Az alábbi lista az Új világ fordítás fordítóiról egy számos különböző forrásból származó összeállítás:

Frederick W. Franz: Fő fordító.

Bölcsészettudományi tanulmányokat folytatott a Cincinnati Egyetemen; 21 szemeszteróra ógöröggel egy félévben és némi latinnal (szemeszteróra: az egyetemi kredit egysége, mely egy egyetemi félévben heti egy előadási órát, vagy 3 laboratóriumban eltöltött órát jelent). Harmadévben részlegesen elvégzett egy kétórás áttekintő kurzust bibliai görög tárgyból, amely “Az Új Testamentum--Nyelvtani és fordítói kurzus” nevet viselte. 1914-ben hagyta ott az egyetemet, még a harmadik év befejezése előtt. Autodidakta módon tanult spanyol, bibliai héber és arámi nyelven. Az Őrtorony Társulat brooklyni központjába 1920-ban lépett be. Valószínűsíthetően J. F. Rutherford (az Őrtorony Társulat második elnöke) nevében írt az 1920-as évek végétől egészen 1942-ig. Az Őrtorony Társulat alelnöke volt 1942-től 1977-ig, majd elnöke 1977-től egészen az 1992-ben, 99 évesen bekövetkező haláláig. 

Franz ezt írta az önéletrajzában: “Micsoda áldás volt a bibliai gögögöt tanulni Arthur Kinsella tanár úr irányítása mellett! Dr. Joseph Harry-vel, aki görög műveket is írt,  ógörögül is tanultam. Azzal tisztában voltam, hogy ha presbiteriánus lelkész szeretnék lenni, jól kell ismernem a bibliai görögöt. Így nekivetettem magamat a tanulásnak, és egyik vizsgát a másik után tettem le.” (Őrtorony 1987. május 1., 24.o). Franz azt a benyomást kelti, hogy a görög tanulmányainak zöme a “bibliai görög” volt “Kensella professzor” oktatásában és, hogy “Dr. Joseph Harry” ógörög órája csupán másodlagos volt. Ennek az ellenkezője igaz. Mint már említettük, Franz csupán 2 óra-kredites kurzuson tanulta a “bibliai görögöt”, ellenben 21 órásban az ógörögöt. Az 1911-es kurzuskatalógus szerint Arthur Kensella nem a görög nyelv professzora volt, ahogyan Franz írta, hanem egy “görög oktató”. Kensellának nem volt Ph.D címe, és a kezdő-szintű kurzusokat vezette.

Nathan H. Knorr

Nem tanult bibliai nyelveket. A brooklyni főhivatalba 1923-ban lépett be; az Őrtorony Társulat 3. elnöke volt 1942-től 1977-ig. 1977-ben hunyt el, 72 évesen.

Milton G. Henschel

Nem tanult bibliai nyelveket. N. H. Knorr személyi titkára és útitársa volt az 1940-es évek végétől az 1970-es évek elejéig. Az Őrtorony Társulat 4. elnöke volt 1992-től 2000-ig. w03 8/15 31. o.: "MILTON G. HENSCHEL, aki régóta tagja volt Jehova Tanúi Vezető Testületének, 2003. március 22-én, szombaton 82 éves korában befejezte földi pályafutását."

Nem tanult bibliai nyelveket. Három év gépészmérnöki képzésben, továbbá közelebbről meg nem nevezett nyelvi tanfolyamokon vett részt a főiskolán, 1932-ben lemorzsolódott és hamarosan belépett a brooklyni főhivatalba. A “Gileád Iskola” irodavezetője volt 1942-től 1959-ig. 2006-ban, 94 évesen hunyt el.

Karl Klein

Nem tanult bibliai nyelveket. 1925-ben lépett be a brooklyni főhivatalba; az Írói Osztály tagja volt 1950 óta. 2001-ben hunyt el, 96 évesen.

George D. Gangas

Nem tanult bibliai nyelveket. Görögül beszélő török állampolgár volt, a brooklyni főhivatalba 1928-ban lépett be görög fordítóként; angol nyelvről fordított kiadványokat modern görög nyelvre. 1994-ben hunyt el, 98 évesen.

