Tegyünk fel magunknak nyilvánosan kérdéseket és hagyjuk válasz nélkül egy egyébként is kényes témában, pedofiliában! Vajon minek a receptje ez?
Ki az aki hajlandó lenne ilyen módszerrel nyilvánosan kompromittálni magát olyan ügyben, melyben már amúgy is rosszul áll a szénája? Úgy tűnik Antony Morris boldogan vállalta ezt a „kiváltságot” a Vezető Testülettől 2015.07. havi tévéfellépésében, ahogyan a bevezető szavaival utalt erre. Megnyilatkozása mindössze 9,5 perces, több szakaszból áll.
Érdekes megfigyelni, hogy a tények, öndicséret, hárítás, burkolt vádaskodás keveréke, hogyan áll össze egy olyan eleggyé, melynek konklúziója, nem csak a felelősség teljes lerázása gyermekbántalmazási ügyekben, hanem egyenesen páratlannak próbálja kikiáltani a szervezetet, a hozzáállás, módszerek és a szentírási küldetéstudatot tekintve.
Keressünk értelmet, célt az előadásban közösen!
A video program: (folyamatos nyomtatott szöveg)
MEGVÉDJÜK GYERMEKEINKET (link)
Anthony Morris (2015.07.)
GYERMEKBÁNTALMAZÁS - Milyen hatása van az ártatlan áldozatokra?
Szervezetünk a gyermekbántalmazás minden formáját mélységesen elítéli. Legyen az fizikai, nemi, vagy érzelmi erőszak. Köztudott, hogy JT a legtöbb emberhez képest szigorúbban veszik azt a szentírási megállapítást, hogy az erkölcstelenség minden fajtája helytelen. De ártatlan gyerekeket meggyalázni, enyhén szólva förtelmes. Vallási szervezetként erélyesen fellépünk ez ellen a viselkedésforma ellen.
Ez vitathatatlan, de nem egyedülálló hozzáállás. Bevezetésnek jó a témához, de semmiféle megkülönböztetésre nem alkalmas más szervezetekkel szemben, melyek szintén így vélekednek az ilyen bűncselekményekről. Az állítás pedig akkor dicséretes, ha tényekkel is igazolható.
Mindent megteszünk, hogy megvédjük a gyermekeket a bántalmazás minden formájától. Azon az állásponton vagyunk, hogy az áldozatoknak vagy a szüleiknek, sohasem szabad vonakodniuk attól, hogy jelentsék a bűncselekményt a megfelelő hatóságoknak.
A „mindent megteszünk” kijelentéshez viszont nagyon szegényes támaszték az ezt követő kijelentés, mely lényegét tekintve csupán egy engedély a bántalmazottaknak és családjuknak, hogy a hatóságokhoz forduljanak. Meg kell jegyezni, hogy a személyes viselkedést sok mindenben korlátozó szervezetben egy ilyen ún. engedélynek is van némi jelentősége és valójában központilag ez soha nem is volt tiltva. Természetesen a bűn súlyához és a kárhoz képest melyet okoz, ez nevetségesen kevés.
De ezt Morris testvér is tudja és nem is állt meg a bizonyításban itt és egyenesen a probléma történelmi és globális méreteinek hangsúlyozásával kívánt alapot vetni a további mentegetőzéseknek. Mindemellett azért tényszerűnek tűnő dolgokra is utal, de szigorúan úgy tagolva azokat, hogy az egyes részletek és azok minősítése külön mondatban szerepeljenek. Az ok egyértelmű, ha a teljes szöveget folyamatosan olvassuk, ill. hallgatjuk.
Jóllehet a gyermekek megbecstelenítése sok kultúrában már évezredek óta jelen van, csak az elmúlt 40 évben vált jobban ismertté, hogy milyen súlyos és elterjedt problémával állunk szemben. Ez annak köszönhető, hogy a hatóságok most már nagyobb figyelmet akarnak szentelni ennek. Törvénybe iktatták, hogy az eü. és más szakembereknek jelenteniük kell a hatóságoknak, ha tudomást szereznek ilyen esetekről.
Íme egy burkolt célzás „A hatóságok most már...akarnak”, vagyis eddig nem akartak, tehát nyilvánvalóan valamiféle mulasztásra akar ez a megfogalmazás rámutatni. A hatóságok eddig is tudták, de elmulasztották a kellő figyelmet szentelni a dolognak. Ugyanakkor egy állítás is, hiszen ezek szerint 40 éve mégis csak nagyobb a figyelem, szándék, akarat és törvények is vannak, pl. a sokat emlegetett jelentési kötelezettséggel kapcsolatban.
