Ajánlom figyelmedbe Lothar Gassman könyvét Jehova tanúiról. Én egy evangélikus püspöktől kaptam ajándékba, akinek a fia részt vett a magyar fordítás és kiadás munkáiban. Ha azt mondom hogy kinyitotta a szememet, keveset mondtam. Teljes mértékben megismerteti a valóságot a név kérdésében.

"Az Őrtorony írásaiban végig összemossák azt a jogos igényt, hogy az Ószövetség megfelelő helyein a fordításban is fel lehessen tüntetni, hogy Jahve vagy Jehova - és azt a légből kapott követelésedet, hogy ezt az Újszövetség általuk megszabott kétszázegynéhány igehelyén is megpróbálják, holott itt aztán végleg nélkülözik a kéziratos és a történeti bizonyítékoknak a legleheletnyibb látszatát is.

Ezeket a betoldásokat csak az Őrtorony mondja „könnyebb megértésnek”. Valójában szektabélyeg ez: a mindenáron különbözni akarásnak a „bölcs rabszolga” által tüzesített és felekezetetek testére nyomott billoga. A kezünkben lévő görög szöveg szemérmetlen félretolása. Kettős mérce. Hiszen ugyanazt teszik, mint az általuk kárhoztatott „nagy parázna”, csak míg ők elvben hajlandóak szokásukról lemondani és sok Jehova / Jahve névben bővelkedő fordítást kiadni, az Őrtorony ennek ellenkezőjére nem hajlandók.

Attól, hogy az Újszövetség az adott helyeken utal az Ószövetségre, még nem válik ténnyé, szöveggé, adattá az a ti mögöttes feltevésetek, hogy ott az eredeti, apostoli-evangélistai szövegben is JHVH állt. Ti pedig saját írásaitokban mondjátok (bár a tényszerű vita során már nem tudjátok megvédeni), hogy a hitehagyott másolók hagyták ki a Nevet stb. De egy fia újszövetségi kéziratot nem tudtok kiizzadni, amely itt benneteket támogatna. A "hitehagyott másolók" hipotézise mindenre jó és semmire sem jó. Ezzel a módszerrel azt is igazolni lehetne, hogy a lélekvándorlás benne volt a Bibliában, csak azok a fránya hitehagyott másolók kihagyták.

Ne feledd: az újszövetségi írók nagyon sokszor a Septuagintát idézik, nem a maszoréta héber szöveget. És a tiáltalatok előásott pár kézirat dacára a Septuagintában megtalálható az a tendencia (és nem is csak oldalvízen, hanem főáramlatként, és már jóval az Újszövetség leíratása előtt), hogy a JHVH nevet az Úr szóval adják vissza. Lehet ezzel a tendenciával vitázni, és indítóokát babonásnak minősíteni - de úgy látszik, az újszövetségi szerzők nem gondolták sem babonásnak, sem Istent sértőnek, mert valahányszor az Ószövetséget idézik, nem írják át görög betűkkel a tetragrammát, hanem Úrnak mondják. E tekintetben tehát ők jóváhagyták a tiáltalatok babonásnak mondott zsidó szokást. És legalábbis abban ellenetek tanúskodnak, hogy az Újszövetségben is olyan fontos és elengedhetetlen volna a JHVH név, hogy annak hirdetése nélkül maga az egyház omlana össze.

Arra a kérdésre, hogy ha szabad az Ószövetségben a JHVH nevet fordításainkban átírni, akkor nektek miért nem szabad az Újszövetségben visszaírni, ezt felelem: te figyelmen kívül hagysz egy nagyon fontos szempontot. Mi szabadok vagyunk arra, hogy a JHVH nevet Jahve vagy Jehova néven következetesen kiírjuk fordításainkban (mint pl. J. N. Darby vagy a magyar Komáromi Csipkés György), és nem harapjuk le a fejét annak, aki talán a "ne vedd hiába" parancs miatti túlzott félelemből vagy más okból (pl. mert nem akarja helytelenül kiejteni) inkább körülírja a Nevet. Nálunk tehát szabadság van: a JHVH név ki (nem) mondása, le (nem) fordítása nálunk nem hitkérdés. Ráadásul az újabb fordítások is különbséget tesznek Úr (Adonáj) és ÚR (JHVH) között, így aki akarja, a szokott helyettesítésen keresztülnézve rekonstruálhatja magának az eredetit. Így tesz az Új prot. ford. és sok idegen nyelvű fordítás.

