Paradoxonok a fizikában és nem csak ott…
Üdv Mindenkinek!
Kicsit volt időm gondolkodni a hétvégén (többnyire este, főként álmomban volt agymenésem – meg gyújtóshasogatás közben, mert az olyan mechanikus munka: „…és nézd Anya, még minden ujjam megvan!!!”). Vasárnap reggel a következő párhuzamot megálmodva ébredtem, heurisztikus érzéssel, mondanom sem kell!
„Végtelen nagy erő paradoxona”- ami így szól: „Mi történik, ha egy végtelen nagy erő találkozik egy végtelen tömegű, ezáltal megmozdíthatatlan tárggyal?”. És ekkor felismertem egy vallástani párhuzamot is! De előbb hadd beszéljek néhány szót a fizikai vonatkozásokról! Mert akkor talán mindenki számára világosabb lesz az analógia.
Szóval: általánosságban maga a paradoxon egy feloldhatatlan ellentmondást jelent. És valóban: Végtelen nagy erő…meg hozzá még végtelen nagy tömegű test! Hát minden feltétel adott hogy ellentmondásra jussunk a jó öreg Newton II. törvényével! Emlékszünk általános iskolából tényleg nem túl bonyolult a képlet:
Ahol F az erőhatás, m a tömeg, a pedig az erőhatás okozta gyorsulás.
Mint minden fizikai törvénynek, ennek is megvannak a maga érvényességi korlátai. Ez azt jelenti, hogy a környezetünkben (szerencsére) csak VÉGES tömegű testek és ugyancsak VÉGES erőhatások tapasztalhatók. Mert egy végtelen tömegű objektum az általános tömegvonzás következtében éppen saját tömegének következtében összeroskadna és egy szingularitás (olyan objektum, amikre már a legjobb kvantummechanikai képleteink sem működnek…talán a fekete lyuk hasonló, ami kísérletileg kimutathatóan is létező valami – tessék erről Stephen Hawking, kortárs fizikus munkásságát tanulmányozni) keletkezne.
Ezért mondtam az előbb hogy „szerencsére”.
A másik a végtelen nagy erő problémája – ehhez VÉGTELEN nagy energia kellene. Ami megint csak nem létezik a Világegyetemben.
Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Irresistible_force_paradox
Ha igaznak feltételezzük Newton második törvényét, könnyen beláthatjuk, hogy akármilyen kis (kedvenc szavam: infinitezimális – végtelenül kicsi) erőhatás is képes gyorsulást okozni (bár VÉGTELENÜL kicsit) egy akármilyen nagy tömegű testen.
CSAKHOGY:
Mikor azt mondom végtelen…végtelenül kicsi - ami határértékben nullához tart: ezek mind csak idealizált modellek. Azaz van valami hasonló a Természetben, amit esetleg –ez sem biztos, mert bár senki sem látott még elektront, de hisszük, hogy vannak mert a tapasztalatok szerint az áram alatt lévő tárgy pont úgy néz ki, mint ami nincsen áram alatt, csak MÁSMILYEN A FOGÁSA - meg is tudok figyelni, és gyártok hozzá valami modellt meg elméletet, hogy megértsem a működését! Azaz eljutottunk e lényeghez végül:
A fizika átcsap filozófiába (Az ókori görög tudósok - Démokritosz például - egyúttal filozófusok is voltak)! Ha akarom akkor a vallásba is: HISZEK Newton II. törvényében vagy az elektronokban esetleg a szubatomi részecskékben.
Vallástani párhuzam tehát – Megint csak a Wikipédián találtam meg: „Képes-e Isten akkora követ teremteni, amit maga sem tud felemelni?” Ennek paradoxonnak a másik neve az „Omnipotencia paradoxon”. Vagyis hogy Isten mindenható-e vagy sem?
Azért TTK-s neveltetésem okán előfeltételezésnek nem rossz, hogy Isten létezését vagy nem létét ez a kérdéskör nem taglalja, hanem azt elfogadottnak tekinti.
Az omnipotencia-paradoxonban feltett kérdésre nincsen jó válasz. Hiszen ha képes megteremteni a követ, de nem tudja felemelni, nem mindenható. Ha pedig nem képes ilyet teremteni, megint csak nem mindenható. Pedig hát valószínűleg akármekkora követ képes megteremteni és azt fel is emeli. (Azaz tényleg mindenható – de lehet hogy ravasz módon csak akkorát teremt, amekkorát fel bír emelni: igaz ez az EMBEREK számára lehet „Végtelen tömegű” – Azt pedig, hogy HÁNYSZOROSAN végtelen, inkább ne forszírozzuk!) Azaz újfent a „végtelenül nagy erő” problematikájánál vagyunk. Nem létezik - mai tudásunk szerint nem létezhet - végtelenül nagy erő – akkor Isten sem létezik, a maga tökéletességében???
Ajjajjajajaj: Mégis csak eljutottunk az alapkérdéshez: Létezik -e (létezhet) egyáltalán Isten?
Evvel kapcsolatban megint csak arra jutottam mint ahogy a végtelen tömegű testek paradoxona is feloldható azáltal, hogy NINCSENEK ilyenek az általunk megfigyelhető Természetben.
Összegezés:
Az omnipotencia paradoxon feloldása ennek megfelelően minden vallás alaptétele: hogy (LÉTEZIK) Isten (és) MINDENHATÓ. Miért is? Mert az elektronokhoz hasonlóan Őt magát sem láthatjuk tökéletlen érzékszerveinkkel, meg a legkifinomultabb műszereinkkel sem. De valahogy azért agyunkban-szívünkben-lelkünkben (válassza ki mindenki a gondolkodásmódjának megfelelőt) tudjuk-érezzük hogy VAN. És akkor már miért is ne lehetne egyúttal tökéletes és mindenható is? Mert az – és a mögötte lévő háttér az Örökléttel olyan felemelő és vigasztaló (Ha ebben az életben nem jó nekem éppen, akkor majd az Öröklétben)!
Lehet, hogy az ember fiatalon még azt mondja minderre, hogy hülyeség, de előbb-utóbb mindenki, aki nem növényként vegetál szellemi tekintetben, abban felvetődik a kérdés. Minimum a KÉRDÉS. Hogy aztán hogy válaszolja meg, az mindenkinek a saját, szuverén döntése. Hogy milyen vallásban találja meg a hozzá legközelebb álló nézeteket, vagy hogy mekkora befolyást enged a vallásnak az életébe: itt is folytonos a spektrum a leghithűbb ateistától a legelvakultabb muszlinig.
P.s.: (Érdemes kicsit utánagondolni…) Azért a fizikai törvényeknél is volt egy kis kitétel: a korlátozott érvényességi hatókör, meg a legjobb szöveg a „Nem-tudásra”: ..JELENLEGI tudásunk szerint…-mi legalább belátjuk!
És a hitben is: Kiadtunk tonnaszámra Bibliát, Koránt, Tórát és még százféle papíralapú leképezését annak az EGYETLEN, univerzális valaminek…de ott a kérdés: biztosan úgy van az Öröklét és más effélék ahogy mi a kis tökéletlen agyunkkal gondoljuk?
De mégis HINNI muszáj valamiben (Istenben, Allahban, Sivában, Nagy Szellemben,UFO-kban…)!
Szerencsére azért a Természet megy a maga útján a mi tudatunktól-hitünktől függetlenül. És Isten – nem az a jóságos, szakállas nagypapa jellegű valaki, hanem a MINDENHATÓ– talán tényleg ott van mindenek felett.
Utolsó kommentek