Véget ért a pogányok ideje 1914-ben?

1914 október 2-án a Watchtower Bible and Tract Society alapítója és elnöke belépett a Béthel ebédlőjébe, és meglepő bejelentést tett a főhivatal személyzetének: "A pogányok ideje véget ért; királyaik ideje lejárt!" Az 1920-as évek óta az Őrtorony azt tanította, hogy Krisztus 1914-ben megkapta a királyságot a világ felett, és ennek következményeként Sátánt és az összes démon angyalát levetették az égből ebben az évben, ami példátlan bajok időszakát hozta a világra. 

Abban az időben, amikor Charles Russell tájékoztatta a bibliakutatókat, hogy a pogányok ideje véget ért, az elgondolásai nagyrészt az időszámítás egy értelmezésén alapultak. Sajnos Russell pásztort, ahogy nevezték, elbűvölte és nagyban befolyásolta a piramidológia is. Azonban 1914 óta a számos háború, élelmiszerhiány, földrengés valamint a civilizáció általános erkölcsi romlása sokakat meggyőzött arról, hogy valóban a dolgok jelenlegi rendszerének az utolsó napjaiban élünk.

Megkérdőjelezhetetlen hogy 1914 egy stratégiai fordulópont volt a történelemben. Az első Világháború, vagy a Nagy Háború ahogy eredetileg hívták, egy katasztrófa volt Európa számára ami egészen napjainkig visszhangzik. De ez a dátum, ami közel egy évszázaddal van a hátunk mögött, valóban a világtörténelem legfontosabb eseményének a kezdete volt? Ez a kérdés nem az Isten szent ígéreteibe vetett hit hiánya miatt merül fel. Éppen ellenkezőleg, a legfontosabb kívánságunknak kellene lennie, hogy megtudjuk amennyire emberileg csak megbizonyosodhatunk, hogy 1914 Isten Királysága uralmának kezdete volt-e, vagy ez az esemény még mindig előttünk áll.

Mindenesetre Jehova ítéletnapját nem tehetjük közelebb vagy távolabb még egy órával sem azáltal, hogy elfogadjuk-e 1914 tantételét vagy sem. A jelenlegi értelmezésünk a próféciáról nem befolyásolja, hogy Jehova nagy napja elkerülhetetlenül el fog jönni, valószínűleg hamarabb, mint később, és nem pont olyan módon, ahogyan talán várjuk. Jehova elkövetkező ítéleteinek a félreértése költségesnek bizonyulhat számunkra és szinte biztosan egy nagy átrostálást és megtisztítást fog eredményezni az egész szervezet részére.

Ami aggodalomra ad okot, az az a tény, hogy amikor a múltban bármilyen viszonylag jelentéktelen "kiigazításokat" tettek az Őrtorony tanításaiban vagy értelmezéseiben, mindig volt egy bizonyos számú veszteség a hűségesek között, akik nem tudták elfogadni a változást, és ennek következtében elestek az igazságtól. Pozitív értelemben ijesztő megfontolni a zűrzavar azon állapotát, ami a szervezetben fog keletkezni, abban az esetben, ha ki kell egyeznünk a valósággal ami ellenszegül a régóta dédelgetett prófétai értelmezésünknek 1914-el és Krisztus jelenlétével kapcsolatban. Ezért jobb, ha már most felkészítjük az elménket követve az apostoli figyelmeztetést, hogy "bizonyosodjatok meg mindenről; erősen ragaszkodjatok ahhoz, ami kiváló."

Az apostolok írásai figyelmeztetnek bennünket, hogy ne csak a tantételekre figyeljünk, hanem a próféciára is. Például a 2Péter 1:19 ezt mondja: "Következésképpen még biztosabb nálunk a prófétai szó; és jól teszitek, ha figyelmet fordítotok rá, mint egy sötét helyen -- a szívetekben -- fénylő lámpára, míg nappal nem virrad, és fel nem kel egy hajnalcsillag."

A Jelenések 2:26-28-ban Jézus megígérte a hűséges és győztes felkent testvéreinek, hogy részt vesznek a királyi hatalom gyakorlásában, amikor szétzúzza a nemzeteket, és a 28. vers kifejezetten ezt mondja: "és neki adom a hajnali csillagot." Mivel Jézus és a 144000 társult királyai még nem törték össze a nemzeteket mint agyagedényeket egy vasvesszővel, ebből következik, hogy Krisztus még nem adta meg testvéreinek a halhatatlanság és a teljes megvilágosodás "hajnalcsillagát". Mivel ez a helyzet, így a próféciákra több figyelmet kell fordítanunk, mint csupán a próféciák vélt múltbeli beteljesedésének felületes tanulmányozása. A tanulmányozásunknak inkább arra kellene indítania, hogy a jövőbe tekintsünk Krisztus jelenlétének megvalósulásáért. Péter az átváltozási látomásra utalt, mint ami biztosabbá tette a prófétai szót, és amire továbbra is figyelmet kell fordítanunk Krisztus jelenlétéig.

