Kérdésem:
1. Nagyon érdekel a Szent szellemmel kapcsolatos téma.
Pl: Azok, akik a Szentháromságban hisznek, azt mondják, hogy az Atyaisten is, a Fiúisten is és a Szentszellem is egy Isten, mégis különbözőek, egyik sem teremtett lény és egyforma hatalommal bírnak. Helyesebben egyik sem teremtett lény.
A fő kérdésem az lenne ezzel kapcsolatban, hogy én hiszem, hogy a példabeszédekben irt ige beszámolója igaz. Hogy Istennek Jézus az elsőszülött fia.2. Hiszem, hogy a Korinthusi levél 15. része érthetően elmondja, hogy Isten minden hatalmat a fiúnak adott, illetve mindent a lábai alá vetett. Kivéve azt, aki neki, mindent alája vetett. És a vég idején át adja az Országot annak, aki neki mindent alája vetett. Azért, hogy Isten legyen minden mindenekben. Mert ekkor maga a fiú is meghajlik az igaz Isten előtt.
3. A fő kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy a Biblia feltárja, hogy a Szent szellem Isten, mert ha csak egy erő lenne, akkor a Biblia nem írná azt, hogy a Szent szellem kimondhatatlan sóhajtozásokkal, esdekel értünk Istennél. Van másik ige is: Ahol közli a Biblia, hogy meg ne szomorítsátok Istennek szent szellemét, amely bennetek lakozik. Na már most egy Isteni erőt nem lehet megszomorítani és nem is esdekelhet értünk nagy sóhajtozásokkal. Legyenek szívesek elmagyarázni úgy, hogy a Biblia alapján ez érthető legyen.
Lenne még a vérrel kapcsolatban is kérdésem: Érthető a Bibliából, hogy a vér, az élet szentsége. Mert a vér maga a lélek. A kérdés az lenne, hogy sok vallás azt hangsúlyozza, hogy Jézus is az élet vérét adta értünk. Az ő vére által tisztulhatunk meg a bűneinktől. Ha mi is szerethetjük a felebarátainkat, akkor mi is kötelesek vagyunk a vérünket adni értük... az életük megmentéséért. Kérem, ezt magyarázzák már el nekem.
Válaszukat előre is köszönöm!
Köszönjük szépen az érdeklődésedet. Az alábbiakban megkísérlek áttekintő, bár természetesen nem mindenre kiterjedő válaszokat adni a kérdéseidre.
Őszintén örülök annak, hogy ilyen jól érted a Szentháromság alapvető fogalmát. Ezt sajnos az Őrtorony Társulat nem érti és nem is akarja érteni. Ennek érdekében számos kulcsfontosságú igehelyet meg is változtattak a Bibliájukban, amit kutatásod során idővel majd tapasztalni fogsz. Válaszomban szinte minden idézet innen származik:
http://www.parokia.hu/ujkiadas/
1.) A témához a Példabeszédek 8. részének leírását kapcsolod, amit az Őrtorony Társulat is használ Jézus Krisztus helyzetének leírására mennyei előélete során. Ez az értelmezés az óegyház idejétől fogva ismert, de nem általánosan elfogadott nézet. Krisztusnak számos ószövetségi megjelenése található, ha a hívő ember nyitott szívvel keresi, azonban ez a konkrét igehely sokkal inkább a Bölcsesség költői megszemélyesítése példabeszéd formájában, semmint a Messiásra alkalmazható tanítás.
A héber nyelv ismeri a nyelvtani nemeket. A Példabeszédekben a megszemélyesített, teremtett, *nőnemű* Bölcsesség beszél hozzánk. Ezt maga a szöveg is megerősíti. A Péld 7,4 szerint “mond a bölcsességnek: nővérem vagy te, az eszességet ismerősödnek nevezd.” “Én, a bölcsesség együtt lakom az okossággal.” (Péld 8,12). Nehéz elképzelni, hogy ebben a kontextusban hogyan lehetne a bölcsességet azonosítani Isten Fiával, hiszen akkor ugyanazon logika szerint ki lenne az "eszesség", "okosság"? A Péld 9 szerint a Bölcsességnek lányai vannak, őket is nehéz lenne beazonosítani. Ha más nem, ez mutatja, hogy itt valóban példabeszédről van szó. Sőt, ellenpárja is van a Bölcsességnek: a “balgaság fecsegő asszonya” a Péld 9,13-ban. Nehéz lenne tehát ebből az igéből Isten, vagy Szent Fia lényére következtetni, különösen más, világos igehelyekkel szemben.
