https://drive.google.com/
A film Jézusnak a tékozló fiúról szóló példázatán alapul.
A mai környezetbe ültetett történetben a keresztényi erkölcsök szerint nevelkedett fiatalember, David Barker olyanokkal köt barátságot, akik nem tisztelik a bibliai normákat.
Hogyan éli meg a családja, hogy hátat fordít a keresztényi elveknek?
Észhez tér David, és ismét Istennek tetsző életet él?
Mit tanulhatunk ebből a filmből, mely élethűen mutatja be a fiatalokra leselkedő veszélyeket?
***
Nincs könnyű dolgom ezzel a kritikával, mert tudom, hogy egyesek számára támadóan hathat mondandóm. Kérem, senki ne sértődjön meg, mivel nincs bennem harag senki ellen sem személyesen (illetve, aki ellen van, annak megmondom, hogy kezelhesse....a saját részét ebben). Bár magam is tagja voltam a Jehova Tanúinak, mégsem volt abban részem, hogy egy ún. “teokratikus” családban nevelkedhessek. Sőt, pont ellenkezőleg: éppen az egyes Jehova Tanúi családoknál tapasztaltak vonzottak a gyülekezetbe a 80-as években. Bár ezek a családok a vallás gyakorlatiságát a maguk teljes mélységében élték meg, amihez az Őrtorony csak egyfajta vezetést nyújtott nekik, amely alapelveket és diszciplínákat a maguk értelmezésében közvetítették mások felé. Mint utólag kiderült számomra, a valódi emberi mélységeiket nem a Jehova Tanúinál szerezték meg, hanem a ‘világi’ családjukban, oktatásban, barátoktól és saját személyes önismereti munkájuk révén. Így ők csak behozták ezeket a ‘kincseket’ a JT gyülekezetbe, talán azért, hogy segítsenek a bent levőkön. Hogy mi lett ezeknek a példamutató embereknek a sorsa a ‘teokratikus’ elrendezésben? Nos, ennek különböző kimenetelei lettek: egyeseket kiüldöztek, másokat megnyomorítottak, de akadtak olyanok is, akik maguk is agymosottakká váltak.
A Társulat egyik legújabb filmje bemutatja, hogy miért van az, hogy egyesek, akik csak és kizárólag az Őrtorony “legelőin” nőttek fel - vagyis az olyan programokon, mint ez a film is -, a saját maguk legnagyobb ellenségei, akik megharapják a segítő kezeket és ajnározzák azokat, akik kihasználják őket.
A filmben egy tipikus JT családot mutatnak be - ami, mint tudjuk, nem létezik. A történet azonban jól szemlélteti azokat a gondolati vonulatokat, melyek mentén a Tanúk többsége meghozza döntéseit, vagy ha nem akkor ‘meghozatják’ vele (előre szeretném bocsátani, hogy senkit nem tekintek kiszolgáltatott áldozatnak, kivéve a kisgyerekeket (azokat is csak gyerekkorukban), viszont tisztában vagyok azzal a hatalmas érzelmi nyomással is, amit egy ilyen közeg egyes emberekre rak).
Az amerikai álmot élő család igencsak - egy átlagos Tanú számára - luxus körülmények között él. Az anyagi dolgok jelenléte mutatja az "áldásokat". A család tagjai megjelennek a konyhában, de a legkisebb fiú vonakodik a beszélgetésben való részvételtől. A legkisebb fiú - kb minimum 20 éves lehet - kérdőre lesz vonva, hogy milyen jogon mer állásinterjúra menni, ha egyszer van munkája - hiszen ács. A családi vállalkozásban ez jutott neki, amit nem biztos, hogy ő választott magának. A család nem akarja elfogadni a döntését, mindenáron a saját véleményüket akarják ráerőltetni. Látszólag kedvesek, de valójában egyfajta "szelíd erőszakot" alkalmaznak. "Ugyan mit értesz te ahhoz?"- mondja a bátyja, vagyis leszólja öccsét, hogy úgysem képes más munkát végezni. Ugyanúgy leszólja a barátait is.
