Annak ellenére, hogy ilyen bizonyítékok vannak az 1914-gyel és az "1914-es nemzedékkel" kapcsolatos nézeteket övező véleményeltérésekre, a "próféta"-szervezet továbbra is bátor, határozott és erőteljes kijelentéseket tett közzé a Bibliában alátámasztott tényként mutatva be őket, és Jehova Tanúit arra ösztönözték, teljesen vessék ezekbe a bizalmukat, és vigyék el az erről szóló üzenetet az embereknek az egész világon. Nyilvánvalóan arra törekedve, hogy csillapítsa az 1914-es nemzedék fogyatkozása miatti aggodalmakat, ugyanaz az Őrtorony (1981. augusztus 1., 31.o.), amelyik arra utalt, hogy a nemzedék tagjainak korhatára 10 éve is lecsökkenthető, a következőt is mondta:
“És ha e világ gonosz rendszere fennmarad még a századfordulóig, ami nagyon valószínűtlen, tekintettel a világ irányvonalára és a Biblia próféciájának teljesedésére, még mindig lennének életben maradottak az első világháború nemzedékéből.”
Ezt 1980-ban (a magyar kiadás szerint 1981-ben) írták. Húsz évvel később, a századfordulón azok, akik 1914-ben tízévesek voltak, most kilencvenhat évesek. Mégis lehetnek közöttünk néhányan, és nyilván úgy tartották, hogy csak ennyire van szükség ahhoz, hogy Jézus szavai teljesedjenek - feltételezve persze, hogy elfogadjuk, Jézus konkrétan a tíz éves gyermekekhez intézte szavait. Ez szemlélteti, mennyire hajlandó volt a szervezet a végletekig is elmenni, hogy ragaszkodjon az "1914-es nemzedékről" szóló tanításához.
Tovább teltek az évek, és már nem utaltak a "tíz évesekre", hanem egyszerűen az "1914-ben élőkre" vagy hasonlókra utaltak. Ez persze lehetővé teszi, hogy beletartozzanak az újszülött csecsemők is. De az 1990-es évek elérkeztével, és röviddel a harmadik évezred kezdete előtt még ez a "kiigazított megértés" is csak pillanatnyi megoldást nyújtott a problémára. 2000-ben még az 1914-ben született csecsemő is majdnem 90 éves lenne.
Én, személy szerint határozottan állíthatom, hogy egyszerűen hihetetlennek találtam a Vezető Testületen belül alkalmazott érvelést. Tragikusnak tartottam, hogy lehet a világnak hirdetni egy időről szóló próféciát mint olyat, ami megbízható, és amiben az emberek megbízhatnak, és meg kell bízniuk, építhetik a reményüket, annak alapján alakíthatják terveiket az életben; ám eközben az információ megjelentetői tudják, hogy saját testületükön belül nincs egységes, valódi meggyőződés a tanítás helyességét illetően. Talán érthetőbbé válik szemléletmódjuk, ha a szervezet több évtizedes, dátumokat megállapító és megváltoztató történelmének fényében vizsgáljuk.
Talán még érthetetlenebb volt számomra, hogy az Elnöklő Bizottságának tagjai, Albert Schroeder, Karl Klein és Grant Suiter körülbelül két hónappal azután, hogy benyújtották új elképzelésüket "erről a nemzedékről", azt a tanítást, mely szerint Krisztus jelenléte 1914-ben kezdődött, azok között a tanok között sorolták fel, melyek döntőek annak meghatározásában, hogy egyes személyek (köztük a főhivatal tagjai) bűnösek-e "hitehagyásban", és ezért kiközösítést érdemelnek-e. Ezt tették, jóllehet tudták, hogy hónapokkal korábban ők maguk vonták kétségbe az ehhez kapcsolódó, "erről a nemzedékről" szóló tant. De ezzel a kérdéssel többet foglalkozunk a következő fejezetben.