http://jehovatanui.blog.hu/2012/05/18/peldabeszedek_8_22
1.b) Jézus nem csupán Isten elsőszülött fia, hanem az Egyszülött Fiú, sőt Egyszülött Isten (János 1,18), akinek saját élete, saját dicsősége van az Atyától (Jn 5,18-27; 17,24). A teremtett világ az Ő saját világa, Ő alkotta, Őáltala lett (Jn 1,1-4, 10-11, Kol 1,16-17). Mi is mindnyájan általa létezünk.
Mi azonban teremtmények vagyunk, míg Ő az Egyszülött és mint ilyen, az Atya pontos képmása (Zsid 1,3). Ebben a minőségében Isten valódi és egyetlen Fia, valóságos Isten a valóságos Istentől, ahogyan az ősi hitvallások mondják. Még sincsen két Isten, hanem csak Egy Isten van.
Éppen úgy van ez, ahogyan Ő Emberfiaként (Dániel 7,13-14; János 9,35-38) igazi és tökéletes ember, aki Máriától született Isten akaratából, igazi ember az igazi embertől. Emberi teste természetesen maga is teremtmény, a Teremtő Isten így lépett be a teremtett világba általa. Ő elsőszülött a halottak közül (Jel 1,5; Róm 8,29). Ezen felül ez egy jogi kifejezés is, az ókori világ az „Elsőszülöttet” különleges, kiemelt helyen tartotta számon, ő az „örökös”. Ugyanígy azonban Jézus Isten Fiaként igaz Isten (János 19,7; 1János 5,20).
Jézus Krisztus által ismerhetjük fel azt, hogy milyen is az Isten, milyen a szíve legmélyéről. Ezért kellett ilyen közel jönnie hozzánk, kézzel érinthetővé, sebezhetővé válnia, úgy, hogy mi emberek mégse haljunk meg a találkozástól. Ez egyben azt is jelentette, hogy Ő vállalta a halált értünk.
"Aki engem lát, látja az Atyát." (Jn 14,9)
A Filippi levél Krisztus-himnusza az egyik legfontosabb tanítás az Ő valódi eredetéről és egyben az egyik legősibb keresztény szöveg, amit Pál apostol is már feltehetően idézett a levelében.
„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Fil 2,5-11)
2.) Említetted az 1Kor 15,27-28. verseit. Igazán jól látod azt, hogy Jézus Krisztus Mindenható (Mt 28,18; Ef 1,20-22). A fenti Krisztus-himnusz versei megmutatják, hogy Jézus már korábban is levetette Mindenható Isteni dicsőségét, hogy Atyja akaratát teljesítse. Földi szolgálata végeztével, mely során kisebbé lett az Atyánál (Jn 14,28), visszatért mennyei örök dicsőségébe (Jn 17,5), amely mindig is az Övé volt (Zsid 13,8; Jel 1,7-8,17-18; Ézsaiás 44,6). Ezért kellene „örvendezniük” a tanítványoknak Uruk közelgő távozásán, noha akkor bizonyosan nagyon szomorúak voltak és tele voltak kérdésekkel, kételyekkel.
Amikor majd minden beteljesedik az új teremtésben, a Fiú visszaadja az uralkodás jogát az Atyának, ez azonban nem jelenti azt, hogy "teremtményként imádná" az Atyát (ha belegondolunk ez elég fura is lenne egy Atya - Fiú kapcsolatban), csupán Fiúként meghajol előtte, ahogyan már korábban, emberré létele során is tette. Jézus Krisztust még az angyalok is imádják Isten parancsára, noha az imádat egyedül csak Istent illeti meg! (2Móz 34,14; Zsid 1,6; Jel 19,10; mindkét utóbbi igehelyen ugyanaz a szó jelöli az imádatot, a "proszkünéó").
„Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: "Imádja őt Isten minden angyala!" (Zsid 1,6)
A Mindenható Isten, Fia személyében, Igéje által testté lett, és az emberek között lakott. Ezért könyörgött már Ézsaiás próféta is egykor: "Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!" (Ézs 63,19)
Első alkalommal azonban alázatosan, kitaszítottként kellett Isten Fiának megérkeznie a Földre, a saját világába.
"Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!" (Ézs 9,5)
Az eljövendő Messiás Istenségének klasszikus bizonyítéka az Ézs 9,5-6. Az “Erős Isten” más helyeken is előforduló kifejezés, és mindig Jahve-ra vonatkozik (Józs 22,22; Zsolt 132,5; Ézs 10,21; Jer 32,18). Hasonlóan fontos név az “Örökkévaló Atya”, hiszen az örökkévalóság egyedül Isten tulajdonsága.
„Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: "Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd" - ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté 1,21-23)
"Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által." (Kol 1,19-20)
"Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg" (Kol 2,9).
Isten maga engedte el a bűntartozásunkat vele szemben, amikor Krisztus értünk meghalt. Az Ő igazsága nem engedte volna, hogy egy ártatlan angyali teremtményét küldje el a saját Örökkévaló Fia helyett. Vajon miféle igazságtétel lett volna az?
„Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem." (Ézsaiás 43,25)
„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Kor 5:17-21)
"Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban." (Efézus 4,32)
Bizony meg fognak inogni a hegyek, amikor Jézus Krisztus, a Mindenható Úr Isten visszatérvén ismét az Olajfák hegyére lép majd nagy hatalommal és dicsőséggel.... (Zakariás 14,3-4; ApCsel 1,6-12)!
Ha megnézed a Jelenések 5,11-14; 21,22; 22,3 verseit, azt láthatod, hogy a teremtett világ az Atya és a Bárány előtt borul le, kettejük előtt, később pedig már egyes szám harmadik személyben szólnak őróluk.
Helyes a megfogalmazásod: sem az Isten Igéje, sem pedig az Isten Lelke vagy Szelleme nem teremtett lény, hanem mindketten az Atyától öröktől fogva születnek, illetve származnak (Jn 15,26), de olyan módon, amit mi teremtmények teljesen (vagy akár csak részlegesen) felfogni nem igazán tudunk (Ézs 55,8-9; ApCsel 17,29). Az Ige a Kezdet kezdetén már "volt" (Jn 1,1). Mindez nem jelenti azt, hogy ne lehetne felismerni kicsoda Isten. Ugyanakkor természetesen az Ő megismerése lényegében örökkévaló ideig tart! :-))))
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=99236930&t=9003631
http://sefatias.blog.hu/2012/08/24/nehany_bibliai_ige_krisztus_istensegerol
3.) Csodálatos igéket választottál a Szent Szellem leírására. Hagy tegyek hozzá én is még néhányat, azzal az előzetes megjegyzéssel, hogy itt Isten legmélyebb titkairól szólunk, olyan csodákról, amik a teremtéstől fogva egészen az újszövetségi időkig el voltak rejtve az emberiség elől.
Igen, Ő értelmes (ApCsel 15,28; Róm 8,27; 1Kor 2,10), érez (Róm 15,30; Ef 4,30), önálló akarata van (1Kor 12,11); cselekszik (ApCsel 16,7.10), segít (ApCsel 9,31), beszél (ApCsel 8,29; 13,2; Róm 8,26; Jel 2,7; 22,17), tanúskodik (Mk 13,11; Jn 15,26; Róm 8,16; 1Jn 5,6-9), közbenjár (Róm 8,26) ihlet (2Pt 1,21), tanít és emlékeztet (Jn 14,26), sőt megismerhető személy (Jn 14,17), “akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri”. Noha erőként is megnyilvánul (ApCsel 1,8), de sokkal több egy "személytelen erőnél", Jézus maga egy hímnemű, személyre utaló névmással beszél róla (ekeinosz, János 16,13).
Isten maga egy Szellem (Jn 4,24), és mint ilyen egy személyiséggel rendelkező lény. Hát akkor Isten Szelleme vajon mi más lehet, mint egy személyiséggel rendelkező lény, akit Isten úgy elrejtett korábban tőlünk emberektől, hogy csak a megváltás csodája után ismerhettük meg legféltettebb, legbensőbb lényét?
"Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke." (1Kor 2,11)
"Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság." (2Kor 3,17)
Isten Lelke maga az Úr!
Jézus helyett Ő a "másik" Pártfogónk (Jn 14,6), így az Úr kézzelfogható jelenlétét helyettesíti az életünkben.
