A várakozások, hogy a felkent keresztények a „menyasszony- osztályból” 1881 őszén megélik az égi életre való átváltozásukat, szemlátomást nem teljesedtek be. Ahogyan múltak az évek, a figyelem az időszak terjedelméről elterelődött, és egyre jobban az 1914-es esztendő lett kihangsúlyozva. De még mindig ez volt a végidőpont, amikorra a föld urainak az eltűntetése be lesz fejezve,és „a névleges kereszténység elpusztítása” is megtörténik, mivel hitük szerint 1878-ban Krisztus teljes mértékben gyakorolni kezdte Királyság- hatalmát, mint ahogy erre az 1889-ben kiadott Russell, az Idő közel van (The Time Is At Hand) c. könyve is rámutatott

Párhuzamos felosztások

…a ház, amelybe a begyűjtés kezdetén(szolgálatának a kezdete) megérkezett mint Vőlegény és Arató; pont a keresztre feszítése előtt mutatkozott be nekik mint Király, miközben úgy mutatta meg királyi hatalmát,hogy kimondta felettük az ítéletet, hogy elpusztítja házukat és jellemző tettel megtisztítja szentélyüket (Lk 19:41-46; Mk.11:15-17). Ugyanígy van ez a jelenlegi aratásnál: Urunknak, mint Vőlegénynek és az aratás Urának a jelenléte az első három év alatt fel lett ismerve, i.sz. 1874-től i.sz. 1878-ig. Ez időtől kapott hangsúlyt, hogy ez az idő 1878-ban már elérkezett, és Isten házában a királyi ítélkezés elkezdődött. Éppen ehhez kötődik a Jelenések 14:14-20,melynek fényében Urunk be lett jelentve mint az aratás megkoronázott Fője. 1878, mint a hatalom és a tekintély átvételének a megfelelő ideje ebben a jelenlegi rendszerben, világosan jelzi a megfelelő időt a Királyok királya jelenlegi szellemi, láthatatlan Urunk hatalmának az átvételére, amikor magához veszi a hatalmat, hogy uralkodjon, azt az időt, amely a próféciában szorosan összefügg a hűségesek feltámasztásával,a nagy nyomorúság kezdetével, és a harag napjával a nemzetek felett (Jel 11:17,18)

Nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét

Lukács 19:44; Máté 24: 38-39

Urunk három alakban jelenik meg - mint Vőlegény, Arató és Király

János 3:29; 4:35,38; Máté 21:5,9,4; 2Kor 11:2; Jel.14:14,15; 17:14

A Király első ténykedése, ítélkezés

Még a századfordulón, az 1900-as évek elején is, 1874-re és 1878-ra mint kulcs-dátumokra összpontosult a figyelem, mely felé minden elmélkedés irányult. Jehova tanúi az „utolsó napokban” éltek 1799-tol, az „aratás” idejében 1874-tol, Krisztus 1878-ban vette magához Királyság-hatalmát, és ekkor kezdődött a feltámasztás. Az idő múlása nem változtatott ezen a véleményen. A jövendölésekkel ellentétben, miszerint 1881-re várták ’az élő szentek elragadtatását az égbe’, minden továbbit a láthatatlan eseményekre vonatkoztattak. A látható bizonyítékok nélkül, amik diszkreditálhatták volna őket, továbbra is életben lehetett tartani ezeket a kijelentéseket, és a valóságban életben is tartották.

Még 1911-ben, három évvel 1914 előtt is, az Őrtorony megszakítás nélkül hangoztatta az 1874, 1878 és az 1881-es évek jelentőségét. A „Nagy- Babilon” 1878-ban esett el, és „teljes pusztulásának” 1914-ben kellet bekövetkeznie. Azonban „kiigazítás” történt a „lehetőség ajtajának a bezárását” illetően, hogy az égi királyi osztály tagjai lehessenek, amely időpont korábban 1881-re volt meghatározva. Az Őrtorony 1911.június 15-i számban tudatta olvasóival, hogy az „ajtó” még „nyitva áll”:

