Már a “Jehova Tanúi” elnevezés is félreértésen alapszik. A Mózesnek az égő csipkebokornál kinyilatkoztatott istennév a héberben a következő négy mássalhangzóból áll: JHVH. A héber Bibliában a magánhangzók jelölését csak később vezették be segítségül azoknak, akik kevésbé voltak járatosak a nyelvben, tehát elsősorban a keresztények számára. Mivel azonban a hithű zsidók nem ejtik ki Istennek a nevét, hanem ehelyett azt olvassák, hogy “az Úr” (héberül Adonai), ezért a JHVH istennévhez az “Adonai” magánhangzóit fűzték hozzá. Így lett belőle “Jehovah”. Az ószövetségi tudósok között azonban az a meggyőződés él, hogy a JHVH helyes ejtése “Jahve”. Jehova Tanúi viszont éppen Isten nevének e félremagyarázott kiejtésére alapozzák önazonosságukat. Szerintük Isten egyedüli helyes megszólítása a “Jehova”. Tragikus tévedés.
A zürichi szektaszakértő, Dr. Oswald Eggenberger ezt írja 1994-ben kiadott kézikönyvében: “Jehova Tanúi Jézus Krisztus 1914. évi trónra lépését hirdető saját evangéliumukkal hamisítják meg a bibliai örömhírt. Az Úr megtérésre felszólító hívásának, Isten minden ember iránti mélységes irgalmának, a Krisztus keresztje általi megváltásnak és a halál feletti győzelem húsvéti üzenetének helyet kellett adnia annak az állításnak, hogy Krisztus 1914-ben elkezdődött uralma a Jehova Tanúi szervezetben ismerhető fel, és azt ott is kell hirdetni. A Jehova Tanúi által alkalmazott bibliaértelmezési módszer nem magyarázza helyesen a teljes Szentírást.”
Jehova Tanúinak - akik történetük során először “Komoly bibliakutatók” néven léptek fel - javára írható, hogy komolyan veszik a Bibliát. Azonban egy olyan szűrőn keresztül olvassák a Szentírást, amelyet a vezetőség ad eléjük, és amely számtalan bibliai alapigazságot meghamisít. Azok a tanaik, mint a földi paradicsom a hívők számára, a kiválasztottak kicsiny nyája a mennyben, akik uralkodnak fölöttük, az örök kárhozat tagadása, az isteni Szentháromság elvetése, mindenekelőtt azonban Krisztus 1914. évi mennyei trónra lépése, egyértelműen ellentmondanak a Biblia tanításának.
A tagokat arról győzik meg, hogy csakis Jehova Tanúinak “teokratikus szervezetén” belül lehet részük igazi megváltásban. Ezenkívül az igehirdetést illetően teljesítménykényszer alatt állnak. A szervezetet otthagyók “lelki-szellemi totalitarizmusról” számolnak be. Az “elhajlókkal” szembeni intoleráns bánásmód mindenkit el kellene gondolkoztatnia. Egyébként éppen ez az, ami nehézzé teszi a szervezetből való kilépést, mert az érintettek emiatt könnyen elmagányosodnak.
Az egyes Jehova tanújának az a tragédiája, hogy meg van győződve arról: egyedül ő értelmezi helyesen a Bibliát. Ennek megfelelően is van kiképezve, és nem veszi észre, hogy dogmatikus köntösbe bújtatták, amelyen csak akkor keletkeznek szakadások, ha valóban szembenéz a hívő keresztények által megfogalmazott kritikus ellenvetésekkel. Sokszor elegendő utalni a közvetlen összefüggésekre, hogy Jehova tanúi számára egyértelművé tegyük egy-egy bibliai szakasz helytelen alkalmazását. Ők ugyanis éppen egy olyan értelmezési módszer áldozatai, amely figyelmen kívül hagyja a Biblia egészének összefüggéseit. Saját bibliafordításuk kifejezéseivel és magyarázataival saját tanításukat tükrözi. A világméretű katasztrófával járó jövendőbeli nagy armageddoni csatára való összpontosítás helytelen megvilágításba helyezi a világ valóságos bajait és szükségleteit, ami gyakran megfigyelhető más, egyoldalúan a végidőkre hangsúlyt fektető közösségeknél is.
Utolsó kommentek