Abban a fél évszázadban, mialatt a szervezet táplálta az "1914-es nemzedékről" szóló nézetet, annak kiterjedése következetesen olyan ágynak bizonyult, amelyik túl rövid ahhoz, hogy kényelmes legyen, és azok az érvek, melyeket ennek a tantételi "ágynak" a lefedésére használtak, olyan takarónak bizonyultak, amelyik túl szűk, és nem képes (jelen esetben) a valóság rideg tényeinek kizárására.
A vezetés számos kiigazítást hajtott végre, és most már csak néhány választási lehetősége maradt. Egyik volt az "ennek a nemzedéknek" a kezdési időpontjaként javasolt 1957-es dátum, amit Schroeder, Klein és Suiter tagok javasoltak, de ez nem tűnt valószínű választásnak. Aztán ott volt Schroeder elképzelése, hogy a kifejezést a "felkent" osztályra kellene alkalmazni (ez olyan elképzelés, ami sok, sok év óta létezett a szervezeten belül), aminek voltak bizonyos előnyei: minden évben vannak új személyek (néhányan viszonylag fiatalok), akik úgy döntenek, mostantól a "felkent" osztályhoz tartoznak. Ez tehát lehetővé tenné, hogy az "erről a nemzedékről" szóló tanítást csaknem korlátlan időre kiterjesszék.
Volt egy másik lehetőség is. Elismerhetnék a történelmi bizonyítékokat, melyek szerint Jeruzsálem pusztulása 20 évvel később történt, mint a Társulat szerinti i.e. 607-es év. Ennek hatására a pogányok ideje 1934 körül telne le (a 2520 éves magyarázatot használva). Ámde 1914-nek olyan rendkívüli jelentőséget tulajdonítottak, ahogy ezt korábban láttuk, a tanrendszer olyan nagy részét összekapcsolták ezzel az évszámmal, hogy ez valószínűtlen lépésnek tűnt.
Az "értelmezés további kiigazítására" utaló vitathatatlan jelek az Őrtorony 1994. február 15-i számával tűntek fel. Ebben a folyóiratban 1914 helyett egy még jövőben bekövetkező nagy nyomorúság kezdetére helyezték át Jézus azon szavainak az alkalmazását, melyek szerint "lesznek jelek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a nemzetek gyötrődése". Hasonlóan ehhez, a 'választottak négy szélről történő egybegyűjtését' is a jövőbe, a "nagy nyomorúság" kezdete utáni és az égi jelenségek feltűnése előtti időpontra helyezték át, pedig korábban úgy tanították, hogy ez 1919-ben kezdődött. Ezeknek, az ekkor elhagyott álláspontoknak mindegyikét mintegy ötven éven át tanították. (A számos példa közül egy az Őrtorony 1946. július 15-i angol száma.)
Bár "új világosságként" harangozták be ezeket a változtatásokat, az Őrtorony tanításai ezekkel egyszerűen közelebb kerültek azokhoz a véleményekhez, melyeket a szervezet által régóta megvetett, a "kereszténységhez" tartozó tudósok már régóta képviseltek.
A Lelkiismereti válság 1994. szeptemberi, nyolcadik újranyomtatása foglalkozott az Őrtorony 1994. február 15-i számával, és azzal, hogy a Máté 24. fejezet bizonyos részeinek értelmezését áthelyezték a "nagy nyomorúságot" követő időre. Ebben többek között a következőket írtam:
A leginkább figyelemre méltó talán az, hogy az "ez a nemzedék" kifejezés (amit az Őrtorony állandóan hangsúlyoz, és amely a Máté 24:34-ben és a Lukács 21:32-ben található) sehol sem fordul elő ezekben a cikkekben, és éppen a hiánya hívja fel rá a figyelmet. Nehéz megmondani, vajon a szervezet most már képes lesz-e a Máté 24:29-31-et egy olyan időpontra áthelyezni, amely a jövőbeni "nagy nyomorúság" kezdete után következik, és eközben továbbra is az 1914-ben kezdődött időszakkal kezdődően alkalmazni Jézusnak az "erre a nemzedékre" vonatkozó kijelentését, melyet három verssel odébb olvashatunk. De ahogy már megmutattuk, ésszerű azt gondolni, hogy a Vezető Testület szívesen venné, ha valahogyan kimenekülhetne az egyre nehezedő helyzetből, amit az okoz, hogy az "ez a nemzedék" kifejezést (és az ezt kísérő, "nem múlik el, míg mindezek meg nem történnek" szavakat) összekapcsolták az egyre távolodó 1914-es dátummal.