„Amikor megfigyeltük ezt a párhuzamot, felfedeztük az 1874-es esztendőt, mint az aratás kezdetének és a választottak egybegyűjtésének az idejét a négy világrészről; 1878 az az idő, amikor Babilon formálisan meg lett döntve, Laodicea elvettetett - az idő, melytől érvényes a: „Babilon elesett, elesett” - elesett Isten akaratából. Párhuzam az 1881-es esztendővel úgy tűnik, bizonyos kegyelmet mutatott a Babiloniakkal szemben, mely a mai napig folytatódik a jelen rendszer elutasítása ellenére is; ekkor értettük meg, hogy ez a kapcsolat nem volt előnyös, ellenkezőleg, több értelemben jelentősen előnytelen volt, amiből csak Isten kegyelmével, igazságának segítségével,nehézségek árán tudott valaki megszabadulni. Ezekkel a párhuzamokkal összhangban, 1914 októbere tanúja lesz az egész Babiloni rendszer pusztulásának, mint a „tengerbe vetett nagy mérföldkőnek”.

Visszatekintve: bölcs dolog arra következtetni, hogy a testi Izrael kegyelmi időszakának a vége, egyben az evangéliumi időszak különleges előnyeinek a végét is jelenti, tehát a magasabb elhívást: felfogásunk szerint a nyilvános, vagy egyetemes „elhívás” a királyi becsületbe 1881 októberében véget ért. De ahogy az Írástanulmányokban (Scripture Studies) bemutattuk, különbséget teszünk az elhívások vége, és az „ajtó” bezárása között; hisszük, hogy a királyi osztályhoz vezető ajtók eddig még nem zárultak be; ideiglenesen félrésnyire nyitva állnak, egyrészt hogy kilökhessék azokat akik az elhívást elfogadták ugyan, de a kiváltságokban,az önfeláldozás lehetőségében elbuktak, másrészt pedig hogy lehetőséget adjanak másoknak is belépni az ajtón, összhangban a Jel.3:11 „senki el ne vegye a te koronádat”. Ezért az 1881-től kezdődő mostani időszak, az Urunk szolgálatában tett önfeláldozás lehetőség-ajtajának a teljes bezárásáig, azok átrostálásának az időszaka, akik már Isten kegyelmében vannak, szövetségi kapcsolatban Istennel.”

A pusztulás időpontja, az 1914-es év most karnyújtásnyira volt. Elérkeztével be kellet fejeződnie a begyűjtésnek, tetőpontjukra jutniuk az utolsó napoknak, és beteljesedniük minden reménységnek. Az Őrtorony hasábjain mit is tanítottak pontosan, minek kellet történnie 1914 eljövetelével?

Az ’Idő közel van’ c. könyv, amely húsz évvel 1914 előtt lett kiadva, a következő hét pontot határozta meg:

„Ebben a fejezetben bibliai bizonyítékokat terjesztünk elő annak bizonyítására, hogy a pogányok teljes ideje, azaz annak az időnek a hossza, amelyet bérbe adott uralkodásukra használhattak fel, i.u.1914-re befejeződik; és hogy ez a dátum a tökéletlen emberek uralmának a legvégső határvonala lesz. Figyeljük meg, ha ez az Írásokban szilárdan megalapozott ténynek mutatkozik, akkor a bizonyítani fogja, hogy:

Először: hogy Isten Királysága, amelyért az Urunk imádkozni tanított ezekkel a szavakkal: „Jöjjön el a te királyságod”, ebben az időpontban eléri a teljes és egyetemes uralmat, és akkor fog „felállítatni”, vagy szilárdan megalapíttatni a földön.

Másodszor: bebizonyosodik, hogy az, akinek jogában áll hogy magához vegye ezt a hatalmat, mint a Föld új uralkodója jelen lesz; de nemcsak ez, hanem az is bebizonyosodik,hogy jóval ez időpont előtt ő már jelen lesz, mivel a pogány uralmak pusztulását közvetlenül az okozza, hogy mint az agyagedényeket szétzúzza darabokra (Zsolt 2:9; Jel.2:27), és helyükre saját igazságos hatalmát állítja.

Harmadszor: Bebizonyosodik, hogy valamivel az 1914-es éve vége előtt Krisztus Egyházának utolsó olyan tagjai, akiket Isten elismert, a „királyi papság”, „Krisztus teste” a Fővel együtt megdicsőül, mivel minden tagnak Krisztussal kell uralkodnia, egyesülve vele a királyságban, melyet nem lehet teljesen felállítani minden egyes tagja nélkül.

