Ha az Őrtorony-kiadványok valóban Isten hangját jelentik az emberiség számára, ahogyan a 2019. márciusi Őrtorony tanulmányozási cikke állítja a bevezetőjében és később is, akkor ez azt jelenti, hogy Isten hangja, – következésképpen maga Isten –, nem emlékszik a népével kapcsolatos bizonyos eseményekre. Történetesen, hogy azok, voltak-e a Nagy Szajha szellemi fogságában vagy nem! Ez az isteni hang ui. – már ha csakugyan tekinthetők annak az Őrtorony publikációk – ellentmondásos kijelentéseket tesz az utóbbi években, ebben a témában. A következetlenség évezredes időtávlatokban is aláásná a Teremtő hitelességét, de, hogy 4-5 év leforgása alatt az állítólagos vég idején zajlik mindez, ... eléggé különös.

Ha ez isteni hang, tehát ihletett kijelentés, akkor alá kell vetni annak a vizsgálatnak, amit az ihletett kijelentésekkel kapcsolatban a Szentírás javasol. (1.János 4:1)

Az Őrtorony szerint ie. 607-1914 -ig eltelt 2520 év alatt a pogány uralkodók miatt Jézus Krisztus nem gyakorolhatta a hatalmát az igaz keresztény gyülekezete felett. Bár 1914-ben állítólag ez az idő lejárt – az ún. nemzetek meghatározott ideje –, ezután mégis volt egy 5 éves holt időszak, mert a hű és bölcs szolgát – akin keresztül Jézus már közvetlenül irányíthatta volna népét – csak 1919-ben nevezte ki. 1914-ig tehát a pogány nemzetek uralkodtak, Isten népe felett is, 1914-1919 -ig, bár Jézus már rendelkezett királyi felhatalmazással, azok mégis Nagy Babilonban voltak, ahonnan csak 1919-ben/től szabadultak, mivel akkor nevezte ki a rabszolgáját az akkor már 5 éve uralkodó Jézus. Hogy miért éppen Nagy Babilonból választott, abba most nem merülök bele, csak a tényét említem, mivel a szervezet kiadványai sokáig a szellemi értelemben vett babiloni fogságot emlegették ez időszakra vonatkozóan. Azonban nagy különbség, hogy az ókori fogság egy kényszerhelyzet, büntetés volt, addig a modernkori szellemi állapotuk szabadon választott volt, minden részletét tekintve. Utóbbi tehát fogságnak jóindulattal sem nevezhető, de ez most mellékes abból a szempontból, hogy Isten hangja újabban miért nem emlékszik ezekre az állapotokra.

Pl. a 2013.07.15. Őrtorony 8. bekezdése felsorolja azokat az ún. gyomokat, melyek nyilvánvalóan a nagy babiloni hatások bizonyítékai voltak 1914-19 ig terjedő időszakban, Isten népén (prédikálás leállt, ellenállás, zavar, megosztottság a vezetésben). Majd a 11. bekezdés leírja, hogy a gyomok összeszedése jelentette Nagy Babilon elesését, ennek következtében az abból való szabadulást is.

A bailoni fogság tényét 1 éwel később a  2014.11.15. Őrtorony is megerősítette.

2014-ben megjelent Isten Királysága uralkodik c. könyv szintén közölt részleteket, vagyis bizonyítékokat az 1914-19 -es időszak kifogásolható gyakorlatairól, pl. a 2. fejezete, A próba időszaka alcím alatt többek között a zűrzavar, teremtményimádat, hitehagyás, megosztottság, csalódottság, szellemi halál állapota kifejezésekkel jellemzi az időszakot.
A 10. fejezet pedig annyi ún. babiloni szokást említ, ami bőven meggyőző a szellemi tévelygéssel és a Nagy Babilonban való tartózkodással kapcsolatban, pl. karácsony, húsvét, születésnapok, ünneplése, kereszt használata, stb.

Ha kelletlenül is, de látható, hogy a 2010-es évek közelmúltbeli, időszerű tápláléka nem szépíti a Bibliakutatók szellemi szajhálkodását Jézus Krisztus uralkodásának kezdeti éveiben. Az Éleslátás c. bibliai lexikonban, maguk nevezik szajhának Nagy Babilont, annak szinonímájaként használva, így nyilván saját magukra is alkalmazni kell a lekicsinylő kifejezést, amíg elismerten tagjai voltak annak.