Később látjuk majd meg, hogy ez az új magyarázat egyszerűen előkészíti-e a talajt az "ez a nemzedék" kifejezés merően új értelmezéséhez. Kétségtelen, hogy a legkívánatosabb egy olyan módozat volna, ami megtartaná 1914-et mint "az utolsó napok kezdetét", ugyanakkor pedig sikeresen leválasztaná erről a dátumról az "ez a nemzedék" kifejezést. Ahogy mondtam, a szervezet aligha adhatja fel 1914-et anélkül, hogy aláaknázná azt a rengeteg tanítást, ami ezen a dátumon alapul. De ha sikerülne az "ez a nemzedék" kifejezést leválasztani 1914-ről, és sikerülne valamilyen ismeretlen dátumú, jövőbeni időpontra alkalmazni, akkor talán nem lenne túlságosan nehéz kimagyarázni az idő múlását, a harmadik évezred elkezdődését 2000-ben, sőt még 2014 közeledtét sem. Különösen az könnyítené meg a magyarázkodást, hogy a tagság hozzá lett szoktatva, hogy mindent elfogadjon, amit a "hű és értelmes rabszolga osztály" és annak Vezető Testülete feltálal nekik.
Mint mondtam, ez az anyag 1994 szeptemberében jelent meg. Alig tizenhárom hónappal később az Őrtorony 1995. november 1-jei számában olyan cikkek jelentek meg, amelyek szinte pontosan azt tették, amire a Lelkiismereti válság 1994-es kiadása rámutatott. Ahogy utaltam rá, ekkor leválasztották az "ez a nemzedék" kifejezést (Máté 24:34) az 1914-es évről, de megtartották a dátumot mint bibliai jelentőségűt.
Ezt úgy valósították meg, hogy a "nemzedék" szó jelentését másképp definiálták ebben a szövegrészben. Mintegy 70 évvel ezelőtt a Golden Age (Aranykorszak) című folyóirat 1926. október 20-i száma összekapcsolta Jézusnak az "erre a nemzedékre" vonatkozó szavait az 1914-es évvel (és ezt tették az Őrtorony későbbi cikkei is). Mintegy 25 évvel később az Őrtorony 1951. június 1-jei angol száma a 335. oldalon 1914-gyel kapcsolatban megállapította, hogy "nemzedékünk tehát az a nemzedék, amely látja mindezeknek a kezdetét és a végét, beleértve Armageddont is". Az 1951. július 1-jei szám a 404. oldalon újra összekapcsolta "ezt a nemzedéket" 1914-gyel. Ezt mondta a Máté 24:34 kapcsán:
„E szavak tényleges jelentése kétséget kizáróan az, hogy szokványos értelemben vett "nemzedékről" van szó, mint a Márk 8:12-ben és a Cselekedetek 13:36-ban, vagyis azokról szól, akik egy adott időszakban élnek.”
Majd pedig hozzáfűzte:
„Ez tehát azt jelenti, hogy 1914-től számítva nem múlik el egy nemzedék mindennek a beteljesedéséig, és mindez súlyos gondokkal sújtott időszak lesz.”