Negyedszer: Bebizonyosodik, hogy Jeruzsálemet ettől az időtől kezdve többé már nem fogják lábbal tapodni a pogányok, hanem az Isteni kegyvesztettség porából felemelkedik a dicsőségre, mivel a „pogányok ideje” beteljesedik vagy befejeződik.

Ötödször: bizonyossá válik, hogy ebben az időpontban, vagy valamivel korábban, Izrael vaksága megszűnik; mert az ő „vakságuk rész szerint” volt „amíg betelik a pogányok ideje” (Rm 11:25), más szóval, amíg a pogányokból nem lesz kiválasztva a teljes létszám, akik tagjai lesznek Krisztus-menyasszony testének.

Hatodszor: beigazolódik, hogy a nagy nyomorúság „amilyen még nem volt azóta, mióta nép kezdett lenni” világméretű anarchiában csúcsosodik ki; ezután az ember megtanulja a csendet és megismeri, hogy Jehova az Isten, és felmagasztalódik a földön (Zsolt 46:10). A dolgoknak olyan eseményei mennek végbe, melyről a szimbolikus nyelvezetben úgy szólnak, mint az óceán tajtékzó hullámairól, a megszeppenő földről, a tengerbe omló hegységekről és égő menyboltozatról, és „az új egek és az új föld” békéjét és áldását a meggyötört emberiség fogja megtapasztalni. Az Úr felkentje jogos és igazságos hatalmával először azonban Isten gyermekeinek egy csoportja által lesz felismerve a nagy nyomorúság ideje alatt, az osztály által,- az osztály által, mely az időszakok grafikonján m és t betűvel van bemutatva (lásd a 235-239 oldalt, II. rész), szorosan a testi Izráel vége előtt, majd végul az egész emberiség által.

Hetedszer: bebizonyosodik, hogy ezelőtt az időpont előtt Isten Királysága már uralomra jut, azután lesújt és darabokra zúzza a pogány állóképet (Dan.2:34) - teljességgel eltörölve azoknak hatalmát. Uralma és Királysága oly gyorsan lesz felállítva, amilyen gyorsan szétzúzza a „létező hatalmakat” - polgárit és egyházit - a vasat és az agyagot.”

A fenti kijelentések még az 1914 előtti kiadásban vannak. Figyeljék meg, hogy némely kijelentések hogyan lettek „átmentve” az 1924-es kiadásba, tehát már 1914 után.

A fent idézett anyagból láthatjuk, az 1914 előtti kiadásban világosan lejegyezték, hogy 1914 a „tökéletlen ember uralmának a legvégső határa” lesz. Kijelentették, hogy ebben az időszakban Isten Királysága „eléri a teljes és egyetemes uralmat, és ezután fog felállíttatni, vagy szilárdan megalapíttatni a földön”.

Az 1914 utáni kiadásban ezekkel a szavakkal lett elfedve:

„Ebben a fejezetben bibliai bizonyítékokat terjesztünk elő, annak bizonyításara, hogy a pogányok ideje, azaz annak az időnek a hossza, amit uralkodásra használhattak fel, i.u. 1914-ben fejeződik be, és hogy ebben az időben látható lesz a tökéletlen emberek uralmának a szétzúzása. Figyeljük meg, ha ez az Írásokon biztosan alapuló ténynek mutatkozik, akkor bizonyítani fogja, hogy:

Először: ebben az időpontban az Isten Királysága, amelyért a mi Urunk imádkozni tanított bennünket ezekkel a szavakkal „Jöjjön el a Te királyságod”, kezdi megszerezni befolyását és röviddel ezután majd „felállíttatik”, vagy szilárd alapot vet a jelenlegi földi intézmények romjain.”

Az 1914-es kiadás harmadik pontjában kijelentik, hogy 1914 vége előtt Krisztus testének utolsó tagja a Fővel együtt megdicsőül. Az 1914 utáni kiadásban itt is megváltoztatták a fogalmazást, és bármilyen utalást 1914-re mellőzték:

„Harmadszor: bebizonyosodik, hogy valamivel a korszakváltás vége előtt, Krisztus Egyházának utolsó olyan tagjai, akiket Isten elismert, a „királyi papság”, a „Krisztus teste” a Fővel együtt megdicsőül, mivel minden tagnak Krisztussal együtt kell uralkodniuk, egyesülve vele a Királyságban, mely nem állítható fel teljességgel a tagjai nélkül.”

