Ezt a rövid gondolatmenetet két hozzászólás hatására teszem közzé. Egy őszinte, de szemmel láthatóan megvezetett tanú gondolatai alapján (aki leírta, hogy ő adna/engedné hogy vért adjanak a gyermekének, de ugyanakkor egyetért az Őrtorony vérrel kapcsolatos állásfoglalásával, valamint mindezt összekapcsolta azzal, hogy nekik elkülönülve kell maradniuk a világtól, hiszen igaz keresztények lévén "nem lehetnek részei annak"), és egy másik hozzászóló rövid de velős (ugyanakkor ki nem fejtett) gondolatai alapján, amik egyben a cikk főcímét is szolgáltatták: "életellenes törvények, és Bibliátlan kirekesztés". 

1. VÉRKÉRDÉS

Rövid részlet egy cikkből:

 "... Szintén tanulhatunk valamit erről Jézus saját példájából. Jézus hajlandó volt csodákat tenni sabbatnapon (ez a mózesi törvénnyel ellentétben állt) annak érdekében, hogy életeket mentsen meg, vagy akár csak betegeket gyógyítson. Vajon Jézus kivételt tett volna egy táplálkozási szabály miatt, annak érdekében, hogy megmentsen egy emberi életet? A Lukács 14:5-6 verseiben a bibliai beszámoló a következőket írja: “És ezt mondta nekik: „Ki az közületek, aki, ha a fia vagy a bikája kútba esik, nem húzza ki azonnal sabbatnapon?” 6 És nem tudtak ezekre mit felelni.” Máté beszámolója a 12:11-ben még tovább megy, ezt írja: “Meg is kérdezték (a farizeusok) Jézustól: „Szabad-e gyógyítani sabbaton?”, hogy vádat találjanak ellene. 11 Ezt mondta nekik: „Ki lesz az az ember közöttetek, aki ha egyetlen juha van, és az verembe esik sabbaton, nem fogja meg, és nem emeli ki? 12 Végtére is, mennyivel többet ér egy ember egy juhnál! Szabad tehát jót tenni sabbaton.”” Ha Jézus hajlandó volt egy ÁLLAT életét annyira értékelni, hogy megmentse az állatot, annak ellenére, hogy ez sabbatnapi “munkának” minősült, akkor mennyivel inkább egy emberi lény életének kellene elsőbbséget élveznie, mint a törvény szigorú értelmezésének? Nos, nem kell nagyon törnünk a fejünket ezen a kérdésen, mivel Jézus maga adott választ erre, amikor a 12. versben a következőket mondta: “Végtére is, mennyivel többet ér egy ember egy juhnál!”. Igen, egy bárány kimentése a gödörből sabbat napon igazán szerető és irgalmas cselekedet. Továbbá Jézus még sok más csodálatos “munkát” végzett sabbatnapokon. Mégis, ha valaki sabbatnapon végzett munkát, az halálbüntetést vont ezzel a saját fejére/magára. És valóban, az Írások ténylegesen rögzítették, hogy ezt a büntetést kell kiszabni egy szombati törvénysértőre. (Lásd: 2Mózes 25:2; 4Mózes 15:32-36) Itt egyértelmű bizonyítékát láthatjuk annak, hogy Jézus milyen nagyra értékelte azt az alapelvet, hogy a szeretet diadalmaskodik a törvény fölött [legyőzi a törvényt]. Így, amikor az élet forog kockán, (még ha egy állat élete is), a szabályokat hatályon kívül lehet helyezni a körülményektől függően. Az ÉLET értékes és drága. Jézus az élet és az emberek szeretetét újra és újra bemutatta. Míg ezzel szemben az elnyomó, szabályokhoz és betűkhöz ragaszkodó vallási vezetők gyakran figyelmen kívül hagyták a törvény egészének célját. Azzal, hogy nem engedélyezik a vérátömlesztés elfogadását, különösen az utolsó lehetőségként alkalmazott helyzetekben, hanem inkább engedik meghalni a tanúkat ehelyett, vajon az élet megfelelő “tiszteletét” mutatják be úgy, ahogyan azt Jézus egyértelműen bemutatta? Elképzelhető lenne, hogy ez a szó lehetővé teszi az egyik “közülünk való” halálát a Társulat egy ilyen szigorú álláspontjának következtében? 