Az Őrtorony kiadványok ezután több mint 40 éven át folyamatosan időbeli értelmet tulajdonítottak a Máté 24:34-ben található "nemzedék" szónak. Az 1914-es nemzedék egyre idősebbé válására ismételten úgy mutattak rá, mint ami a még hátralevő idő rövid voltát bizonyítja.
A megváltoztatott meghatározás szerint viszont időbeli korlátok vagy meghatározott kezdő időpont helyett azt mondják, hogy a "nemzedéket" nem időalapon, hanem minőségi alapon kell azonosítani, a jellemzői alapján, mint a "gonosz és parázna nemzetségre" való hivatkozásban Jézus idejében. Most azt mondják, hogy "ez a nemzedék" kifejezés "azokra a földi népekre vonatkozik, amelyek látják ugyan Krisztus jelenlétének a jelét, de nem teszik jobbá útjaikat".
Viszont nem vetik el 1914-et, hiszen ez olyasmi lenne, amit a szervezet nem tehetne meg anélkül, hogy szétzúzná a vallás fő teológiai rendszerét és megkülönböztető nézeteit. 1914 megmaradt Jézus állítólagos égi trónra lépése időpontjának, a második, láthatatlan jelenléte kezdetének és az "utolsó napok" megkezdődésének. És továbbra is szerepet kap, noha csak közvetetten, "ennek a nemzedéknek" az új meghatározásában, ugyanis "Krisztus jelenlétének a jele" (amit az elítélt személyek látnak és elutasítanak vagy figyelmen kívül hagynak) feltételezésük szerint 1914-gyel kezdődően vált láthatóvá világszerte.
Mi akkor a megkülönböztetés jelentősége? Az, hogy annak, hogy valaki "ennek a nemzedéknek" a tagja legyen, most már nem feltétele, hogy életben legyen 1914-ben. Bárki bármikor láthatja Krisztus jelenlétének állítólagos jelét - még akkor is, ha ez először az 1990-es években vagy akár a harmadik évezredben történik - és mégis része lehet "ennek a nemzedéknek". Ez lehetővé teszi, hogy elszabaduljanak minden kezdő időponttól, és jelentősen csökkenti annak szükségét, hogy megmagyarázzák, miért telt el annyira zavarba ejtően hosszú idő 1914 óta, és miért csökken annyira gyorsan az akkor élt emberek száma.
Ennek a változásnak talán legfeltűnőbb jelét az Ébredjetek! folyóirat kiadói oldalának szövegében láthatjuk. Ez 1995. október 22-éig így szólt:
Az a kijelentés, hogy "ez a folyóirat megerősíti a bizalmat a Teremtő azon ígérete iránt, amely szerint egy békés és biztonságos új világ jön létre, mielőtt elmúlik az a nemzedék, amely tanúja volt az 1914-es eseményeknek", 1982-től 1995. október 22-ig évről évre megjelent. Az 1995. november 8-ai számtól fogva a kijelentést az alábbiak szerint megváltoztatták:
Minden 1914-re való utalást eltávolítottak, amivel szemléletesen bizonyítják ezt a lényeges változást - és azt is, hogy a Teremtő valamiképpen megszegte az 1914-es nemzedékre vonatkozó "ígéretét".
Még várnunk kell, hogy meglássuk, mi lesz ennek a változásnak a végső hatása. Úgy gondolom, ezt leginkább azok az idősebb, régi tagok fogják tapasztalni, akik magukévá tették azt a reménységet, hogy nem halnak meg, mielőtt teljesen beteljesülnének Isten ígéreteivel kapcsolatos várakozásaik. A Példabeszédek 13:12 azt mondja, hogy a "halogatott reménység beteggé teszi a szívet"; de a megadatott reménység életnek fája". Ha ők most valamilyen szívbeli fájdalmat tapasztalnának, az nem a Teremtő felelőssége lesz, hanem azoké az embereké, akik egy dátumhoz kötött hamis várakozásokat ültettek beléjük és táplálták ezeket a várakozásokat.