A kívánságunk az kellene legyen, hogy továbbra is megállapítsuk az igazságot, annak költségétől és kényelmetlenségétől függetlenül, hogy talán el kell vetnünk számos elgondolást, ami jelenlegi meggyőződésünk szerint a Biblián alapszik. Minden más azt eredményezheti, hogy szem elől tévesztjük az egyetlen világosságot, ami világít ebben a sötét világban, és azt kockáztatjuk, hogy felkészületlenek és rémültek leszünk, amikor Krisztus váratlanul megérkezik, mint egy tolvaj az éjszakában.

Teljes hittel a Bibliában és megbízható Szerzőjében, össze kell szednünk a bátorságot, hogy megkérdezzük: Jézus Krisztus valóban elkezdett uralkodni a világ felett az 1914-es évben? Hogy egy valóban kielégítő választ kapjunk erre a kérdésre, tegyünk fel egy kérdéssorozatot hogy megértsük mi valójában Krisztus jelenléte és a nemzetek meghatározott ideje.

Mi a 
"Pogányok Ideje"?

A pontos kifejezés "pogányok ideje" vagy "nemzetek meghatározott ideje" csak egy helyen található meg az Írásokban a Lukács 21:24-ben, ahol Jézus a következőket mondta: "Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje." (Károli)

A Biblia odaszentelt tanulmányozói már rég felismerték, hogy Jézus próféciájának egy sokkal hosszabb távú alkalmazása van, mint csak az ókori Jeruzsálem városára, amely több alkalommal is pusztán hagyatott eltaposó támadók által. "Jeruzsálem" a próféciák és az apostolok szerint Isten királyságát jelképezi, mivel az a szószerinti Jeruzsálem városában volt, ahol a dávidi dinasztiát eredetileg alapították. Krisztus Jézus is úgy mutatta be magát Jeruzsálem lakosainak, mint Isten messiási királya. Tehát Jeruzsálemet úgy tekintették, mint Jehova királyságának fővárosát. Ezen okból kifolyólag Jeruzsálem városát a prófécia Jehova égi királysága különböző oldalainak szemléltetésére használja.

Jehova Tanúi megértették, hogy a jelenlegi politikai rendszer ami uralja a földet -- és Isten népét is -- át fogja adni a helyét Isten királyságának. Az 'utolsó napok' alapvetően egy időszakot jelent, amit őrségváltás fog jelezni, ami által az emberi uralom viharos felforduláson megy keresztül amikor végül is teret enged Isten dicsőséges Messiási királyságának.

Most néhány kutató kérdést kell feltennünk: Ha a világ királysága valóban átadta a helyét Krisztus Királyságának 1914-ben, akkor miért gyakorolnak e világ nemzetei továbbra is teljes uralmat a föld felett közel 90 évvel később? Mi változott 1914 óta? Mivel e világ politikai nemzetei továbbra is úgy cselekszenek ahogy nekik tetszik, világos hogy semmi nem változott.

Pusztán az Őrtorony Társulat növekedése azt jelenti, hogy Krisztus átvette az irányítást a földi ügyek felett? Miért jelentené? Az I. században Jézus apostolai és tanítványai hasonlóképpen elterjesztették a Királyság evangéliumot szerte a világon, és ez mégsem jelezte azt, hogy a nemzetek valamilyen meghatározott ideje akkor telt volna le. Ahogy az Írások mutatják, Krisztus tényleg uralkodott a Királyságában annak i.sz. 33-ban történt megjelenése óta, és mint király irányította a gyülekezetét az alapítása óta.

Ami még zavaróbb ezzel kapcsolatban, az a Dániel 7.fejezetében található próféciának a magyarázata. Ez a prófécia megjövendöli, hogy miután Isten az emberek fiainak és a szenteknek adja a Királyságot, azután a vadállatias politikai rendszerek egy titokzatos "három és fél időig" tartó időszakot kapnak, hogy folyamatosan zaklassák a szenteket. Igen, az több mint egyszerűen zaklatás. A Dániel 12:7 is erre utal, amikor egy "ideig, időkig és fél időig" tartó időszakról beszél és így folytatja: "és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek."