*** Szintén nagyra értékelek egy másik példát, amely Jézusnak ugyanezt az “alapelvét” mutatja be egy személy életének az írott törvénynél magasabbra való értékeléséről. Ez az elv egy 12 éve vérfolyásos betegségben szenvedő nőt érintett. A mózesi törvény szerint ezt a nőt a betegsége “tisztátalanná” tette; ha bárki hozzáért, annak meg kellet mosakodnia, és aznap estéig tisztátalannak kellett tekinteni azt a személyt is. Azonban ez a nő sokkal tovább ment ennél azzal, hogy titokban megérintette Jézus ruhájának szegélyét, azt remélve, hogy meggyógyulhat anélkül, hogy ez bárki tudomására jutna. Mint tudjuk, Jézus észrevette, hogy erő áramlott ki belőle, és rájött arra, hogy ez a nő mit tett. Ezt mások is látták. Figyeljük meg, hogy ahelyett, hogy tette miatt elítélte volna, Jézus könyörületesen a következőket mondta neki: “A hited gyógyulást szerzett neked. Menj békével, és kínzó betegségedtől megszabadulva légy jó egészségben!” Ismét láthatjuk, hogy a törvény szelleme (és az emberi élet értéke) elsőbbséget élvezett a törvény állítólagos betűjével szemben, amelyet ez a nő egyértelműen megszegett. 

*** A Cselekedetek 15:28-29-ben (amely versek az alapját képezik a Társulat vérátömlesztés ellenes álláspontjának, mivel a mózesi törvény már nincsen érvényben - ez szintén a Társulat álláspontja -) a következőket olvashatjuk: “Mert a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül: 29 tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha gondosan megőrzitek magatokat ezektől, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!” A Társulat úgy véli, hogy ez egy mindent magába foglaló, abszolút és örök parancsolat. Azonban figyeljük meg, hogy a vértől való tartózkodás mellett egy másik parancsolatot is hallunk a “bálványoknak áldozott dolgoktól” való tartózkodásról. Most, ha elolvassuk az 1Kor 8:4-8 verseket láthatjuk, hogy Pál itt az olvasót abban segíti, hogy meglássa, a “bálványoknak áldozott étel elfogyasztása” valójában egy lelkiismereti kérdés. Nyilvánvaló tehát, hogy az Cselekedetek 15:28-29 versei nem annyira átfogó, abszolút és egyetemes jelentéssel bírnak, mivel ugyanennek a szentírásnak más részein Pál apostol ugyanezt a témát lelkiismereti kérdésnek tekinti egy másik versben. Ez a döntés azért született, hogy az újabb, “pogány” keresztényeket intse, hogy ne botránkoztassák meg a hagyományokhoz sokkal jobban ragaszkodó zsidó keresztényeket, mivel a legtöbbjük magatartása még mindig a mózesi törvényben gyökerezett. A döntés elismerte, hogy ők sem állnak már tovább a mózesi törvény alatt. Azonban, hogy megóvják ezeket a hagyományokhoz ragaszkodó zsidó keresztényeket a szükségtelen megbotránkoztatástól, ezt a rendeletet adták közzé. A bibliakutatók döntő többsége is így értelmezi ezeket a verseket. A Cselekedetek 21:20-32 beszámolója további bizonyítékkal szolgál arra, hogy ezt a rendeletet azért hozták, mert az idősebb, hagyománytisztelő zsidó keresztények folyton megbotránkoztak, hiszen ismét ugyanezt a tilalmat (Cselekedetek 15:28, 29) találhatjuk megismételve tíz évvel később is az Cselekedetek 21:25-ben. Különösen azt figyeljük meg, ahogyan a 24. versből kiderül, hogy ezt a rendeletet azért hozták, mert a zsidó keresztények azt gondolták, hogy Pál eltörölte az összes zsidó törvényt és szokást, és emiatt váltak ezek a zsidó keresztények feldúlttá és megbotránkozottá. Pál fentebb idézett szavai az 1Kor 8:4-8 verseiből ismét csak további bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy ez a parancs nem egy örökérvényű, egyetemes törvény Istentől mivel, itt leszögezi, hogy a “bálványoknak felajánlott eledelek evése” (a Cselekedetek 15:28-29 verseiben szintén említve, a vérrel együtt) egy személyes döntés minden egyes keresztény számára. A parancs, hogy óvakodjanak a paráznaságtól azonban egy abszolút, örökérvényű, egyetemes parancsolat, mivel egyértelműen és gyakran ismétlődik a Keresztény Görög iratok egészében. A vérre vonatkozóan egyáltalán nem ez a helyzet. Sehol máshol nincs említve. Az 1Korintusz 6:9-11 és a Galácia 5:19-21 számos konkrét intést tartalmaz a keresztények számára, azonban a vér egyikben sem szerepel. És szintén nem említik sehol máshol a görög iratok. És még ha ez egy egyetemes, örök parancsolat is lenne - bár egyértelműen nem az -, a rendelet ebben az esetben is kizárólag az állati vér EVÉSÉRE vonatkozna és nem a folyékony vér átömlesztésére az egyik élő emberi donorból egy másik élő emberi donorba..."