Ezt a mi szabadságunkat nem használhatod ki annak igazolására, ahogy ti meghazudtoljátok az újszövetségi görög kéziratokat, amelyek - mint az előbb megmutattam - ugyanígy hűvösen bánnak a tetragrammával, és ugyanolyan szabadon fordítják Úrnak, mint mi. Sőt: ti hitehagyottnak szidalmazzátok mindazt, aki eltávolította a JHVH nevet mindkét szövetségi irataiból. De bizonyossá vált, hogy ez a vádatok az apostolokat találja el először. Mert ha ők hitkérdésnek vették volna, amit ti annak vesztek, akkor úgy kerülték volna a Septuagintát, mint a pestist.

Arra nem fogok válaszolni, hogy szerintünk "nem ez a neve" stb. Te eltorzítod és kiforgatod ellenfeleid álláspontját. Senki nem képviselte veletek szemben azt az állítást, hogy "JHVH nem neve Istennek." Csak azt, hogy nem egyetlen neve Istennek, és nem is elengedhetetlen neve neki. Tanuld meg ellenfeleitek állításait abban az értelemben felfogni, ahogy ők azt képviselik, és ne vetíts oda a helyükbe valami mondvacsinált, bár nyilván könnyebben támadható zöldséget. És ne várd el, hogy ezt a zöldséget én majd mindenki helyett védelmezni fogom. Nem: itt a te tudathasadásos, vagy-vagy logikád vezetett félre téged, amely azt kiabálja a füledbe, hogy Istennek csak egy igazi és elengedhetetlen neve lehet (a JHVH), és aki ezt tagadja, az máris tagadásba veszi azt is, hogy JHVH neve Istennek.

Mondvacsinált piszkálódás ezek után a részedről az, hogy Károliék honnan vették a Jehova nevet. Tudhatták a zsidóktól vagy koruk hébertudósaitól - ez a pofonegyszerű válasz. De te ezt mint valami megfejthetetlen rejtvényt adod fel nekem, amiből csak az válik világossá, hogy nem tudod valódi álláspontunkat cáfolni, csak valami annak helyébe képzelt madárijesztőre lövöldözöl.

Megváltozott-e az Isten? A válasz egyértelmű nem. Isten akkor sem változott, amikor azt mondta, hogy a pátriárkák előtt még nem volt ismeretes az ő JHVH nevén. És akkor sem kezdett el változni, amikor Jézusban mint Atya (mint Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk) jelentette ki magát. Ez már átvezetne a másik vitaszálra, ezért itt nem is fejtegetem tovább.

Mivel az tagadhatatlan, hogy az Újszövetség kezünkben lévő kézirataiban a négy Halleluján kívül nem szerepel a JHVH név, csak a Küriosz (Úr) átirat, mi akadályoz abban, hogy meghagyjuk ezeket az Újszövetség-fordításokban? Éppen az jogosít erre föl, hogyha az újszövetségi írók (a Septuaginta nyomán) görögösítve emlegették a Jeremiás és Jézus neveket, miért ne fogadnók el a szájukból a JHVH név "Küriosz"-ra való görögösítését is? Az pedig nem lehet ezellen érv, hogy "hitehagyott másolók hagyták ki a JHVH nevet az Újszövetség görög kézirataiból", mert 1. erre semmi bizonyíték nincs, 2. miért ne mondhatná erre bárki, hogy "akkor tessék Jeremiás és Jézus nevét is visszahéberesíteni az Újszövetségben!"?

Igen új keletűnek látom azt a vihart, amellyel JT-i a JHVH nevet rátornyozzák az Újszövetségre. Hogy a Septuagintával meg a mai fordításokkal ki hogyan járt el, azt semmiképpen nem tartom üdvösségi kérdésnek, és ugyanolyan szívesen olvasom Darbyt, mint a King Jamest, úgy Komáromi Csipkést, mint Károlit. Nem tudom, hogy ez náluk programként le van-e fektetve, de úgy érzem, hogy ebből ők csináltak először üdvösségi kérdést. Ha pedig a vita már idáig jutott (hogy az egyik fél a másikat eretnekíti és hitehagyottnak nevezi azon az alapon (is), hogy az a JHVH nevet Küriosszal, ÚR-ral, Örökkévalóval akarja fordítani), akkor eléggé tehetetlen az, aki eddig szabadosnak, ártatlannak vélt szokását továbbra is mint szokást akarja fenntartani. Mert mi elismerjük, hogy nálunk ez nem törvény, nem üdvösségi kérdés, és elvban bármikor megváltoztatható (persze a fordítások átírása nem megy egyik napról a másikra, különösen ha nincs rá kényszerítő ok) - de ők ránktörnek, és mindennek elmondanak bennünket emiatt.

