"VI.2. (...)  Az eretnekségeket a görög választás [haireszisz] szóval jelölik. Ez arra a választásra utal, amely alapján valaki (hamis tanításokat) alapít vagy elfogad. 3. Ezért mondta az apostol, hogy az eretnek önmagát ítélte el, hiszen maga választotta azt, amiért ítéletet érdemel. Nekünk ellenben semmit sem szabad bevezetnünk kényünk-kedvünk szerint, sem pedig olyasmit választani, amit más vezetett be önkényesen. 4. A mi útmutatóink az Úr apostolai, akik maguk sem önkényesen választották meg, hogy milyen tanítást alapítsanak, hanem azt a tanítást adták tovább hűségesen a pogányoknak, amit Krisztustól kaptak.

(...)

XV.1. Tehát tárgyunkhoz érkeztünk. Mert ide tartottunk és ezt készítettük elő beszédünk előszavában. Így már felvehetjük azt a küzdelmet, amelyre ellenfeleink kihívnak minket. 2. Az írásokat helyezik előtérbe, és ezzel a vakmerőségükkel egyesekre rögtön hatást gyakorolnak. A valódi összecsapásban aztán elfárasztják azokat, akik szilárdak, a gyengéket elfogadják, akik pedig a kettő között állnak, azokat kételyekkel telten bocsátják el. Tehát leginkább azzal védekezünk ellenük, hogy az eretnekeket nem lehet az írásról való semmilyen vitára engedni. Ha az írásokban van az erejük, akkor ahhoz, hogy használhassák az írásokat, meg kell vizsgálni, hogy kit illet az írások törvényes birtoklása, nehogy olyanok is hozzáférjenek, akiket az semmiképpen nem illet meg.

XVII.1.  Ezek az eretnekek egyes írásokat nem fogadnak el; ha pedig némelyeket elfogadnak is, nem a maguk egészében fogadják el őket, hanem hozzáfűzésekkel és kihagyásokkal összezavarva a maguk rendszeréhez alkalmazzák őket. Végül ha bizonyos fokig változatlanul kínálják is, azért mégis megmásítják azokat azzal, hogy a miénkkel ellenkező magyarázatokat találnak ki. Az értelem meghamisítása árt annyit az igazságnak, mint a hamisító toll. Az ostoba feltételezések szükségképpen nem akarják elismerni azt, ami megcáfolja őket, hanem azokra a részletekre támaszkodnak, amelyeket meghamisítottak, és amelyeket többértelműségük miatt választottak. 2. Mit fogsz elérni, te írásokban jártas ember, ha az ellenfél tagadja azt, amit állítasz, és állítja, amit tagadtál? Nem veszítesz semmit, csak a hangodat a vitatkozásban, és nem nyers semmit, csak a bosszúságodat káromlásaik miatt.

XIX.1. Tehát nem az írásokra kell hivatkozni, és a vitát nem azon a területen kell folytatni, ahol vagy nincs győzelem, vagy bizonytalan vagy kevéssé biztos. Hiszen még ha az írások összevetése nem eredményezné is a két fél egyenlőségét, a dolgok rendje azt kívánja, hogy először azt vessük fel, amit most egyedül tisztáznunk kell: kit illet a hit, kié az írás, kitől, kik által, mikor és kinek adatott a tanítás, amelynek révén az ember keresztény lesz. 2. Mert ahol kitűnik, hogy megvan a tanítás és a keresztény hit igazsága, ott lesz az írások, a magyarázatok és minden keresztény hagyomány igazsága is.

XX.1. Urunk Jézus Krisztus - szabad legyen előre így mondanom - bárki legyen is, bármilyen Isten fia, bármilyen anyagból álljon is mint ember és Isten, bármilyen hitet tanított és bármilyen jutalmat ígért; míg földön járt, maga hirdette, hogy ki ő, ki volt, az Atyának milyen akaratát teljesíti, és hogy milyen cselekvést ír elő az emberek számára. Ezt nyíltan hirdette a nép előtt, de külön a tanítványainak is, akik közül a tizenkét legkiemelkedőbbet maga mellé vette, hogy a nemzetek tanítói legyenek. (...) 3. Így minden városban közösséget alapítottak: ezektől a közösségektől kapták azután és kapják ma is a hit plántáját és a tanítás magvait a többi közösségek, hogy egyházakká váljanak. Ezért ezeket az egyházakat is apostolinak tekintjük, mert az apostoli egyházak sarjai. Ugyanis minden leszármazottat eredete alapján kell minősítenünk. 4. Ezért az a sok és nagy egyház nem más, mint az apostolok által alapított egyetlen kezdeti egyház, amelyből mindnyájan származnak. Így mindnyájan eredetiek és mindnyájan apostoliak, hiszen mind egyetlen egységet alkotnak. Az egységet tanúsítja a békecsók kölcsönös megadása, a "testvér" elnevezés és a vendégbarátság igazolása. Ezeket a jogokat semmi más nem indokolja, mint a hit ugyanazon titkának egyetlen áthagyományozása.

XXI. 1. Most tehát perbeli kifogást emelünk: ha az Úr Jézus Krisztus az apostolokat küldte ki prédikálni, nem kell elfogadni más igehirdetőket, csak azokat, akiket Krisztus rendelt. Hiszen az Atyát sem ismerte más, mint a Fiú és akinek a Fiú kinyilatkoztatta. És nyilvánvaló, hogy a Fiú nem nyilatkoztatta ki másoknak, mint az apostoloknak, akiket annak prédikálására küldött, amit kinyilatkoztatott nekik. 2. Azt pedig, hogy mit prédikáltak az apostolok, vagyis hogy mit nyilatkoztatott ki nekik Krisztus - és itt kifogást terjesztek elő -, nem lehet másként bizonyítani, mint azoknak az egyházaknak az útján, amelyeket maguk az apostolok alapítottak prédikációjukkal, melyet mind - amint mondani szokás - élő szóban, mind pedig később levélben adtak elő nekik. 3. Ha pedig így áll a dolog, bizonyos, hogy minden tanítást, mely összhangban van az apostoli egyházakkal, amelyektől a hit ered, igazságnak kell tartanunk, hiszen kétségtelenül azt tartalmazza, amit az egyházak az apostoloktól kaptak, az apostolok Krisztustól, Krisztus pedig Istentől. El kell viszont ítélni hamissága miatt minden olyan tanítást, amelyről felismerhető, hogy ellenkezik az egyházak igazságával, és így Krisztus apostolai és Isten igazságával."

Tertullianus: Pergátló kifogás az eretnekek ellen, fordította: Erdő Péter (Ókeresztény Írók 12. kötet), idézi Szalai András: Más Jézus, más lélek, más evangélium, Harmat - Apológia, Budapest, 2011, 255-257. o.

forrás: http://kriptoortodox.blogspot.hu/2012/10/tertullianus-biblia-jogtalan.html