Franz volt az egyetlen ember, aki képes volt a fordítói munkára. Gangas anyanyelve görög volt, nem sokat tudott koiné görögül és különböző, fordításon kívüli feladatokban segédkezett, többek között az angol szöveg nyelvtani áttekintésében a kifejezések folytonosságát vizsgálva. A róla közzétett személyes információk alapján könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy Knorr volt a Fordítói Bizottság pénzügyi vezetője, Henschel feltehetően a jogi és titkársági ügyekért volt felelős. Schroeder és Klein készítette a terjengős lábjegyzeteket (amelyek szöveges forrásokat is tartalmaztak), kereszthivatkozásokat és széljegyzeteket, amelyek az ÚVF eredeti hat kötetében sokkal átfogóbbak és terjedelmesebbek voltak, mint az 1984-es kiadásban.

Az ÚVF Bizottság mindig is nagyon titokzatos volt és így az információk arról, hogy ki vett részt a munkájában, csak úgy szivárgott ki a brooklyni főhivatalból, hogy az idővel kilépő különböző munkatársak és a személyzet tagjai felfedték, amit tudtak. Némi információt közzétettek, más információk pedig szóbeszéd útján szivárogtak ki.

Frederick Franz-ot többször érte az a vád, hogy feltehetően nem volt jártas a bibliai héberben. Ez nyilvánvalóan nem volt igaz, mivel *valakinek* elég hozzáértőnek kellett lennie egy működőképes fordítás előállításához, és ez a személy biztosan nem az ÚVF Bizottság többi tagja között keresendő. Franz unokaöccse, Raymond Franz, aki 1980-ban mondott le Jehova Tanúi Vezető Testületi tagságáról, és akit 1981-ben kiközösítettek, felsorolta az ÚVF Bizottság néhány tagját az 1983-ban megírt “Lelkiismereti válság” című könyvében. Ő mesélte nekem és másoknak is azt, hogy egyszer megfigyelte, amint nagybátyja csendben olvas egy ősi héber kéziratot egy múzeumi vitrinben, és nem valószínű, hogy az idősebb Franz ezt tette volna, ha csak nem képes valóban megérteni, amit olvas.

Azonban, mivel az idősebb Franz-ot a belső körökben “a [JT] szervezet bölcsének” nevezték, és egyértelműen ő volt a szervezet “vezető teológusa” 1942-től az 1980-as években történt fokozatos nyugdíjba vonulásáig, minden bizonnyal átitatta a fordítását vallásos elfogultságával.

Valaki a privát listáról feltett néhány kérdést, amelyekre a következőképpen válaszoltam:

“Milyen mértékben szándékozott/szándékoztak az ÚVF fordítója/fordítói átfogalmazást alkalmazni?”

Az 1984-ben kiadott ÚFV Referencia Biblia (NWT Reference Bible) “Bevezető”-jével válaszolnék (7. o.):

“A Szentírás fordításában nem alkalmaztunk átfogalmazást. Inkább arra törekedtünk, hogy ahol a modern angol nyelvi kifejezésmód ezt megengedi, amennyire csak lehetséges, szó szerinti fordítást adjunk, és ott is, ahol a szó szerinti megfeleltetés nem rejti el a gondolatot  egy esetleges ügyetlen szóhasználat miatt. Ily módon teljesült azok vágya, akiknek fontos volt, hogy az eredetivel egy szinte szóról szóra egyező fordítást kapjanak. Tudjuk, hogy még az olyan látszólag jelentéktelen dolgok is, mint egy vessző vagy a határozott, illetve határozatlan névelő használata vagy mellőzése időnként megváltoztathatják az eredeti szöveg helyes értelmét.
Nem engedtük meg magunknak, hogy megváltoztassuk a szöveget pusztán a tömörség kedvéért, valamint elkerültük a moderm kifejezések alkalmazását, amikor az eredeti szöveg szó szerinti fordítása is értelmes volt. A fordítás egységességét úgy tartottuk fenn, hogy minden egyes fő szóhoz egy jelentést rendeltünk hozzá, és ragaszkodtunk ehhez a jelentéshez, amennyire csak a szövegkörnyezet ezt lehetővé tette. Időnként ez leszűkítette a szóválasztékot, azonban segített a kereszthivatkozások összeállításában és a kapcsolódó szövegek összehasonlításában.
Különös figyelmet fordítottunk a héber és görög igék fordítására annak érdekében, hogy megragadjuk az eredeti kifejezések egyszerűségét, melegségét, jellegét és erejét. Erőfeszítést tettünk arra, hogy megőrizzük az ősi héber és görög világ légkörét, az akkor élt emberek gondolkodás-, és érvelésmódját, valamint beszédét, társadalmi kapcsolatait, stb. Ez megakadályozta, hogy engedékenyek legyünk és olyan módon fordítsunk, ahogyan gondolhatnák, hogy az eredeti beszélőnek vagy írónak beszélnie kellett volna. Tehát gondosan ügyeltünk arra, nehogy a szó szerinti kifejezéseket olyannyira korszerűsítsük, hogy az a felismerhetetlenségig megváltoztassa ősi hátterüket. Ez azt jelenti, hogy az olvasó számos héber és görög kifejezéssel fog találkozni. Sok esetben a lábjegyzetek felhívják a figyelmet arra, hogy egyes kifejezések betű szerint vannak fordítva."

