Ha hittel cselekszünk, elnyerhetjük Isten helyeslését (w1604 5.o.)

Ha bibliai történeteket olvasunk (a Bibliából!), egész más érzésünk lesz, mint ha ugyanezt a történetet csak meghallgatnánk valakinek az elmondásában, még inkább másképp hat ránk, ha csupán egy másik ember szempontjából megfigyelt tanulságokat hallgatunk/olvasunk a történetről. Így éreztem amikor a fenti című Őt. cikket kezdtem tanulmányozni. A bekezdések bibliai hivatkozásait kikerestem és próbáltam az Őrtorony konklúzióit a Bibliában is nyomon követni. Valami miatt nekem más tanulságok jöttek ki végeredményképpen mint a cikk szerzőinek, holott ugyanazokat az anyagokat és hivatkozásokat használtam, mint ők. Megvizsgáltam az Őrtorony által láttatni kívánt tanulságokat és azok megalapozottságát és közvetlenül a bibliai szöveget is.

Jefte történetéről van szó, melynek forrásaként a Bírák 11:1–11 van megadva a 7. bekezdésben. Felfigyeltem az utolsó mondatára, mely így hangzik: "Miért tudott ilyen éretten viselkedni?" (kiemelés tőlem)

Jefte bíró "érett viselkedése" érintve van korábban is, de a következő bekezdésekben (8-10) van alaposan kifejtve a következőképpen, részben a saját szavaimmal lerövidítve az Őrtorony következtetéseit:

1. nem utasította el rosszindulatúan a vének kérését
2. alapos ismerete volt az izraeliták történelméről
3. gondolkodását a mózesi törvényekbe ágyazott alapelvek formálták
4. nem volt haragtartó
5. nem hagyta figyelmen kívül mások (a vének) szükségleteit
6. hithű személyek példája
7. Jehovát és népét akarta szolgálni
8. egyéni sérelmei és Jehova nevének védelme között kellett választania

Nem vitatható, hogy egy istenfélő ember gondolkodhat így, sőt mivel Jefte az volt, akár az ő szempontjai is lehetnének a fentiek. A 8-10-ig terjedő bekezdések azonban ezeknek a szempontoknak a többségét feltételes módban említik. Miért is kellene kizárni ezeknek a lehetőségét? Belátom, semmi okunk nincs rá! De azért meg kell jegyezni, hogy a 7. bekezdésben hivatkozott bibliaversek (Bírák 11:1–11) az Őrtorony szempontjai közül egyiket sem tartalmazzák, sem konkrétan, sem feltételesen. Amit viszont tartalmaznak, azok közül nem minden került említésre az Őrtorony-kommentárban, pedig jelentősen befolyásolhatnák az értelmezést és így a tanulságot is.

Jefte Gileád elsőszülött fia volt egy prostituált nőtől és a mózesi törvény szerinti örökségre számíthatott mint elsőszülött. Gileádnak a feleségétől még több fia is volt, akik elűzték féltestvérüket Jeftét, ezzel megfosztva őt a törvényes örökségből. Ezek a féltestvérek voltak Gileád nemzetségének elöljárói, akiket az Őrtorony-cikk felváltva, véneknek, Izrael vezetőinek, ill. testvéreknek nevez. A szóhasználat annak megfelelően alakul, hogy a szerző szerint éppen akkor milyen érzelmekkel kellene tekintenie az olvasónak a történet mai párhuzamában szereplőkre.

Tehát a durva igazságtalanságot és az öröklési törvény megszegését, Jefte elűzését a féltestvérei követik el. Ugyanezek az emberek viszont a bajba került, segítségre szoruló, nép vénei-ként vannak említve a következő mondatban. Ezekkel a kifejezésekkel a továbbiakban is ugyanígy próbálja manipulálni az olvasó figyelmét az anyag, ami vélhetően egy szánalmas próbálkozás annak elhitetésére, hogy vének nem követnek el törvénytelenséget és nehogy véletlenül is ilyen módon érezze magát valaki érintve, amikor olvassa a történetet. De ha mégis átlátna valaki a trükkön, tanulságként ott van egy nyíltan hamis magyarázat, miszerint Jefte nem haragudott a vénekre, mert nem a saját sérelmeit, érdekeit tartotta szem előtt.