Az apa már engedékenyebb, de a fiatalember nem hozhat döntést nélküle: "Mielőtt bármire is igent mondasz, beszéljük meg, rendben." Érdekes, hogy a nő hallgat végig, csak a fiú kedvenc ételénél kapcsolódik be a beszélgetésbe. Vagyis a neki szánt kimondatlan szerep: ne szóljon bele a férfiak dolgába, csak etesse őket, mert ez a dolga.
Nos, aki ezt elfogadja és magáévá teszi -legyen az illető akár férfi vagy nő -, bizony belehelyezi magát egy olyan hálóba, amely előbb-utóbb gúzsba fogja kötni.
A fiú később hangot ad, hogy fél a családja helytelenítésétől. Nem mer dönteni, mert fél, hogy rosszul dönthet. Ugyan miért kéne egy huszonéves fiatalembernek a családi kupaktanácsot tartania, mielőtt egy állásinterjúra elmegy?
Úgy tűnik, az senkinek nem okoz gondot, hogy protekcióval kerül be egy olyan helyre, melyre sem tapasztalata, sem képesítése nincsen. A fiúnak nincsenek céljai a továbbtanulást illetően, az előrehaladást nem a kemény munkával, sem tanulással kívánja elérni. Nem belső motiváló erő, hanem a családi vállalkozásban betöltött szerepével való elégedetlensége és a másfajta élet utáni és valószínüleg az otthonról hozott jó anyagi körülmények fenntartása iránti vágya hajtja, így örömmel használja ki az adódó kiskapukat. A siker már az elején kudarcra van ítélve, illetve ezzel a hozzáállással csakis a lelkiismerete ellenében lehet 'sikeres'.
A kissé nagyképű gyülekezeti barát, éppen olyan erőszakos, mint a családi környezet, hiszen ő maga sem tartja tiszteletben a fiú kérését, hogy másnap mondaná csak meg a választ. A szülők és a testvér erőszakossága mégis másként van beállítva, mert az a fiú "jóléte" érdekében történik. Pedig ha meggondoljuk, ugyanazt csinálták, mint a rossz szellemiségű és éretlen kereszténynek beállított másik személy.
"De hogy leszel így általános úttörő?" - hangzik az apai aggodalom az ebédlőasztalnál. Az fel sem merül, hogy ez a fiú élete, és neki kell ebben a kérdésben döntenie. A szülők már eldöntötték, hogy mi legyen; már pénzt is félretettek a támogatásra. Aha, 21 éves, tehát jól tippeltem. A szülők legfőbb aggodalma arra irányul, hogy a fiúk tud-e majd gyülekezetbe járni.
Az idősebb fiú meglehetősen leplezetlenül próbál atyáskodni az öccsén, - eddig a pontig - a keresztény egyéniség legkisebb jelének felmutatása nélkül - amit állítólag születése óta már munkál. Egyetlen normális mondata nincsen, csak cukkolás, felelősségre vonás és szemrehányás.
Aztán jönnek a nehézségek, a határidős munka, a fiú kezd kimerülni, késik az összejövetelről. Mindenki aggódik miatta, a vének is beszélnek vele. Úgy gondolom azonban, hogy senkit nem érdekel a fiú véleménye maga - talán neki magának sincs ilyen- azért is van ez a rész olyan gyorsan átpörgetve, mivel a Tanúk számára lényegtelen eseményekről van szó. A munka, a karrier, az emberek belső érzései nem része a Tanú életformának, ezekkel nincs dolguk, csak a gyülekezeti jelenléttel, prédikáló órákkal és az előadásokkal.
Aztán hirtelen, az eddig keménykedő bátty is megenyhülni látszik. Váratlanul, érdeklődni kezd öccse iránt. “Éjjel-nappal robotolsz ennek a cégnek, ők sem mit sem törődnek vele?” Hát nem éppen ezt csinálta a család is? Mi ebben a meglepő? Nyilván a gyerek olyan céget választott magának, amely környezethez hozzá szokott otthon. A család csak azt veszi észre, amit a környezet tesz, azt amit ők, azt nem.