A későbbi kiadásban szemet szúr azon igyekezet, hogy elfedjék a nagyon is határozott kijelentések nyilvánvaló csődjét 1914-et illetően, amint elmúlt anélkül, hogy a megjövend9lt dolgok bekövetkeztek volna. Ma kevés olyan Jehova Tanúja van, akinek legalább halvány sejtelme lenne a kijelentések súlyáról, melyek ezzel az évszámmal voltak kapcsolatban, vagy a tényről, hogy az eredeti hét pontból egyik sem teljesült be úgy, ahogyan az meg volt jelenítve. Ezeknek a régi elvárásoknak a jelenlegi Őrtorony kiadványok hasábjain nagyon kevés teret szánnak, csupán kurtán megemlítve; némelyeket teljességgel figyelmen kívül hagyva [1].

[1] Hasonlóan van ez az 1878 és 1888-as éveket illető kijelentésekkel is, amik végul az 1799 és 1874-rol tett kijelentésekkel együtt el lettek távolítva, mint hibásak.

A Társulat utolsó kiadványait olvasva, az embernek az a benyomása, hogy az Őrtorony elnöke Russell, az 1914-es év elvárásairól, semmi konkrétumot nem mondott. Ezek a kiadványok olyan végkövetkeztetésekhez vezetnek, hogy a bármilyen erős elvárásokért, vagy dogmatikus kijelentésekért mások felelősek, mégpedig maguk az olvasók. A hivatalos történelmi áttekintésben a Jehova Tanúi az Isteni szándékban c. kiadványban, az 52. oldalon találhatunk erre példát:

„Nincs kétségünk, hogy ezen időszak alatt többen túl buzgó kijelentéseket tettek a várakozásokat illetően. Sokan olyan állításokat olvastak ki az Őrtoronyból, amelyek sohasem voltak így szánva, de Russell idejében szükséges volt a figyelmet ráirányítani a bizonyosságra, hogy a pogányok idejének a vége alatt nagy változás fog történni. Russel szüntelen buzdította olvasóit, hogy legyenek éberek, különösen az idő-elemre tekintettel.”

A könyv olyan kiemeléseket idéz az Őrtoronyból, amelyekről következetesebb átvizsgálás után nyilvánvaló lesz, hogy a bemutatott kijelentéseket egyszerűen nem támogatják. Az egyedüli idézet, amely bizonyos „idő-elemekkel” foglalkozik, az Őrtorony 1893-as száma:

„A nagy vihar karnyújtásnyira van. Még ha nem is tudjuk pontosan mikor jön el, bölcsebb feltételezni, hogy ez nem lehet több mint tizenkettő, vagy tizennégy évnél hamarább.”

Ez semmit nem bizonyít a megtett kijelentésekről; csupán azt igazolja, amit Russell további írásai, hogy a világméretű problémák kirobbanását szó szerint, még 1914 előttre várta, az idézett anyag szerint 1905-ben vagy 1907-ben, és ez a robbanás a világi hatalmak végső pusztulásához vezetett volna ebben az utolsó időpontban.

Két esztendővel 1914 előtt az Őrtorony felhívta olvasói figyelmét az elővigyázatosságra.

A Jehova Tanúi az Isteni szándékban c. könyv (53. oldal) idézi Russell állítását az 1912-es Őrtoronyból:

„Biztosan létezik tér a kisebb nézetkülönbségekre, de a mi feladatunk, hogy egymás iránt nagyvonalúak legyünk. A pogányoknak bérbe adott hatalom talán 1914, vagy 1915 októberében befejeződik. A zendülések és az anarchia időszaka, „amilyen még sohasem volt a nemzetek történelmében”, talán a pogányok idejének a végét, vagy a Messiási uralom kezdetét jelenti.

Ismételten megemlítjük olvasóinknak, hogy semmit sem prófétáltunk a pogányok idejének végéről a nagy nyomorúságban, és a dicsőséges időszakról sem, ami a katasztrófa után fog bekövetkezni. Csupán arra mutattunk rá, mit mondanak az Írások, előterjesztettük nézetünket a jelentőségét illetően, és felhívtuk olvasóink figyelmét, maguk döntsenek mit jelent ez. Nekünk ezek a próféciák mindig ugyanazt jelzik…Valaki azonban egyértelmű kijelentéseket tehet arról, mit tud és mit nem. Ezzel mi sohasem foglalkoztunk, hanem csupán azt éreztettük, hogy hitünk szerint ez és ez, vagy ebből és ebből az okból.”

