. fejezet 6-12. bekezdései pontosan ezt az ellentmondást "tálalják", mint legfrisebb szellemi táplálékot.
A 6. mindjárt a fizikai fogságra utalva így kezdődik: 

6. bek.
Jehova Ezékiel által világosan feltárta a népének, hogy hogyan fogja megbüntetni őket a lázadó viselkedésükért. „Száműzetésbe, fogságba mennek” – jelentette ki (Ez 12:11).

A folytatás, noha éppen a párhuzamot akarja kimutatni nagy babilonra vonotkozóan, már sokkal visszafogottabb:

7. bek.
Jehova megengedte ... hagyta, hogy önfejű népe büntetésképp száműzetésbe kerüljön. I. e. 607-ben Nabukodonozor, Babilon királya megadta a kegyelemdöfést, amikor elpusztította Jeruzsálemet és a templomát.

Míg az első babiloni fogság és a nagy babiloni fogság párhuzamát konkrétan leírják a bekezdések, pl. a 8., azzal kapcsolatban sokkal óvatosabbak, hogy a nagy babiloni fogságot is közvetlenül Jehovának tulajdonítsák. Pedig, ha büntetés, akkor Jehovától kellett jönnie, ha viszont nem tőle ered, akkor meg nem büntetés. Feltűnő különbség, hogy az Őrtoronykiadványok Nagy Babilon esetében csupán azt merik konkrétan leírni, hogy azt Jehova megengedte, hagyta, hogy megtörténjen. Pedig nincs különbség nyíltan vagy burkoltan a Teremtőt tenni felelőssé abban, hogy hamis vallásos szokások gyakorlására, bűnök elkövetésére kárhoztatott emberek millióit, sőt pont a fia által alapított fiatal keresztény gyülekezettel tette ezt és amiért később még őket büntette meg. Ez a helyzet akkor is, ha csak közvetett utalások vannak erre. Márpedig a "Helyreáll Jehova tiszta imádata" könyv, az utalgatásoknál konkrétabban fogalmaz amikor kijelenti, hogy a két történet teljesen hasonló: 

8.bek.
"Vajon a keresztény gyülekezettel is történt olyasmi, mint a babiloni száműzetés? Igen."

Majd hosszasan ecseteli az eredménytelen figyelmeztetéseket amik a hitehagyásra vonatkoztak, végül a 10. bekezdés már Sátán befolyását, a bálványimádat elhatalmasodását, a pogány ünnepek és szokások, valamint a hitetlen filozófusoktól és a sátáni vallásoktól átvett hamis tantételeket sorolja!
Majd elhangzik a kérdés

"Hogyan reagált erre Jehova?"

A válasz azért megtévesztő, mert a felvezetésben és az Ezékiel 16:37-43-ban valóságos és konkrét isteni reagálás volt. Amikor azonban Nagy Babilonhoz ér a könyv, akkor Isten szerepét hirtelen passzív szemlélőre változtatja. Tehát a vezetőtestület nyíltan nem meri Istent megvádolni azzal az aljassággal, hogy ő maga vinné a keresztényeket olyan bűnökbe, melyeket mélységesen elítél. Viszont a zsidók fogságával való hasonlóság látszatát másképp nem tudja fenntartani, csak ha Istent is valamiképpen belekeveri, bízva abban, hogyha a (Ezékielnél sorolt) konkrét Isteni cselekedeteket felcseréli a "megengedte" és a "hagyta" kifejezésekkel, akkor az úgy nem lesz feltűnő. 

"Akárcsak a hűtlen Izrael esetében, ezúttal is hagyta, hogy a népét száműzetésbe vigyék." 

Pedig a hűtlen Izrael esetében egyáltalán NEM EZ TÖRTÉNT!

Ott nem úgy volt, hogy Babilon hadserege véletlenül arra járt, és Isten csupán "hagyta", hogy azt csináljanak az éppen hűtlen népével, amit csak akarnak!
Az imént láttuk, hogy az Ezékiel 16:37-43 korántsem csak egy isteni beletörődésről szól. Ami történt, azt Isten tette haragjában, tevőlegesen és fel is jegyeztette! 