Mindezekkel kapcsolatban a következő kérdések merülhetnek fel:

Ha 1919-re nyilvánvalóvá vált, hogy nagy babilon elesett (w130715), hogyhogy nem szűnt meg?
Ha elesett, ki is jöttek belőle a felkentek, akkor mi lehetett még egyértelműbb 44 év múlva, az 1963-as Őrtoronyban (kr54.o.21.bek.) Nagy Babilonnal kapcsolatban?
Ha Nagy Babilon miatt még 1963-ban is figyelmeztetést, új tanítást kellett megjelentetni, hogy lehet, hogy kijöttek belőle 1919-ben?

Ennek a sánta érvelésnek Nagy Babilonnal kapcsolatban  az a feltételezés sem használna, hogy esetleg abban az értelemben esett el 1919-ben, hogy többé már nem volt hatása a felkentekre és a frissen kinevezett rabszolgára, hiszen a Királyság uralkodik könyv a szellemi szajhaság szokásainak elhagyását bőven a 1919 utáni évekre teszi. A karácsonyt pl. 1927-ben hagyták el, a keresztet címoldalakon is használták, mert elfogadható jelképnek tekintették 1928-ig, de bálványnak csak 1933-tól. Ugyanígy a többi kifogásolt dolgot is, a saját beszámolók szerint is csak a 30-as évek közelében vagy sokkal utána hagyták el.

Az eddig bemutatott kiadványok bőven alátámasztják, a közvetlen kijelentéseikkel és a hamis vallások szokásainak gyakorlására való sűrű hivatkozásaikkal, hogy a szervezet ténylegesen Nagy Babilon = Nagy Szajha részét alkotta évtizedeken keresztül és még azután is, hogy azt állítják, kiszabadultak belőle.

Isten népével kapcsolatban ilyesmit közvetlenül kimondani, leírni azokkal a jelzőkkel együtt, melyekkel az ellenségnek kikiáltott más vallásokat szokták illetni, nagyon kínos. Ezeket a szórványos, a szervezet saját hangján (ha ez Istené is, akkor azon), tett, "beismerés-morzsákat" viszont a 2016-ban kiadott novemberi Őrtorony szám megpróbálja eliminálni. Azt, hogy a szervezet korábbi éveinek kifogásolható tettei, Nagy Babiloni fogságot, szellemi szajhaságot jelentettek volna a szervezet esetében egy olyan írásban próbálják tagadni, melynek a címe is az, hogy Kiszabadultak Nagy Babilonból. A magyarázkodás  a 27.o. 4. bek. -nél kezdődik, majd folytatódik a 29.o. 9. bek.-ben is.

Hogyan lehetséges 2013-14 -ben Isten hangján kijelenteni Nagy Babilonról és Isten népéről dolgokat, majd ezeket 2016-ban, alig 2 év múlva tagadni?
Nem csupán a jelentőségét próbálják kissebbíteni, hanem nyílt cáfolatok vannak leírva a következőképpen:

"egyáltalán nem mondhatjuk ezekről a keresztényekről, hogy az I. világháború alatt Nagy Babilon fogságába kerültek. Éppen ellenkezőleg, abban az időben egyre inkább megszabadultak a befolyásától, és másoknak is segítettek ebben."

Mivel ugyanez a 4-es bekezdés a második mondatban kijelenti, hogy Nagy Babilon egy vallási prostituált, nem csoda, hogy a befejező mondatokkal szívesen elhatárolódnának ettől a bélyegtől. De ez lehetetlen arra az egyetlen és kevésbé jelentős eseményre hivatkozva, hogy abban az időben egy szórólapot terjesztettek a hamis vallások leleplezésére milliós példányszámban. Tökéletesen figyelmen kívül hagyják, amit 2 éwel korábban több kiadványban is részleteztek, hogy ugyanazokat a szokásokat a Bibliakutatók is gyakorolták, melyek miatt más vallásokat éppen “leszajháznak”.

Ha a 4. bekezdés logikája, ill. bizonyítéka a Nagy Babiloni tagság ellen szánalmasan kevés és nevetséges, akkor a 9. bekezdés érvelése egyenesen elképesztő. Lényeges, hogy amit itt állítanak, azt nem egyénekre, hanem mint csoportra, tehát a szervezetre vonatkoztatják, így a felelősség megítélése szempontjából is sokkal súlyosabb.