Az öccs leleplezi a bátyját, mivel rávilágít arra, hogy az irígysége hajtja elsősorban és nem az ő jóléte érdekli. Ami az embert a másikban zavarja, az az ő gondja. A bátty nem bírja elviselni, hogy valaki a gyülekezetben sikeres - nos az ő mércéjével mérve az. Az egótól túltengő ‘megkeresztelt” gyülekezeti tag, aki egy elit cégnél dolgozik, olyan tükröt tart elé, melybe nem szeret belenézni.
“Egyre jobban magába szív ez a szennyes világ, és ki fog utánad nyúlni, hogy kihúzzon?” - hát így eleve bukásra van ítélve minden. De nem azért, mert ezt a bátty mondja, hanem elsősorban azért, mert a fiú ezt el is hiszi magáról, hiszen a bátyja “gondoskodása” alatt nőtt fel. Érzelmi zsarolás: “tudod mekkora fájdalmat okozhatsz anyáéknak?”
A “szennyes világról” kialakított előzetes feltételezés, melyet a film bőven és mesterségesen megerősít a későbbikben, csak azt a kis szépséghibát hagyja figyelmen kívül, hogy a gyülekezeti tagok közül rengeteg az alkoholista, a pszichiátriai beteg pedig 3x, 4x több, mint más hasonló közösségekben és a leggyakoribb kizárási ok a házasságon kívüli szex. Ettől függetlenül mégis azt halljuk végig, hogy a Tanúk milyen magas mérce szerint élnek, melyet a “mocskos világ” csak lerombolni akar.
Következő képben: A keresztény jó fiú 21 évesen nem tud szinte semmit elmondani egy lánynak. Nincs témája, nincs véleménye. A lány mégis odavan érte. Talán kétségbeesett, mert nem talál megfelelő férfit a maga számára? Ezzel az a kép van sugallmazva, hogy a ‘világi’ lányok alig várják, hogy megjelenjen a színen egy jólfésült fiú, akire aztán rávethetik magukat. Ráadásul csak a kocsi és a lakás érdekli őket, amint ez elhangzik a későbbiekben - tehát ugyanolyan anyagiasak, mint maga a filmben bemutatott család.
A nagyképű barát idegesítően beleavatkozik mások életébe és döntéseibe. Ez teljesen természetes a gyülekezeti légkörben, ahonnan ő is való. A történet főhősét azonban nem kellett sokat győzködni arról, hogy mondja le az előadását. Így ő maga is bábként viselkedik, nem csoda, ha a kiközösített Tanúk között is a legtöbben ártatlan áldozatoknak tekintik magukat, akiknek nem sok részük volt az életük alakításában. Ez arra utal, hogy már kora gyermekkorban megtörték az akaratukat, melynek helyébe az Őrtorony-doktrinák léphettek ÉS ők nem éltek azokkal a lehetőségekkel, melyekkel gyógyíthatták volna magukat. Az Őrtorony tanok önmagukban nem elég erősek ahhoz, hogy valaki saját akaratából kiálljon mellettük, ahhoz viszont elég erősek, hogy lelkismeret furdalást és bűntudatot okozzanak.
Apa belép a képbe: fizetésemelést ajánl a fiának. Hát mi más baja lehet a gyereknek, mint a pénz. Azt el sem tudja képzelni. “Munkádért feláldoznád a Jehovával való kapcsolatodat?” Ez úgy hangzik, mintha csak akkor lehetne valaki jó kapcsolatban az istennel, ha egy bizonyos fajta munkát végez. Egy komplex helyzet leegyszerűsétése, ez a szekták tipikus megközelítése: munka vagy Isten. Hogyan lehet így valakivel beszélgetni? Sehogy.