A fiatalabbak, vagy akik nemrég csatlakoztak a szervezethez, valószínűleg nem fogják annyira súlyosnak érezni a változás hatásait. Elvégre olyan nyelvezetbe burkolják, amivel nem ismerik el, hogy a szervezet hibát követett volna el, hanem a változtatást a "fokozatos megértés" és "előrehaladó világosság" köntösébe öltöztetik. Ezek a fiatalok talán nem tudják, mennyire erősen kitartással erőltették évtizedeken át az "1914-es nemzedékről" szóló elképzelést, mennyire határozottan kijelentették, hogy ez jelzi a "vég közelségét". Talán azt sem ismerik fel, mennyire ellentmondást nem tűrően úgy mutatták be az "1914-es nemzedékről" szóló tanítást mint ami nem emberi forrásból ered, nem emberek által felállított időrenden alapszik, hanem "Isten ígéretén". Csak súlyosbítja a szervezet felelősségét, hogy 40 éven át ilyen szorosan összekapcsolták Istent és a Szavát egy most kudarcot vallott elképzeléssel. Eszünkbe juthatnak a Jeremiás 23:21-ben olvasható szavak:
„Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.”
Ez az alapvető változás csakis a Vezető Testület döntésének eredményeként következhetett be. Mint láttuk, a kérdés lényege már az 1970-es években zajlott megbeszélésekben is felmerült. Nem tehetünk mást, csak eltűnődhetünk, vajon mit gondolhatnak a Vezető Testület tagjai ma, vajon milyen felelősséget éreznek. A testület mindegyik tagja tudta akkor és tudja most, mit mutat a szervezet története a dátumok meghatározásával és a jövendölésekkel kapcsolatban. A kiadványok által erre azt a mentséget hozzák fel, hogy "buzgón vágytak rá, hogy felismerjék Isten ígéreteit a maguk idejében", mintha az emberben nem lehetne buzgó vágy anélkül, hogy időrendet állítana fel Istennek, és Istennek tulajdonítaná azt, mintha az Ő Szaván alapulna. Azt is tudják, hogy a szervezet vezetői folyton új jövendölésekkel táplálták a tagságot, bár egyik hibát követték el a másik után. Tudják, hogy a vezetés következetesen elmulasztotta elvállalni a teljes felelősséget a hibákért, nem ismerte el, hogy egyszerűen tévedett. Próbálták megvédeni a látszatot és a hatalomra való igényüket azáltal, hogy úgy tesznek, mintha a hibákat az egész tagság követte volna el. Az Ébredjetek! 1995. június 22-ei számában a "Hamis jóslatok vagy igaz prófécia" című cikkben a következőt mondták:
„Az 1931 óta Jehova Tanúiként ismert Bibliakutatók arra számítottak, hogy az 1925-ös évben be fognak teljesedni a Biblia csodálatos próféciái. Feltételezték, hogy a földi feltámadás abban az időben fog elkezdődni, és olyan régi hithű személyek térnek vissza, mint Ábrahám, Dávid és Dániel. Hozzánk időben közelebb sok Tanúnak az volt a sejtése, hogy a Krisztus millenniumi uralmának kezdetével összefüggő események 1975-ben kezdenek majd megtörténni. Várakozásuk azon az értelmezésen alapult, hogy az emberiség történelmének hetedik évezrede akkor kezdődik majd el.”