Arra a kérdésedre, hogy milyen nyelven beszélt Jézus, egyszerű választ tudok adni: arámul. A görögbe is bekerültek az általa e nyelven mondott mondattöredékek, mint Éli, Éli, láma sabaktáni, Effata, Ráka és hasonlók. A például hozott zsoltáridézet azonban nem igényli, hogy a kedvéért az Újszövetség szövegét átírjuk. Ha az evangélistának jó volt az "Így szólt JHVH az én Adonim-hoz..." visszaadására az, hogy "Így szólt az Úr az én Uramhoz", akkor jó lesz nekünk is.

Másrészt nem tudom névértéken elfogadni, hogy a JHVH név kultikus használata bármiképpen is feltétele volna annak, hogy a pogányok Őhozzá tartozzanak. Az általad idézett prófétai szó ("szeressék JHVH nevét és a szolgái legyenek") egyszerű körülírás arra, hogy "szeressék Jahvét és a szolgái legyenek." (Ez a körülírás egyébként is szokásos Ószövetség-szerte.) Bizony továbbra is megáll, hogy annyira, amennyire az apostolok szerették Jahvét (az Atyát), úgy mi is szeretjük Őt. Amennyire ők pogánykeresztény környezetben használták a JHVH nevet, úgy használjuk mi is. Felvetéseddel és sürgetéseddel, amely az Újszövetség dokumentáló pecsétjét megkerülve kívánja (ráadásul egy próféciát a maga szakállára értelmezve és tételes paranccsá formálva) a nem zsidó származású keresztényekre a JHVH név valamiféle "használatát" rátolni - szóval e sürgetéseddel az apostolokat kerülöd meg, és olyat követelsz meg tőlünk, amit ők nem. Még a jeruzsálemi tanácskozáson sem került szóba ez a dolog, s bizonyára nem azért, mert az apostolok és vének kiindulásként feltételezték, hogy a megtért pogányok azonnal elkezdték Jahvénak szólítani Istent. Nem: ha ők sem ott, sem máshol nem szorították rá amazokat, hogy Izraellel való egybeköttetésük jeléül vagy feltételéül kezdjék "használni" a tetragrammát, akkor mi igenis gyanakodva fogjuk szemlélni azokat a kísérleteket, amelyek hol ezt, hol különféle étkezési tilalmakat, hol más ószövetségi rendeléseket akarnak az üdvösség elvesztésének terhe alatt ránk tornyozni.

Itt az szorul bizonyításra, hogy hogy eredetileg benne volt a JHVH név az újszövetségi iratokban. És a szövegtanúk elsöprő mennyiségben vannak jelen: nagyon jól kellett dolgozniuk ama "hitehagyott másolóknak," és igen korán kellett kezdeniük.
A források szerint nem írták le az apostolok az írásaikban a JHVH istennevet. De egy erős oka van a dolognak: görögül írtak. Az a tendencia, amely a görög fordításba is betette a Jahve nevet, nem a Septuaginta eredeti, alexandriai környezetére jellemző, hanem éppenséggel a Templom pusztulása utáni idők összezáró, pogányellenes zsidóságára.
Jézus és az apostolai a Krisztus előtt élt alexandriai zsidók szóhasználatát követték, akik jellemzően szintén kihagyták a tetragrammatont a fordításukból. Amúgy semmi nyoma nincs annak, hogy Jézust vagy az apostolokat bárki is a Jahve név kiejtése miatt rótta volna meg, holott éppen te jellemzed a környezetüket úgy, hogy az húzódozott ettől.
Az, hogy az Őrtorony a maga fordításba beletette a JHVH-istennevet semmivel nincs indokolva: Szövegalapja nincs: az általuk használt Westcott-Hort-féle görög szöveg sem teszi bele. Őket tehát saját felekezeti előítéleteik vezették a kéziratok ellenében.
Hogy miért? Mert JT-i azok, akiknek nem tetszik, hogy az Újszövetségben a Fiú ugyanazt a méltóságnevet viseli (Küriosz), amivel a régi zsidó fordítók a Jehve nevet visszaadták.