Ez tehát az a kép, amelyet a szervezet igyekszik kialakítani. Hasonlítsák ezt össze azokkal a kijelentésekkel, melyek az Őrtoronyban és más kiadványokban láttak napvilágot, kijelentésekkel, amelyekhez a Társulat jelenleg nem jelentkezik. Kérdezzék meg, igaz-e hogy a Társulat elhárítja a felelősséget bármilyen dogmatikus kijelentésekért, és azok vállára helyezi, akik a bizalmukat helyezték a kiadványokba, ami a Társulatnak sohasem állt szándékában, főleg amit 1914-nek kellet hoznia.

Az 1889-ben kiadott, az Idő közel van c. könyvben (98 és 99. oldal), a következőket olvassuk:

„Valóban azt várjuk, hogy nagy dolgok történnek majd, hogy 26 év leforgása alatt minden jelenlegi kormány meg lesz döntve és széteresztve; mi azonban különleges és jellegzetes időben élünk, „Jehova napjában” melyben a dolgok gyorsan érik el tetőpontjukat; és lejegyeztetett, hogy „Rövid műve teszi az Urat a földön” (lásd I. kötet, XV. fej.)

A pogányok idejével kapcsolatos erős bibliai bizonyítékokra nézve, megdönthetetlen igazságnak tekintjük, hogy a világ királyságainak a teljes befejezése, és Isten tökéletes királyságának megalapítása 1914 végén fog befejeződni. Akkor az imádság, melyet Urunk távozásától az Egyház imádkozza „Jöjjön el a te királyságod” meghallgatásra talál; és a bölcs és igazságos kormánnyal az egész föld betelítődik az Ur dicsőségével - ismerettel, igazsággal és békével (Zsolt 72:19; Ézs 6:3. Hab 2:14; és Isten akarata érvényesül) - ”amint a mennyben úgy a földön is”.

Ha valamiről azt állítjuk, hogy nemcsak hogy igaz, de megdönthetetlen igazságnak véljük, ez nem ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy meggyőződésünk szerint ez így is van? Ilyenkor nem „egyértelmű kijelentésekkel” foglalkozunk? Ha ebben különbség van, akkor miben rejlik?

Ugyanabban a kiadványban a 101. oldalon ez a kijelentés van:

„…és a még elő szentek,mint sokan e világból, jelenleg a hibák és a rossz leküzdésénél szolgálnak mint az Úr katonái. De senki se következtessen elhamarkodottan, hogy itt a nemzetek békés átmenete van szimbolizálva; mert több igehely, mint a Jel.11:17,18; Dan.12:1; 2.Tess.2:8; Zsolt;149 és 47 a fordítottját állítja.

Ne lepődjenek meg, ha a következő fejezetekben bizonyítékokat mutatunk be arra nézve, hogy Isten Királyságának a felállítása már elkezdődött, hogy amint a prófécia is mutatja, a hatalom gyakorlásának a kezdete 1878, hogy a „mindenható Isten nagy csatája” (Jel 16:14) szintén elkezdődött, és 1914-ben fog befejeződni a fold jelenlegi uralkodóinak a teljes vereségével. A seregek összegyűjtése Isten igéjének szemszögéből könnyen észrevehető.

Amennyiben Isten igéjének a látcsövét helyesen élesítjük, és látásunk nem lesz elhomályosítva előítéletekkel, világosan látni fogjuk az események jellegét, melyek az „Úr napján” következnek be, - hogy az események igazi középpontjában vagyunk, és hogy „haragjának a nagy napja közeleg”.

Két esztendővel a könyv megjelenése után, 1891-ben kiadták Russell másik könyvét a ’Jöjjön el a te Királyságod’ (Thy Kingdom Come), és a 153. oldalon a következőket olvashatjuk:

„A misztikus Babilonra jövendölt összeomlás, járvány, pusztulás stb., előárnyékolodott a természetes Izraelre hullott nagy nyomorúsággal, és nemzetének pusztulásával, mely teljes szétzúzásához vezetett i.sz. 70-ben. A hanyatlásnak eme időszaka szintén megegyezik, mivel attól az időtől számítva, hogy Urunk ezt mondta „házatok pusztaságban lesz”, 36 és fél év telt el i.sz. 33-tol i.sz. 70-ig; és i.sz. 1878-től i.sz. 1914 végéig szintén 36 és fél év telik el. Amint a próféciából láthatjuk, 1914 végére eltűnik az, amit Isten Babilonnak nevez, az emberek pedig kereszténységnek.”

