Az 1.sz-i történetben (Cselekedetek 5.rész) Anániást és feleségét az adományuk mennyiségéről kérdezték egy bizonyos alkalommal. Az erre adott válaszuk élet-halál kérdésnek bizonyult. Ha nem is prófécia szintű, de azért mindenképpen feltűnő hasonlóságok mutatkoznak a mai kommunikációban is, mint a közel 2 évezredes történetben. Az egyedüli különbséget abban látom, hogy a következmények súlyosabbak voltak a múltbeli házaspár filléres ügyét összehasonlítva a jelenlegi multinacionális szervezet gigantikus ügyleteivel, kommunikációjával és következményeivel.

Amikor ma feltesszük az adományok mennyiségével kapcsolatos kérdést, vajon milyen válaszra számíthatunk? És annak a válasznak milyen következménye lesz az egyénre, a gyülekezetre nézve? Létezik-e olyan isteni képviselő, aki Péter apostolhoz hasonlóan pillanatok alatt átlátja a helyzetet és be is jelent rögtön egy isteni ítéletet? Lehetséges, hogy a személyes bibliai ismeretünk és némi tárgyilagosság segítségünkre lesz, hogy eldöntsük a kérdéseinkre igaz válaszokat kapunk-e és ha nem, akkor milyen további kapcsolatot ápoljunk gyanússá vált válaszadóinkkal.

A hivatalos honlap Gyakori kérdések rovatában található az 1.sz-ihoz nagyon hasonló kérdés, ami az anyagiak forrására és mennyiségére utal: Miből finanszírozzák munkájukat Jehova Tanúi?

A mai válasz nagyon hasonlít az első századira, csak más volumenben és természetesen más következményekkel.

A válasz első mondata így hangzik: 

"A prédikálómunkával járó kiadásokat jórészt azok az önkéntes adományok fedezik, melyeket Jehova Tanúi adnak"

És ezek után egyetlen egy szó sem esik más forrásról a következő 3 kurta bekezdésben. Pedig, ha jórészt önkéntes adomány, akkor kellene lenni más résznek is, de arra nem derül fény. Miközben a kérdés kizárólag az adományok forrására vonatkozik, a válasz 90%-ban másról szól. Nem egy direkt hazugság, de mindenképpen az igazság elrejtése érezhető. Aki ezt a választ kigondolta, nyilván azt képzelte, hogy így nem vádolható a szervezet azzal, hogy ugyanúgy letagadná az adományok mennyiségét mint Anániás és felesége. (Valójában csak Szafira tagadott, mert a leírás szerint Anániás meg sem szólalt).

De ki elől kell elrejteni ma az anyagiak mennyiségéről és forrásáról szóló igazságot és mi célból?

A Szentírás több olyan történetet is tartalmaz, amikor Isten népe anyagilag gyarapodott és egyetlen esetből sem érezhető, hogy bárki zavarban lett volna azok eredetével, vagy mennyiségével kapcsolatban, ha azt nyilvánvalóan isteni támogatás kísérte. Sem akik összegyűjtötték, feljegyezték, vagy a későbbi korok írásmásolói. Ezért tudhatjuk a teljes igazságot az ókori isteni nép anyagi forrásairól, még ha olyan bizarr körülmények is mint a hullafosztogatás gazdagították olykor a választott népet, pl. a 185e asszír angyal általi elpusztítása után. Igen gyakori volt a hadizsákmány, amelyhez vér tapadt, gyermekek, idősek, nők tömegmészárlása, a megfélemlítéssel gyűjtött javak, pl. az egyiptomi kivonulásnál, vagy a szomszédos nemzetekkel való üzletelés, megállapodások, ügyletek, pl. Salamon idejében.