http://jehovatanui.blog.hu/2012/02/13/elkulonolo_level 

http://jehovatanui.blog.hu/2011/09/13/egy_kevesbe_ismert_betoldas_az_uvf_ben

2. NEM RÉSZE A VILÁGNAK 

Részlet egy cikkből: 

"... Jn 17:14 

ÚVF: „Nekik adtam a szavadat, de a világ gyűlölte őket, mert ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak.” 

Helyesen: „Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból való.”

Jézus soha nem mondott olyat, hogy a követői nem lehetnek részei a világnak! 

Holott eszerint a Biblia semmiféle a világból kifutó, attól elhatárolódó, társadalomellenes, szektás szellemiséget nem vár el a keresztényektől, hanem csupán az annak felismerését (és tudatában való működést), miszerint Jézus Krisztus országa, királysága nem olynemű, mint a földi királyoké, hanem szellemi, és annyiban természetfölötti. A keresztények eszerint egyszerűen más elveket vallanak a nem-keresztény világtól, annyiban hogy követik az Isten Igéjét, semmiféle "nem részéről" nincs szó. Jézus országa nem e világból való, azaz nem földi, nem politikai, hanem szellemi ország. Ezen kifejezés tehát nem egy társadalom- és államellenes hozzáállásra buzdít, hanem csupán annak szem előtt tartására, hogy Isten országa természetfeletti eredetű, jellegű és célú..."

http://jehovatanui.blog.hu/2011/09/13/egy_kevesbe_ismert_betoldas_az_uvf_ben

Mint láttuk a társulat dupla hibát követ el azzal, hogy életellenes törvényét egy másik, Bibliátlan kijelentéssel próbál meg igazolni, védni, történetesen azzal, hogy ha betartjuk a vérrel kapcsolatos tilalmat mindenképpen és kizárólagosan -még ha az a saját vagy egy szerettünk életébe is kerül- akkor tulajdonképpen megfelelünk egy bibliai (természetesen nem az) kirekesztési, elkülönülési törvénynek is egyben. 

Ez nem csak hamis, igaztalan, de egyben farizeusi is, aminek a jézusi evangéliumhoz semmi de semmi köze nincsen.