A "mindezek", amire a próféta utal a dolgok emberi rendszerének befejezésével állnak kapcsolatban. Ha tehát feltételezzük, hogy a szentek "erejének rontása" megtörtént az 1916 ? 1919 közötti időszakban, akkor miért nem 'végeztettek el mindezek'?

Továbbá a Dániel 8.fejezete hasonlóképpen megjövendöli hogyan fogják romlásba vinni és lábbal tiporni a szenteket egy 2300 ?éjszakát és nappalt? magába foglaló időszak alatt, amit az Őrtorony egy II. világháború alatti időszaknak tulajdonít. Mégegyszer, felmerül a kérdés: ha a jelképes Jeruzsálem lábbal taposása 1914-ben befejeződött, ahogy most feltételezzük, akkor hogyan lehet hogy a nemzetek továbbra is lábbal tapossák a Királyság szentjeit egy meghatározott időig azután hogy azt képzeljük, hogy az ilyen taposás ideje lejárt?

Egy ellentmondásos és zavarba ejtő prófécia-tákolmányunk van, ami szerint a nemzetek meghatározott ideje Isten Királyságának a taposására 1914-ben lejárt. Azután van egy további három és fél éves időszakunk az I.vh. idején amikor a nemzetek ismét zaklatják és eltapossák Isten népét. Az Őrtorony egy további próféciát alkalmazott egy a II.vh. alatti időszakra, ami megjövendöli, hogy Isten szentjeit taposni fogják a politikai hatalmak.

Nemcsak erről van szó, hanem ki kell békülnünk azzal a ténnyel is, hogy sok prófécia egy jövőbeli nyomorúság idejére mutat előre, amikor Isten szenthelyét meggyalázzák és eltapossák a nemzetek.

A próféciák ilyen önkényes értelmezésével Krisztusnak a pogányok idejére vonatkozó szavait többé kevéssé jelentéktelenné tesszük. Ha a nemzetek meghatározott ideje lejárt 1914-ben, és mégis azóta is azóta is évről évre a nemzeteknek megengedik hogy ugyanazt tegyék mint eddig, akkor vagy arra a következtetésre kell jutnunk hogy Krisztus Királysága egy erőtlen intézmény vagy ennél ésszerűbben arra, hogy a világ királysága még nem adatott Krisztusnak. Ez elkerülhetetlenül azt jelentené, hogy Dániel fent említett próféciái még nem teljesedtek be és Isten népét előttünk még álló események fogják meglepni. Ezzel a határozott lehetőséggel számolva, elkezdhetjük felfogni hogy mennyire életbevágó hogy újra megvizsgáljuk mit is jelent valójában az úgynevezett pogányok ideje. 

Mi a "Szent Hely"
ami elpusztul?

A prófécia szerint Jeruzsálem megtaposása addig tart, amíg véget nem ér a nemzetek meghatározott ideje. Ha megvizsgáljuk a prófécia szövegkörnyezetét, megfigyelhetjük hogy nincs utalás Jeruzsálem a babiloniak által történt több mint öt évszázaddal azelőtti pusztulására. Egyszerűen nincs ott. Ezért nincs írás szerinti okunk arra, hogy a Dániel könyvében szereplő hét időt a nemzetek meghatározott idejére alkalmazzuk, amiről Jézus beszélt. Ennek következtében Jézus ehelyett figyelmeztette a tanítványait egy jövőbeli időpontra, amikor a római seregek elpusztítják a templomot és Jeruzsálem szent városát. Azonban nincs sem írás szerinti sem történelmi utalás arra hogy ilyen nemzetek meghatározott ideje kezdődött volna i.e. 66-ban amikor a római seregek először betették a lábukat a szent helyre.

A Biblia hozzáértő tanulmányozói igazolhatják, hogy a Jeruzsálem pusztulásáról szóló próféciának egy sokkal messzebbre nyúló alkalmazása volt, előárnyékolva egy modernkori pusztító utálatosságot, ami ott fog "állni, ahol nem kellene" Így arra következtethetünk, hogy a "meghatározott idő" egy olyan időszak amit Isten engedélyez hogy a jelképes Jeruzsálemet és annak szent helyét megtapossák és elhagyatottá tegyék. 