Amikor Ő lakozást vesz bennünk, akkor válunk Isten gyermekévé (Tit 3:3-7). Amint Ő lakik a szívünkben emberi testünk a Szent Szellem templomává válik. (1Kor 6,17, 19-20)
Az egyház az Ő nevében is, tehát a Tőle is kapott felhatalmazással keresztel (Mt 28,19). Ebben az igében kerül legszorosabb kapcsolatba a három személy egymással, mely a háromságot és egységet is egyaránt magában foglalja. A “Lélek” nem pusztán Isten megszemélyesítése, hiszen a Biblia sokszor a másik két isteni személlyel együtt, de külön személyként említi (Mt 28,19; Lk 3,22; 2Kor 13,13), vagy valamelyik személlyel kommunikálva mutatja be (Jn 16,13-14; Róm 8,26-27; Jel 22,17). A Szent Szellem Istent káromolni Isten elleni káromlás (Mt 12,31-37), az Ő vezetése Isten vezetése (Csel 16,6-10), Neki hazudni annyi, mint Istennek hazudni (Csel 5,3-4.9). Ő egyszerre az Atya Lelke (Mt 10,20), és a Fiú Lelke (Gal 4,6), s e két név egyenértékű, felcserélhető. Embereket újjáteremtő ereje van (Jn 3,5-6), s ez az erő a sajátja, nem pedig Ő maga (Róm 15,13.19). A Lélek által Isten maga lakik bennünk (1Jn 4,12.15-16), s temploma is csak Istennek van, erőnek nem (1Kor 6,19). Tehát Isten Lelke mindenképpen több, mint egyszerűen “Isten személytelen, tevékeny ereje”. Ellenkező esetben fel kellene tételeznünk a szentírókról a teljes felelőtlenséget, az ihletettség hiányát a megtévesztő idézetek egész halmaza miatt. Mindez alapján a Szentlelket az Atyával és a Fiúval együtt imádjuk (vö. Jn 16,14).
Még egy dolgot szükséges határozottan kiemelnem: a Szent Szellem Jézus Krisztust dicsőíti. Az Ő csodálatos személyét, elvégzett munkáját. A Szent Szellemet ott találhatod meg, ahol Jézus Krisztust így szeretik és dicsőítik.
“Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” (Jn 16,13-15)
http://jehovatanui.blog.hu/2014/01/16/a_szent_szellem_valoban_csak_egy_szemelytelen_ero
Ahogy láthatod, elég sok igét szükséges figyelembe venni, ezt a tanítást nem lehet "1-2 idézettel elrendezni". Szeretettel várom válaszodat, szívesen beszélgetnék veled! :-)))
Bármelyik keresztény könyvesboltban érdeklődhetsz az alábbi tömör összefoglalás után a Szentháromság témájáról:
4.) A vér szentségével kapcsolatban azt mondhatom, hogy maga a Biblia is egyetért Jézus vérének megtisztító erejével, ez pedig a belé vetett hit által lehetséges (1Jn 1,7-9). Mi is kötelesek vagyunk akár az életünket is adni testvéreinkért, de ez nem valamiféle „kiegészítő áldozat” a részünkről. Jézus engesztelő áldozata teljes, tökéletes, befejezett (Jn 19,30). Mi mindnyájan csak kegyelemből vehetjük át Őtőle a bűneink bocsánatát (Efézus 2,8-9).
A vér, lélek, szellem szavaknak igen széles jelentéstartalmuk van a Bibliában, így ezek jobb megértéséhez mindenképpen további elmélyült igetanulmányozás ajánlható mindenkinek.
Sokféle megtévesztő állítás cáfolatára alkalmas Jézus alábbi kijelentése, amit Pál apostolnak adott:
„Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.” (ApCsel 26,18)
"Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket." (Zsidókhoz írt levél 10:12-14)
Jehova Tanúiról különösen ajánlom neked Lothar Gassmann kiváló összefoglaló művét, amely a Szentháromság és a vér kérdésével is részletesen foglalkozik, többek között. Ezt a könyvet a blog Könyvtárából linkelem neked. :-)
http://bitflow.dyndns.org/hungarian/LotharGassmann/Hungarian-Jehova_Tanui_1998.pdf
Utolsó kommentek