Ezek az esetek nincsenek letagadva, szépítve, elhallgatva, hanem egyenesen büszkék voltak rá az érintettek. A büszkeség máig megmaradt, de az őszinteség már más kérdés. Sokatmondó, hogy amikor a "Gyakori kérdésekben" saját magukat szólítják meg ez ügyben, akkor nyilvánvalóan elhallgatnak valamit. Jóindulatúan feltételezhetnénk, hogy talán terjedelmi okok miatt. De nem változik a benyomás azután sem, ha a kapcsolódó (ajánlott) cikkekben megnézzük az egyik hivatkozott videót: Jehova Tanúi szervezetten hirdetik a jó hírt a címe.

A 30 perces anyagban igazán lenne helye egy komolyabb pénzügyi beszámolónak, vagy legalább egy nagyvonalú felsorolásnak a pénzek eredetére vonatkozóan, de itt sincs több, mint az önkéntes adományok, sőt az egyetlen erről szóló snitt, egy kisfiú adományozását mutatja be kb. 10 mp-ben.

Még egy kezdő újságíró is ilyenkor visszatérne az elejére és feltenné még egyszer, vagy másképp a kérdést, mert egyértelmű, hogy nem érkezett egyenes válasz. Csakhogy itt nem egy szabályos interjúról van szó, a szervezet saját magát interjúvolja, miközben pontosan tudják, hogy a Tanú olvasók többségének nem tűnik majd fel a válasz nélkül hagyott kérdés, vagy félrevezetés. A lényeg valószínűleg azt a látszatot kelteni, hogy foglalkoztak a témával, és egy illedelmes Tanú, ha nem érti a választ, úgyis magában keresi majd a hibát, ha egyáltalán még tovább is izgatja őt az ügy. Akinek mégis gyanús lesz valami, az meg úgysem kérdezhet vissza, hisz az interaktivitás még egy ilyen "kérdések" rovatban sincs biztosítva. Ha pedig valaki annyira nem bírja magában tartani az ezzel kapcsolatos indulatait, hogy jobb híján egy hírnöktársának mégis csak megemlíti a véleményét, netán egy helyi felvigyázónak veti fel újra, ami a honlapon válasz nélkül maradt, az számíthat mindenféle negatív jelzőkkel való megbélyegzésre. A hitehagyottól kezdve, a gyanakvón át, egészen a bírálgatóig, minden előfordulhat. De választ akkor sem kap arra, ami őt érdekelte.

Egy ismerősöm ebben a folyamatban, éppen a jelenlévő körzetfelvigyázótól várt volna segítséget tisztázatlan kérdéseire, aki kereken azt mondta neki, hogy "te hülye vagy". Szó szerint így. Ne képzelje senki, hogy csupán a sértő kifejezés okozná a gondot a válaszban. Egy ilyen válasz több mint sértés, mert pontosan azt mutatja, hogy nem érdemes komolyabban feszegetni semmit az egyszerű hírnöknek. Nem számít a véleménye, kérdése, hogy az, ami éppen foglalkoztatja az gyengíti vagy erősíti a hitét. Egyszerűen fölösleges, reménytelen, más szóval "hülyeség" ilyesmi iránt bereai, vagy bármilyen bibliai módszerrel is érdeklődni. És ezt a szervezet hivatalos képviselője mondja ki. Teljesen mindegy, hogy magánbeszélgetésben, vagy az emelvényről, mert így is teljesen párhuzamos azzal, amit a hivatalos honlapon olvasni válaszként, jó néhány kérdésre. Ha a honlap nem is tartalmaz degradáló kifejezéseket, mégis az az érzése az olvasónak, hogy hülyének nézik.

Az valamennyire természetes, vagy inkább megszokott, de semmiképp nem elfogadható, hogy kényes ügyekben, némi színezést általában alkalmaznak az érintettek, de ennek egy bizonyos határon túli mértéke durván sértő a hallgatóságra nézve és ilyenkor már feltűnő is. Az anyagi ügyletek pedig különösen kényesek a nyílt kommunikáció szempontjából. A kérdés felvetése is mutatja, hogy pontosan tisztában vannak egy ilyen kérdés megalapozottságával, mégsem hajlandók korrekt választ adni rá.