Az egyik probléma amivel jelenleg szembe kell néznünk ezen létfontosságú prófécia pontos értelmezésénél, hogy az Őrtorony azt tanította Isten háznépének, hogy a szent hely amiről Jézus beszélt a kereszténységet jelképezi. A kérdéses prófécia így szól:"Mikor tehát meglátjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, hogy ott áll egy szent helyen (az olvasó éljen tisztánlátással), akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni." (Máté 24:15-16)

Azért hisszük hogy a kereszténység a modern szent hely, mivel Jeruzsálem hűtlen volt Istenhez, ezért határozta el Isten hogy el kell pusztulnia. Ha ez lenne a helyzet, akkor miért mondja a prófécia hogy a pusztító utálatosság ott áll, ahol nem kellene? Ha a szent hely valóban a kereszténység egymásnak ellentmondó felekezeteinek és szektáinak sokaságát jelképezné, úgy tűnne, hogy a politikai pusztító utálatosság otthon érezné magát ahelyett hogy ott állna, ahol nem kellene.

Jehova Tanúi között sokak feltevése, és valójában az Őrtorony által mutatott magatartás is az, hogy mint szervezet helyeselt állapotban vagyunk Isten előtt. Mivel Krisztus megjövendölte, hogy a szent hely Isten ítéletének eredményeként fog elpusztulni, ezért naivan azt feltételezzük hogy a szent helynek valami mást kelljelentenie mint az Isten szentjeiből álló szellemi templomot. Mégis néhány verssel később ugyanebben a szövegkörnyezetben, amikor Jézus Jeruzsálem meghatározott ideig történő taposásáról beszélt, úgy magyarázzuk, hogy "Jeruzsálem" Isten Égi Királyságát jelképezi. Így két egymásnak ellentmondó meghatározásunk van arra, hogy mit jelképez Jeruzsálem és annak szent helye.

Azt kell megértenünk, hogy Krisztus maga a szent városként ismerte el Jeruzsálemet. Jeruzsálemet a "nagy Király városának" Továbbá Jézus megtisztította a templomot két különböző alkalommal, "atyám házának" nevezve azt. Így, bár az akkori zsidó vallás romlott volt, Jézus nem tekintette szentségtelennek a templomot. Másképpen Jézus miért foglalkozott volna azzal, hogy kizavarja a pénzváltókat Atyja házából? Mint hű zsidó Jézus tiszteletet mutatott Isten temploma iránt. Mélységesen elszomorította, hogy ítéletet kellett mondania Jeruzsálemre és szép templomára. Valójában amint Jézus megközelítette a szent várost amikor dicsőségesen bevonult a kapuin, sírt amikor megpillantotta Jeruzsálemet a távolból. Nem valószínű hogy Jézus a kereszténységet kívánta jelképezni a Jeruzsálemre és a szent helyre tett utalásaival.

Figyeljük meg, hogy amikor Jézus sírt Jeruzsálem felett, akkor a megjövendölte, hogy"eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek és minden felől gyötörni fognak…mert nem láttad tisztán megszemlélésed idejét." 

Most forduljunk a héber prófétához Ézsaiáshoz. Ézsaiás 29. fejezete azzal kezdődik, hogy 'jaj'-t jelent be Árielre, Isten szolgájára. Az első vers ezt írja: "Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid táborozott!" város ahol Dávid táborozott nem más mint Jeruzsálem városa, amit Dávid a jebuzeusoktól foglalt el. Valójában Jeruzsálemet "Dávid városának" hívták. A harmadik vers így folytatja: "Minden oldalról tábort ütök ellened, és ostrom alá veszlek cölöpfallal, és ostromműveket állítok ellened." Érdekes módon ez pontosan az, amiről Krisztus is beszélt, hogy az ellenség ezt fogja tenni Jeruzsálemmel, nevezetesen: "ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből, bekerítenek és minden felől gyötörni fognak".

Felmerül a kérdés: Ézsaiás Jeruzsálem rómaiak általi elpusztulását jövendölte meg? Nem. Van Ézsaiás próféciájának utalása Jeruzsálem Nabukodonozor általi elpusztulására? Nincs. Az ok amiért ezt állíthatjuk, hogy a továbbiakban a prófécia 7. és 8. verse úgy utal a támadókra mint nemzetek sokaságára. Ezek a versek részben ezt írják: "És úgy lesz az Áriel ellen hadakozó összes nemzet sokaságával, igen, minden őellene hadakozóval,…így lesz az mindazon nemzetek sokaságával, amelyek Sion hegye ellen hadakoznak." Máshol a próféták megerősítik, hogy 'nemzetek összessége' fogja kifosztani a szellemi Jeruzsálemet. Például a Zakariás 14:2 így szól: "Összegyűjtöm az összes nemzetet Jeruzsálem ellen a háborúra; beveszik a várost…" Ez a prófécia azután íródott, hogy a babiloniak elpusztították Jeruzsálemet.

