Sok szülő fordul a címben jelzett panasszal különböző segítő szakemberekhez. Rendszerint túl későinek gondolják. Mi, akik testközelből ismerjük a problémát, bizton állítjuk, hogy sohasem késő. Sőt! minél jobban telik az idő, annál jobb és jobb lehetőségek vannak arra, hogy segítse a szülő a szervezettől való függetlenedést. Azt szeretnénk bemutatni, hogy egy szülő(pár) milyen lépésekkel, viselkedéssel segítheti gyermekét, amennyiben az Jehova Tanúival kerül kapcsolatba.

1. szakasz: a Bibliatanulmányozásig
Van egy előkészítő szakasz a Jehova Tanújává válás folyamatában. Ez a szakasz ott kezdődik, amikor valaki bármilyen módon kapcsolatba kerül velük. Ők arra vannak biztatva, hogy minden embert egy leendő Jehova Tanújának tekintsenek; azaz mi szülők is ugyanolyan „célpontok" vagyunk, mint a gyermekeink. Ez a szakasz kedves beszélgetésekkel telik el egészen addig, amíg az illető bele nem egyezik egy Bibliatanulmányozásba, amiről még később szó lesz.

Ebben a szakaszban előjönnek Jehova Tanúinak, mint személyeknek a különbözőségei. Nem minden Jehova Tanúja engedelmeskedik a szervezetük által kiadott missziós parancsnak. Többségük pont a kívülállókkal való jó barátság miatt hagyott fel az aktív Tanú-élettel. Ha gyermekünk egy Jehova Tanújával barátkozik, az még nem jelent feltétlenül rosszat.

A problémát az jelenti, ha a gyermekeink vallásos érdeklődését, kutatását egy rosszindulatú szervezet egyébként teljesen jámbor, jóindulatú tagjain keresztül kihasználja és saját szolgálatába állítja. Mint szülők óriási TANÍTÓI felelősségünk van ezért gyermekeinkkel szemben. Ha megfelelő körülményeket biztosítottunk a gyermekeinknek, akkor azok a sikamlós tévtanításokkal szemben is rendíthetetlenek tudnak maradni. Sajnos többségünk erre nem tud megfelelő mennyiségű időt fordítani, és ezért van okunk félteni őket. Amivel viszont egyenesen belekergethetjük őket egy szekta karjaiba, az a szigorú tiltás! Abban a pillanatban amikor megtiltjuk nekik, hogy Jehova Tanúival beszélgessenek, már MI kötjük őket oda hozzájuk! Ehelyett legyünk a gyermekeink útitársai! Kérdezgessünk sokat arról, hogy mi és miért vonzó neki a közösségben vagy a tanításokban, de ne vádoljuk őt meg soha. Soha ne kezeljük szóhasználatunkban őket a vallásszervezet részeként és továbbra is érezze feltétlen szeretetünket. Időközben igyekezzünk olyan kapcsolatokat keresni, ahol a gyermekeinknek megfelelő módon tudják bemutatni azt, hogy mi is igazából a Jehova Tanúja nevet viselő szervezet. Olyan embereket célszerű keresni, akik önmaguk is voltak Jehova Tanúi, de felismerték a szervezetük rejtegetni valóit, vagy olyanokat, akik Jehova Tanúi hitével és tanításaival sokat foglalkoztak. Ha a gyermekeinkkel jó kapcsolatunk van, akkor nem fog problémát jelenteni, ha egy ilyen személlyel hozzuk össze.