A rákövetkező évben, az Őrtorony 1892. január 15-i számában arról írnak, hogy a végső „csata” már elkezdődött, és a végnek 1914-ben kell bekövetkeznie:

„Kellemes meglepetésként érintett bennünket (a sokszor megjelentetett fordított érzések után), hogy az Európai helyzetet olyannak látjuk, amilyennek leírtuk - az Írásokban leírtakkal összhangban - ezért bizalmunk Isten igéjében, és a jelenlegi igazság fényében mely azt bevilágítja oly nagy, hogy nem kételkedhettünk tanúbizonyságáról, történjen bármi. A csata befejezésének a dátuma végérvényesen meg van jelölve az Írásokban, mint 1914 októbere. Jelen időben már 1874-tol folyamatban van. Ez ideig főleg a szavak háborúja volt, és a tőke, munka, hadi és titkos társulási erők szervezkedésének az ideje.

Eddig még sohasem volt ilyen időszaka a szervezkedésnek, mint jelenleg. Nemcsak nemzetek szervezkednek más nemzetek ellen, de a nemzeteken belül különböző érdekvédelmi frakciók is. Jelenleg ezek a frakciók tanulmányozzák a helyzetet, próbálgatják az ellenállás erejét és kutatják, hogyan vihetnék végbe további harci tervüket olyan erővel, melyet sokan bibliai bizonyosság nélkül, elengedhetetlennek tartanak. Mások saját magukat csapják be és kiáltják: Béke! Béke! holott a béke lehetetlen, amíg Isten Királysága nem jön létre, és akarata nem érvényesül itt a földön, ahogyan ez eddig a menyben volt.

Az ilyen jellegű osztályharcnak folytatódnia kell, az érintettek váltakozó sikerével; nagyon alaposan meg kell szervezni; a végső csata rövid, szörnyű és döntő lesz - egyetemes anarchiába torkollik. A világ nagy hadvezéreinek a meggyőződése több szempontból megegyezik az Isteni próféciákkal. Ezért „jaj az embernek vagy nemzetnek, mely a következő háborút robbantja ki Európában, mivel az a háború már porig lerombol mindent+. Nemcsak a nemzetek közötti ellenségeskedésből fakad majd, de szociális nyugtalanságokból, ambíciókból és gyűlöletből, és ha nem vetne véget Isten királyságának a létrejötte választottjának a keze által, majd az egyház megdicsőülésével, az emberi faj el lenne pusztítva. - Máté 24:22”

Ez a rövid részlet, amely az Őrtorony 1894 júliusi számában jelent meg, feltárja, miként látták az akkori feltételeket mint annak fényes bizonyítékát, hogy 1914-ben a világ az utolsó nagy sóhajtásával a fájdalom utolsó rohamára készülődött:

ELHALASZTHATÓ 1914-IG?

Tizenhét évvel ezelőtt, akik a Millenial Dawn (Milleniumi hajnalán)-ban előterjesztett idő-elemekkel foglakoztak azt mondták, hogy a számítások módja sok tekintetben okos volt, de majdnem biztos. hogy sem most, sem 1914 elmúltával nem történnek radikális változások: Amennyiben bebizonyítanák, hogy egy század, vagy kettő folyamán történnének meg, akkor sokkal valószínűbb lenne.

Milyen változások történtek eddig, és milyen gyorsan haladnak előre?

„A régi gyorsan elmúlik és újak jönnek.”

A mostanában felmerülő munka-foglalkoztatási nehézségek, és a fenyegető anarchia miatt, olvasóink most azt tudakolják leveleikben, hogy nincs-e valami hiba az 1914-es dátumot illetően. Nem értik, hogy ilyen feszültségteli időszakban a jelenlegi helyzet miért tarthat ilyen sokáig.