Következő kérdés:

“Egy másik olyan terület, amellyel egy fordító szakismeretének értékelésekor, vagy egy fordítás hitelességének megállapításakor foglalkoznunk kell, a fordítók előfeltételezéseinek megértése.”

Tökéletesen igaz az a megállapításod, hogy “Minden fordító előfeltevésekkel fordít.” Talán feltűnt neked Dr./Mr. Swift észrevétele, miszerint Franz ‘önként beismerte az előfeltevéseit’. Ezeket korábbi Őrtorony-tanítások alakították ki, amelyek közül néhány megalkotásában neki is része volt. Néhány közülük egyértelműen ki is van fejtve az egyes kiadványok bevezetőiben. Az ezekről folytatott alapos vita valószínűleg meghaladja ennek a fórumnak a kereteit, egy gondolatot azonban feltétlenül leszűrhetünk, ha megértjük azokat a legfőbb tanításokat, melyeket az Őrtorony Társulat igaznak fogadott el abban az időben, amikor az ÚVF-t eredetileg előállították, vagyis az 1940-es évek második felétől az 1950-es évek végéig.

Ezek közé tartozik, hogy a Biblia teljes mértékben ihletett és tévedhetetlen, hogy Krisztus visszatért láthatatlanul 1914-ben (innen származik érdeklődésük a “parousia” iránt), hogy Jehova Tanúi vezetőinek egy különleges csoportja alkotja Isten kizárólagos és kollektív ‘szóvivőjét’ az egész emberiség számára, hogy a Biblia nem tanítja a háromságot, és így tovább. Az Őrtorony Társulat “vezető teológusaként” és alelnökeként Franztól elvárták, hogy a munkája összhangban legyen a meglévő tantételekkel, épp úgy, ahogyan bármely más fordítói csoporttól is elvárják a megbízóik, hogy kövessék a megbízó csoport szabályait. Az elfogadott elképzelésektől való eltérés a munkából való elbocsátás alapja lehet.

Következő megjegyzés:

“A fordító nevének ismerete lehetővé teszi a kutatók számára, hogy megvizsgálják egyéb írásait és kiderítsék az előfeltételeit.”

Frederick Franz az Őrtorony Társulat vaskos, keménykötéses teológiai könyvei legtöbbjének vagy írója volt, vagy közreműködött a kiadásukban az 1920-as évek végétől egészen az 1970-es évek elejéig. “Az Őrtorony” folyóiratban megjelenő számtalan cikket is vagy ő írta, vagy közreműködött megjelenésükben. Miután valaki megismerkedik Franz jellegzetes írásmódjával, nem nehéz rájönnie, hogy melyek azok a kiadványok, amelyeket vagy ő írt, vagy jelentős mértékben hozzájárult az összeállításukhoz. Természetesen ezeket a kiadványokat nehéz beszerezniük azoknak, akik Jehova Tanúi szervezetén kívül állnak, továbbá a feladat, hogy elolvassák őket, el is bátortalaníthatja őket, így nem tudom, mit tanácsoljak önnek.

Írta: Alan Feuerbacher (2008)

Forrás: freeminds.org