Vajon elkerüli a kommunikációs osztály figyelmét, mit mond a Szentírás az ilyen eljárásmódra? Nyilvánvaló, hogy erről nincs szó. Ekkora apparátussal és Bibliaismerettel szóba sem jöhet mentségként a figyelmetlenség, vagy tévedés lehetősége, ez egészen biztos. Pl. csak az Éleslátás könyv hazugság szócikke, kereken 50 különböző bibliai utalást tartalmaz annak elítélésére. A dolog mégis úgy áll, hogy a szervezet által feltett, és nyilvánvalóan érdeklődéssel kísért kérdésre nem jön kielégítő válasz. A rovat megnevezésével is elismerik, hogy ez egy gyakori téma, gyakori kérdés, sokakat érdekel, mégis sem a hivatalos honlapról, sem a nyomtatott anyagból, de még a hivatkozott videók által sem kerülhet át a megválaszolt kérdés kategóriába. Tehát nem marad más magyarázat, mint szándékosságot feltételezni a kitérő válasz okaként.

Hogy az indítékok mik lehetnek ilyenkor, egy magát évtizedeken keresztül, hűséges, becsületes, sáfárnak hirdető grémium esetében, csak találgatható, de az eljárásuk minimum gyanakvásra ad okot. A tagság, még nagyságrendekkel sincs tisztában az anyagiakat illetően. Sem bevételekről, sem forrásokról, sem kiadásokról és ez a kérdés állítólagos megválaszolása után csak rosszabb állapotot hagy maga után.

Mindezekkel szemben örülhetünk, hogy a Teremtőnk nem szűkszavú, titkolózó, és főleg nem félrevezető, amikor a vagyonáról nyilatkozik emberi teremtményeinek. Ő nem csak a bizalmába avat minket, hanem meg is osztja tulajdonát. Egy sajátos igazságosságot gyakorolva közben. Legalábbis a szervezethez képest mindenképpen más az anyagi javak isteni elosztása. Ő nem munkajelentéshez, szervezeti státuszokhoz, vagy jó kapcsolatokhoz szabja, kinek, mikor, mennyit adjon. (Máté 5:45,46) Egészen biztos, hogy lenne rá szentírási mód és ok is bőven, hogy ebben a kérdésben szorosabban kövessen egy Őt képviselő szervezet, bibliai mintákat.

A Szövegmagyarázat Jakab leveléhez c. kiadvány bevezetőjében, Edward Dunlap azt írja, hogy Jakab levele önmagában is "Hatásos szemléltetésekkel mutat rá, hogy az erkölcsösséggel és a felebaráti segítség gyakorlati értékével nem rendelkező vallás halott Isten szemében", majd a következőképpen idéz egy bibliai szövegmagyarázót:

... ha a keresztények belenyugszanak egy öncélú vallás követésébe, és megfeledkeznek mások anyagi és szociális szükségleteiről; vagy ha életmódjukkal megtagadják hitüket, és ha jobban törődnek a világ, mintsem Isten barátságával, akkor számukra Jakab levelének van mondanivalója és közli velük, mi az, ami veszélyes módon elkerülte a figyelmüket...

Lehetséges lenne, hogy a szervezet a fentiek közül hibáztatható valamiben? Lehetséges, hogy megfeledkezett egyesek anyagi szükségletéről, akiknek korábban anyagi biztonságot ígért? Milyen felelősséget érezhet azok irányában, kiknek nem is ígért ilyesmit, de tud a szerencsétlen anyagi helyzetükről? Lehetséges, hogy ha valaki arra buzdít másokat, hogy ne ápoljanak családi kapcsolatokat bizonyos családtagokkal, valamilyen erőltetett, bibliainak álcázott magyarázattal, az megfeledkezik mások szociális szükségleteiről? Lehetséges, hogy egy "hű és bölcs befektető", amikor a gigantikus beruházásainak, ill. befektetéseinek részleteit nem fedi fel a kispénzű "szponzorai" előtt, akik közt szép számmal vannak nyugdíjasok, állástalanok, gyermekek, egyedülálló anyák, diákok, stb., viszont a tagság előtt ismeretlen üzlettársai, akik nem is tartoznak a szervezethez sem egyénileg, sem a munkájukkal, akiktől a profitot kapja, minden részletről tudnak, beleértve a kockázatokat, haszonkulcsokat, és a befektetések pontos természetét is, akkor ő jobban törődik a világ barátságával?
Lehetséges, hogy erőltetés nélkül is ráillenek ezek a kérdések, ill. következtetések annak a szervezetnek a vezetőségére, akiknek a kiadványából lettek idézve a fenti szavak? Egészen biztos, hogy valami isteni mondanivaló, nem csak Jakab leveléből, veszélyes módon elkerülte a figyelmét ezeknek az embereknek.