Semmi okát nem látjuk az évszámok megváltoztatásának - és nem is változathatnánk meg őket, még ha akarnánk is. Ezek ugyanis hitünk szerint, Isten évszámai, nem pedig a miénk. Azt azonban tartsuk elménkben, hogy az 1914-es esztendő vége nem a nagy nyomorúság idejének a kezdete, hanem a vége. Semmi okát nem látjuk véleményünk megváltoztatására az álláspontokat illetően, melyet az Őrtorony 1892. január 15-i számában mutattunk be. Tanácsoljuk az újraolvasását.”

Az igaz, hogy a „vélemény” szót használták, de milyen jelentősége van, ha ezzel egy időben Istent, mint a kijelentett időpontok támogatóját beleszőtték a képbe? Ki merné megkérdőjelezni „Isten időpontjait”?

A szervezet ma szokás szerint azt állítja, hogy ezek a dolgok mellékesek és elhanyagolhatóak viszonyítva azzal, amit állítólag, mint vezérigazságot jelentettek ki, azaz hogy a Társulat helyesen tanított a „pogányok idejének végéről” 1914-ben. Ez azonban az egyedüli hittétel a korai időkből, amely érinti az 1914-es évet, és amely a mai időkig megmaradt. Ezzel azonban elkövetik a lehető legnagyobb méretű félretájékoztatást. Mert minden, ami valójában megmaradt, az a „pogányok idejének a vége”- frázis. A kifejezésnek mostanság tulajdonított értelmezése, teljesen különbözik attól az értelmezéstől, amit az Őrtorony Társulat negyven éven keresztül, egészen 1914-ig tulajdonított ennek a kifejezésnek.

A „pogányok idejének a végét” ez alatt a negyven év alatt az Őrtorony Társulat tagjai és követői úgy értelmezték, mint a földi kormányok teljes megdöntését, és eltörlését, és ezek pótlását Krisztus világméretű Királyság-uralmával. Semmilyen emberi uralom nem maradhatott fenn. Idézzük fel az Idő közel c. könyv 98. és a 99. oldalán található kijelentéseket, miszerint, „26 év leforgása alatt” (1889-tol) „minden jelenlegi kormány meg lesz döntve és széteresztve”. Hogy „a pogányok idejével kapcsolatos erős bibliai bizonyítékokra nézve, megdönthetetlen igazságnak tekintjük, hogy e világ királyságainak a teljes befejezése és Isten tokéletes királyságának a megalapítása i.u.1914 végén fog befejeződni”.

A „pogányok idejének vége”-frázis (vagy a „nemzetek meghatározott ideje”) jelenlegi értelmezése teljesen különbözik az előző értelmezéstől. Most már nem az emberi uralom valóságos végét jelenti, mint a Krisztus általi pusztítás végeredménye. Most azt bizonygatják, hogy a „folyamatos uralmuknak” lesz vége itt a földön, „megszakítása” a végeredménye annak, hogy Krisztus láthatatlanul átvette a hatalmat és 1914-ben elkezdett uralkodni, és figyelmét „különös módon” a Földre irányította (tulajdonképpen ugyanaz, amit előtte tanítottak az 1874-es évről).

Mivel ez ismét a láthatatlan birodalomban ment végbe, nagyon nehéz az ilyen elmélettel polemizálni. A valóságnak, hogy 1914-tol a födi kormányok uralmában semmi sem változott, nem úgy tűnik, hogy bármilyen következménye lenne. Jelenleg azt mondják, hogy hatalmuk „bérbeadása” láthatatlanul lett megszüntetve a láthatatlan Király által, és így elérkezett „meghatározott idejüknek” a vége.

Ez ugyanaz, mintha negyven éven keresztül azt hangoztatnám, hogy a nemkívánt vagyonbérlőt egy bizonyos időpontban kikergetem, mindörökre kilakoltatom, majd miután ez a nap elmúlik és a nem kívánt vagyonbérlő még mindig itt lesz, és nyugodtan folytatja tovább a dolgokat, így magyaráznám meg: „Felbontottam a bérletét és úgy tudom ez ugyanaz, mintha valóban kiköltözött volna. Ezentúl most már éberebben figyelek a dolgokra”.