Az Őrtorony folyóirat 1995. november 1-jei száma, mely bevezeti az új tanítást "erről a nemzedékről", ugyanezt a taktikát követi, amikor ezt mondja (a 17. és 18. oldalon):
„Alig várva már ennek az elvetemedett rendszernek a végét, Jehova népe időnként találgatásokba bocsátkozott a "nagy nyomorúság" kitörésének idejét illetően, sőt még annak számítgatásával is összekapcsolta ezt, hogy milyen hosszú egy nemzedék életideje az 1914-től kezdődő időben. De nem úgy 'jutunk bölcs szívhez', ha azt találgatjuk, hány évből vagy napból áll egy nemzedék, hanem ha azon gondolkodunk, hogy miként 'számláljuk napjainkat' örömteli dicséretet szerezve Jehovának (Zsoltárok 90:12). A "nemzedék" kifejezés, ahogy Jézus használta, nem szolgál szabállyal az időmérésre, ehelyett mindenekelőtt egy meghatározott történelmi időszak egy időben élő embereire utal, s velük együtt az ő sajátosan jellemző vonásaikra.”
A vezetés tehát leveti magáról a felelősséget, ami valójában az övé, és képmutatóan a tagoknak ad tanácsot szellemi nézőpontjukra vonatkozóan, mintha a tagság téves szellemi nézőpontja okozta volna a gondokat. Nem ismerik el, hogy a tagoktól semmi sem származik, és hogy a tagok csak azért tették magukévá a különböző dátumokhoz kötődő reményeket, mert a szervezet vezetői olyan tanítással táplálták őket, amit egyértelműen ilyen reménységek keltésének szándékával terveztek, valamint hogy minden említett dátum, minden, ezekkel a dátumokkal kapcsolatos 'feltételezés', "sejtés", "találgatás" és "számítgatás" nem a tagoktól származott, hanem a vezetőktől. Hasonlít a helyzet arra, mintha egy édesanya, akinek a gyermekei gyomorrontást kapnak, azt mondaná a gyermekeknek: "Nem figyeltetek rá, mit esztek", pedig valójában a gyermekek csak azt ették, amit az anya eléjük tett. Nem is csak eléjük tette, hanem ragaszkodott hozzá, hogy az ételt fogadják tápláló, egészséges étrend részeként, amit sehol máshol nem kaphatnak meg, és olyannyira ragaszkodott ehhez, hogy ha bármilyen módon elégedetlenségüket fejezték ki a táplálékkal szemben, akkor félniük kellett a büntetéstől.
A Vezető Testületben levő férfiak mind tudják, hogy mindaddig amíg a szervezet 1914-gyel kapcsolatos tanításainak bármelyike érvényben volt, kiközösítést eredményezhetett és eredményezett is, ha valaki nyíltan kérdéseket vetett fel vele kapcsolatban vagy egyet nem értését fejezte ki. Tudják, hogy a "bölcs szív" (olyan szív, amely kerüli a dátumokra alapozott találgatásokat, és inkább arra összpontosít, hogy egyszerűen csak Isten előtt éljük az életünket), melynek megszerzésére most az Őrtorony buzdít, pontosan az a "szív", melyet a brooklyni főhivatal néhány tagja igyekezett átadni másoknak, és hogy pontosan ebben a kérdésben elfoglalt nézetük volt a fő része annak a vádnak, melynek alapján "hitehagyottnak" nyilvánították őket. Nem tudom, mi mindenre gondolnak ma a Vezető Testület tagjai. Csak azt tudom, hogy ha részese lettem volna a most előadott nézetnek, és annak, hogy elmulasztották nyíltan és férfiasan elismerni a felelősséget azért, hogy súlyosan félrevezettek és tévesen ítéltek meg más őszinte keresztényeket, akkor nem tudom, hogyan kerülhetném meg, hogy bizonyos mértékben erkölcsi hullának érezzem magam.
Nehezen kerülhetjük ki, hogy feltűnjön a különbség, mely e között az eljárásmód és egy másik, időre vonatkozó jövendölésekben szintén vétkes vallás, a Worldwide Church of God eljárása között van. Miután az 1980-as évek vége felé meghalt régi vezetőjük, Herbert W. Armstrong, az új vezetőség megjelentetett egy cikket a vallás fő folyóiratának, a The Plain Truth-nak (A tiszta igazság) március-áprilisi számában. A cikk címe "Bocsássátok meg a vétkeinket" volt, és így kezdődött: "A Worldwide Church of God", a The Plain Truth kiadója számos régóta magáénak vallott hitnézetét és szokását megváltoztatta az elmúlt években." Ezek részletezése közben többek között ezt írták [saját fordítás]:
„Ugyanakkor élénken tudatában voltunk múltunk súlyos hagyatékának.