2. szakasz: Bibliatanulmányozás:
Az előbb leírt tanácsok ebben a szakaszban sokkal hangsúlyosabban érvényesek. Ha gyermekünk eljutott oda, hogy már Jehova Tanúival rendszeresen „hittanórákat" vesz, akkor nagyon komolyan kell vennünk a helyzetet. Mindenképpen kerülni kell azt, hogy gyermekeinkkel szembeszálljunk és ellenségei legyünk. Saját szüleim hevesen harcoltak velem azért, mert eljártam ezekre az alkalmakra. Úgy éreztem nem szeretnek és csak Jehova Tanúi fogadnak el. Talán ha akkor az otthonom nyugalmas fészek lett volna, alaposabban átgondoltam volna mindent. Az üldözött ember azonban nem tud gondolkodni azon, hogy mi az igazság; az üldözött és védekezésre kényszerülő ember csak nyugalmat keres. Ha pedig a szülő ellenséges, akkor Jehova Tanúi a nyugalom és a béke szigete lesz a tizen- vagy huszonéves gyermekünk számára.
Ha komolyan szeretnénk tenni valamit, akkor elkerülhetetlen hozzáértő szakemberek megkeresése. Önmagában például egy teológiai diploma még nem garantálja azt, hogy akihez fordulunk, az hozzáértő személy. Szülőként és egykori érintettként azokat a személyeket, csoportokat vagy civil szervezeteket ajánlanám, akik testközelből tudják, kik Jehova Tanúi és hogyan lehet kitörni közülük. Célszerű éppen ezért egykori Jehova Tanúit megkeresni vagy legalábbis azokat a szervezeteket, akik körül vannak volt Tanúk. Sehol máshol nincs szakszerűbb és megbízhatóbb emberi segítség!
Ha találunk szakszerű segítséget, akkor még nem nyugodhatunk meg. A jó kapcsolat fenntartásán túlmenően, nekünk magunknak is tényszerű információkhoz kell jutni és azokat megismertetni gyermekünkkel. Azért is nagyon fontos ez az időszak, mert a tanulmányozás alatt több olyan pont is lehetséges, ami ellenkezik a gyermekünk igazságérzetével. Legyen bátorsága ezeket a kételyeit, félelmeit megosztani velünk.
B. Zoltán 23 évesen szerezte meg villamosmérnöki diplomáját. Szülei büszkék voltak „értelmes" fiúkra. Amikor viszont egyik-napról a másikra elkezdett Jehova Tanúi gyülekezetébe járni, a szülei nagyon megharagudtak rá. Idővel megbékéltek Zoltánnal, és sokat kérdezgették mi tetszik neki Jehova Tanúiban. A szüleinek ez a fordulata tetszett Zoltánnak és beleegyezett abba, hogy egy volt Tanúval beszélgessen szülei kérésére arról, hogy mi a Biblia és Jehova Tanúi tanítása közt a különbség. Zoltán nem lett Jehova Tanúja, abbahagyta a velük folytatott tanulmányozást és később egy keresztény közösség hasznos tagja lett...

3. szakasz: Jehova Tanúja lett!
Bármilyen jóindulattal is álltunk a gyermekünkhöz, bármilyen is volt a szakszerű segítségünk, előadódhat ez a helyzet is. Ilyenkor se távolodjunk el vagy forduljunk szembe vele! Továbbra is legyünk a társa(i) gyermekünknek. A közösségbe való beilleszkedés, a szervezeti élet nehézségei egy idő után komoly kételyeket hoznak majd felszínre a lelkében. Ilyenkor, ha jó a viszonyunk vele, akkor el fogja majd panaszkodni magát. Ha megteszi, hallgassunk figyelmesen és ne kommentáljuk (lehet-e ez az igazság, ha ilyenek?) ezeket a pillanatokat. Nagyon erős kapcsolat alakulhat így ki gyermek és szülője között, mert a gyermek nem fogja úgy érezni, hogy a szülői szeretet csak a Tanúk ellen van felhasználva. Ha mindig elmondhatja a gyermekünk ezeket a kisebb-nagyobb panaszait, akkor majd a komoly hitbeli, lelkiismereti gondjaival is meg mer keresni minket - és akkor ha ezt megteszi, belül a lelkében már szakított is a szervezettel.
Tehát ne adjuk fel a gyermekeink megnyerését. Ebben a szakaszban talán megérett az idő arra, hogy a családi életünk hibáit megreformáljuk. A gyermekeink vagy gyermekünk szektához fordulása nem a gyermeket minősíti, hanem több esetben is a családnak, mint rendszernek a válságára mutat rá. Volt valami olyan, amit a gyermek nem kapott meg otthon és Jehova Tanúitól megkapta. Jehova Tanúi pedig bármit képesek (látszólag) megadni amivel a szervezetbe vezethetik a kívülállókat. Akinek elege van a túlzott vallásosságból, annak a racionális vallásgyakorlatot; akinek a képmutató vagy felületes vallásosság nem tetszett, annak a valódi önátadás és szolgálat érzését és így tovább... Mindenkinek azt amire vágyik...
Elkeseredettség helyett/mellett tehát merjük vállalni, beismerni szülőként elkövetett hibáinkat (gondoljunk arra, hogy nincs tökéletes szülő), mert ezzel visszanyerhetjük gyermekeinket!!!! Ugyanis Jehova Tanúi szervezete egyetlen érzést nem fog megadni gyermekeinknek hosszú évek alatt sem: soha nem fogja elismerni, hogy mulasztást követett el vele szemben!