Amint azonban közeledett az 1914-es év, egyre óvatosabbak voltak a jövendölések. Russell eddig azt állította, hogy a nyomorúság vihara és az általános anarchia 1914 októbere előtt következik be, később, az 1904-es évfolyamban már ezt írta:

Egyetemes anarchia i.u.1914 októbere előtt vagy után

Ami az első látásra egyszerű apróságnak tűnik és független a dolgoktól, a végén az időt illetően megváltoztatta meggyőződésünket, amikor a prófétai időszámolással összhangban várható lesz, hogy bekövetkezik az egyetemes anarchia. Mi most azt várjuk, hogy a nagy nyomorúság kaotikus tetőpontja, amely a milleneumi áldásokat megelőzi, i.sz.1914 októbere után következik be - méghozzá közvetlenül utána – „egy óra alatt” és „hirtelen”.

Őrtorony 1904. július 1.

Es amíg 1894-ben Russell nyugtatgatott, hogy az itt feltárt számok „nem a mi számaink, hanem Istenéi” az Őrtorony 1907. október 1-i számában, hét évvel 1914 előtt ezt mondja:

„Drága testvérünk kérdezi, teljes bizonyossággal lehetünk-e az Írástanulmányok (Dawn Studies) kronológiájának a helyességéről - hogy a begyűjtés 1874-ben kezdődött és 1914-ben ér véget, egy világméretű nagy nyomorúságban, mely szétzúzza a jelenlegi intézményeket és a dicsőséges Király és menyasszonyának igazságos uralma, az egyházé fogja követni?

Mi azt válaszoljuk, ahogyan azt előzőleg a Dawn Studies-ben és az Őrtoronyban tettük, szóban és írásban is, hogy mi sohasem állítottuk, hogy számításaink tévedhetetlen ismereten, és azt sem, hogy vitathatatlan bizonyítékokon, vagy tényeken, tudáson alapulnak; ezzel szemben mindig azt állítottuk, hogy hiten alapulnak.”

Ugyanez a cikk azonban leszögezi, hogy akik a számításokban kételkedtek,hiányzott a hitük. Ezt mondja:

„Ismételten megemlítjük, hogy a kronológia gyenge pontjait különböző próféciákkal tudjuk alátámasztani, melyek figyelemre méltó módon egymásba szövődnek, úgyhogy a kronológiába vetett hit, majdnem annak igaz voltának a felismerésével egyenlő. Ha csak egy évet is változtatnánk az időrendben, az egész gyönyörű harmóniát tönkretesszük, mivel van olyan prófécia, amelyet i.e. előttről számítanak, némelyek i.sz szerint, és némelyek mindkettővel összefüggnek. Hitünk szerint Isten akarata, hogy „megfelelő időben” megérthessük a jövendöléseket; hisszük, hogy már megértettük - és pontos kronológiájával szól hozzánk. Ezzel nem ezt a kronológiát pecsételem el? Alátámasztja a hitet, és nem fordítva. Urunk kijelentette, hogy a „bölcsek megértik” és azt mondja „legyetek éberek”, hogy tudjatok; ez a kronológia (vagy elfogadják, vagy nem) meggyőz bennünket, hogy a tíz szűz példázata jelen időben teljesül - hogy az első kiáltást 1844-ben lehetett hallani és a másodikat: „A vőlegény közeledik” - a jelenlegit - 1874-ben.”

Milyen hasznos dolog - vagy milyen nagy alázatot mutat itt - elismerni a tévedést és egyben kijelenteni, hogy hitüket csak azok mutatják ki, és „a bölcsek közé, akik megértik” csak azok tartoznak, akik elfogadták valakinek a véleményét? Nem lennének akkor azok, akik nem figyeltek ezekre a kiáltásokra 1844 és 1874-ben, logikusan besorolva ugyanabba a kategóriába, mint a példázat balga szüzei?

Ugyanez a cikk előtte ezt mondta:

„Isten időpontjai és időszakai oly módon vannak előterjesztve, hogy meggyőzőek legyenek azok számára, akik az Isten ismeretében képesek megkülönböztetni jellegzetes módszereit.”

Es így, ha bárki, a Társulat kronológiájával szemben kétkedését fejezte ki, Istenhez való viszonyának a minőségét nagyon szellemesen megkérdőjelezték - hasonlóan mint hitét és bölcsességét. Ez az intellektuális megfélemlítés egyik formája, fortély, mely sokszorosan szétterjedt, amint az 1914-es év elmúlt, és a világméretben olyan szélesen publikált várakozás nem teljesedett be.