Elpusztítom (Jeremiás 25:9)
Összegyűjtöm ellened,
Megbüntetlek téged,
Kiontom véredet,
Kezükbe adlak,
Megfizetek neked,

Így hát, adódik a kérdés, miért van szükség arra az erölködésre, hogy párhuzamot mutassanak ki Babilon és Nagy Babilon között, de annyira azért ne legyen nyilvánvaló, hogy az már nyíltan a hamis imádattal kapcsolatos Isteni felelősséget vesse fel?

A válasz a könyv témájában keresendő, a "SZABADULÁS". 

Ugyanis, ha nincs fogság, akkor nincsenek sajnálatra méltó "jófiúk", akiket ki lehetne szabadítani, és ha az nincs, akkor vezetőtestületi kinevezés sincs, ami pedig nélkülözhetetlen, hogy uralkodni tudjanak hiszékeny tömegeken. A dicsőség helyett pedig maradnának a szégyellnivaló tények, amiket, képtelenség teljesen letagadni, elhallgatni. Azokat már nem lehet eltüntetni a tanúk magánkönyvtáraiból, levéltárakból, jegyzőkönyvekből, szemtanúi beszámolókból és az Internetről. Akkor is ordítanak, ha szűkszavúan és jól elaprózva szétszórják az arhívum több évtizednyi szövegében. Ezekről nem fognak könyvet írni, mint a nemlétező rabságból való elképzelt szabadulásról, de még egy tisztességes Őrtorony cikket sem. Be kell érni 1-1 bekezdéssel imitt amott. De csupán ezeket észben tartva is, tisztán láthatók a vezetők indítékai, módszerei.

Saját imidzsüket építik, erősítik így, bibliai hátteret kreálva hozzá, a jóhiszemű emberek félrevezetésére. Azok pedig újra és újra átesnek azon a megerősítésen, hogy vezetőtestület szentírásilag megalapozottan létezik, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint engedelmeskedni nekik, BÁRMIT mondjanak is. >>

Érdemes megvizsgálni, hogy amikor a vezetőtestület azt állítja, hogy a babiloni fogságok Jehova büntetései, melyeket Ő maga idézett elő, akkor hogyan hagyja figyelmen kívül a saját érvényes tanításait is, de főleg a Bibliait, Nagy Babilonnal kapcsolatban.

Itt van pl az Éleslátás könyv Nagy Babilon-magyarázata: >>

"A Jelenések 17:3–5-ben úgy jelenik meg Nagy Babilon, mint egy bíborba és skarlátba öltözött, gazdagon felékesített asszony, aki egy hétfejű és tízszarvú, skarlátszínű vadállaton ül. Homlokára egy név van írva: „egy rejtély ... : »Nagy Babilon, a szajháknak és a föld utálatosságainak anyja.«” " 

Tehát a vezetőtestület ezekről a vallásokról kijelenti, hogy "szajhák, a föld utálatosságai", következésképpen a hitnézeteik szellemi OKÁDÉK, SÁTÁNI VESZETTSÉG. 

Hogyan fér össze ezzel az, hogy a Teremtő saját maga kényszerítené kiválasztottait ilyen helyzetbe, ilyen tantételek rabságába, amiből, ha akarnának se tudnának szabadulni a kijelölt idő előtt?
Hogyan történhetne meg, hogy a Teremtő elküldi a Fiát, aki földi szolgálatának egyik eredményeként megalapítja az első keresztény gyülekezetet, sok mindent tanít és magyaráz nekik (nyilvánvalóan a tiszta imádat szerint), majd az életét is áldozza értük, sőt mindenkiért, majd kb. 70 év múlva a század végén jön Jehova és ezt az egész, néhány évtizedes kezdeményezést úgy ahogy van, Nagy Babilonba löki, 1800 évre?
Még ha volt is némi figyelmeztetés előtte az apostolok által, akkor is egy olyan ellentmondásba keveredik ennek a tanítója, amit bibliai szóhasználattal élve nem lehet másképp kifejezni, mint meghasonlás!
Hogyan vezethetnek keresztény tanítók ilyen következtetésre bárkit?
Ez tényleg ugyanolyan, mint az első babiloni büntetés?
Milyen tanulsága lenne ennek az eljárásnak, ha így lenne? 