3./b szakasz: Teljes idejű szolga lett!!!!!
Akinek gyermeke az Őrtorony szervezet teljes idejű szolgája lett, az úgy érezheti, elvették tőle a gyermekét. Ha valamilyen szinten ez is történik, még ilyenkor se szűnjünk meg igazi szülők lenni. Jehova Tanúi hitrendszerében a Jehova Istent szerető apának, a szervezetet pedig gondoskodó és szerető anyának állítják be. Főképpen akkor érvényesül ez különös hangsúllyal, ha a gyermek teljes idejű szolga (általános úttörő, különleges úttörő, misszionárius, körzetfelvigyázó, Bétel-szolga, stb.) vagy valamilyen egyházi szolgálatot (pl.: gyülekezeti vén, építőbizottság tagja, stb.) kap. Egy szülő ilyenkor kap egy igazi lehetőséget visszavágni a szervezetnek! Megmutathatják, hogy milyen az igazi szerető apa és az édesanya. A szervezet tanításai ugyanis elég hamis képet festenek a Teremtő Istenünkről. Olyannak állítják be, aki minden egyes apró „helytelen" gondolatért vagy kis lustaságért megvonja a szeretetét és a könyörületét. A szervezet önzősége, képmutatása és militáns mivolta pedig a lehető legtávolabb áll az anyai szeretettől és törődéstől. Most mindezzel szembesülhet gyermekünk, ha megvalósítjuk a családi életünkben a szükséges változtatásokat.

4. szakasz: a kilépés
Mire valaki eljut oda, hogy értelmében már felismerte Jehova Tanúi szervezetének valódi mibenlétét, szíve még hosszú ideig odakötheti. Főleg azok esetében van így, akik a Tanúk közé való beálláskor elveszítették szüleik és családjuk bizalmát; akik a szervezetben nőttek fel; akik értékes fiatal éveiket (vagy annak egy nagy részét) ott töltötték el. Amikor az emberek kikerülnek a szervezet hatása (és nem egy esetben a tagsága) alól, lelkileg kisemmizetteknek fogják érezni magukat. Az érzelmi és hitbeli segítségen kívül legtöbbször anyagi segítségre is szükségük lehet. Talán nem látszik, de egy felnőtté vált embernek olyan érzés megszabadulni Jehova Tanúi közül, mintha a semmiből kellene újrakezdeni mindent. Jehova Tanúi (az egyes emberek, nem a szervezet általában) egy nagyon szolidáris csoport és nagyon sok módon segítik egymást, még anyagi dolgokban is. Ez munkahelyet, különböző előnyöket és sok-sok kedvezményt jelent. Az eltávozókkal a szervezet vezetése minden kapcsolatot megtilt és ezek a szálak is rendszerint elszakadnak. Hirtelen a semmibe kerül az ember. Ha a szülő vissza akarta nyerni gyermekét a szervezetből, akkor most lehetőséget kapott arra, hogy visszakapja. Most a szervezet már eldobta őt, de szeretetünkkel és gondoskodásunkkal újra magunkhoz kell őket vonni...
Sajnos gyakori eset, hogy látszólag biztos egzisztenciával rendelkező Tanúk gyors elszegényedésen, eladósodáson mennek keresztül a kilépés után; vagy harmonikus családi életet élő Jehova Tanúja házaspárokat még a több gyermek sem fog egybetartani a házassági kötelékben. Mivel magam is átéltem egy ilyen elhagyatott időszakot, azt tanácsolom, hogy minden szülő egyben barát is legyen: ölelje magához a kilépetteket, segítse őket minden eszközzel, amennyire csak tudja...

A fent írtak igaz és helyes voltáról meg vagyok győződve. Sajnálatos módon saját bőrömön tapasztaltam meg mindezeket. Vallásos érdeklődésemet egy nagy ún. történelmi egyházban próbáltam megelégíteni. Egy Jehova Tanúival való beszélgetés azt eredményezte, hogy komoly kérdések születtek meg bennem, mint ennek az egyháznak a hivatalos szolgájában. Édesapám és édesanyám szembefordultak velem és minden jó szándékuk ellenére, a tiltásukkal hajszoltak bele a szervezetbe. Csak hosszú évek után -lelkileg és anyagilag teljesen megtörten és kisemmizve- kerültem ki közülük. Utólag mégsem érzem sajnálatosnak, mert remélem, hogy saját tapasztalatom másoknak hasznára lehet.