Az apa segítségnyújtása egyébként tipikus: egy csoportideológiát próbál a fiára erőltetni. A fia nem látja a helyzetét, és az apa ahelyett, hogy érvekkel segítené megláttatni vele azt, csak sablonokat és frázisokat mond. Azokat is az őrtoronyból idézve, szinte szóról-szóra. A 21 éves fia elköltözésének hírére kiakad, mintha az valami égbekiálltó bűn volna. A fiú saját döntéseket akar hozni, amiből tanulni akar? Erre az apa: “Ha tudod mi a jó és mégis a rosszat választod, igen az már baj”. Igen, mégis mi a jó? Miért rossz az, hogy el akar költözni valaki otthonról 21 évesen? Mert nem tudják kontrollálni a család többi tagjai? Mert az Őrtorony ezt mondja? Az abszolút mérce az, ami a gyülekezet és a vallási tevékenység körül forog. A súlypont ott van. Nem istenen és nem az ember szabad akaratán. A szereteten, meg a tiszteleten meg főként nincsen.
“Olyanok közt vagy, akik szeretnek téged” - mondja az anya, akinek a szívét szintén összetörte a felnőtt gyermeke elköltözése híre. A kialakult műdráma közepette a fiú hiába mondja, hogy megfojtja őt ez a szeretet, az “képtelenség”. A párbeszéd egyoldalú, csakis és kizárólag az egyik fél lehet vesztes és a másik győztes. A szülők mindent megtesznek, hogy az élet realitásait távol tartsák a fiúktól.
A fiú tettét “csapásnak” tekintik, amivel “sújtja a családot”. A “keresztény” család gúnyolódó és kritizáló légköre hányingerkeltő. Borzalmas lehet egy ilyen családban élni. A ridegség, az egymás dolgába avatkozás, a másik lenézése és figyelmenkívülhagyása teljesen felháborító. Az a csoda, hogy valaki ott marad. És az sem csoda, hogy az ebben a légkörben nevelkedett emberek ezt természetesnek veszik és felhatalmazva érzik magukat arra, hogy állandóan a másik dolgába üssék az orrukat “segítség”-nek titulálva megnyilvánulásukat.
A fiú egyetlen természetes reakciója az erőszakos magatartás. Sajnos nem hagynak neki más lehetőséget. Az állandóan Bibliát bújó szülők persze semmit nem értenek.
Munkahely: A kis pukkancs kiborult azon, hogy a vallás feljött egy munkahelyi beszélgetésnél, mintha ő akarná megszabni, hogy a másik miről beszélhet és miről nem. A főhős azonban nem kéri ki magának ezt, hanem hagyja magát ledorongolni és “sodortatni” az árral, melyben aztán később nagyot fog csodálkozni.
Egyébként ilyen emberrel sokkal találkoztam, mégpedig a JT gyülekezetben. A ‘rossz szellemiségűnek” titulált fiú olyan karaktert alakít, ami speciálisan és összetéveszthetetlenül egy helyen terem, és ami egy “világi’ emberekről alkotott sztereotípián alapul.
Úgy tűnik, a szülők a Bibliával alszanak már, de még így sem fogják fel a történéseket a családjukban. Úgy tűnik elfelejtették, hogy ők maguk is voltak fiatalok? Ezeket a saját tapasztalatokat felülírja a csoportideológia. Vagy netán nekik is egy olyan családhoz volt szerencséjük, amit jobb lenne néha elfelejteni? Ki tudja, ez nem derül ki a filmből. Minden esetre nem élnek az alkalommal, hogy a kialakult helyzetben “Isten kezét” véljék felfedezni, amiből tanulhatnak valamit és ami a javuk szolgál. Szerény véleményem szerint az emberek, akik szülők, azoknak ez a szerepkör lehetőséget ad arra, hogy újraéljék saját gyerekkori, fiatalkori emlékeiket és korrigálják azokat felnőtt fejjel - és lehetőleg ne kövessék el az előző generációk hibáit, de továbbadják azt, ami jó, ami érték. Ilyen módon a gyermekeiken keresztül Isten ugyanúgy taníthatja őket, mint ahogy ők is tanítják a gyermekeiket. Ilyenfajta “isten gyermekei” mentalitást azonban nem találhatunk a filmben levő szülőknél, csak az észt akarják osztani, de azt nagyon. Nem csoda, hogy nem csupán a gyerekeik élete, hanem a saját maguké is rejtély marad előttük.