Vajon mit érezne Anániás és Szafira, ha valamilyen módon megtudhatnák, hogy az ő válaszuk egy 1.sz-i adományokat kezelő pultnál lényegesen nagyobb jelentőségű volt, mint egy világméretű szervezet, világméretű nyilvánosság előtti ködösítései? Mennyi lehetősége, ideje volt/van az egyiknek és a másiknak, a megbánásra, bocsánatkérésre, túlélésre?

-----------------------

Miért érdekes egyáltalán, hogy honnan van a pénz? Nem mindegy? Van és kész! Önfenntartó a szervezet és működik a "gépezet". Ha valóban érdektelen lenne a forrás, vagy a kérdés, akkor nem is kellett volna elhelyezni a honlapon. Már a kérdést sem, nem még a félrevezető választ. A kérdés ugyanis nem azért gyakori, és nem azért foglalkoztat embereket, mert ők nem látják az adományládákat a királyságtermekben, vagy ne hallanának rendszeres buzdításokat az önkéntes adományozásra. Hanem mert nyilvánvaló, hogy egy ilyen tagság aprópénze nem fedezi a nagy szervezet költségeit. Kell lennie más forrásnak is, hiszen mindig is volt. Legalábbis néhány évtizedig nem titkolták az irodalomelőfizetéseket, a részvényeket, stb. De azért sem mindegy, mert a szervezet szigorúan veszi a tagjainál, az egyes tagoknál, akik családapák, egyedülálló anyák, vagy netán munkanélküliek, hogy milyen forrásból származik a létfenntartásukhoz alig-alig elegendő nyomorúságos jövedelmük. Különféle szankciók léteznek bizonyos típusú munkák vállalóival kapcsolatban, ill. bizonyos befektetésekkel, jövedelmekkel, és a bevallásokkal, átláthatósággal kapcsolatban. Kiváltságok, jó hírnév, köztisztelet, ill. ezek ellenkezői mind érintve vannak a kérdésben, az egyes tagok jövedelemforrásainak megítélésekor. Még ha az ilyesmit nem is ellenőrzik valamilyen szigorú protokoll szerint rendszeresen, akkor is bajba kerülhet bárki, ha csak véletlenül is kiderülne, hogy pl. átmenetileg nincs bejelentett munkahelye, viszont költségei igen, de valahogyan így is tud boldogulni. Az ilyen rögtön gyanús lesz. Az a szervezet viszont, aki több tízezer ingatlannal, köztük hatalmas kongresszusi termekkel, óriási üzemekkel, logisztikai rendszerekkel, a legmodernebb műszaki felszereltséggel, folyamatban lévő óriási beruházásokkal rendelkezik, minden további nélkül azt várja, hogy a gyakran ismételt kérdésre mindenki komolyan elhiggye, hogy 8 millió, többségében egyszerű, tehát jövedelmüket tekintve is a szerényebb csoportba tartozó tagjainak önkéntes adományaiból működik minden.

Ez a válasz csak egyetlen gondolatnak ad helyet a fejemben Isten szavából, ami a Kolossé 3:9 -ben olvasható:

"NE HAZUDJATOK EGYMÁSNAK!"

P.J.