Az Isten népe ellen elkövetett kegyetlenségek "Jeruzsálem" megtámadása során, lesznek azok az események amelyek kiváltják Jehova félelmetes haragját és az összes nemzet teljes pusztulásához vezetnek Armageddon jelképes csataterén.

Az Ézsaiás 29:5-6 azt is feltárja, hogy Jehova válasza az Áriel elleni támadásra a támadók azonnali és hirtelen megsemmisítése lesz. Babilon természetesen nem pusztult el azonnal pusztító tűz által, és a római megszállók sem i.sz. 70-ben.

Mivel Jézus szinte szóról szóra idézte Ézsaiás próféciáját amikor ítéletet mondott Jeruzsálemre, és mivel Isten nem pusztította el a Római Birodalmat, vagy annak birodalmi légióit válaszul Jeruzsálem elpusztítására, kétségtelen hogy mindkét prófécia a szellemi Izraelre vonatkozik. Ez azt jelenti hogy a szent hely amely elpusztul az elkövetkező világméretű nyomorúság során Jehova szervezete és nem a Kereszténység ahogy ma feltételezzük.

Most már abban a helyzetben vagyunk, hogy megértsük mi is valójában a nemzetek meghatározott ideje. Mivel "az Írásnak egyetlen próféciája sem származik valamilyen egyéni értelmezésből" , ezért Isten saját Szavához kell fordulnunk hogy értelmezze magát. Ha egy másik helyen találunk egy hasonló kifejezésmódot, mint amit Jézus használt Isten szent helyének és Jeruzsálemnek a nemzetek általi megtaposásával kapcsolatban, akkor nem lenne helytelen úgy következtetni hogy az a pogányok ideje amiről Jézus beszélt a Lukács 21. fejezetében.

Jézus a követőivel közölt utolsó közvetlen felvilágosításában, a Jelenések könyvében feltárta, hogy a nemzetek meghatározott ideje, Isten szent helyének taposására, 42 hónap. A Jelenések 11:2-ben ez áll: "Az udvart azonban, mely a templomszentélyen kívül van, hagyd ki teljesen, és ne mérd meg, mert a nemzeteknek adták, és ők tiporni fogják a szent várost 42 hónapig."

Azt hittük mindezidáig, hogy a 42 hónapig tartó taposás közvetlenül azután következett be, hogy a nemzetek számára meghatározott idő ?Jeruzsálem? taposására véget ért. Mivel az egyetlen írás szerinti magyarázat a pogányok meghatározott idejére erre a három és fél éves időszakra utal, és nem a sokkal hosszabb 2520 éves időszakra, ezért úgy tűnik nem igaz, hogy a meghatározott idő 1914-ben ért véget. Mivel ez a helyzet, az sem igaz hogy Isten szentjeit 42 hónapig taposták az 1916-1919-ig terjedő időben. A dolog lényege nyilvánvalóan az, hogy a meghatározott 'idők, idő és fél idő' nem hogy nem fejeződött be, de még el sem kezdődött.

Ami előttünk áll, az Isten gyorsan közeledő ítélete a háznépe ellen. Messze felül fogja múlni azokat a nehézségeket és azt a fegyelmezést ami Jehovától jött fiaira és leányaira az I. Világháború során. Az emberiség újonnan felfedezett lehetőségével, hogy kihasználja és visszaéljen az atom erejével, a raktárakban felhalmozott biológiai fegyverek sokaságával, és azzal a ténnyel, amit a történelem is bizonyít, hogy nem tisztelik az emberi életet, nincs kétségünk afelől hogy a világ szószerint az önmegsemmisítés szélén áll. Készen arra hogy a háború és zűrzavar olyan mértékű káoszába rohanjon amit még soha nem volt, de még csak elképzelni sem tudjuk.

A világ utolsó elkeseredett kísérletében arra hogy visszanyerje, vagy megtartsa az uralmat afelett amit valójában sohasem birtokolt, az Őrtorony Társulat bizonyosan olyan mértékben lesz érintve, ahogy nem képzeltük volna, mivel meg voltunk győződve arról, hogy immúnisak vagyunk azzal a vajúdással szemben, ami gyorsan közeledik ránk, amikor is pontosan az ellenkezője a valóság, ami ránk vár. Igen, a nemzetek meghatározott ideje!

Forrás: e-Watchman