Kik lehetnek azok a „más szakemberek” akik nem szerepelnek egy mondaton belül egy felsorolásban, ami pont a hiányával hívja fel magára a figyelmet. A következő mondatból kiderül, hiszen a „kormányzati, oktatási és vallási szervezetek” csakis akkor kerülhetnek itt említésre, ha volt felelősségük, kötelezettségük pl. jelenteni az ilyen eseteket. Tehát Morris Úr is tud róla, hogy a vallási szervezeteknek volt is, van is ilyen felelősségük.
Előtte sok kormányzati, oktatási és vallási szervezet egy kicsit alábecsülte ennek a bűncselekménynek a súlyosságát, és összetettségét. Akik pedig átlátták a problémát, a szőnyeg alá söpörték.
Ha „mindent megteszünk” és arra biztatunk másokat (2. bek.), hogy „sohase vonakodjanak jelenteni”, akkor szokatlanul elnéző ez a fogalmazás, miszerint „egy kicsit alábecsülték a bűncselekmény súlyosságát". Ez csakis azzal indokolható, hogy azok között a „bizonyos vallási szervezetek” között Morris testvér egyháza is ott van, akiről nem lehet pontosan felfedni, hogy miben is mulasztott, becsült alá, követett el bűnt, vagy ki tudja mit tett, hiszen akkor aláásná a csupán 2 bekezdéssel ezelőtt elhangzottakat, miszerint „mélységesen elítéli, mindenkinél szigorúbban, erélyesen fellépünk, stb.”
De akkor mire való ez az áttekintés ilyen általánosságokban? Hogy nincsen vádaskodás, legalábbis nyíltan és konkrétan az érthető, de ugyanilyen feltűnő az önkritika hiánya is. Szükség pedig lenne rá, hisz egyes országokban minden tanú közvetlenül a médiából értesülhet bizonyos esetekről, nem kell ún. hitehagyott csatornákat keresnie. Könnyen és gyorsan lehet terhelő bizonyítékokat találni. Pontosan csak Morris testvér
tudhatja a választ és megbízói, akik jóváhagyták a felvétel megjelentetését. Pórnépként csak találgathatunk.
Pl. kik söpörték vajon a szőnyeg alá a problémát? Lehet itt egy egész szervezetre gondolni, vagy csak helyi túlkapásokról lenne szó? Csakis kívülállók tehetnek ilyet, a szervezetben kizárt?
Vajon az indító kérdés, „Milyen hatással van az ártatlan áldozatokra?” mikor kerül terítékre? Mindjárt itt a következő, de még az előző sem lett lezárva, sőt még csak érintve sem! Miféle előadás az, ami sem a kívülállók érdeklődésére nem ad választ, és a saját maga által felvetett kérdéseket is érintetlenül hagyja?
Hogyan tekinti a mi szervezetünk ezt a kérdést?
Csak találgatni tudjuk melyik kérdésről van szó. A bevezetőről talán? Vagy arról, ami a folyamatos szövegben közvetlenül az ezt megelőző téma? Hogy ti. többek között a ... vallási szervezetek némelyike is alábecsüli ennek a bűncselekménynek a súlyát? Teljesen mindegy melyik, hiszen sem a közvetlenül megfogalmazott, sem a sugallt, vagy nyilvánvalóan adódó kérdésekre sem kapunk választ.
Ez a kérdés nyilvánvalóan azt a vonalat húzza meg az előadásban, mely szembeállítja, kihangsúlyozza az „Ő” hozzáállásukat a „MIÉNKKEL”. Ők, akik miatt az évezredes probléma csak az elmúlt 40 évben vált ismertté. Ők,
akik mintha kelletlenül hoztak volna törvényeket ezügyben. Ők, akik kissé alábecsülték a bűncselekmény súlyát. Ők, akik a szőnyeg alá söpörték.
Ezzel szemben nézzük, hogyan tekinti a MI szervezetünk ezt a kérdést!
Hát nézzük:
Amikor több mint 50 évvel ezelőtt tért hódított az ún. új erkölcs, és a fiatalok körében elburjánzott a szabados nemi élet, mi elítéltük ezt az irányzatot a Biblia hitelt érdemlő, örökérvényű alapelvei alapján. Aztán amint egyre inkább napvilágra került a gyermekmegbecstelenítés ténye, megjelentettünk egy mérföldkőnek számító Ébredjeteket, idestova 30 éve. 1982.06.22. számról van szó.