Az igazi kérdés ez: Ha az Őrtorony Társulatnak nincs görög szövegalapja a 237 újszövetségi Jahve-betoldásra, mégis megtette, akkor ez a saját maguknak adott feljogosítás hol érhet véget? Ha a kéziratok a "hitehagyott másolók" keze nyomán lettek ilyen jahvétlanok, akkor ugyan minek kell még bármi mellett is a görögből érvelni? Nemde elég volna mindenkor ezekre a "hitehagyott másolókra" rámutatni, és ezzel az ügyet elintézettnek nyilvánítani?"

@bobibá: A Gassmann-könyvet először még tanúként olvastam. Borzasztó élmény volt. Aztán elolvastam keresztényként, és az is rémes volt. Bár tartalmában helytálló, de a formája és a stílusa csapnivaló. A tanúkat csak megerősíti, hogy náluk az igazság. Velem is ezt tette. Én sokkal inkább ajánlom Szalai András könyvét, a Jehova és a Szervezetet.

Most jut eszembe! Ha Brookyn-ban nem értenek ezzel egyet, akkor miért nem írták meg már a wikipediának az 'igazságot'?? Ha ismeritek a wikipedia működését, tudhatjátok, hogy kollektív tudás, és ha valaki bebizonyítja valamiről bizonyítékokkal alátámasztva, hogy valótlan, azt eltávolítják. A Watchtower Zrt milliárdos részvénymogul pedig pont a saját Istene szent nevére nem vigyázna??

@infaustus :Lothar Gassmann "Jehova Tanúi" című könyvéről: Nem látjuk egyformán ezt a könyvet. Persze,ez nem is baj. 1998-ban,amikor készült a fordítás,Pintér Károly nyugdíjas evangélikus lelkész,és én lektoráltuk. (2. oldal) Kétségtelenül Szalai András könyvét tartom én is a legerősebb felvilágosító kiadványnak e témában,de örömmel tapasztalom,hogy segítség volt a szabadulásban Gassmann könyve is! Biztos,ha ma kellene újra lektorálnom,jobban csinálnám....az Internetes tartalomnak az egyik nagy előnye: lehet folyamatosan javítani,a "papír-alapú" változatnál már csak ha van második kiadás. Visszaemlékszem: amikor én kezdtem ébredezni- Jahveh Úr Isten kegyelméből-akkor egy olyan füzet hatására kezdtem vizsgálódni,kérdezni,RÁkérdezni Őrtorony Társulati tanításokra,amely jóval kevesebbet nyújt: Ez a címe a füzetnek:"Krisztus Istenségéről" / "Az Igazság szabadokká tesz titeket" / "Tagságom az Őrtorony Társaságban" (három tanulmány-egy füzetben) Engem eleinte nagyon felbosszantott a tartalma!! Húúú...hogy írhatnak ilyet?! Később,arra indított ez a füzet,hogy elkezdjem megvizsgálni-CSAK "natúrban",a Biblia alapján-hogy mi az igazság. Kétségtelen,hogy kell törekedni,hogy minél jobb,és erősebb írások,tanulmányok jelenjenek meg,de engem vigasztal a tapasztalat: Isten még igen gyönge eszközök által is tud szabadítást adni! Övé a dicsőség! Pál apostol 2. Korinthusiakhoz írt levele 12. fejezet,10. vers:"
Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős."

szervusztok. erről mi a véleményetek? azt írja a biblia: vezetőnek se nevezzetek senkit, kontra vezető testület.

@3 Péter: Péter, tudomásom / ismeretem szerint nincs általános tilalom arra nézve,hogy legyenek vezetők a gyülekezetekben: >>"Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. "<< ( Zsidók 13:7) Ami -szerintem- alapvetően baj: ha a vezető (Vezető Testület, vezető lelkész, mindegy hogy hívják....) elválasztja -a gyakorlatban- a vezetett hívőket a Bibliától. Ilyen okok lehetnek: "Jehova csak a HűÉsBölcseken keresztül irányít", -vagy: "A kenet csak a vezető pásztoron keresztül árad ki". Persze: minek olvassa valaki a Bibliát -Szentírásként- ha úgysem értheti meg...? A "Héber Iratok" azok a zsidóknak szólnak, a "Keresztény görög Iratok" pedig a "Felkent Osztály"-nak. Így a "Nagy Sokaság"-nak -Szentírásként,a gyakorlatban- maradtak az Őrtorony Társulat könyvei,folyóiratai.