A fiatal fiú nincs felkészülve az életre: a munkahelyről való váratlan elbocsátást sorscsapásként éli meg. Az isteni irányítás keresése itt is elmarad. Ilyenkor hol van a hite? Ja, erre nem terjed ki. Úgy tűnik, hogy az Őrtorony által közvetített szellemi vezetés igencsak az anyagi érdekek mozgatják, amely mint valami főtéma végigvonul az egész filmen.A fiú vallása, amely oly nagy fontossággal bír számára, hogy még a munkájába is beleszól, semmit nem ér a válsághelyzetekben.
Lehetősége lenne azt tenni, amire vágyott: döntéseket hozni, és vállalni értük a felelősséget. Vajon élni fog ezzel a lehetőséggel? Itt az alkalom, hogy meglássa kivel is barátkozott eddig, milyen is az, ha az embernek magáról kell gondoskodnia. Na, most mit fog csinálni?
“Bízzak benned? Eddig is ezt tettem, és hová jutottam”. Hát persze, hogy a barátját vádolja! Mégis hova gondolunk? Mellesleg ennél a pontnál a nagyképű srácnak tényleg igaza van, mert ő valóban segítette, és a fiú ezért (sem) hálás. Ugyanúgy vádolja őt is, mint a szüleivel és a testvéreivel tette.
Kedvünk lenne bekiabálni neki: Hahó! Elnézést, nem te akartál elköltözni otthonról? Akkor miért másokra támaszkodsz? Hogy ha baj van, akkor másokat hibáztathass? Felelősséget akartál tanulni. Nos, itt a lehetőség megteheted. Ha nem élsz vele, mehetsz vissza a nyájba, de akkor ne panaszkodj, hogy elnyomnak.
Sajnos nem hajlandó megfizetni a kívánt szabadság árát, pedig semmit nemadnak ingyen az életben. Ezt sem.
A kívülálló tagok mind alkohollal a kezükbe járkálnak, a lányok szexőrültek, ilyen környezetben csakis egy balesetet szenvedhet valaki és a rendőrségen köthet ki. A vallásos ideológiai keret nem nyújt védelmet, sem megértést, sem rálátást az ember életére.
Nem csoda, hogy ahelyett, hogy felismerte volna, hogy éppen a vallásos nevelés ideológiai kereteiből adódóan került kilátástalan helyzetbe, inkább azt látta meg, hogy a szűk ideológiai keret mégiscsak jobb neki. Elfelejtette, hogy milyen volt az, amikor megalázták otthon, s mivel egy kicsit fáznia kellett a hidegben - nem utolsó sorban anyagi gondjai adódtak - inkább visszament a kényelmes biztonságba.
Semmit nem tanult az átélt eseményekből, hiszen ő is ugyanazt csinálja a bátyjával, amit ő csinált vele előtte. Ugyanazokat az érzelmileg túlfűtött frázisokat ismételgeti, melyeket ő maga is utált, és nála is hatástalan volt. Így képződnek azok az érzéketlen vének, úttörők és Bételszolgák, akik aztán érzelmek és lelkiismeretfurdalás nélkül átgázolnak másokon, lenézik az anyagilag kevésbbé szerencséseket, mert úgy érezhetik, hogy őket nem áldja meg Isten eléggé.