Nagy léptekkel két mondatban eljutunk, évtizedes ugrásokkal a 60-as évektől a 82-es Ébredjetek cikkekig. Eközben szó nélkül azt is átugorjuk, hogy az 50 éve észrevett problémára a hatóságok 40 éve már reagáltak, de a
„mérföldkövet” mi csak 30 éve tettük le, mégis mi vagyunk a nyerők. Arról nem esik szó, hogy a „mi elítéltük” pontosan mit jelentett ez alatt a 2 évtized alatt. Azt pedig, hogy az említett Ébredjetek foi. mit tartalmaz pontosan, szintén nem tudjuk meg, hiszen magyarul talán meg sem jelent, de ha mégis, ma már mindenképpen csoda kellene a felleléséhez, ha esetleg az eddig feltett és válasz nélkül maradt kérdéseknek ott szeretnénk utána nézni. Mire megyünk tehát az 5 cikk címének felsorolásával? Mindenki döntse el maga.
Az 5 cikk címe a téma velejére tapint.
Az 1. címe, Az új erkölcs
A 2.-é Csibék és héják, ez homoszexuális férfiakról ír akik kisfiúkra vadásznak és azt hangoztatják, hogy joguk van nemi kapcsolatot létesíteni velük. Szégyen gyalázat!
Következő címe, Gyermekprostitúció, és gyermekpornográfia. Ez erélyesen elmarasztalta a kislányokat szexuálisan kizsákmányoló prostitúciós hálózatokat.
Következő, Nemi erőszak otthon. Ez nem szorul magyarázatra.
Az 5. cikk címe, Tegyünk a gyermekmegbecstelenítés ellen.
Mivel nem ismerem a cikkek tartalmát, így véleményt sem tudok róluk mondani, csak a rájuk való hivatkozásról, ill. arról aki ezt teszi.
Jól emlékszem erre a foi. mivel a két fiam kisiskoláskorú volt ekkor. És ne feledjük, ezidőtájt nemigen fogták fel a legtöbben, hogy milyen nagyfokú és súlyos a probléma. Az 5 cikk elolvasása után a fiaimra néztem és imában megköszöntem Jehovának, hogy a szervezete ekkora hangsúlyt fektet a megelőzésre és segít a szülőknek megvédeni a gyermekeiket az új erkölcs és a gyermekmegbecstelenítés veszélyeitől. Erről a témáról a kiadványaink azóta is sokszor beszélnek nyíltan.
Morris testvérnek megható is lehetne a hálás visszaemlékezése, ahogy ezt elénk tárja, de valójában sokkal jobb helyzetben van attól, hogy csupán visszaemlékezzen, milyen nagy segítség volt neki és családjának az az 5 cikk évtizedekkel ezelőtt.
Még egyszer Mr. Morris kérdése, „hogyan tekinti a mi szervezetünk ezt a kérdést?”
Konkrét válasz híján helyes lehet az a következtetés, úgy tekintjük, hogy érdemes a hasznos tanácsokra könnyes szemmel nyilvánosan visszaemlékezni, és egy általános utalással elintézni, hogy a kiadványok sokszor beszéltek róla azóta is? Akit érdekel nézzen utána, hála Istennek én már túl vagyok ezen.
De mennyiből tartott volna csak 1-2 olyan konkrét hivatkozást is megemlíteni, ahol könnyedén utánanézhet, pl. egy áldozat, a rehabilitáció lehetőségeinek, ha már a „mérföldkövet” nem is lehet még a digitális világban sem közzétenni újra, akár egy rendkívüli hivatkozással a honlapon. Vagy egy szimpla buzdítás, ha nincsen rá tanúd, bátran bízd szakemberre, mert az 2 pillanat alatt hitelesen eldönti, hogy kamuzik-e a kölköd, vagy tényleg bántották.
Ezek után már csak a nézők kérdései következhetnek, mint pl. hogy vajon mi szükség van ilyen öntömjénező előadásra, még ha csak 10 percben is, ha az ég világon semmilyen gyakorlati értékkel nem szolgál?
Miért kell azt a benyomást kelteni, hogy csupán egyetlen szervezet van a világon, aki érti, aki időben észrevette, aki mindenki másnál jobban elítéli és kezeli, és üldözi ezt a fajta bűncselekményt. Miközben mindenki láthatja ilyen túlzások nélkül is, hogy Jehova Tanúi szervezetének vitathatatlan érdemei vannak a megelőzés tekintetében, miért kell ezt oly mértékben még tovább bizonygatni, hogy az már gyanússá teszi az egész dolgot. Máskülönben meg egyáltalán nem tesz meg mindent a prevenció érdekében, ha az utókezelés és a felelősségre vonás nem történik meg.
Hogy szabadna a megelőzés szempontjából figyelmen kívül hagyni annak jelentőségét, hogy a pedofil hajlamúak, ha tudják, hogy lelepleződhetnek, talán jobban uralkodnának beteg vágyaikon, mint amikor diszkrécióra számítanak a gyakorlat szerint? Hogyan lehetne az áldozatok szakszerű gondozásának lehetőségét annyira lebecsülni, hogy szinte számításba sem veszik a gyakorlatban, csupán egy 10 perces „tisztálkodó” előadásban fél mondattal engedélyt adnak rá?