A Bibliában szó szerint így van ez a párbeszéd (Bírák 11:1–11):

• Gileád vénei ... ezt mondták Jeftének: „Jöjj, légy a vezérünk, és harcoljunk Ammon fiai ellen!”
• Jefte azonban így szólt Gileád véneihez: „Hát nem ti gyűlöltetek olyannyira, hogy elűztetek apám házából? Miért csak most jöttök hozzám, amikor nyomorúságban vagytok?”
• Erre Gileád vénei ezt mondták Jeftének: „Éppen ezért tértünk vissza most hozzád, te pedig gyere el velünk, és harcolj Ammon fiai ellen, s légy Gileád minden lakójának a feje.”
• Jefte erre ezt mondta Gileád véneinek: „Ha visszavisztek, hogy harcoljak Ammon fiai ellen, és Jehova a kezembe adja őket, akkor a fejetek leszek!”
• Gileád vénei így feleltek Jeftének: „Jehova legyen a hallgatója ennek köztünk, ha nem a szavad szerint cselekszünk.”
• Jefte pedig elment Gileád véneivel, és fővé és vezérré tette őt a nép maga fölött.

Miközben keresem a párbeszédben a korábban megfogalmazott 8 szempontot és egyet sem találok, nekem úgy tűnik, hogy egy szabályos alku -ról van itt szó. Egy önérvényesítő, ugyanakkor istenfélő, az örökségéből elűzött ember, akinek a mindennapjai keservesek, mert a 3. vers szerint csupán összeverődött henyélő emberek portyázgatásait vezeti, megpróbálja értelmezni mások kérését és célzást tesz a saját érdekeire is.

Gileád vénei, akik természetesen nem kinevezett, vagy választott vének voltak, hanem egyszerűen csak családfők, felajánlották Jeftének, hogy vezetheti a küzdelmet az ammonitákkal szemben. Aljas módon talán azt gondolták, hogy a jogfosztott és megalázott Jefte beéri azzal a büszkeséggel, hogy vezethet egy-két ütközetet. De Jefte észnél volt és tudta, hogy a saját és családja megélhetéséhez a büszkeség kevés lesz, éppen ezért említette meg a válaszában, hogy korábban anyagi veszteséget okoztak neki, így nem látja indokoltnak, hogy harcoljon. Tehát a véneknek másképp kellett őt motiválniuk, mert a hadvezéri büszkeség kevésnek bizonyult. A 2. ajánlatuk értelem szerűen többet foglalt magában mint az 1. mert az már úgy szólt, "légy Gileád minden lakójának a feje!" Ez egész mást jelentett, mint kockáztatni az életét azért, hogy megvédje a tőle elrabolt örökséget, hogy az továbbra is más vagyona maradjon. Ebbe már beleegyezett. Hadvezér és utána uralkodó, ez lett felajánlva neki, miközben a szöveg szerint nem hangzik el sem bocsánatkérés, sem megbocsátás. Csupán érdekek egyeztetése és végül egy sikeres megállapodás.

Az Őrtorony által megfogalmazott tanulságnak akkor lenne alapja, ha Jefte feltétel nélkül elfogadta volna a felkérést és a győzelemre vitt csata után szó nélkül visszavonult volna számkivetett életébe. És közben még az egyetlen lányát is feláldozta volna.

Vajon miért kell egy talpraesett, éles eszű, önérvényesítő, ugyanakkor istenfélő embert olyan idiótának beállítani, mint akinek semmi nem számít, csak az, hogy a vének kedvét keresse, békességben és szolgalelkűen végezzen mindent, amit azok parancsolnak, még akkor is, ha holnap az ellenkezőjét fogják parancsolni? Ne gondoljon sem anyagi sem emberi áldozatokra, még kevésbé az önbecsülésére, vagy méltóságára.
Ha mégis az lenne a cél, hogy ilyen emberek kellenek egy szervezetnek, mert a mindenkori érdekeiket ezek szolgálnák a legjobban, akkor miért pont egy ilyen ember, jellem, és egyéniség, ... Jefte a példa ehhez a csaláshoz!?

Az Őrtoronynak Jefte történetével kapcsolatban egyetlen mondata valóban helytálló. Jefte éretten viselkedett. Az ehhez tartozó magyarázat és megalapozottság pedig ott van a párbeszédben, kimondva is és egyértelműen utalva is rá. Visszaszerezte, megvédte a törvényes örökségét, ami a megélhetését jelentette és mindezt békésen, törvényesen és Isten segítségére támaszkodva tette.

Mindezeket Jefte bíró és a róla szóló "szent írás" védelmében írtam, ami tudom, hogy erőtlen próbálkozás ugyan, de mégis csak egy erőfeszítés, igyekezet a nyilvánvaló torzítások kiegyenesítésére és azoknak, akik hajlandók más szempontokat is megvizsgálni a történettel kapcsolatban.

P.J.