@3 Péter: Nagyon jó észrevétel Péter!! Csak emlékeznünk kell Jézus szavaira, és egyből kiderül, hogy az Őrtorony Társulat nem Isten szervezete! Ha Jézusnak ezt az egyértelmű és egyszerű parancsát sem tartják be, akkor hogyan is élvezhetnék Isten támogatását? A Vezető Testület kifejezés használata máris alárendelt viszonyba helyezi a tanúkat... Jézus vajon mit tenne a Brooklyn-i székhelyükbe lépve?

@Johnny Joker:
Raymond Franz is foglalkozott a "Vezető Testület" (Governing Body) elnevezéssel, nézd csak mit ír e témában:

„I had thought that the “monarchical” arrangement prevailing in the organizational administration of Jehovah’s Witnesses up until 1976 was largely responsible for the authoritarian atmosphere prevalent. However, after the major restructuring in 1975-76 it became evident that I was mistaken. I had sincerely hoped that the new arrangement would mark, or at least prepare the way for, a basic change of attitude and spirit, with emphasis on serving others, not an attitude of controlling them or dealing with them as subordinates. In time it became quite clear that the end result had essentially been only a dividing up and sharing of power, with a group of men acting as one man had done before. In effect, the inside of the house had been remodeled—but it was still the same house, its basic features little changed. The authoritarian structure, approach and attitudes of the past were still there, in fact still dominant.

Initially, the changeover from emphasis on one man, a president, to emphasis on a body of men was a somewhat refreshing change. As time went on, however, I found myself coming to feel almost a sense of revulsion at the term “Governing Body member.” Those few of us who bore that “title” became the objects of ever greater deference and attention. I could not help but note that sometimes even in prayers at meetings, brothers were expressing their thanks “to God and to the Governing Body” for things received. It seemed that the role of Christ Jesus, the Master, instead of becoming more prominent (as hoped), had remained thrust into the background, as insufficiently significant to merit more than occasional mention. Holy Spirit as God’s means for guiding, teaching and sustaining, rather than receiving greater recognition, seemed still far out of the picture, virtually never meriting mention in such prayers. Although the part I had played in that administrative restructuring had been the result of being assigned to do so by the Governing Body, I nonetheless felt disturbed over whatever responsibility I bore for what I saw.

In one Governing Body session, this issue came up in a rather indirect way, much as had the president’s remark about it being ‘preferable to have one of the Society’s publications rather than to have just the Bible alone.’ In this particular session, Karl Klein rather precipitously began criticizing Ed Dunlap, a member of the Writing Department and former Registrar of Gilead School, for having used the expression “central body of elders” in place of the title “Governing Body” in some material Ed had written. (Ed, not being a Governing Body member, was, of course, not present to respond to the criticism made against him.) About two years had elapsed since the time of Dunlap’s writing the material and Klein had already brought the matter up in two previous sessions. He now spoke with strong feeling (even excusing himself for becoming quite loud and vehement and reminding his fellow members that ‘his father had been a preacher during whose sermons no one ever slept’), and he expressed great concern over what he stated to be a subtle effort to eliminate the term “Governing Body.” Various members made comments, generally of a moderate nature. Among them, I pointed out that I saw no reason for making an issue of the matter, and that in the Society’s publications in French the standard translation for “Governing Body” is Collège Central, which in French means simply “Central Body.” I went on to say that I personally would welcome some term other than “Governing Body” since it had the ring of a group of men ruling over others.

Klein’s response was that he did not feel the points I and others had expressed carried weight and that the matter was indeed serious. Speaking with considerable force, he concluded: “What’s wrong with the term ‘Governing Body’ anyway? That’s what we ARE. We DO GOVERN!”

My thought at the time was, “Yes, that’s what we are and what we do, but I wonder if it really should be this way?” The way Karl Klein had raised the matter, however, made Ed Dunlap more the issue than the term itself, and the Governing Body simply set the matter aside as requiring no particular decision. Karl Klein’s comments recalled the expression of Grant Suiter some years earlier, when the issue of administrative control was under discussion. As related in Crisis of Conscience, page 87, he said in a quite heated manner, “if we are going to be a Governing Body, then let’s get to governing! I haven’t been doing any governing till now.””

@3 Péter:
szerintem a "Vezető" kérdésben a lényeg Jézus szavai szerint: »Vezetőnek« se hívjanak benneteket, mert e g y a Vezetőtök, a Krisztus.
-nem lehet más vezetőnk Krisztuson kívül.