Sajnálatos, hogy csak indirekt válasz kapunk a nagyon is helyénvaló és időszerű kérdésre: „hogyan tekinti ezt a kérdést a szervezetünk?” De a hallgatás, tagadás, elkerülés, ködösítés, semmitmondás szintén a válaszadás lehetséges módja. Nem az egyenes módja, de ebből a módszerből is továbbléphet a kérdező.
film 01.
Az igaz, hogy nem állhatunk folyton a gyermekeink mellett, de az nyilvánvaló, hogy a szervezetünk évtizedek óta nagyon fontosnak tartja, hogy megvédjük őket a megbecstelenítéstől. Büszkék vagyunk erre a hírnevünkre és már nagyon várjuk azt az időt, amikor Isten Új világában senki, se gyerek, se idős, nem esik majd a megbecstelenítés áldozatául.
film 02.
Milyen jó, hogy Jehova szervezete folyamatosan képzi a fiatalokat, hogy bölcs döntéseket tudjanak hozni, amikor e világ jelképes szörnyei megpróbálják lépre csalni őket. Szülők, dicséretet érdemeltek, amiért igyekeztek megvédeni a gyermekeiteket.
A két filmbejátszás a társadalmi célú figyelmeztetés és a modern kori, animációs figyelmeztetés, figyelemfelkeltők és hasznosak. Az önkritika viszont feltűnő hiányával van jelen végig. Helyes lenne ebből arra következtetni, hogy a szervezet minden időben mindent, mindenkinél jobban csinált a mai napig is gyermekbántalmazás terén? Talán valakinek igen. De akik „bereai szellemmel” vizsgálják ezeket a közleményeket, azok figyelmét nem fogják elkerülni az igazi indítékok. Az önelégültség és mások erőfeszítéseinek leértékelése olyan mértékben uralja ezt a rövid programot, hogy annak minden lelkiismeretes Tanú nézőben rossz érzést kellene keltenie. Milyen indoka lehet a Vezető Testületnek arra, hogy kisajátítsa a jó hírnevet a gyermekbántalmazás megszüntetésével kapcsolatos erőfeszítések terén? Ha a féligazságok, homály, helyenként hamis állításokkal keverednek egy megmagyarázhatatlan célú rövidfilmben, ez minimum gyanakvásra ad okot, és a szervezetben lévőket is olyan irányba orientálhatja, ami nyilvánvalóan ellentétes a szervezet érdekeivel.
Ezért, ha másképp nem lehet, egy rövid, nyílt levéllel üzennék az előadónak.
Kedves Morris testvér!
Láthatod, hogy az elmélkedésre és figyelmes hallgatásra vonatkozó szervezeti tanácsokat megfogadom, de sajnos nem boldogultam segítségükkel sem a programod céljának megértésében, sem információtartalmának megállapításában. Nem vagyok sem áldozat, sem elkövető, de a szolgálatban sokszor felvetik ezt a témát a házigazdák, vádlón a szervezetünkre nézve. Jó lett volna, ha valami tartalmasat idézhettem volna a következő ilyen találkozáskor az előadásodból. Sajnos erre nem lesz lehetőség, mert a programod elvesztegetett 10 perc volt felvilágosítás helyett.
Ha ezt a programot 6 társaddal a krisztusi módszerrel házról-házra kellett volna elvinned 7 millió tanú társadhoz, az kereken 19 évbe tellett volna egy éjjelnappali szolgálatban. Igazi teljesidejű szolgálat lett volna a semmiért. Ennyi idő lett elpazarolva, összesen 133 év arra, hogy továbbra se tudjunk cáfolattal, vagy magyarázattal szolgálni az őszinte érdeklődőknek és magunknak sem a témában. A szervezet erőforrásainak ilyenfajta felhasználása, nem a jó gazda módszereit juttatja eszünkbe. Jó szolgák módjára hogyan tudjuk kamatoztatni ezeket a gondolatokat?
Szeretettel kérünk, vedd komolyabban feladatodat és ne tegyél ki minket nézőket/hallgatókat annak, hogy más forrásból kelljen tájékozódnunk az ilyen gyanús beszédek miatt!
Köszönjük, hogy foglalkozol észrevételeinkkel és további eredményesebb munkát kívánunk a stúdióban neked és 6 műsorvezető társadnak is,
Parti Jónás Magyarországról.
Megvédjük gyermekeinket - Forrás link
Utolsó kommentek