⁹ A Bibliakutatók nem mindenben követték a szentírási alapelveket 1914 és 1919 között. Bár az indítékaik jók voltak ... mint csoport nem voltak mindig semlegesek a háborút érintő kérdésekben. ... Néhány testvér kötvényeket vásárolt, hogy anyagilag támogassa a háborús erőfeszítéseket, és voltak olyanok is, akik a lövészárokba mentek fegyverrel a kezükben. Tehát a testvéreinknek szükségük volt némi kiigazításra, de ez nem jelenti azt, hogy ezért Nagy Babilon fogságába kerültek volna. Épp ellenkezőleg, megértették, hogy el kell különülniük tőle, és az I. világháború idején már szinte teljesen meg is szakították a kapcsolatot a hamis vallás világbirodalmával. (W 2016.11.29.o.9.bek.)

Ami itt olvasható az a Jézus által említett meghasonlás eklatáns példája.
Vajon milyen állapotban voltak, ha nem Babilon fogságában?
Hogyan állíthatják azt, hogy babiloni dolgokat nem is érintettek, a bibliai parancs szerint, miközben "lövészárokba mentek fegyverrel a kezükben"?
Ez távolról sem a szellemi megtisztulás folyamatát írja le, ahogyan az utólagos magyarázkodások próbálják elhitetni! A nemzetek háborújában való részvételt és anyagi támogatást, szervezeti szinten nem kifogásolni, ezt egyáltalán nem lehet némi kiigazítani való dologgá jelentékteleníteni.
És, ha mindez nem a Nagy Babiloni tagságot bizonyítja, akkor vajon mi mást?
A többi egyházat még azért is képes elítélni a szervezet, mert azok imádkoztak a békéért, saját felelősségüket pedig még akkor sem fogják fel, amikor éppen bevallják a bűnös tevékenységet!?
Hogy lehet mindezeket Isten hangján szólni, amikor még olvasni is felháborító!?

A Királyság uralkodik könyvben mindenesetre az áll, hogy az itt bemutatott "semlegességgel" kapcsolatos időszerű útmuatáshoz még várni kellett egy újabb világháborúra, mert az csupán 1939-ben jelent meg. (56.o.)
Mennyire normális az, hogy 1919-ben kiszabadultak Nagy Babilon fogságából, mégis további 20 éven keresztül fatális tévedésben voltak a semlegesség kérdésében?
Mindezekről úgy nyilatkozni, hogy nem voltak részei Sátán politikai és vallási rendszerének, "sőt! ellenkezőleg!" ahogy írják, ez egyszerűen a tények meghazudtolása.

A Közeledj Jehovához könyv, is arról ír (276.o.), hogy 1919-ben helyreállították a tiszta imádatot, ami logikusan csak akkor lehetséges, ha addig nem volt tiszta, ha az lett volna, nem kellett volna helyreállítani. Az más kérdés, hogy tiszta azután sem lett, de ez a szófordulat többször is olvasható a szervezeti irodalomban, ami érthetetlenné teszi, hogy 2016-ban miért kellene ez ellen tiltakozni.

A 2016-os Őrtorony elzárkózása attól, hogy szellemi babiloni fogság létezett azért is érthetetlen, mert 1 éwel később, a 2017. októberi Őrtorony már ismét tényként kezeli a szellemi fogságot, ill. a megszabadulást, a 10. és a 15. bekezdésben, mintha csak nem is létezett volna a 2016-os verzió. Akármi is ez, szándékosság, vagy figyelmetlenség következménye, jelentős, vagy jelentéktelen, hogy mi volt 1919 előtt, az biztos, hogy Isten eredeti szavától és megnyilatkozásaitól nagyon messze van ez a mód. Szellemileg egészségesnek tekinteni valamit, majd annak az ellenkezőjét is és ismét visszatérni a korábbi verzióhoz, miközben teljesen természetesnek veszik, hogy a változások okairól egyetlen szót sem kell közölni, ez az olvasók és követők, szellemi testvéreik végtelen megvetése, lenézése, semmibe vevése. Hogy az érintettek nem így élik meg, az csak azért lehetséges, mert észre sem veszik. A legújabb, 2019. januári videó (tavalyi közgyűlésről) bevezetőjében Stephen Lett szintén tényként említi az 1919-es megszabadulást és hangsúlyozza, hogy azóta minden a legnagyobb rendben szellemi téren.

Bizonyára a vezetőtestületnek imponálna, ha a babiloni szabadulás mintájára valami modernkori sztorit is össze tudnának hozni az Őrtorony írók, de láthatóan túl nagy feladat a szellemi szabadulás forgatókönyvének megírása még 100 éwel az események után is, mivel a történelmi tényeken már nem lehet változtatni. Lehetetlen feladat úgy megszabadulni valamitől, hogy egyúttal tagadják a rabság állapotát. Ez inkább egy fantazmagória, de az kizárt, hogy valódi isteni kommunikációnak lenne a része.