Helytelen tantételekkel kapcsolatos megértésünk elhomályosította Jézus Krisztus egyszerű evangéliumát, és sokféle helytelen következtetést és írásellenes szokást eredményezett. Sok mindent meg kell bánnunk, és sok mindenért kell bocsánatot kérnünk.
Ítélkeztünk és önigazságúak voltunk: elítéltünk más keresztényeket, és "úgynevezett kereszténynek" neveztük őket, a "becsapott" és a "Sátán eszköze" címkét ragasztottuk rájuk.
Tagjainkra a keresztény élet cselekedeteken alapuló megközelítési módját kényszerítettük. Megköveteltük, hogy ragaszkodjanak az ószövetségi törvény terhes szabályaihoz. Az egyházi igazgatást szigorúan törvényeskedő módon közelítettük meg.
Korábbi, ószövetségi megközelítési módunk fokozta a kizárólagosság és felsőbbrendűség képzetét, nem pedig a testvériség és egység újszövetségi nézetét erősítette.
Túlhangsúlyoztuk a jósló próféciákat és a prófétai okoskodásokat, ezzel lekicsinyeltük a Jézus Krisztus általi megmentés valódi evangéliumát.
Ezek a tanítások és szokások rendkívüli módon elszomorítanak bennünket. Fájdalmasan tudatában vagyunk, mennyi szívfájdalmat és szenvedést eredményeztek.
Hibáztunk. Sohasem volt szándékunk, hogy bárkit is félrevezessünk. Annyira összpontosítottunk arra, amiről azt gondoltuk, hogy Istenért tesszük, hogy közben nem vettük észre, milyen szellemi úton járunk. Szándékos volt-e vagy sem, ez az út nem volt összhangban a Bibliával.
Amint visszatekintünk, azt kérdezzük magunktól, hogyan tévedhettünk ekkorát. Szívünkből együtt érzünk mindazokkal, akiket tanításaink félrevezettek a Szentírásban. Nem kicsinyeljük le szellemi irányvesztettségeteket és zavarotokat. Őszintén szeretnénk, ha megértenétek és megbocsátanátok.
- - - -
Nem próbáljuk meg elfedni a múltban elkövetett tantételi és szentírási hibáinkat. Nem áll szándékunkban, hogy összesöpörgessük a cserepeket. Nyíltan történelmünk szemébe nézünk, és szembefordulunk a felfedezett hibákkal és bűnökkel. Ezek mindig történelmünk részei lesznek, és állandóan emlékeztetnek majd rá, milyen veszélyekkel jár a törvénykezés.”
Mivel személyesen ismerem őket, biztos vagyok benne, hogy a Vezető Testületben levők közül sokan őszintén hisznek benne, hogy Istent szolgálják. Sajnos, ehhez a hithez társul az a párhuzamos hit, hogy a szervezet, melyet vezetnek, Isten kommunikációs csatornája, és minden más földi vallásos szervezet fölött áll: ez egy olyan hitnézet, melynek bizonyítéka a tagadás állapota, ami nem engedi, hogy szembenézzenek a szervezet hibás eljárásmódjával és történetével. Bármennyire őszintén vágynak is rá, hogy Istent szolgálják, ez sajnos nem védte meg őket attól, hogy figyelemre méltó módon érzéketlenek legyenek azzal szemben, mennyire kiábrándító hatása lehet kudarcot vallott apokaliptikus jövendöléseknek, és mennyire meggyengítheti az emberek bizalmát abban, hogy elhiggyék, a Szentírás megbízható és értékes.
Utolsó kommentek