Talán ma az ilyen teokratikus poziciókban tetszelgők egykoron maguk is megpróbáltak kitörni és kivívni a szabadságukat, de visszakoztak, mert egyszerűbb a kényelmes melegben ellenni, mint kint fázni az esőben. Egyesek közülük talán azt gondolhatják, hogy ha az ő ‘lázadásukat’ letörték, akkor ők is megtehetik másokkal. Vagyis semmit nem adnak hozzá a saját tapasztalataikhoz, személyiségük nincsen, mint egy üres cső továbbpasszolják a parancsokat. Ez az amire az Őrtoronynak szüksége van, hogy fenntartsa magát!
Egyetlen igazán mély szellemi témájú beszélgetés sem hangzik el a család tagjai között. Nem tanulnak a helyzetükből, csakis mások lehetnek hibásak. A családi asztalnál a vallás lényegéről ennyi derül ki. “már meg is vannak az óráid a hónapra?” Nem láthatóak a döntések feletti lelki küzdelmek, az imádságok, a levont szellemi tanulságok vagy felismerések, az érzelmi megnyilvánulások - mert nincsenek ilyenek. Nincs valódi szerelem a lány felé, csak szexuális vágy, a testvérek között nem létezik kapcsolat, csak teokratikus tréningelés, és prédikáció vagy sértődöttség. A “szép új világ”-ban hívő család soha nem megy kirándulni, nem kertészkedik, nincsenek állataik, ehelyett laboratóriumi körülmények között élnek, melynek tisztaságáról és házimunkájáról egyedül az asszony köteles gondoskodni. A fiúk soha nem fogják meg a porszívót, nem terítenek, nem mosogatnak, az apa is csak akkor megy a konyhába segíteni, ha jó napja van éppen. Egy végletekig leegyszerűsített propagandafilmet látunk.
(Azért én biztos vagyok abban, hogy ez nem teljesen így van a legtöbb JT családban, de a Szervezet ezt a mintát közvetíti feléjük.)
A történet szomorú (érdekes, hogy ebből a Jehova Tanúi egy pozitív kimenetelt hoztak), de sajnos azt kell mondjam, hogy akikre egy ilyen vallási propagandafilm hatással van, azok maguk tehetnek a sorsukról. A fiú bukását nem az Őrtorony doktrinák, nem a családja vagy mások nyomása, hanem elsősorban a saját állhatatlansága és céltalansága okozta. Még a saját maga által vallott alapelvekhez sem volt hűséges, ezért került vissza a gyülekezetbe. Ez azért egy elég nagy öngól a Tanúknak: ezek szerint a gyülekezet tagjai ilyen bátortalan, máshol életképtelen, a nehézségek elől megfutamodó, az élet realitásaival szembenézni nem tudó, kényelmes, gyenge akaratú emberek lennének? Ez biztos nem így van, de ez az Őrtorony célja, hogy így legyen, mert csak ilyeneket tud markában tartani hosszútávon.
Hiszem, hogy azok a Jehova Tanúi, akik valóban hisznek és úgy is élnek, ki fognak kerülni az Őrtorony agymosó propagandájából - ha sérüléseket is szenvednek el emberi mivoltukban - de nem fognak a hitükben csorbulni. Az Őrtorony csak azokban tud maradandó kárt tenni, akik ehhez maguk is aktívan hozzájárulnak, ahogy a filmből is kiderül. Az ilyen agymosó családokban felnevelkedett fiataloknak nincs könnyű dolguk, mert egész életükben azt tanulták, hogy ők szegény áldozatok és mindenért mások felelősek. Ezzel a mentalitással azonban csak a szekta berkeiben lehet boldogulni, sehol máshol (ja, de igen, még a börtönben...ahogy ez a filmből kiderült, hiszen a másik fiú, aki ebben a légkörben nevelkedett, szintén életképtelennek nyilvánult). Aki ki akar kerülni a szekta markából, annak ajánlatos aktívan és kitartóan szakszerű segítséget keresni ÉS fogadni el.
karalábé
http://eletazortoronyutan.blogspot.hu/
Olvasd el ezt is: Kik a szekták következő célpontjai?
Utolsó kommentek