A szervezet érvelése a szellemi prostitúcióval szemben annyira logikus csak, mint amennyire azt állítani, hogy Dániel sem volt babiloni fogságban, mivel Isten hűséges szolgája volt abban az időben. Dániel legalább tényleg hűséges volt!

Ha egy felkent keresztény csoport csupán a legutolsó egyetlen évszázad történelméről nem tud vagy nem akar hitelesen beszámolni és összevisszaságokat beszél egyik évről a másikra, majd a harmadikra, az milyen bizalomra számíthat, a próféciák és azok magyarázatai terén, melyek akár több ezer évesek és feltárásukhoz, magyarázásukhoz nem elég beiratkozni egy könyvtárba, levéltárba vagy betekinteni a korabeli újságok gazdag arhívumába, hogy a szervezet saját könyvtárát ne említsem! Utóbbival pedig szívesen dicsekedett az Őrtorony nem is olyan régen, de vajon miért nem használja korrekt módon ezeket a lehetőségeket?

Miért jut eszébe egyáltalán a vezetőtestületnek, hogy amit évtizedeken keresztül elismert, nyomtatásban többször megjelentetett és tényekkel bizonyított is, azt egyszer csak elkezdje szépíteni, kozmetikázni, sőt tagadni?

A lehetséges magyarázatok mindegyike arra mutat, hogy egy Igaz Istennek, A Teremtőnek, egészen biztosan semmi köze a korábbi szennyekből való kimosdatáshoz, torzítások, féligazságok és nyílt hazugságok eszközeivel.

Az egyik magyarázatot maga az Őrtorony közli, miszerint az 1910-es évek még életben lévő tagjai tiltakoznak a korabeli állapotok babiloni minősítése miatt. Emberi szempontból nézve érthető, ha valaki szégyelli azokat a tevékenységeket, mivel ma olyan szervezetnek is a tagja akar lenni, amelyik nyíltan letagadja a múltját.
De csupán néhány félrevezetett, kényes, idős ember személyes érzékenysége miatt, további milliókat is félre kell tájékoztatni a történelmi tényekről, és mindezt olyan ócska érveléssel, mint amit a 4-es és 9-es bekezdésekben produkálnak?
Természetesen a szervezet megítélésén nem sokat változtat az az egyetlen momentum, hogy voltak-e Babilon szellemi fogságában vagy nem és megszabadultak-e vagy ottfelejtették őket. Ami fontosabb az ebben a témában is látható, mégpedig, hogy miközben jogtalanul és írásellenesen igényt tartanak még az isteni hangon való megnyilatkozások nyújtotta elismerésre is, ugyanakkor sorozatosan bizonyítják a legkülönfélébb témákban, bibliai tanítások, viselkedési normák vagy a történelmük bemutatása közben is, hogy képtelenek hitelesen, következetesen beszélni.

Kivételesen, meg lehet fontolni azt a szervezeti javaslatot, melyet a vallástörténelemmel és annak értékelésével kapcsolatban ajánlanak:

"Ráadásul a történészek is csupán emberek, korlátozott ismeretekkel és a munkájukat akadályozó személyes gyengeségekkel és esetleges előítéletekkel. Ezért a tárgyilagos személy jól teszi, ha tartózkodik attól, hogy dogmatikus legyen az olyan dolgokat illetően, amelyekről nem áll rendelkezésére megbízható, Istentől ihletett feljegyzés. A vallástörténet írása közben hasonló nehézségek merülnek fel, mivel a szakértők olykor nem értenek egyet az események megítélésében." >>

A tanács és a minősítés is világos! Ha valaki gondolkodás nélkül elhiszi mindazt amit az Őrtorony egyik évről a másikra variál, az nem tárgyilagos, hanem dogmatikus. Ezzel éppen az összes szervezethű tanút minősítette a kiadvány. Ennek a vallástörténetnek a megírása közben is egyet nem értés egyértelmű jeleit láthatjuk, ami nem csak a szakértelmüket kérdőjelezi meg, hanem az indítékaikat is. Érdemes tehát fontolóra venni, hogy lehet-e bízni bármely írásában ezeknek az immár a nyilvánosság előtt versengő és egymásra cáfoló íróknak, Jehova Tanúi írói osztályáról?!

P.J.