Ahogy az Őrtorony magyarázza (2019.02.), a babiloni száműzöttek az imádatukban csupán annyiban voltak korlátozva, hogy nem a jeruzsálemi templomban gyakorolták azt. Viszont lehetőségük volt zsinagógákat építeni és gyakorlatilag tiszta imádatot folytatni a babiloni fogság egész idején. Vagyis a büntetésük (legalábbis ami Istentől jött), az elsősorban fizikai volt nem pedig szellemi, hiszen pont a rossz szellemi állapotuk miatt kapták.
Ezzel szemben amit nagy babiloni fogságnak nevez a szervezeti tanítás, az szellemi állapot, amire pedig a hamis imádat a jellemző.
A hamis imádat minimum téves, de állhat szándékosan hazug tantételekből, és hozzá kapcsolódó gyakorlatokból is. Néhány hónapja az Őrtorony ezt írta erről: 

"Sátán és a démonok a kormányzatok mellett a hamis vallást és a kereskedelmi rendszert is felhasználják, hogy félrevezessék „az egész lakott földet” (Jel 12:9). A hamis vallás által Sátán hazugságokat terjeszt Jehováról. És azt is eltökélte, hogy a lehető legtöbb emberrel elfeledteti Isten nevét (Jer 23:26, 27). Így sok őszinte ember, aki abban hisz, hogy Istent imádja, valójában démonoknak mutat be imádatot."  W 2018.

"Sátán egyik leghatékonyabb eszköze a hamis vallás. Milyen elégedett lehet, amikor azt látja, hogy az emberek az őseiket, a természetet vagy az állatokat imádják. Neki mindegy, hogy kit vagy mit istenítenek, csak ne Jehovát imádják, „aki kizárólagos odaadást vár el” (2Móz 20:5). Sokan, akik abban a hiszemben vannak, hogy helyénvalóan imádják Istent, hamis tanításokban hisznek, és hiábavaló szertartásokat gyakorolnak. Ők is olyan sajnálatra méltó helyzetben vannak, mint azok, akiket Jehova így kérlelt: „Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és miért fáradoztok azért, ami nem elégít meg? Figyelmesen hallgassatok engem, és egyétek, ami jó, találjon lelketek gyönyörűséget a kövér eledelekben”  W 2015.

"Azok a vallások, melyek hamis tantételeket tanítanak, megtévesztik az embereket, akik emiatt tulajdonképpen nem engedelmeskednek Istennek. Sátán a hamis vallásokat használja fel, hogy megakadályozza az embereket, hogy Jehova barátai legyenek."  W 2010.

"visszatértek a kereszténység tantételbeli okádékához, és együttműködnek Nagy-Babilon szellemi részegeseivel, akik verik és támadják Jehova hű és értelmes rabszolga osztályát"  W 1990.

Ha még az Őrtornyok szerint is Sátán eszköze a hamis imádat, akkor hogyan használná ugyanezt bármire is a Teremtő Isten?
Elképzelhető ilyen büntetés Istentől?
Még Nabukodonozor is, az első babiloni történetben, megengedte, hogy zsinagógákban folyjon a tiszta imádat. Ha a nagy babiloni sztori csupán hasonlít erre, akkor ott miért nincs tiszta imádat és miért pont az a személy korlátozza, aki ugyanakkor el is várja azt?

Hihetetlen, hogy közvetve vagy közvetlenül Ő Maga tartotta, sőt vezette volna tévelygésbe a keresztényeket évszázadokon át!
De bármilyen képtelenségnek is hangzik, az Őrtoronylogika szerint ennek kellett történnie.

Továbbgondolva a helyzetet sokkal súlyosabb dolgokat állít ez a tanítás a Teremtőről.
Nem elég, hogy a szellemi tévelygésük isteni eredetű, Isten ennek ellenére azt várja el az emberektől, hogy maguktól jöjjenek rá, mi a helyzet és hámozzák ki a Szentírás "kódolt" üzenetéből a tiszta imádat mikéntjét. Akinek ez a mutatvány nem sikerül, azt meg egyszerűen "gyalázatos szajhának" tekinti, olyan szellemi prostituáltnak, akire újabb büntetést mér. 

Ha alaposabban szemügyre vesszük, hogy mit tekint az 1990-es Őrtorony "szellemi okádék"-nak, akkor látható, hogy ugyanazt, amiben a szervezet maga is hibás.
Az ominózus kifejezést tartalmazó bekezdés úgy kezdődik, hogy: 

"milyen nyomorúságosan csődöt mondott a hamis vallás abban, hogy helyes vezetést kínáljon fel!" 

majd ue. a bekezdés kifejti, hogy ennek, vagyis a "helyes vezetés" hiányának következtében váltak a tanításaik, szokásaik "szellemi okádékká". 

Az Őrtorony arról is ír, hogy volt idő amikor a szervezetben sem volt teljesen tiszta az imádat, következésképpen nélkülözték a helyes vezetést, ezt azonban sokkal visszafogottabban fogalmazza meg, mint a "nyomorúságos hamis vallások".-nál Feltűnő ez a különbség egy csupán 6 éwel később megjelent cikkel összehasonlítva. w96 2/15 14. o

3 Ennek a századnak a kezdetén volt egy olyan időszak, amikor a szellemi izraeliták földön élő maradéka nem volt állhatatosan tevékeny ennek az üzenetnek a hirdetésében. Nem örvendeztek teljes mértékben Isten csodálatos világosságában. Valójában nagy sötétségben voltak.

5 Vizsgáljuk meg a tényeket,
...

6 Miért mondható el, hogy a szellemi Izráel maradéka fogolyszerű állapotba került? 

6 Az I. világháború időszaka alatt viszonylag rövid ideig a szellemi Izráel maradéka nem maradt teljesen tiszta, és nem is élt teljes mértékben összhangban Isten akaratával. Néhányan közülük tantételbeli hibáktól voltak szennyezettek, és megalkudtak, mert nem foglaltak egyértelműen állást Jehova mellett, amikor nyomás nehezedett rájuk, hogy támogassák a háborúzó nemzeteket. Ezekben a háborús években mindenféle üldözést elszenvedtek, még bibliai irodalmukat is betiltották sok helyen. Végül pedig az ismertebb testvérek közül egyeseket hamis vádak alapján elítéltek és bebörtönöztek. Visszatekintve nem nehéz felismerni, hogy bizonyos értelemben Isten népe nem volt szabad, hanem inkább fogolyszerű állapotban volt. (Vö. János 8:31, 32.) Szellemileg súlyos látászavarai voltak (Efézus 1:16–18). Viszonylagos némaságot mutatott Isten dicséretében, aminek az lett a következménye, hogy gyümölcstelen volt szellemileg (Ésaiás 32:3, 4; Róma 14:11; Filippi 2:11). 

Mekkora különbségek, lényegében ugyanazon dolgoknak a megítélésében!

A hamis vallások tanításai:

SZELLEMI OKÁDÉK
A VEZETÉS NYOMORÚSÁGOS CSŐDJE
SÁTÁNI HAZUGSÁGOK, HAMIS TANTÉTELEK
DÉMONOK IMÁDATA

Ugyanezek a szellemi izraelitáknál csupán:

súlyos látászavar,
viszonylagos némaság, gyümölcstelenség,
tantételbeli hibák,
fogolyszerű állapot,

Nehezen hihető, hogy mindezekről Jézus Krisztus is ugyanígy vélekedik, uralma, felügyelete alatt!

Perverz gondolatok ezek a Királyi hatalommal kapcsolatban, amikor ő emberként is sokkal többre volt képes a tanítványaiért!

Ha létezik szellemi olvasótábla, akkor valakinek sürgősen gyakorolnia kellene rajta!
De az is lehet, hogy már késő.

P.J.